E blogcikkünknek nemcsak a tartalma, de a témája is meglepő lehet, hiszen a természetrajznak csak annyi köze van a torpedókhoz, hogy azokat az elektromos rája latin torpedo nevéről keresztelték el. Az elsőre különös témaválasztás indoka az, hogy június 21-éig múzeumunk ad otthont a „Tengerre magyar!” című kiállításnak, mely a magyar tengerészet évszázadairól ad átfogó – történelmi, természettudományos és gazdaságtörténeti – képet. Az egyik tablón a torpedógyártásról is szó esik, hiszen a torpedót itt, Fiumében alkották meg a világon először a mai formájában. A gyár slágertermékét számos országba exportálták, így a magyar torpedók utolsó – szó szerint – nagy durranására, mely történelmi jelentőségre tett szert, messzi vizeken, éspedig Norvégiában került sor, 1940. április 9-én.

Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)

Magyar torpedók az Oslo-fjordban, 1940. április 9.

A második világháború első felében, 1940. április 9-én az éj sötétjében a Blücher nehézcirkáló a német flottilla vezérhajójaként, fedélzetén az Oslo váratlan elfoglalására küldött katonai, rendőri és polgári egységek zömével, mintegy kétezer fővel, haladt az Oslo-fjordban a norvég főváros felé. Az Oscarsborg erődből azonban tüzet nyitottak a kivilágítatlan és akkor még ismeretlen hadihajóra, és súlyos károkat okoztak benne. A hajó mégis tovább tudott haladni, míg az 1900-ban beszerzett magyar gyártmányú torpedókkal felszerelt, titkos föld alatti torpedóüteg elé nem ért. A két kilőtt torpedó megadta a kegyelemdöfést a Blüchernek, amely két órával később elsüllyedt. Az Oslo elleni váratlan támadás terve ezáltal meghiúsult. De hogyan is kerültek magyar torpedók Norvégiába?

Torpedótalálat a Blücher nehézcirkálón 1940. április 9-én 4:34-kor. Forrás: Kongens nei (A király választása), norvég film, 2016.

A torpedó – Fiume legsikeresebb exportcikke

A torpedógyár az 1779–1848 és 1868—1918 között közigazgatásilag is Magyarországhoz tartozó Fiume legnevezetesebb – és kétségkívül világhírű – ipari létesítménye volt. Maga a modern torpedó is számos történelmi előzmény és elvetélt kísérlet után Fiumében született meg. A fiumei illetőségű Giovanni Biagio Luppis (1813–1875) császári-királyi tengerésztiszt, akit magyarul Luppis János, horvátul Ivan Lupis néven is emlegetnek, egy, a partról kábelekkel irányított, robbanószerkezettel ellátott motorcsónakkal kísérletezett. Az 1860-as évek első felében megismerkedett Robert Whitehead (1823–1905) angol mérnökkel és vállalkozóval, aki Fiumében 1856 óta egy – hajók számára gőzgépeket és -kazánokat gyártó – vállalat igazgatója volt, és együtt kísérleteztek tovább. Luppis eredeti, kezdetleges elgondolását Whitehead módosította a klasszikus, a víz alatt önállóan mozgó, de nem irányítható torpedóvá, melyet hivatalosan 1866-ban mutattak be I. Ferenc Józsefnek, akkor még csak szerény sikerrel.

Balra: Giovanni Luppis (1813–1875); középen fent: Luppis „Salvacosta” (partvédő) nevű szerkezete, alatta: egy korai Whitehead-torpedó; jobbra: Robert Whitehead (1823–1905). Források: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=536269843064929; https://comandosupremo.com/wp-content/uploads/2020/05/Salvacoste-Luppis-1860-Luppis-Whitehead-1866.jpg; https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1d/Robert_Whitehead.jpg

Robert Whitehead (jobbra) és fia, John Whitehead (balra) egy kísérleti torpedó mögött, Fiume, 1875 körül. Forrás: https://hu.wikibooks.org/wiki/F%C3%A1jl:Robert_Whitehead_with_battered_test_torpedo_Fiume_c1875.jpg

