Arról, hogy miként gyarapodtak több emberöltőkkel ezelőtt gyűjteményeink, már írtak a blogunkon. Adományozók azonban ma is élnek köztünk, és friss, értékes bogárpéldányok is kerülnek közgyűjteményekbe. Nem is akármilyenek!

Szöveg és fotók: Németh Tamás (MTM, Bogárgyűjtemény)

Színpompás cincérek: érthető a népszerűségük

A palearktikus régióból – ami nagyjából a Nyugat-Európától Japánig terjedő terület – származó cincérgyűjteményünk törzsanyagát meglehetősen régi példányok alkotják. Hogy lehetséges ez, annak ellenére, hogy a cincérek a legnépszerűbb csoport az amatőr (nem hivatásos) bogárgyűjtők közt? Éppen a népszerűségük az oka ennek: sokan foglalkoznak velük, sokan szeretnék birtokolni őket. Ha pedig valamire kereslet van, akkor annak kialakul az ára is, legyen az eszmei vagy akár tényleges, pénzben kifejezett érték. Ki gondolná, hogy rovarbörzéken több száz eurókért cserélnek gazdát olyan trópusi bogárritkaságok, amelyekhez az egyszeri európai gyűjtő csak vásárlás során juthat hozzá? Tolómérővel és eurókötegekkel felfegyverkezett gyűjtők keresik a nagyobbat, szebbet, ritkábbat, hogy hazavigyék, és dobozuk mélyén őrizhessék őket.

Óriásbogarak és cincérek lelőhely- és árcédulákkal (forrás: www.beetlebreeding.ch)

A rovarkereskedelemmel kapcsolatban nyilván etikai és természetvédelmi szempontok is felmerülnek. Talán enyhíti a dolog élét, hogy sok specialista és közgyűjtemény is vásárol bogarakat, mégpedig tudományos célból. Magától értetődően egyszerűbb és gyakran olcsóbb is megvenni egy kutatás alapjául szolgáló példányt, mint elutazni a világ távoli tájaira és kétséges kimenetelű expedíciókon megpróbálni megfogni azt.

A Prágai Rovarbörze 2010-ben

A fenti okok miatt ritka és szép cincérek jellemzően csak akkor kerülnek múzeumunkhoz, ha az itt dolgozó szakember expedíciói során gyűjt belőlük néhányat. És mivel olyan alkalmazott, aki terepen főként ezekre a bogarakra fókuszál, jelenleg nem dolgozik nálunk, értelemszerűen kevesebb hosszúcsápúval (longhorn beetle) lettünk gazdagabbak az utóbbi években, mint például ritka holyvával, tudományra új pattanóbogárral vagy sohasem látott gyászbogárral. Ez természetes folyamat, viszont tény, hogy például a kiállításokon nélkülözhetetlenek a nagytestű, színes és látványos bogarak is. Hiszen az egy milliméteres avarlakó holyva, vagy egy jellegtelen, barna pattanóbogár nem annyira kelti fel a múzeumlátogató figyelmét – noha tudományos értékük ezeknek jóval nagyobb is lehet.

Gyűjteményünk jó kapcsolatot ápol a hazai bogarászokkal, bogárgyűjtőkkel. Kollégáimmal nem egy olyan hazai és külföldi gyűjtőúton volt szerencsénk részt venni, ahol a terepen a legjobb hazai ormányosbogarásszal, cincérésszel vagy sutabogarásszal kergethettük a hatlábúakat. A közös utakon gyűjtött anyag jelentősebb része – íratlan szabály alapján – általában gyűjteményünkbe kerül, míg a specialitások egy részét megtartják a gyűjtőtársak.

Fűcincérek gyűjtése 2009-ben, Közép-Görögországban

Kotán Attila több mint 15 éve gyűjt cincéreket. Számos hazai tájon megfordult, részt vett múzeumi felmérésekben is, és külföldi gyűjtőútjai során eljutott többek közt Mongóliába, Szíriába és a Balkán-félsziget számos pontjára.

