Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu/atom
blfr3@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://mttmuzeum.blog.hu/2024/03/07/marcius_a_barlangok_honapja_az_ertekes_elohelyek_megorzesenek_fontossaga
Március a Barlangok Hónapja: Az Értékes Élőhelyek Megőrzésének Fontossága
2024-03-07T16:01:39+01:00
2024-03-07T16:01:39+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Ahogy beköszönt a tavasz és a természet ébredezik, március egy különleges időszakot jelent a barlangok világában. Március a Barlangok Hónapja, amikor is a figyelem ráirányul a föld alatti csodákra és azok védelmére. De mi teszi ezeket a titokzatos üregeket annyira fontossá és miért kell oly nagy gondot fordítanunk megőrzésükre?</strong></p>
<p>Szerző: <strong>Győrössy Dorottya</strong> (Emlősgyűjtemény)</p>
<p style="text-align: center;"><strong>Miért fontosak a barlangok?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangok több szempontból is kiemelkedően fontosak az élővilág és az ember számára. Ezek az élőhelyek számos ritka és egyedülálló élőlénynek adnak otthont. A sötét folyosók és üregek rejtekei lehetnek ritka növényfajoknak, különleges rovaroknak és persze a denevéreknek is. A barlangok rendkívüli jelentőséggel bírnak a régészet és a paleontológia szempontjából is, mivel gyakran rejtenek magukban ősi maradványokat és évezredek óta fennmaradó kulturális nyomokat. Régészeti leletek, például ősi eszközök, festmények, gravírozások és más emberi tevékenységek nyomai gyakran felfedezhetők a barlangok falain vagy a föld alatt található rétegekben. Ezek a leletek és maradványok segítenek megérteni az emberiség korai történetét, valamint a régi civilizációk életmódját és kultúráját. Emellett a barlangok gyakran rejtik magukban ősi állatok és növények maradványait is, amelyek segíthetnek a paleontológusoknak és a tudósoknak megérteni a föld történetét és az evolúció folyamatát.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/emlos/vizes_barlang_bejarata.JPG" alt="vizes_barlang_bejarata.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Vizes barlang bejárata (fotó: Golen Gerhárd)</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A barlangok ”ex lege védettek”</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sok országban, beleértve Magyarországot is, a barlangok és a barlangi területek különleges jogi védelemben részesülnek. Az ”ex lege védett” kifejezés azt jelenti, hogy törvényileg védett területek, ahol szigorú szabályok vonatkoznak a látogatásra és a tevékenységekre. Ez azért fontos, mert segít megőrizni ezeket az érzékeny ökoszisztémákat és csökkenteni az emberi beavatkozás negatív hatásait.</p>
<p style="text-align: center;"><strong>A barlangok speciális életkörülményei</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangokban uralkodó körülmények különösen szigorúak és egyediek. A sötétség és a hűvös, stabil hőmérséklet biztosítja az évezredek óta fennálló feltételeket a barlangi életformák számára. A barlangok gyakran különleges mikroklímával rendelkeznek, amelyet az alacsony páratartalom és a belső légmozgások jellemzik, ami további egyedi környezeti feltételeket teremt az itt élő organizmusok számára. Az alacsony fényviszonyok miatt sok barlangi élőlény speciális adaptációkat fejlesztett ki, mint például a denevérek vagy a vakrákok, melyek látása a barlangi életmódból eredően jelentősen visszahúzódott vagy teljesen elveszett. Ennek oka, hogy a sötétben a látás nem lenne hatékony, így ezek az állatok más érzékszerveikre, például a tapintásra vagy a hallásra támaszkodnak a tájékozódás és a kommunikáció során. Vannak olyan barlangi állatok is (főként rovarok), melyek annyira hozzászoktak az alacsony fényviszonyokhoz, hogy rendkívül érzékenyek a külső fényre, így bármely külső fényforrás megjelenése stresszt vagy akár károsodást okozhat az állatoknak. A barlangokban gyakran korlátozottak az élelemforrások, ezért sok barlangi állat különleges módon alkalmazkodott a túléléshez. Például a barlanglakó denevérek speciális táplálkozási stratégiát alkalmaznak, mely következtében a téli időszakban – amikor nincsenek táplálékot jelentő rovarok – pár hónapra hibernálódnak, és az ősszel felhalmozott tartalékaiknak köszönhetően élik túl a táplálékszegény időszakot.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/emlos/telelo_deneverek.jpg" alt="telelo_deneverek.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Telelő denevérek</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A denevérek és a fehér-orr szindróma (White Nose Syndrome, WNS)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A denevérek különösen fontos szerepet töltenek be a barlangi ökoszisztémákban, hiszen sok barlangi élőlénynek fontos táplálékforrást jelentenek, valamint a növények beporzásában is részt vesznek. Azonban, a denevéreket súlyosan érinti a fehér-orr szindróma nevű betegség, mely fertőzést a <em>Pseudogymnoascus destructans</em> nevű gomba okozza. 