További kétévnyi fejlesztés után, 1868-ban, az osztrák–magyar haditengerészet megvette a torpedó használati jogait, majd a külföld is érdeklődni kezdett: Nagy-Britannia (1871), Franciaország (1872), Olaszország és Németország (1873), Kína és Spanyolország (1874), Dánia, Svédország és Norvégia (1875), Oroszország és Törökország (1876), Belgium, Portugália, Argentína, Chile és Görögország (1877) és az Egyesült Államok (1891), és később Japán, Egyiptom és Brazília is a vevők sorába lépett. 1913-ig összesen mintegy 115 millió korona értékben adtak el torpedókat, ez aranyértéken átszámolva ma 1300 milliárd, de vásárlóértéken is csaknem 300 milliárd forintnak felel meg.

Külföldi (ez esetben argentin) haditengerészek egy magyar torpedóval Fiume mellett, 1888-ban. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Marinosargentinos1888.jpg

A fiumei torpedógyár korabeli térképen és fényképen. Források: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/64/Fiume_town_map.jpg (alaptérkép) és https://en.wikipedia.org/wiki/Whitehead_Torpedo_Works#/media/File:Whitehead_Fiume.jpg

A Whitehead-gyár rövid története

A Robert Whitehead által igazgatott – 1863 óta Stabilimento Tecnico Fiumano nevű – vállalat az 1869-es pénzügyi válság miatti hajóépítési visszaesés következtében csődbe ment, de romjain a német haditengerészet torpedómegrendeléseinek köszönhetően létrejött a Whitehead és Társa Torpedó- és Gépgyár, melynek tulajdonosa Whitehead mellett veje, Hoyos György gróf (1842–1904) tengerésztiszt volt. Robert Whitehead szerepét a napi ügyek intézésében később fia, John Whitehead (1854–1902) vette át.

Balról jobbra: Robert Whitehead, Hoyos György és John Whitehead.

Források: https://nebula.wsimg.com/719f3079ef7cb95e9ddb982cf64fb702?AccessKeyId=209686090C7048271BD7&disposition=0&alloworigin=1; https://cdn2.picryl.com/photo/1892/05/23/georg-von-hoyos-by-cw-allers-1892-e91b51-1024.jpg; https://tehnika.lzmk.hr/wp-content/uploads/2018/02/HTE_0698.jpg

Az 1900-as évek elején egymás után meghaltak a cég vezető személyiségei, beleértve a csak pár éve Hoyos helyébe lépő Edwin John Payne Gallwey-t (1850–1906), aki korábban az 1890-ben alapított nagy-britanniai leányvállalatot irányította. A cég részvényeinek felét ekkor a Vickers és az Armstrong-Withworth brit hadiipari cégek vásárolták meg, a többi a család kezében maradt. A Whitehead-gyár az I. világháború előtt a torpedók mellett a tengeralattjárók gyártása terén is fontos szereplővé lépett elő. 1913-ban Francia- és Olaszországban is leányvállalatot alapítottak, de az oroszországi terjeszkedést a háború kitörése meghiúsította. A világháború alatt, Olaszország hadba lépése után, a termelést Sankt Pöltenbe telepítették át, a fiumei gyárat az osztrák–magyar haditengerészet vette át.

A fiumei torpedógyár a magyar uralom idejében.

