MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Immár hagyománnyá vált, hogy az évünket összegző előadásokat követő karácsonyi ünnepségünkön ismerjük el azon kollégák, valamint a kiemelkedően hasznos tevékenységet végző magánszemélyek vagy testületek munkáját, akik az elmúlt évben segítették az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeumot. Idén négy kategóriában összesen 10 fő részesült elismerésben. 

A Magyar Természettudományi Múzeum vezetése 2022-ben alapította meg a Pro Museo - A Magyar Természettudományi Múzeumért Díjat.

A díj létrehozásának célja a múzeumért kiemelkedően hasznos tevékenységet végző személy vagy testület munkájának elismerése, a múzeumot és annak stratégiai célkitűzéseit támogató cselekvések ösztönzése. A Kuratórium idén 2 kategóriában – munkatárs és nem munkatárs, magánszemély - döntött a díj odaítéléséről.

2024-ben a Pro Museo díjat nem munkatárs kategóriában a szakmai testület Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelő helyettes államtitkárnak ítélte oda.
Hivatalba lépését követően azonnal, már 2022. júliusában ellátogatott a Magyar Természettudományi Múzeumba. Az azóta eltelt két év alatt végig értő figyelemmel kísérte és segítette az MTM működését, támogatta az intézmény célkitűzéseit. Legutóbb, 2024. szeptember 9-én Visegrádon, az Országos Múzeumigazgatói Konferencián méltatta az MTM eredményeit, ahol beszédében az alábbi gondolatokat osztotta meg:
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ mindegyik intézményének van egy kiemelkedő hozzáadott értéke a magyar muzeológiához, a Természettudományi Múzeum esetében ez a fiatalok és a családok megszólítása, a természettudományi pályára való nevelés, valamint a játszva tanulás. Emellett a Magyar Természettudományi Múzeum olyan család, ahova érdemes tartozni, munkatársai, tudós tagjai alkotják a magyar természettudományos közösség meghatározó szürkeállományát.

Pro Museo – A Magyar Természettudományi Múzeumért díjat érdemelt ki munkatárs kategóriában Dr. Báryné dr. Gál Edit, a Mátra Múzeum igazgatója.
Dr. Báryné Dr. Gál Edit egész szakmai pályája a Mátra Múzeumhoz kötődik. Első nagy feladata az volt, hogy Gyöngyös fennállásának 650. évfordulója alkalmából készítse el a múzeum állandó helytörténeti kiállításának forgatókönyvét. Azóta 5 állandó és csaknem 100 időszaki kiállítást rendezett szűkebb hazájában, és szakmai tanácsadóként részt vett a Parlamentben 2015-ben megnyílt, „A magyar törvényhozás ezer éve” című állandó kiállítás rendezésében is.
2016 óta a vezetése alatt álló intézmény tovább erősítette szakmai bázisát, társadalmi szerepét, kollektíváját. Számos tudományos és ismeretterjesztő publikáció szerzőjeként, több kiadvány, egyebek között a Mátrai Tanulmányok és a Gyöngyösi Kalendárium szerkesztőjeként, kedvelt előadóként egyaránt számon tartják a szakma képviselői és választott városának lakói. Kimagaslóan sokat tett és tesz lokálpatriótaként, civil közösségek szervezőjeként és vezetőjeként.

Az elmúlt évtizedek során több szakmai és közéleti elismerést kapott, amikor legutóbb, idén májusban átvette Gyöngyös díszpolgári címét, a díjat megköszönve beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „Ma már ismerem az utcákat, az embereket – enyém Gyöngyös, enyém a története”. Megfordítva: Edit ma már Gyöngyösé, része a város, és főként a Mátra Múzeum történetének.

Pro Museo – A Magyar Természettudományi Múzeumért díjat kapott munkatárs kategóriában Grabant Aranka preparátor is.
Grabant Aranka 1990-ben került a Természettudományi Múzeum Állattárába, ahol először a Hártyásszárnyúak majd a Rákok gyűjteményében dolgozott, majd 2000-től a Bogárgyűjteményben folytatta tevékenységét. Merkl Ottó, a gyűjtemény akkori vezetője tökéletesen megbízott benne, és így a szokásos preparátori munkákon túlmenően szinte az összes múzeumi feladat elvégzésébe bevonta.
Grabant Aranka negyedszázados bogárgyűjteményi tevékenységégének csak vázlatos áttekintése sem egyszerű feladat. Az általa preparált bogarak, és egyéb rovarok száma a százezret közelíti. A preparáláson kívül a magyarországi és a máramarosi gyűjtésekből is kivette a részét, emellett kiállítások lebonyolításában, a tárgyak esztétikus elrendezésében szintén oroszlánrészt vállalt.
Legjelentősebb munkája „A Magyar Természettudományi Múzeum gyászbogártípusainak katalógusa” című könyv elkészítésében való részvétele volt, egyedül, segítség nélkül végezte, ami nem kevesebb, mint hat évet vett igénybe. 2019-ben került sor a gyászbogárgyűjtemény digitalizációra. Az előkészítés „melléktermékeként” elkészítette a génuszkatalógust, most már az összes taxonra, nemcsak a típusokra és elkészült a gyűjteményrész revíziója is.  Mindezek mellett a palearktikus és a neotrópusi cincérgyűjtemény, továbbá a palearktikus ormányosbogár-gyűjtemény 270 doboznyi anyagának revíziója nélküle nem valósult volna meg.
Időközben tökéletesen elsajátította a digitális képek készítésének módszertanát, így a hozzánk forduló külföldi szakemberek kérése néhány napon belül teljesül. Végezetül ebben az évben is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Penthicus grabantae nevű gyászbogarat róla nevezték el.