2006-ban figyeltek fel a kutatók erre a gombás megbetegedésre, amikor is az Amerikai Egyesült Államok területén rengeteg denevérkolónia pusztulását okozta és ez a fertőzés azóta is rohamosan terjed. Mára már több, mint 6 millió denevér pusztulásáért felel, ezzel több fajt a lokális kipusztulás szélére sodorva. A gombát Európában is sikerült kimutatni – Magyarországon is – azonban nálunk szerencsére nem okoz pusztulást. Ezen tények következtében megállapították, hogy a gombát Európából hurcolták be Észak-Amerikába, és mivel az ottani denevérek nem szoktak hozzá a gomba jelentette zavaráshoz, túl gyakran ébrednek fel a téli időszak során tartalékaikat felemésztve, s így a tavasz beköszönte előtt elpusztulnak. A gomba feltehetően barlangászok ruházatán és felszerelésén keresztül lett behurcolva Észak-Amerikába, ezért fontos, hogy ezeket a felszereléseket alaposan tisztítsuk meg vagy cseréljük a barlangok között, hogy ne hordozzunk át potenciális fertőzéseket egyik helyről a másikra.</p>
<p style="text-align: center;"><strong>Barlangokat veszélyeztető tényezők</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangok veszélyeztetésének számos oka van, amelyek közül néhány emberi tevékenységből, mások pedig természetes jelenségekből erednek. Az emberi beavatkozások közé tartozik a barlangászat és a túrázás, amelyek a barlangi élet közvetlen károsodását vagy zavarását okozhatják. Emellett a barlangok gyakran szolgálnak kőzetanyagok vagy más természeti erőforrások kitermelésének helyéül, ami súlyos környezeti károkat okozhat. A barlangi ökoszisztémák sérülhetnek az illegális hulladéklerakás, a szennyezőanyagok bekerülése vagy az emberi zavarások következtében. Emellett a klímaváltozás is veszélyezteti a barlangokat, például az extrém időjárási események - mint az árvizek vagy a szárazságok gyakoriságának növekedése - által, ami az érzékeny ökoszisztémák károsodását okozhatja. A barlangok védelme és megőrzése érdekében fontos, hogy felismerjük és kezeljük ezeket a fenyegetéseket, és hatékony intézkedéseket hozzunk a fenntartható használat és a természetvédelem érdekében.</p>
<p style="text-align: justify;">Az arra kijelölt barlangok látogatása például kiemelkedő fontosságú ilyen szempontból. Ezek a barlangok gyakran rendelkeznek kialakított útvonalakkal és szakemberek által vezetett túrákkal, amelyek minimalizálják az emberi zavarásokat és csökkentik az ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásokat. Emellett biztonságosabbak lehetnek az emberek számára is, mivel minimalizálja a veszélyes helyzetek és balesetek kockázatát. Ezek miatt kiemelten fontos, hogy csak az arra kijelölt barlangokat látogassuk, és hogy felelősségteljesen kezeljük a természeti környezetünket.</p>
<p style="text-align: center;"><strong>A lámpaflóra veszélyei</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangokban található mohákat és algákat, melyek a lámpatestek körül, azok hősugárzása és fénykibocsátása miatt telepednek meg, lámpaflórának hívjuk. Ezek a mohaszőnyegek fizikailag károsítják a barlangi képződményeket. Gyakran vegyszeres kezeléseket alkalmaznak a barlangokban, hogy megakadályozzák az elburjánzásukat, ami veszélyeztetheti az élőhelyek egyensúlyát. Hosszú távon megoldást jelenthetnek a LED-ek, hiszen kimutatták, hogy az ilyen típusú megvilágítás képes megakadályozni a lámpaflóra terjedését.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/emlos/lampaflora.JPG" alt="lampaflora.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Lámpaflóra (fotó: Golen Gerhárd)</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Összegzés</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangok hónapja arra emlékeztet minket, hogy milyen értékes és különleges ökoszisztémák rejtőznek a föld alatt. Fontos, hogy óvjuk és megőrizzük ezeket az élőhelyeket, hogy továbbra is felfedezhessük és tanulmányozhassuk a természet csodáit, miközben megőrizzük azokat a jövő generációk számára is.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F03%2F07%2Fmarcius_a_barlangok_honapja_az_ertekes_elohelyek_megorzesenek_fontossaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F03%2F07%2Fmarcius_a_barlangok_honapja_az_ertekes_elohelyek_megorzesenek_fontossaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F03%2F07%2Fmarcius_a_barlangok_honapja_az_ertekes_elohelyek_megorzesenek_fontossaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Március a Barlangok Hónapja: Az Értékes Élőhelyek Megőrzésének Fontossága"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2024/03/07/marcius_a_barlangok_honapja_az_ertekes_elohelyek_megorzesenek_fontossaga#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18348063" border="0" /></a><br /></p>
sz:Győrössy_Dorottya
0
Március a Barlangok Hónapja: az értékes élőhelyek megőrzése
Márciusban a figyelem középpontjába kerülnek a barlangok, de mi teszi őket annyira különlegessé, miért kell óvnunk őket?