Források: https://nebula.wsimg.com/a5f6bbaeceb5cc29824ff59a81bf354f?AccessKeyId=209686090C7048271BD7&disposition=0&alloworigin=1; https://g7.hu/uploads/2020/11/torpedo.jpg

A világháború elvesztése Fiume elvesztését is jelentette Magyarország számára. A város és környéke 1920 és 1924 között Fiume szabadállam néven önálló entitás volt, majd szerződéssel Olaszországhoz került. Az olasz uralom alatt újrakezdődött a torpedógyártás, és tartott is az üzemnek a II. világháborús bombázások miatti kitelepítéséig. 1943-ban a német, majd 1945-ben a jugoszláv csapatok szállták meg a várost, mely 1947-ben a békeszerződéssel hivatalosan is a délszláv állam része lett. A nagy múltú torpedógyár egy időre újra életre kelt, és 1966-ig immár a jugoszláv hadiipart szolgálta, később különböző motorokat gyártott az 1990-es évekig. A mai látogató már csak a romjait találja az Adria partján, viszont a torpedónak és gyártásának történetével megismerkedhet a városi múzeum állandó kiállításán.

Balra: A fiumei torpedógyár kilövő épületének romjai; jobbra: a városi múzeum (Muzej Grada Rijeke) torpedótörténeti kiállításának egy részlete Luppis „Salvacosta” robbanócsónakjának modelljével.

Források: https://www.muzej-rijeka.hr/wp-content/uploads/2018/08/lansirna-stanica-tvornice-Torpedo-copy.jpg; https://www.muzej-rijeka.hr/wp-content/uploads/2018/08/Rijecki-torpedo-15.jpg

A „Weser-gyakorlat” éjjelén

Most térjünk vissza Norvégiába, a magyar torpedók utolsó harci küldetésének színhelyére! A hitleri Harmadik Birodalom hadserege a Weserübung (Weser-gyakorlat) fedőnévvel látta el a Dánia és Norvégia elleni hadműveletet, mivel az inváziós erők zöme a Weser torkolatának közeléből, Bremerhaven és Wilhelmshaven térségéből indult az 1940. április 9-ére virradó éjjel a bevetésre. A két ország közül Norvégia megszállását egyrészt a 90%-ban Norvégián át szállított svéd vasérc zavartalan németországi eljuttatásának biztosítása, másrészt a német tengeralattjárók számára ideális támaszpontot jelentő norvég partvidék megszerzése indokolta. Az inváziós terv kulcselemét jelentette a több helyszínen (Bergen, Kristiansand, Narvik, Oslo, Stavanger, Trondheim) egyszerre, meglepetésszerűen történő támadás és a norvég uralkodó és a kormány gyors őrizetbe vétele.

Balra: A Weserübung hadműveleteinek térképvázlata; jobbra: a Norvégia felé tartó Blücher nehézcirkáló az Emden fedélzetéről fényképezve a Weserübung során.

Források: https://www.tracesofwar.com/upload/articles/2831220808080500k.jpg; https://www.maritimequest.com/warship_directory/germany/photos/cruisers/blucher/11_blucher.jpg

 Hajnali hajórajzás

Az Oslo rajtütésszerű elfoglalására küldött erőket egy kisebb flotta szállította, vezérhajója a Blücher nehézcirkáló volt, melyet a Lützow nehézcirkáló, az Emden könnyűcirkáló, három torpedóvető, nyolc aknaszedő és két bálnavadászhajó követett. A Blücher a német haditengerészet második nehézcirkálója volt, mely 1939 szeptemberére készült el, és a próbajáratok és hadgyakorlatok után csak 1940. április 5-én állították hadrendbe. Fő tűzereje nyolc darab 20,3 centiméter űrméretű ágyúból állt, vízkiszorítása túllépte a 16 000 tonnát, hossza a vízvonalon mérve 195 méter, vagyis mintegy két futballpályányi volt. A flottilla a Pol III norvég őrhajó felgyújtásával végződött incidenstől és két norvég parti üteg által leadott, de célt tévesztett lövésektől eltekintve lényegében háborítatlanul haladt az Oslo-fjordon észak felé, mígnem elérte a fjord külső és belső részét elválasztó Drøbak-szorost, a norvég fővárostól mintegy 40 kilométerre. A szoros közepén viszont az Oscarsborg erőd német gyártmányú ágyúi vártak honfitársaikra.