Attila balkáni virágcincérek után kutat 2009-ben

Folyamatos ajándékozásai révén a Bogárgyűjteményben elhelyezett több száz, ha nem több ezer példány alatt olvasható a neve. 2019 elején értékes meglepetéssel kedveskedett nekünk. Gondosan összeválogatott, saját gyűjteményéből kimazsolázott cincéreket adományozott gyűjteményünknek, köztük számos olyan fajt, melyekből nagyon kevés volt a múzeumban.

Ajándékba kapott cincérek

A foltos vércincér (Calchaenesthes oblongomaculata) többek között Dél-Görögországban fordul elő. Lárvája a napsütötte tölgybokrok gallyaiban fejlődik. Ez a gyönyörűen preparált példány mindössze a kilencedik lesz gyűjteményünkben.

Foltos vércincér (Calchaenesthes oblongomaculata)

A gyalogcincérek kifejezetten népszerűek a gyűjtők közt. Megannyi fajuk és változatos színezetük teszi őket oly közkedveltté. A tömzsi gyalogcincér (Dorcadion involvens) példányai Attila 2004-es mongóliai gyűjtőútjáról származnak. Feltehetően az egyetlen hazai rovarász, aki ezzel a fajjal Attila előtt találkozott, nem más volt, mint a világhírű magyar bogarász, Kaszab Zoltán. Egy másik fajuk, a Neodorcadion virleti a Peloponnészosz-félszigeten fordul elő. Apró mérete és rejtőszíne miatt nem könnyű a fűcsomók közt ráakadni.

Gyalogcincérek Mongóliából és Görögországból (Dorcadion involvens és Neodorcadion virleti)

Az apró termetű bundáscincéreknek (Parmena) több faja fordul elő a Mediterráneumban. Éjszaka aktívak, olyankor elemlámpával lehet a nyomukra akadni tápnövényeiket vizsgálva.

Hosszúszőrű  bundáscincér (Parmena pilosa) Horvátországból

A fűcincér-rokonúak (Phytoecini) lágyszárú növények szárában és gyökereiben fejlődnek. Vannak tömeges fajaik, melyek mindenféle növénytársulásban fellelhetők, de akadnak olyan fajok, amiket csak akkor találunk meg, ha ismerjük a tápnövényüket is. Azaz nem a bogarat, hanem elsősorban a növényt kell keresni a terepen. Adományozónk egy 2005-ös szíriai úton, magas kígyószisz levelein gyűjtötte a Ganglbauer-fűcincért (Phytoecia ganglbaueri). A példány értékét az a sajnálatos tény is növeli, hogy ország jelenlegi helyzete miatt nem várható, hogy a közeljövőben bárki is gyűjtene rovarokat Szíriában.

Ganglbauer-fűcincér (Phytoecia ganglbaueri) Szíriából (balra: Kotán Attila és Rahmé Nikola)

A Vesperus-fajok szokatlan külsejükkel első látásra nem is tűnnek cincérnek. Megnyúlt testük inkább lágybogárra (Cantharidae) vagy alkonybogárra (Tenebrionidae: Alleculinae) emlékeztet. Újabban nem is sorolják őket a cincérek közé, hanem önálló családot alkotnak a bogarak rendjében. Főként Nyugat-Európában, Spanyolországban és Portugáliában fordulnak elő.

Vesperus conicicollis portréja

A bogárpéldányok közgyűjteményekben való elhelyezése számos előnnyel jár. Az a több mint 150 cincér, ami ez alkalommal került a múzeumba, mostantól a Föld bármely kutatója számára hozzáférhető, vizsgálható, kölcsönözhető. Adataik felhasználhatók akár olyan, jövőbeni kutatási célokra is, amikről most még nem is tudunk, emellett némelyikük kiállításokon is megtekinthető lesz. Természetesen csak addig, amíg nincsenek egy mélyraktárba eldugva, hozzáértő szakember nélkül.