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2024/allattar/emlos/telelo_deneverek.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/emlos/vizes_barlang_bejarata.JPG
https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/15/ajkait_alskorpio
Aprócska ollók az ajkai borostyánban – avagy véletlenek és tragédiák elkerülhetetlen sorozata
2024-02-15T12:11:50+01:00
2024-02-15T12:11:50+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A borostyánkő az egykor élt növények fosszilis gyantája, melyben sok esetben őrződnek meg úgynevezett zárványok. Ezek leggyakrabban növényi és állati részek, utóbbiakat leggyakrabban ízeltlábúak képviselik. Hazánkban, bármilyen meglepő, a paleontológia ezen ágának is van története, jelen elbeszélő blogbejegyzés tulajdonképpen e történet egy kis fejezete lesz. A Magyar Természettudományi Múzeumban már évek óta folyik az ajkai (Veszprém vármegye) késő-kréta korú (~83-86 millió éves) kőszénből ismert borostyánkövekben fel-felbukkanó zárványok tudományos publikálása. Leírásra került már egy <span style="color: #000080;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2022/01/07/egy_kis_hazai_borostyankincs_es_osi_izeltlabuak_a_bakony_szelerol" target="_blank" style="color: #000080;" rel="noopener noreferrer">kétfarkú pók (<em>Hungarosilia</em> <em>verdesi</em>), egy pattanóbogár (<em>Ajkaelater</em> <em>merkli</em>)</a></span>, darazsak (<em>Ajkanesia</em> <em>harmincipsziloni</em>, <em>Amissidigitus</em> <em>belai</em> és <em>Spathiopteryx</em> <em>soosi</em>) és egy csótány (<em>Alienopterix</em> <em>santonicus</em>) is, amik a 90-es évek óta az első, tudományos folyóiratban publikált zárványok voltak ebből a különleges, hazai borostyánkincsből.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Szerző: <strong>Szabó Márton</strong> (MTM, Őslénytani és Földtani Tár)</p>
<p style="text-align: justify;">Noha az ajkai szénbányászat 2004-ben megszűnt, ez a kutatás lendületén semmit sem csökkent, sőt! A hazai közgyűjteményekben fellelhető néhány fióknyi ajkaitban több száz zárvány került már beazonosításra, mely leletanyag bosszantóan nagy százaléka közelebbről nem meghatározható ízeltlábú-zárvány (pl. egy-egy ízelt láb vagy egy rovar fejének része), esetleg valamilyen növényi szennyeződés. Ha a jól határozható, figyelmet érdemlő ízeltlábú zárványokra koncentrálunk, ez a több százas darabszám pár tucatra csökken.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep1.jpg" alt="kep1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Szabó István ajkait darabja nyers állapotban (balra) és a látvány, amely a mikroszkóp alá nézve fogadott bennünket (jobbra) (fotók: Novák János)</p>
<p style="text-align: justify;">A zárványokat jelenleg én kezelem, a feladatkört Dr. Ősi Attila (ELTE, Őslénytani Tanszék) révén „örököltem” Hajdu Zsófia és Czirják Gábor egykori ELTE-s egyetemi hallgatóktól. A publikálásra kerülő ajkait-zárványok kiválasztása részemről véletlenszerűen történik, ugyanis azt a luxust élvezem, hogy azzal a példánnyal állok neki foglalkozni, amelyikhez kedvem van, amelyik a legtöbbet jár a fejemben, amelyiket a legszebbnek találom, vagy amelyikben aktuálisan a legtöbb szakmai potenciált látom. Egyszerre legfeljebb két-három példánnyal van erőm foglalkozni. Mivel természetesen nem értek minden ízeltlábúcsoporthoz, először fel kell keresni az adott csoport hazai vagy külföldi szakértőjét. Ha megkerül az illető, ki kell deríteni, hogy van-e épp energiája és ideje a példány lepublikálására. Amennyiben a válasz <em>igen</em>, úgy a példányt elő kell készíteni a vizsgálatokra, alaposan dokumentálni kell, és kezdődhet a publikálás. A jelen bejegyzésben bemutatott ajkai borostyánzárvány története ennél viszont jóval kacifántosabb…</p>
<p style="text-align: justify;">Történt ugyanis, hogy 2018 év vége felé Novák János (ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék) álskorpiószakértő besétált az ELTE Őslénytani Tanszékére, és arról érdeklődött, hogy nincs-e véletlenül az ajkai borostyánzárvány-anyagban álskorpió is. Az álskorpiók kicsiny, a néhány milliméteres mérettartományba eső, skorpióra emlékeztető pókszabásúak, melyeknek nincs ugyan a skorpiókra jellemző faroktövise, de a jellegzetes ollók itt is jelen vannak. Világszerte elterjedt, ragadozó állatcsoport, melyek a legváltozatosabb élőhelyeket hódították meg, jelenleg ismert fajaik száma 3700 körüli.</p>