Balra: A Blücher nehézcirkáló rajza; jobbra: a Blücher útja az Oslo-fjordban a Weserübung hadművelet során.

Források: http://www.kbismarck.org/photos/6Blucher-april1940.png; https://www.maritimequest.com/warship_directory/germany/photos/cruisers/blucher/11_blucher.jpg; https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e3/Bl%C3%BCcher_in_Oslofjord.svg

Újoncok a régi erődben

Az Oscarsborg erődöt a XIX. század második felében építették ki, legerősebb fegyverzetét az 1875–1893 között kiépített főütegben található 28 centiméteres űrméretű, Mózes, Áron és Józsué névre keresztelt három Krupp nehézágyú jelentette. Az erődöt az I. világháború után már nem modernizálták, sőt a külső támogató ütegek egy részét le is szerelték. Már csak a partvédelmi tüzérek kiképzőhelyeként szolgált, így a német hadvezetés nem számolt vele komolyabb akadályként. Parancsnoka is egy veterán katona, a 65. évében járó Birger Eriksen ezredes (1875–1958) volt. A kiképzők mellett az erőd állományát a frissen, egy héttel előbb érkezett 450 újonc jelentette.

Balra: Az Oscarsborg erőd ma, légi felvételen, a nehézágyúk az erődfal előtt vannak telepítve;

jobbra: Birger Eriksen ezredes, 1940. április 9-én az erőd parancsnoka.

Források: https://assets.simpleviewcms.com/simpleview/image/fetch/c_fill,h_1080,w_1920/f_jpg/q_65/https://media.newmindmedia.com/TellUs/image/%3Ffile%3DOscarsborg_Foto_Paul_Hughson_visitdrobakoscarsborg.no__2_1313730857.jpg&dh%3D533&dw%3D800&t%3D44; https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e3/Bl%C3%BCcher_in_Oslofjord.svg; https://g.acdn.no/obscura/API/dynamic/r1/ece5/tr_1200_1200_s_f/0000/royk/2025/1/27/22/Maleri%2BOMS%2B%2528002%2529.jpeg?chk=4F3A1C

Hajók a sötétben

Április 8-án éjfél előtt után az Oslo-fjord bejáratánál ismeretlen hadihajók tűntek fel, melyek a figyelmeztető, majd az éles lövések ellenére tovább haladtak észak felé. Éjfél körül a parancsnokló tengernagy a norvég rádióban utasítást adott a világítótornyok és egyéb navigációs fények kioltására. Eriksen ezredes is készültségbe helyezte embereit. Háromnegyed négykor Eriksent azzal a hírrel ébresztették, hogy tőlük tíz kilométerre délre a norvég őrhajók egy egész német flottillát észleltek. Az erőd reflektorainak fényében hamarosan feltűnt a vezérhajó. Amikor lőtávolba ért, az ezredes kiadta a tűzparancsot. Alárendeltjei visszakérdeztek, hogy biztosan éles lőszerrel akar-e tüzelni – hiszen a norvég haditörvények szerint először figyelmeztető lövéseket kellett volna leadnia –, mire Eriksen felcsattant: „Átkozottul biztos, hogy élessel lövünk!”, majd hozzátette: „Vagy hadbíróság elé kerülök, vagy háborús hős leszek. Tűz!” Ekkor 4 óra 21 perc volt. Az ezredes később ezt azzal indokolta, hogy az ismeretlen hajók nyilvánvalóan azonosak voltak azokkal, melyre korábban már más erődökből adtak le figyelmeztető és éles lövéseket is. Eriksen majdnem tényleg hadbíróság elé is került, de azért mert felrótták neki, hogy a másik két német hadihajóra nem tüzelt, illetve hogy másnap „túl hamar" feladta az erődöt. Ma viszont már szobra áll Drøbakban és az erődben is.

Balra: A Blücher lövetése 1940. április 9-én – a Kongens nei (A király választása) című norvég film forgatási részlete; jobbra: az egyik nehézágyú ma.

