Nem, nem sajtóhibás e blogbejegyzés címe: az elhunyt katolikus egyházfő végső nyughelyéről valóban nem teológiai, hanem geológiai megközelítésben fogunk írni, hiszen egy természettudományi múzeumnak nem az égi, hanem a földi dolgok tartoznak a hatáskörébe – már ha a meteoritoktól eltekintünk. Az április 26-i gyászszertartás kapcsán a hazai sajtó több híradásában olvashattunk arról, hogy Ferenc pápa sírja – személyes kívánsága nyomán – a nagyszülei szülőföldjéről, Liguriából származó kövekből készült. E kőzeteket mutatja be írásunk, melyben az Ásvány- és Kőzettár egyik olasz díszítőkő-kollekciójáról is szót ejtünk.
Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)
A pápa sírját fedő kőlapról a vatikáni médiaügynökség által közzétett kép
A sírt egy szürkésfehér kőlap borítja, melyen feliratként mindössze az eredetileg Jorge Mario Bergoglio nevet viselő egyházi méltóság pápai nevének latin megfelelője, a Franciscus olvasható. Számos orgánum kiemelte, hogy a minden hivalkodástól mentes sírkő összhangban áll a néhai Ferenc pápa szerénységre és egyszerűségre törekvő életvitelével, és azon hitvallását tükrözi, hogy ő is csak olyan ember, mint bárki más, csak szolgálatának jelentősége és nem a külsőségei emelik ki embertársai közül. A sírkő mellett a sír belső – a látogatók által nem látható – burkolatát tekintve is elmondható, hogy nemcsak a formai megoldások, de a felhasznált anyagok is az ősök földje iránti tiszteletet és a nemes egyszerűséget sugározzák.
„A pápa sírja olasz nagyszüleinek szülőföldjéről származó márványból készült” – főcím a vatikáni sajtóból. Forrás: https://www.vaticannews.va/en/pope/news/2025-04/popes-tomb-reads-franciscus.html
A sírt fedő kőlap anyaga – melyet egyes olasz források és nyomukban több magyar híradás is tévesen márványnak titulált – egy tengeri eredetű mészkő, tehát üledékes (és nem átalakult) kőzet. Ez jól látható a viszonylag közeli képeken, ahol a kőzetben nem a márványokra jellemző elmosódott kontúrú, nagyobb szöveti elemek és szürkés-fehéres színek, hanem éles határvonalú, néhány milliméteres szöveti elemek (szemcsék) láthatók, melyek színe a fehértől a feketéig terjed, de okkersárga összhatást ad. Az újságírók némi mentségéül szolgál, hogy a jól csiszolható tömött mészköveket a kőiparban előszeretettel látják el a még nemesebb kőanyagot sugalló „márvány” névvel – mondhatni átvitt értelemben is fényezik őket. E kőanyagot azonban, melyből a pápai sír fedlapja készült, sohasem csiszolják.
A pápa sírját fedő kőlap részlete a vatikáni médiaügynökség által közzétett képen. A kőlap oldalán, a kép bal felén jól látszanak az ősmaradványok fehér rajzolatai, ugyanott és a vízszintes lapon, különösen a vésett és festett betűkön pedig a kőzet porózussága.
E kőzet az olasz kőiparban A Pietra di Finale néven ismert, amelynek szó szerinti fordítása („utolsó kő”, avagy „végkő”) éppenséggel hangulatában illene is egy sírkőhöz, valójában azonban a liguriai kikötővárosról, Finale Liguréről keresztelték el, mivel a környékbeli kőbányákban fejtik már évezredek óta. A „finalei követ” évezredek óta használják építőkőként, a város környékén az egykori galliai hadiúton ma is megtalálható néhány, e kőzetből épült híd. Jelenleg tömbkőként való felhasználása mellett padló- és falburkolatok, lépcsők, ablakpárkányok és -szegélyek, vázák, virágtartók, szökőkutak készülnek belőle. Több fajtáját különböztetik meg, a pápa sírkövéhez a legelterjedtebb, a többinél világosabb színű Finale chiaro változatot választották.
A Pietra di Finale világos változata (Pietra di Finale Chiara) egy kőkereskedés honlapján. Forrás: https://www.stonecontact.com/pietra-di-finale-chiara/s970
A „finalei kő” elterjedése Finale Ligure vidékén (legfelső térképjel). A piros folt az Arma dell’Aquila kőfejtő helyét jelöli, ahonnan a sírt fedő kőtömb származik. Forrás: Brandano és munkatársai (2022), 1B. ábra.