<p style="text-align: justify;">János kérdésére akkor jómagam egyértelmű és gyors <em>nem</em>mel tudtam válaszolni, a fejemben ekkorra ugyanis már ott volt az összes valamirevaló ajkait zárvány képe, melyek között volt minden - de álskorpió, az nem. János így akkor – mondhatni – dolgavégezetlenül távozott a tanszékről, engem a dolog azonban nem hagyott nyugodni. Kisvártatva körbe is kérdeztem a hazai amatőr ősmaradványgyűjtői közösség facebookos felületén, és hála néhány lelkes és segítőkész gyűjtőnek, hamar felbukkant egy izgalmas fejlemény. Úgy tűnt ugyanis, hogy egy magángyűjteményben mégis van egy olyan ajkait-darab, amiben egy álskorpió lapul. Látatlanban természetesen elsőre azért voltak kétségeim, de hamar jelentkeztem Jánosnál, hogy lehet, hogy az a bizonyos <em>nem</em> inkább egy <em>talán</em>. A felbukkant magángyűjtőt Szabó Istvánnak hívták, és rendkívül informatívnak és lelkesnek mutatkozott a példánnyal kapcsolatban. Kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy János, István és én hármasban ülünk az ELTE Őslénytani Tanszékén, ahol a borostyándarab fölé hajolva beszélgetünk. De ami még ennél is fontosabb: a kőben valóban egy álskorpió volt!</p>
<p style="text-align: justify;">A zárvány nem volt ép, az utótest és a lábak egy része teljesen hiányzott, de semmi kétség nem fért hozzá, hogy egy apró, néhány milliméteres álskorpióról volt szó. Megegyeztünk Istvánnal, hogy megvizsgáljuk a példány publikálásának lehetőségeit, és folyamatosan kontaktban maradunk. István szakadatlanul lelkes, de ami még ennél is fontosabb, türelmes maradt a munkánkkal kapcsolatban, ennek később komoly jelentősége lesz.</p>
<p style="text-align: justify;">Minden kezdeti lelkesedés és izgalom ellenére ahogy alaposan megismerkedtünk a kis borostyándarabbal, elkezdtek sorban jönni a problémák. Az első gond a zárvány nagy felbontású fényképezése, modellezése volt. Voltak ugyan akkor még kezdetleges ismeretségi szálaink CT-laboratóriumokkal, de el kellett ismerjük, hogy az ajkai ős-álskorpió annyira kicsi volt, hogy azokkal még a komoly mikroCT-készülékek sem boldogultak volna (ez a projekt során egyébként a Szegedi Egyetem mikroCT laboratóriumában be is igazolódott).</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy tűnt, hogy az első problémára viszonylag hamar megoldást találtunk. János ismeretségei révén 2019-ben Hamburgban, a DESY-ben (magyar nevén Német Elektron-Szinkrotron) elvállalták a kis zárvány 3D-s szkennelését. A szinkrotron működése jelentősen eltér a CT berendezésekétől, ám a végeredmény itt is egy 3D-s, forgatható modell, melyet a szinkrotron a borostyándarab mindennemű károsítása nélkül állít elő. Egy közel egész napos vonatozás után érkeztünk meg Hamburgba, ahol a szálláson igyekeztünk kialudni magunkat.</p>
<p style="text-align: justify;">Másnap a DESY-ben előkészületek egész sora után egy éjszaka alatt meg is történt az álskorpió (és egy másik ajkait-zárvány, a fentebb már említett kétfarkú pók) szkennelése Jörg U. Hammel, Danilo Harms, Ulrich Kotthoff és Constantin Mey közreműködésével. Itthon csak ámultunk és bámultunk a forgatható, digitális modell minősége láttán, de a modell minden csodája ellenére sem volt tökéletes. Az álskorpiók határozásához nélkülözhetetlen érzékszőrök és a szemek ugyanis nem látszottak a modellen, így egyértelmű volt, hogy a saját szemünkkel is meg kell vizsgáljuk a zárványt, lehetőleg egy komoly teljesítményű mikroszkóp alatt, ha tetszik, ha nem.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep2.jpg" alt="kep2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A hamburgi szinkrotron szkennelés pillanatai (fotó: Szabó Márton)</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep3.jpg" alt="kep3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Az ajkai álskorpió szinkrotron modelljének felvételei (Novák és mtsai., 2024 után módosítva)</p>