Források: https://www.aftenposten.no/kultur/i/XwkLE/her-er-mannen-som-reddet-kongen-fra-nazistene; https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6e/28_cm_gun_at_Oscarsborg_Fortress.jpg

Két lövés – két találat

Az erődben képzett tüzérből csak egy nehézágyú kezelésére elégséges létszám volt, ezért elosztották őket a Mózes és az Áron nevű ágyúk között, és az újoncok, illetve a szakácsok segédkeztek nekik. A két ágyúból csak egy-egy lövést tudtak leadni, mert nem tudták elég gyorsan újratölteni őket, Józsuéra, a harmadikra, pedig már nem jutott kezelőszemélyzet. A hatásfokra viszont nem lehetett panasz, mindkét, egyenként 255 kilogrammos lövedék nagy károkat okozott. Az egyik a parancsnoki híd fölött találta el az elülső lövegtornyot, a másik a repülőhangár közelében érte a hajót, felrobbantva az ott tárolt lőszereket és a két hidroplánt, részben üzemanyagostul, ami nagy tüzet okozott, és a páncélfedélzetet átütve a turbinák és generátorok egy részét is megrongálta. A fő hajóágyúk elektromos központjának tönkremenetele megakadályozta a tűz viszonzását. A husviki, illetve kopåsi 5,7 centiméteres és 15 centiméteres űrméretű kisegítő parti ütegek mintegy 30, illetve 13 találattal súlyosbították a Blücher helyzetét. Kilőtték a kormánymű vezérlését is, így a hajót már csak a hajócsavarral tudták irányítani, és a tűzoltórendszert is számos helyen megrongálták, ami nehezítette a hajón tomboló tüzek oltását. Emellett a fegyverzet további elemei is használhatatlanná váltak. Mindazonáltal az 5-7 perces tűzpárbaj után a nehézcirkáló súlyosan sérülten, de tovább haladt – mint percekkel később, 4:34-kor kiderült, nem Oslóba, hanem a biztos pusztulásba.

Balra: A norvég ütegek elhelyezkedése a szorosban (batterie principale: az Oscarsborg erőd főütege, batterie lance-torpille: torpedóüteg, parcours du Blücher: a Blücher útvonala); jobbra a felső két kép a főüteg, az alsó a kisegítő ütegek találatainak helye, sajátos módon a magasan fekvő 15 cm-es ágyúk találatai is a hajó bal oldalát érték.

Források: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b3/Oscarsrborg.png; https://galleri-finsrud.no/images/stories/pics/paintings/blucher

Egy obsitos a titkos torpedóütegben

1898 és 1901 között az erőd közelében egy vízszint alatti torpedóüteget építettek ki, mely a német felderítés számára ismeretlen maradt. Norvégia 1896 és 1913 közt négymillió korona értékben vásárolt Fiumében gyártott torpedókat, összesen 377 darabot. Az új üteget 1900-ban 5 méter hosszú, sűrített levegővel hajtott, 31 csomó (57 km/h) csúcssebességre képes torpedókkal szerelték föl. 100 kilónyi lőgyapot robbanótöltetüket az 1930-as években 120 kg TNT-re (trotil) cserélték. 1940-ben a torpedók tehát már negyvenévesek voltak, az ütegparancsnok pedig, aki nem sokkal korábban még egy szénkereskedést igazgatott az erődhöz közeli Drøbak városában, még náluk is idősebb volt. Andreas Anderssen (1879–1945) egykori fregattkapitányt (kommandørkapteint) Eriksen ezredes 1940 márciusában bízta meg azzal, hogy az üteg betegszabadságra ment parancsnokát helyettesítse. Anderssen ugyanis 1910–1916 közt és 1919-től ismét a torpedóüteg parancsnoka volt, onnan szerelt le 1928-ban.