A „finalei kő” egy néhány tucat négyzetkilométernyi területen előforduló, a 200 méter vastagságot is elérő kőzet. Bioklasztos mészkő, vagyis egykori mészvázú (pontosabban kalcium-karbonát-vázú) tengeri élőlények áthalmozott és eközben felaprózódott és lekoptatott vázmaradványaiból áll, ezeket kalcit cementálja össze. Uralkodóan osztrigák (Ostrea), kacslábú rákok (Balanidae) és Styalsteridae korallok töredékei alkotják, néhol a mohaállatok (Bryozoa) és pörgekarúak (Brachiopoda) maradványai is gyakoriak. A harmadkorinál idősebb átalakult kőzetekből (csillámpala, gneisz, kvarcit) származó, szárazföldi eredetű (terrigén) törmelék mennyisége jóval kevesebb. Sok benne a mikroszkopikus pórus és kisebb üreg, amit jól mutat, hogy a térfogatsúlya 1,9-2,0 g/cm3 körüli, míg a márványé és a tardosi vörösmészkőé („vörösmárvány”) 2,6-2,7 g/cm3. A kőzet alapanyaga a középső miocénben, 12-14 millió éve rakódott le egy sekélytengeri karbonátplatformon.
A „finalei kő” a mikroszkóp alatt, vékonycsiszolatos képeken. A: szárazföldi törmelékszemcsék és mohaállatkák darabkái; B: kacslábú rákok és mohaállatkák maradványai; C: korallágak törmelékei; D: kagylómaradványok. Forrás: Brandano és munkatársai (2022), 5. ábra.
A pápa sírját fedő kőlapot adó kőtömb az egykori Arma dell’Aquila kőfejtőből származik, a Monte Cucco oldalából. A kőfejtő már nem működik, így a közeli meredek hegyoldal ma a sziklamászók kedvelt terepe. Az Arma dell’Aquila a régészek körében is nevezetes objektum, mivel az itteni barlangokban már a felső paleolitikumban(kb. 40 000 évvel ezelőtt) megjelentek elődeink, és kisebb-nagyobb megszakításokkal az középső neolitikumig (kb. 4000 évvel ezelőttig) lakták.
Balra: A felhagyott Arma dell’Aquila kőfejtő a kifűrészelt kőtömbök nyomaival; jobbra: sziklamászó-útvonalak a Monta Cucco központi résén. Forrás: https://mudifinale.com/wp-content/uploads/2020/01/Finale-ligure-cava-aquila-mudif-01.jpg és https://www.finaleoutdoor.com/en/trails-walls/monte-cucco-settore-centrale#dmlb=1
Maga a sír szintén Liguriának – a pápa nagyszülei szülőföldjének – egy másik régóta használt kőzetéből, palából készült. Ez a szürkésfekete kőzet, mint az olaszországi lapok írták, soha nem számított nemes kőnek, hanem „a nép kövének”, mert nélkülözhetetlen és ellenálló, akárcsak a pápa, aki a végsőkig a népe körében akart lenni. A pala kisebb fokú átalakuláson (metamorfózison) átment – eredetileg törmelékes üledékes – kőzet (agyag, márga), amely ugyan mutatja az üledékes kőzetek bizonyos jellemzőit.
Bár a pala olasz neve, az ardesia eredetét az Ardennekre vezetik vissza, ahol is a vékony tetőpalák előállításának módszerét először kifejlesztették, a liguriai palát már jóval korábban felhasználták mind tetőfedésre, mind pedig éppen a temetkezések során: Chiavari mellett egy, a Kr. e. VIII-VII. századra keltezhető nekropoliszban 126, nagy paladarabokkal kerített temetkezési helyet találtak. A palát régóta óta használták egyrészt tetőfedésre, másrészt asztalok borítására, illetve írótáblának. A környékbeli liguriai palabányák termékét évszázadok óta Lavagna kikötőjén keresztül szállították szerte Itáliába, így a kőzet a Pietra di Lavagna (lavagnai kő) nevet kapta. A pala e neve az iskolai táblaként való felhasználás nyomán a digitális korba is átöröklődött, a digitális táblák neve ugyanis lavagna elettronica (avagy lavagna interattiva multimediale).