<p style="text-align: justify;">Ekkor jött a második probléma: kis gyantadarab állapota. Egy darabka szénen ült és szemmel láthatóan tele volt repedésekkel, összességében véve sérülékenynek és nehezen kezelhetőnek látszott. A benne ülő zárvány szemrevételezése még paraffin-olajjal történő kezelés után is csak nehézkesen volt lehetséges, így csakhamar bizonyossá vált: nincs mese, a gyantadarabot le kell emelni a széndarabról, tartósítani kell, alakra vágni és megcsiszolni, máskülönben egyszerűen nem fogjuk tudni alaposan megnézni, hogy ki is lakik a borostyánban. Erre azonban mi nem voltunk berendezkedve, gyakorlatilag semmiféle hasonló tapasztalattal nem rendelkeztünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Sajnos 2020-ban felütötte fejét a COVID, ami nem csak a nemzetközi paleontológiai kutatásokra gyakorolt hatást, de az egész világra. Így történt, hogy a projekt háttérbe szorult, és egy jó időre sajnos parkolópályára is került. Telt-múlt az idő, és egyéb területeken történtek kisebb előrelépések az ajkaitban felfedezett más zárványok kapcsán. Ezek a szálak egészen a franciaországi Rennes-i Egyetemig vezettek, ahol úgy tűnt, hogy Manuel Brazidec személye jelenti a megoldást az álskorpió mikroszkópos vizsgálata kapcsán.</p>
<p style="text-align: justify;">Manuel ugyanis közreműködött az ajkaitból 2022-ben publikált három darázsfaj tudományos feldolgozásában, és mint az ekkorra kiderült, ő maga igenis komoly tapasztalattal, rutinnal bír a rossz minőségű borostyándarabok csiszolásában, alakra vágásában és konzerválásában. Így az ajkaitban felfedezett ősdarazsak publikálása után megkértük Manuelt, hogy kezelje az álskorpiót is a darazsakhoz hasonlóan, hogy megnézhessük alaposabban a kis állatot.</p>
<p style="text-align: justify;">Manuel hamar rábólintott a dologra, így a példányt el is küldtük Rennes-be, ahol Manuel gond nélkül elvégezte a példány kezelését, így már nagyon jó képeket tudtunk készíteni az állatról. A zárvány rendszertani meghatározása lassan ugyan, de haladni kezdett. Bevontunk további szakembereket, és elkezdtük összeállítani a tudományos publikációt. Ekkora már 2023-ban jártunk, az idő továbbra is feltartóztathatatlanul telt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep4.jpg" alt="kep4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Az <em>Ajkagarypinus</em> <em>stephani</em> holotípusának fénymikroszkópos képe (Novák és mtsai., 2024 után módosítva)</p>
<p style="text-align: justify;">A zárványról végül kiderült, hogy nem csak egy, a tudományra nézve teljesen új fajt képvisel, de egyben teljesen új génuszt is. Rendszerint ilyenkor jön a kérdések kérdése: <em>mi legyen az új faj neve? </em>A fajnév aránylag hamar eldöntetett, ehhez a példányt a tudománynak adományozó Szabó István keresztnevét használtuk fel. Ami a génusz nevét illeti, azt némi kirakózást követően Ajka városának nevéből, és a Garypinidae család nevéből (amelybe az új faj tartozik) raktuk össze. Az új faj teljes neve ekképp <em>Ajkagarypinus</em> <em>stephani</em> lett, mely a Garypinidae család második legidősebb fosszilis képviselője volt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep5.jpg" alt="kep5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Ajkagarypinus</em> <em>stephani </em>a dinoszauruszok árnyékában (Szabó Márton illusztrációja)</p>
<p style="text-align: justify;">Erről az álskorpiócsaládról érdemes tudni, hogy ma a világ trópusi és szubtrópusi területeinek lakója, ma Európában csak a kontinens déli, mediterrán területein fordul elő. A mai Garypinidae álskorpiók változatos élőhelyeket népesítenek be, ahol nedves avarban, fakéreg vagy kövek alatt fordulnak elő. Az egykori késő-kréta ajkai kőszénmocsár egy szigetvilág részét képezte, így természetesen felmerült bennünk az is, hogy ezek az állatok hogyan kerülhettek ide, illetve képesek lehettek-e szigetről szigetre terjedni. A mai álskorpiók számos fajára jellemző a <em>forézis</em>nek nevezett terjedési stratégia, melynek során az apró álskorpiók tulajdonképpen potyautasként, náluknál nagyobb állatokba kapaszkodva képesek nagyobb távolságok megtételére. Felmerült bennünk, hogy ez elméletben az <em>Ajkagarypinus</em> <em>stephani</em> esetében is lehetséges volt, noha tény, hogy erre vonatkozó, kézzel fogható bizonyítékunk egyelőre nincs. Ismertek olyan, borostyánban megőrződött álskorpiók, melyek repülő rovarokra kapaszkodva estek az ősi gyanta fogságába, ám egy ehhez hasonló ajkait-leletre egyelőre még várnunk kell.</p>