Szintén Pro Museo – A Magyar Természettudományi Múzeumért díjban részesült munkatárs kategóriában Kispál István múzeumpedagógus.
Kispál István 2004 óta, 20 éve dolgozik a Magyar Természettudományi Múzeumban. A Közművelődési Osztály oszlopos tagjaként a legtapasztaltabb múzeumpedagógus. Pályafutását biológia-földrajz szakos tanárként kezdte, majd a pedagógia és a természettudomány szeretete a múzeumba hozta.
A természettudományokért – elsősorban a biológiáért – való rajongása állandó önfejlesztésre, tanulásra, kutakodásra készteti és a megszerzett új tudást lelkesen építi bele az órákba a tanításba.
Hosszú évek óta töretlen lelkesedéssel szervezi, vezeti a Természetbúvár szakkört valamint a Teadélutánt, és a Fazekas Biológiaverseny sem képzelhető el István munkája nélkül.
Tartott múzeumpedagógiai órát hajléktalanoknak és fogyatékkal élőknek aludt bent az Éjszaka a múzeumban program keretében gyerekcsoportokkal a múzeumban, kitelepül külsős programokra, pályázatokban vesz részt, kvízt szerkeszt, játékokat állít össze, a nyári táborok során a tanításon túl sebet kötöz, uzsonnát porcióz, vígasztal, békít. És sosem enged el egy feladatot sem, úgy, hogy nem győződött volna meg róla, hogy sínen van a dolog. Munkáját ezúton is hálásan köszönjük és további sok sikert, jó egészséget kívánunk hozzá!

A múzeum vezetése 2023-ban alapította meg Az év kutatója díjat.
Célja a Magyar Természettudományi Múzeum intézményi stratégiai céljainak teljesülése érdekében végzett kiemelkedő tudományos, kutatói tevékenység elismerése és ösztönzése.
Az idei évben a díjat egy olyan munkatárs kapta, akinek idei évi teljesítménye kiemelkedően magas volt, és további két olyan munkatársunk, akik nemcsak az elmúlt egy-két évben, hanem hosszú ideje magas színvonalon végzik tudományos tevékenységüket.

2024-ban Az év kutatója díj elismerésben részesült Dr. Erdei Boglárka, a Növénytár főmuzeológusa.
Erdei Boglárka biológusként végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. PhD fokozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védte meg „summa cum laude” minősítéssel. Érdeklődése már pályája kezdetén, a paleobotanika felé irányult, így már diplomamunkáját is ősnövényekből írta.
A Pannon-medence számos lelőhelyén a növénymaradványok rendszertani feldolgozásán, új fajok leírásán túl, kutatásai fókuszában mindig a flóra és a vegetáció, valamint a paleoklíma változásának megértése állt. Nevéhez fűződik az egyik legkülönlegesebb hazai ősmaradvány-együttes, a bükkábrányi eltemetett miocén erdő komplex vizsgálatának irányítása is. E kutatásában a fatörzsek évgyűrűinek vizsgálatával egészen finom léptékű klíma- és környezet-változásokra mutatott rá. Más lelőhelyeken más módszerekkel igyekezett közelebb kerülni a neogén flóraváltozásainak értelmezéséhez, e sokdimenziós paleontológia puzzle pontos összeállításához.
Kutatásai a növényfajok gyorsan változó környezetben mutatott alkalmazkodó képességéről, fajok eltűnéséről, eltérő klímaigényű taxonok megtelepedéséről számtalan érdekes részletre rávilágítottak. A Pannon-medence paleoklimatológiai és paleoökológiai rekonstrukciójával kapcsolatos eredményei az elmúlt években már nagy nemzetközi szintézisekben, kontinentális léptékű feldolgozásokban hasznosulnak.
Kiemelkedő a paleogén és neogén cikászokon végzett vizsgálata, amelyek elsősorban az amerikai kontinensről kerültek elő, és a cikászok evolúciójára vonatkozóan teljesen új ismeretekkel gazdagították a tudományt.
A növényvilág korabeli klímaváltozásokra és őskörnyezet változásokra adott válaszainak elemzése nem pusztán a múlt pontosabb feltárása szempontjából jelentős, napjaink hasonló problémáinak megértése és kezelése terén is tanulságos.
Boglárka immár 26 éve erősíti múzeumunk kutatói közösségét. Munkája a gyűjtemény nyilvántartása terén is példaértékű. Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk!