Paladarabokkal szegélyezett temetkezési helyek a Chiavari mellett feltárt ókori nekropoliszból. Forrás: https://catalogo.beniculturali.it
A liguriai pala nemcsak végső nyughelyén keresztül kapcsolódik Ferenc pápa személyéhez, hanem ezt a kőzetet választották ki azon emléktábla anyagául, melyet a Lavagna tőszomszédságában fekvő Cogornóban, a pápa anyai ági dédapjának szülőházán helyeztek el. A liguriai palát manapság Lavagna környékén kívül Chiavari, Rapallo és Genova mögött a Fontanabuona-völgyben, illetve Imperia vidékén az Argentina-völgyben bányásszák – ami a pápa argentin születésére gondolva sajátos egybeesés.
A pápa dédapjának szülőházán elhelyezett, liguriai palából készült emléktábla. Forrás: https://www.vaticannews.va/it/papa/news/2025-04/papa-francesco-tomba-ardesia-liguria-cogorno.html
Természetesen a pápa sírjában lévő palát nem tudjuk látogatóinknak bemutatni, viszont a névadó lelőhelyről származó Pietra di Lavagna egy olyan példányát igen, melyet ha nem is egy pápától, de egy olasz királytól kaptunk. A körülbelül 10 × 20 cm-es, 1,5 cm vastag, egyik oldalán simára csiszolt, a másik oldalán a palásság mentén elhasított példány a Viktor Emánuel-gyűjtemény néven számon tartott gyűjteményrészből származik
Pietra di Lavagna, részben megmunkált palapéldány a Viktor Emánuel-gyűjteményből, a hasított oldala felől nézve. Fotó: Turbéky Eszter.
A példány, illetve az egész kollekció történetéről sokáig nem sokat tudunk, mert dokumentációja 1956-ban elégett. Annyi bizonyos volt régi könyvekből, hogy e kőzetgyűjteményt II. Viktor Emánuel (1820–1878) olasz király adományozta Graenzenstein Béla (1847–1913) közbenjárására, ezért tartottuk (és tartjuk ma is) számon Viktor Emánuel-gyűjtemény néven. II. Viktor Emánuel 1873-ban meglátogatta a bécsi világkiállítást, ahol Graenzenstein Béla volt a bányászati rész felelőse, ezért valószínűnek tűnt, hogy a világkiállításon bemutatott olasz mintakollekcióról van szó. Néhány éve egy olasz kutatónak itteni látogatását követő kutatása nyomán a sejtés bizonyossággá vált.
Példányok a Viktor Emánuel-gyűjteményből. Fotó: Bényi Andrea. A kép a 220 év kincsei – A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei c. könyvből (szerk. Buzár Ágota) való, https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=8577073015667833&id=187367057971846&_rdr
Kollégánk jóvoltából megkaptuk a kollekció eredeti nyomtatott katalógusának elektronikus másolatát, így már a kőzetminta képe mellett a vonatkozó bejegyzés képét is meg tudjuk mutatni. Szövege a következőképp fordítható:
„148. Lavagnai kő
Meglehetősen fényes, szürkésfekete pala, finom, tömött szövettel.
Tetőfedésre és egyéb építési munkákhoz, mint például lépcsőkhöz, küszöbökhöz stb. használják. Széles körben forgalmazzák.”
Balra: Pietra di Lavagna, részben megmunkált palapéldány a Viktor Emánuel-gyűjteményből, a vágott és simított oldala felől nézve, az eredeti címkékkel. Fotó: Turbéky Eszter. Jobbra: a példány bejegyzése a kollekció katalógusából
Felhasznált források:
https://it.wikipedia.org/wiki/Ardesia
https://www.infobuild.it/approfondimenti/pietre-locali-in-italia-prima-parte/
https://mudifinale.com/paesaggio/cave/cava-dellaquila/
Brandano, M. Tommasseti, L. & Puce, S. (2022): Carbonate factory of Pietra di Finale coastal wedge (Miocene):
the unusual abundance of stylasterids (Cnidaria, Hydrozoa). Facies, 68: 14 pp. https://doi.org/10.1007/s10347-022-00652-5
Ponzi, G. & Masi, F. (1873): Catalogo ragionato dei prodotti minerali Italiani ad uso edilizio e decorativo spediti dal Ministero d' Agricoltura, Industria e Commercio all’ Esposizione Internazionale di Vienna. Roma: Coltelllini e Bassi.
Zucchetti, S., Sandrone, R. & Simonetti, O. (1974): Studio geo-litologico applicato e tecnico della “Pietra di Finale” (Savona). In: 1° Conv. Int. Coltivazione Pietre e Minerali Litoidi, Torino, ottobre 1974, Vol. 1, Sessione IIa, Com. 16, pp. 1-41. https://www.researchgate.net/publication/303854358
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