<p style="text-align: justify;">A munkából született publikáció a <strong><span style="color: #000080;"><a href="https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195667123002379?via%3Dihub" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="color: #000080;"><em>Cretaceous</em> <em>Research</em></a></span></strong> nevű szakmai folyóiratban jelent meg, mondanom sem kell, mind odáig voltunk az örömtől. Noha ez a projekt ezzel véget ért, az ajkait-kutatás tulajdonképpen épp hogy csak elkezdődött. Vannak még ajkaitba zárt bogaraink, kétszárnyú rovarjaink, pókszabású zárványaink stb. melyekkel mind el kell számolnunk. Azt hiszem, minden kollégám nevében mondhatom, hogy remélhetőleg ezekkel a zárványokkal már sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint az <em>Ajkagarypinus</em>szal volt. Minden késedelem és nehézség ellenére nem emlékszem vissza rossz élményként a projektre. Novák János szakmai és emberi lelkesedése minden körülmények között inspiráló volt, akárcsak Szabó István türelme és segítőkészsége, nem is beszélve a projektbe bedolgozó valamennyi társszerző aktivitásáról.</p>
<p style="text-align: justify;">Az <em>Ajkagarypinus</em> <em>stephani</em> most a MTM őslénytani gyűjteményébe kerül, egy fiókba a többi publikált ajkait zárvánnyal. Még sok hely van abban a fiókban, reméljük, hogy ahogy telnek majd az évek, ez fokozatosan megváltozik majd.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F15%2Fajkait_alskorpio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F15%2Fajkait_alskorpio%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F15%2Fajkait_alskorpio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Aprócska ollók az ajkai borostyánban – avagy véletlenek és tragédiák elkerülhetetlen sorozata"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/15/ajkait_alskorpio#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18326327" border="0" /></a><br /></p>
sz:Szabó_Márton
0
Aprócska ollók az ajkai borostyánban
Borostyánba zárt 83-86 millió éves álskorpió-lelet megtalálásának, láthatóvá tételének és publikálásának története.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2024/oslenytar/ajkait/kep4.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/oslenytar/ajkait/kep1.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/12/a_biodiverzitas-kutatas_ujdonsagai_2023-ban_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban
A BIODIVERZITÁS-KUTATÁS ÚJDONSÁGAI 2023-BAN A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMBAN
2024-02-12T11:26:00+01:00
2024-02-12T11:26:00+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Ismét jelentkezünk a múzeumi biodiverzitás-kutatás legújabb eredményeivel. 2023-ban összesen 121 új taxont – úgymint 102 tudományra új fajt, 13 alfajt, egy altribuszt, négy nemzetséget és egy alnemzetséget – fedeztek fel, illetve írtak le a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói. Kontinenseken és geológiai időkön átívelő munkásságuk gyarapította a múzeumban őrzött természetrajzi örökségünket és tudásunkat a puszta fennmaradásunk érdekében is egyre több figyelmet igénylő biológiai sokféleségről, azaz biodiverzitásról.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Mostanra rendszeressé vált, hogy az újévbe lépve összegezzük és megosztjuk a biodiverzitás-kutatásban elért legfrissebb eredményeinket, hogy olvasóink is betekinthessenek a múzeum taxonómiai műhelyeibe, és méltán lehessenek büszkék e „kis ország nagy múzeumában” folyó munkára és világszínvonalú tudományos eredményekre. (Korábbi összefoglalóink itt érhetők el: <span style="color: #0000ff;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2021/03/09/2020-tudomanyra-uj-fajai-alfajai-es-nemzetsegei-a-magyar-termeszettudomanyi-muzeumban" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="color: #0000ff;">2020</a></span>, <span style="color: #0000ff;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2022/03/24/2021_tudomanyra_uj_fajai_es_nemzetsegei_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="color: #0000ff;">2021</a></span>, <span style="color: #0000ff;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/04/19/2022_tudomanyra_uj_fajai_alfaja_es_nemzetsegei_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="color: #0000ff;">2022</a></span>.)</p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;">A taxonómia, más néven rendszertan, az élőlények rendszerezésének, osztályozásának tudománya. Neve a taxon szóból származik, amely kifejezés tetszőleges rendszertani kategóriájú egységet jelent. Taxon tehát a faj, a nemzetség és a törzs is. A taxonómia területéhez tartozik a tudományra új taxonok leírása és a már ismert taxonok folyamatos, kritikai revíziója is. Világszerte döntően a múzeumok tudományos gyűjteményeiben művelt tudományág, hiszen reprezentatív, jól feldolgozott természetrajzi gyűjtemények nélkül ilyen irányú szakértelem megszerzése nem lehetséges. Művelői mára olyannyira megritkultak, hogy a közelmúltban a megmaradt szakértőket az Európai Bizottság, a CETAF, az IUCN és a Pensoft lajstromba vette, és létrehozták a „taxonómusok vörös listáját” – hasonlóan a vörös listás, kihalással veszélyeztetett fajokhoz. E „vörös listán” múzeumunk több szakembere is szerepel.</p>