Balra: Oscarsborg erődjének térképe, A: Dél-Kaholmen, B: Észak-Kaholmen szigete, az utóbbin van a 10. számmal jelölt torpedóüteg, ezen kívül: 1: fő erőd, 2: nyugati parti, 3: keleti parti, 4: fő, 5: déli, 6: keleti üteg, 7: parti erőd, 8: kaszárnya előtti alakulótér, 9: bemérő állás és jelzőüteg, 11: parancsnoki épület; középen: a torpedóüteg sziklaüregének alaprajza; jobbra: Andreas Anderssen, egykori fregattkapitány, 1940. április 9-én a torpedóüteg megbízott parancsnoka.

Források: http://www.nortfort.ru/oscarsborg/img/oscarsborg_plan.gif; https://i0.wp.com/laststandonzombieisland.com/wp-content/uploads/2019/11/oscarborg-norway-olso-torpedo-battery-that-sank-blucher.jpg; https://digitaltmuseum.no/021018891485/motiv-anderssen-andreas-kk-halvfigur-sjef-for-torpedobatteriet-pa-oscarsborg/media?slide=0

Anderssen neki is látott az újoncok kiképzésének. Az április 8-áról 9-ére virradó éjjel otthon volt, de Eriksen ezredes hívása nyomán leakasztotta a szögről régi uniformisát és csónakon a torpedóüteghez ment. Az ezredestől határozott parancsot kért a fjordba behatoló hajók kilövésére, amit meg is kapott, bár senki sem tudta, hogy az öreg torpedók mennyire működnek majd megbízhatóan. Az események ezután az erődben történtekhez kísérteties hasonlósággal játszódtak le. A torpedóütegnek is három kilövőalagútja volt, és szintén csak kettőt használtak közülük. Az első torpedó, mivel Anderssen – talán a tizenkét év kihagyás miatt – túlbecsülte a hajó sebességét, az elülső lövegtorony közelében, közvetlenül a kémény alatt csapódott be, és csak kisebb kárt okozott. A másodikkal sikerült viszont a hajót az erőd ágyútüzével már alaposan megrongált rész alatt, a két oldalsó hajócsavar turbinaterménél eltalálni, ami a Blücher számára katasztrofális következményekkel járt.

Fent: A Blücher ellen bevetett torpedó fényképe, a jobb felső sarokban a találatok helyének vázlata. Lent: A fiumei gyár által előállított Whitehead-torpedók fő szerkezeti elemei (1898): A: robbanófej, B: a sűrített levegő tartálya, C: géptér, D: lefolyónyílások, E: tengely, F: motor, G: kúpkerékdoboz, H: mélységérzékelő, I: farok, K: töltő- és zárószelepek, L: reteszelőmű, M: motoralaplemez, P: gyújtószerkezet, R: kormánylapát, S: kormányrúdcső, T: vezérszeg, U: propellerek, V: szelepcsoport, W: orrgyújtó, Z: erősítő pánt.

Források: https://i0.wp.com/anewbieinnorway.com/wp-content/uploads/2016/12/img_7351.jpg; https://galleri-finsrud.no/images/stories/pics/paintings/blucher/hit04.jpg; https://en.wikipedia.org/wiki/Whitehead_torpedo#/media/File:Whitehead_torpedo_General_Profile,_The_Whitehead_Torpedo_U.S.N.1898.jpg

A Blücher elsüllyedése és következményei

A hajótesten ütött lékek okozta problémákon kívül működésképtelenné vált mindhárom hajtómű, így a lángokban álló és irányíthatatlan Blücher 4:45 körül lehorgonyzott az apró Askholmene szigetcsoportnál és kilőtte a tűz által fenyegetett torpedóit, mielőtt azok felrobbantak volna a hajótestben. A hajó ekkor már kissé megdőlt. Fél hatkor a tűz elérte a légvédelmi lőszerraktárt, a robbanás újabb rést szakított a hajó rekeszfalain és az üzemanyagtartályokat is lángra lobbantotta. Fél hét körül a hajó elsüllyedt. A belőle kiömlő olaj lángra kapott, és az életükért küzdő tengerészek és katonák közül sokat halálra égetett.