Az év kutatója díjat vehette át Dr. Bálint Zsolt főmuzeológus is, az Állattár Lepkegyűjteményének kurátora, a pillangóalakú lepkék nemzetközileg elismert kutató főmuzeológusa.
Zsolt egyik írásában, így emlékszik vissza a kezdetekre: “Kisfiú koromban kezdtem zenét tanulni, lepkéket és növényeket gyűjteni.” Sokirányú érdeklődése és tehetsége mellett a rovarászat iránti elhivatottsága arra sarkalta, hogy a Zeneművészeti Főiskola elvégzése után 1983-tól a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában vállaljon kezdetben preparátori állást, majd később muzeológusként, illetve főmuzeológusként a Lepkegyűjtemény nappali lepke gyűjteményrészének lett a kurátora. 1997-ben megvédte kandidátusi disszertációját a Magyar Tudományos Akadémia biológiai osztályán. Azóta is kimagaslóan magas színvonalú tudományos tevékenységet folytat a Pillangóalakú lepkék taxonómiája, rendszertana és ökológiája területén. Ezen belül a Lángszinérfélék taxonómiája és rendszertana témakörében alkot maradandót. Mindezek mellett a KFKI kutatócsoportjával együttműködve több évtizede közös kutatásokat, kísérleteket végez a biológiai eredetű fotonikus kristályok szerkezete, optikája és azok alkalmazása területén. Tudománytörténeti munkássága sem elhanyagolható, amely a lepkékre és magyar vonatkozásaikra terjed ki.
Kimagasló publikációs tevékenységének köszönhetően több OTKA pályázatot is elnyert, illetve közreműködött azok megvalósításában. A MTMT szerint a folyóiratokban megjelent közleményeinek száma meghaladja a 360-at és 18 könyv és 22 könyvrészlet szerzője. A független idézeteinek száma meghaladja az 1000-et.
Zsolt tavaly ünnepelte 40 éves jubileumát. Bízunk benne, hogy az elkövetkező években is ugyanolyan magas színvonalú eredményekkel ajándékozza meg a tudományos közösséget és erősbíti intézményünk hírnevét, mint korábban tette.

2024-ban Az év kutatója díjat tudhatja magáénak Szabó Márton az Őslénytani és Földtani tár munkatársa.
Szabó Márton paleontológusként elsősorban két, egymástól rendszertanilag és ökológiailag is távol eső állatcsoport múltját kutatja: a tengeri porcoshalakét és a szárazföldi, borostyánba zárt ízeltlábúakét. Nagyszámú és jelentős tudományos publikációja mellett rendszeresen jelennek meg ismeretterjesztő írásai is. Az egyetemi évek után Márton az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportjának kutató biológusaként kezdett dolgozni a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárában. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen töltött rövidebb időszakok után 2021-től már a múzeum alkalmazottjaként végzi kutatásait.
Az idei évben jelent meg a „A Kárpát-Pannon-térség fosszilis porcoshalai” című kétnyelvű könyve a múzeum kiadásában. A szerző saját fényképeivel és grafikáival gazdagon illusztrált kötet egyszerre hiánypótló tudományos monográfia, és a múzeumlátogató közönség érdeklődésére számot tartó, a tudományos ismereteket hétköznapi nyelven közreadó munka.   
Szabó Mártonnak 2019 óta jelennek meg tanulmányai a késő kréta korú ajkait, azaz borostyán ízeltlábú zárványairól. Ezek a publikációk magyar és külföldi specialistákkal közös kutatómunka eredményei, amelyek nagy mértékben gazdagítják a mezozooikumi élővilágról alkotott képünket.
Szabó Márton eddigi 32 angol nyelvű, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó publikációja mellett 54 ismeretterjesztő írást is jegyez, ami híven tükrözi elkötelezettségét a tudományos kutatási eredményeknek a szélesebb közönség felé való közvetítésében, közkinccsé tételében. Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk!

A múzeum érdekében végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként a vezetői felterjesztések alapján György Erzsébet, Kovács Judit és Géresi Enikő is elismerő oklevelet vehetett át.