</div>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A Magyar Természettudományi Múzeum muzeológus kutatóinak egyik legfontosabb feladata (sőt, törvényi kötelezettsége) a gyűjteményekben őrzött példányok tudományos feldolgozása, és az ennek során keletkező tudományos eredmények közlése. A múzeum legtöbb gyűjteményében a gyakorlatban ez a feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti. E munka során időről időre előfordul, hogy a szakértő munkatársak a tudomány számára még ismeretlen fajok képviselőivel találják szembe magukat. Ekkor jön a komoly és aprólékos taxonómiai kutatómunka java. Múzeumi példányok akár százainak-ezreinek vizsgálatával és a legkülönfélébb nyelveken és korokban született fajleírások tanulmányozásával a kutató megbizonyosodik arról, hogy valóban egy mostanáig ismeretlen élőlény példányaival van dolga. Végül a nemzetközileg elfogadott előírásoknak megfelelő tudományos leírással és elnevezéssel egy szakfolyóiratban publikálja az új taxont.</p>
<p style="text-align: justify;">Bárminemű, a fajhoz kapcsolódó tudás alapja ez a tevékenység, hiszen amíg valamit nem tudunk a nevén nevezni, más fajoktól megkülönböztetni, addig rá vonatkozó biológiai vagy alkalmazott módon hasznosuló ismeretekről sem beszélhetünk. Az evolúciós (a faj kialakulása) és a személyes történet (a faj felfedezése, leírása) találkozása teremti meg a lehetőséget, hogy az egész emberiség számára értékes tudás és akár valamilyen alkalmazott formában hasznosuló ismeret lehessen az eredmény.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/1_infografika2023.jpg" alt="1_infografika2023.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong style="text-align: justify;">1. ábra.</strong><span style="text-align: justify;"> Összegző infografika a Magyar Természettudományi Múzeumban 2023-ban leírt, tudományra új taxonokról: összesen 30 országból 121 új taxont – úgymint 102 tudományra új fajt, 13 alfajt, egy altribuszt, négy új nemzetséget és egy alnemzetséget – fedeztek fel, illetve írtak le a múzeum kutatói. Az új fajok földrajzi eloszlása szépen tükrözi a múzeum biodiverzitás-kutató tevékenységének a Kárpát-medence kutatása melletti hagyományos, esetenként már évszázados múltú erősségeit: Ázsia középső, keleti és déli részei mellett Afrika és Ausztrália zoológiai kutatása is erősen magán viseli a Magyar Természettudományi Múzeum szakembereinek névjegyét. Az Újvilág taxonómiai kutatásában magától értetődően kisebb a szerepünk, mint az Óvilágéban, de mind a Vörös Judit és munkatársai által leírt, tudományra új békafajok, mind pedig a tavalyi egyetlen „nem állat” taxon – Barbacka Maria társszerzőkkel leírt fosszilis, jura időszaki nyitvatermőfaja – erősítették múzeumunk tudományos súlyát az újvilági fauna és flóra megismerésében.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Új taxonok</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Magyar Természettudományi Múzeumban 2023-ban leírt egy altribusz, négy nemzetség és egy alnemzetség mellett összesen 102 tudományra új fajt (amelyek közül 101 állat, egy pedig fosszilis, 200 millió évvel ezelőtt élt növényfaj) és 13 új alfajt (mind állat) jegyeznek kollégáink.</p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A múzeum rovarászai egy új altribuszt, négy nemzetséget, egy alnemzetséget, 95 új fajt és 12 alfajt jegyeztek: Kovács Tibor társszerzőivel egy széleslábúszitakötő-fajt és három keresztesszárnyúálkérész-fajt; Sáfián Szabolcs társszerzőivel egy tarkalepkefajt, egy szitkárnemzetséget és négy szitkárfajt (más néven üvegszárnyúlepke-fajt), valamint egy-egy boglárkalepke-altribuszt és alfajt; Kiss Ádám egy bagolylepke-nemzetséget és két bagolylepkefajt; Tóth Balázs társszerzőivel két további bagolylepkefajt; Vásárhelyi Tamás négy kéregpoloskafajt; Sziráki György egy lisztesfátyolkafajt; Szőke Viktória egy