Balra: A Blücher nem sokkal elsüllyedése előtt; jobbra: az utolsó pillanatok.

Források: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/df/German_cruiser_Bl%C3%BCcher_sinking.jpg; https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7b/German_soldiers_and_Bl%C3%BCcher_sinking.jpg

Balra: A Blücher roncsának helye a Google térképén; jobbra: naiv festmény a hajóroncsról. Az üzemanyagnak a hajóban maradt része egyébként 1940 óta folyamatosan szivárog a roncsból. 2023-ig mintegy 1600 tonna olajat szivattyúztak ki a felszínre, de becslések szerint még 20-30 tonna mindig ott van. Források: Google maps; https://baumann.me.uk/OscarsborgFestning/image/Blucher.jpg

Anderssen kapitány a hibátlanul működő magyar fegyverekkel a Blücher mellett a németeknek Oslo meglepetésszerű elfoglalását célzó tervét is megtorpedózta. A nehézcirkáló nem tudta célba juttatni a norvég király és a parlament fogságba ejtésére és az aranytartalék megszerzésére kiképzett speciális rohamosztagokat, és a flottilla maradéka sem teljesítette eredeti feladatát. A torpedóüteg létezéséről nem tudva ugyanis a Blüchert érő találatokat a németek víz alatti aknarobbanásoknak hitték – az erőd melletti aknazár pedig nem volt a helyén, mivel telepítését néhány nappal későbbre tervezték a frissen érkezett újoncok kiképzése keretében. A németek ezért úgy döntöttek, hogy a flottilla forduljon vissza, és az inváziós erők maradékait az erőd ágyúinak lőtávolságán kívül tegye partra, hogy azok a szárazföldön haladjanak tovább Oslo felé. E késlekedés módot adott a norvég uralkodónak, a kormánynak és a parlamentnek, hogy elhagyja a fővárost, és megszervezze Norvégia ellenállását. Nem mellesleg a nemzeti bank aranykészletét is sikeresen evakuálták.

Norvég filmplakátok. Balra az eseményeket – köztük a Blücher elsüllyesztését – a történeti hűségre törekedve bemutató Kongens nei (A király választása, 2016); jobbra a norvég aranytartalék kimenekítésének regényes történetét bemutató kalandfilm, a Gulltransporten (Aranyszállítmány, 2022) plakátja.

Források: https://sumo.cdn.tv2.no/imageapi/v3/img/5df0dd51498e1fe8464e3c9b-1701198505504; https://i-viaplay-com.akamaized.net/viaplay-prod/967/560/1671215874-0a51089750f64f6ee866ed45be0fc54f104ce176.jpg

Fontosabb források

Grilli, M.: Lo stabilimento Whitehead di Fiume. La nascita e l’evoluzione dell’arma siluro (https://www.isgrec.it/confine_orientale_2018/materiali/lo%20stabilimento%20Whitehead%20di%20Fiume.pdf)

Pelles M. 2020: Az innovatív haditechnikára alapozott meggazdagodás és politikai befolyásszerzés – Robert Whitehead szerepe a fiumei torpedógyártás világsikerében (1823–1923). Korall 81: 78–99. (https://epa.oszk.hu/00400/00414/00072/pdf/EPA00414_korall_2020_81_078-099.pdf)

http://www.nortfort.ru/oscarsborg/index_e/

https://de.wikipedia.org/wiki/Unternehmen_Weser%C3%BCbung

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bl%C3%BCcher_(neh%C3%A9zcirk%C3%A1l%C3%B3)

https://laststandonzombieisland.com/2020/04/09/bye-bye-blucher-bye-bye/

https://no.wikipedia.org/wiki/Andreas_Anderssen

https://no.wikipedia.org/wiki/Birger_Eriksen

https://no.wikipedia.org/wiki/Senkingen_av_%C2%ABBl%C3%BCcher%C2%BB