szivacsfátyolkafajt; illetve Vas Zoltán 15 fürkészdarázsfajt. Mindemellett jelentős számú új lepketaxon született a néhai <span style="color: #0000ff;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2014/09/03/uj_konyv_jelent_meg_a_life_for_noctuidae_the_owlet_moths_of_marton_hreblay_1963" target="_blank" style="color: #0000ff;" rel="noopener noreferrer">Hreblay Márton</a></span> (1963–2000, lepkész) halálával kéziratban maradt, majd 2023-ban kollégáink által publikált, jelenleg is alkalmazhatónak és érvényesnek talált 72 fajcsoportnévnek (fajok és alfajok együtt) és három nemzetségcsoportnévnek (nemzetségek és alnemzetség) köszönhetően. Ezeknek posztumusz taxonómiai szerzője Hreblay Márton, mellette pedig Katona Gergely és Tóth Balázs a társszerzők.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/2_boglarka.png" alt="2_boglarka.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>2. ábra.</strong> A <em>Neurellipes helpsi ziama</em> Guineában honos, tudományra új boglárkalepke-alfaj, amely a Lepkegyűjtemény Afrika-kutatási programjának egyik legújabb eredménye.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/3_szitkar.png" alt="3_szitkar.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>3. ábra.</strong> Afrikai szitkárfajok: balról az első faj a <em>Rhynchium</em> nemzetségbe tartozó darázsfajokat utánozza, így ezt örökíti meg tudományos neve is (<em>Fortikona rhynchiformis</em>); mellette pedig a <em>Fortikona</em> <em>aethiopica</em> és a <em>Fortikona</em> <em>dalaba</em>, amelyek tudományos neve földrajzi vonatkozású.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/4_poloska.png" alt="4_poloska.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>4. ábra,</strong> amelyen a különleges kinézetű kéregpoloskák sorakoznak: balról az első Bakonyi Gábor professzor, entomológus és ökológus tiszteletére kapta nevét (<em>Chelonocoris bakonyii</em>), közvetlenül mellette pedig az Ernst Heiss (a kéregpoloskák eminens kutatója) tiszteletére elnevezett faj (<em>Chelonocoris heissi</em>) látható, illetve további két, 2023-ban leírt, tudományra új faj (<em>Acantharadus flora</em>, <em>Kema pamae</em>).</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/5_lisztesfatyolka.png" alt="5_lisztesfatyolka.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>5. ábra.</strong> Az új lisztesfátyolkafaj leírását a múzeum egyik <span style="color: #0000ff;"><a href="https://folia.nhmus.hu/hu/content/2023-vol84" target="_blank" style="color: #0000ff;" rel="noopener noreferrer">tudományos folyóiratában</a></span> <a href="https://folia.nhmus.hu/hu/content/2023-vol84"></a>olvashattuk (akárcsak a következő két ábrán szereplő új rovarfajokét is). E Madagaszkáron élő fajt Benyovszky Móric (1746–1786, híres utazó, emlékíró) tiszteletére nevezte el a szerző.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/6_szivacsfatyolka.png" alt="6_szivacsfatyolka.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>6. ábra.</strong> Tudományra új szivacsfátyolkafaj Indiából és a Miyazaki Hayao által megálmodott anime főhősnője, akiről a nevét kapta.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/7_darazs.png" alt="7_darazs.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>7. ábra.</strong> Tudományra új, ausztrál fürkészdarázsfajok Bíró Lajos gyűjtéseiből, köztük a róla elnevezett új fajjal. Bíró Lajos (1856–1931, utazó, gyűjtő, zoológus, entomológus, etnográfus) 1895-ben Új-Guineába utazott, hogy ott természetrajzi, illetve néprajzi gyűjtő- és kutatómunkát végezzen a Nemzeti Múzeum számára, közben pedig többek közt felkereste Ausztráliát is. Rendkívül jelentős zoológiai gyűjtéseiből (amelyből mostanáig több mint 2500 új állatfaj került leírásra) a tudományra új fajok közlése napjainkban is zajlik. Mindez szépen rávilágít arra is, mennyire fontos és hosszú távon is értékteremtő eleink és jelenlegi kollégáink múzeumot gyarapító gyűjtőtevékenysége is.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/8_hreblay.jpg" alt="8_hreblay.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>8. ábra.</strong> Hreblay Márton bagolylepkéi: a tudományra új bagolylepkefajok főleg az ő gyűjteményéből származnak, amely letétben a múzeumban található.</p>
<p style="text-align: justify;">A nem rovar gerincteleneket Nagy Hajnalka és társszerzői által leírt három új televényféregfaj képviseli.</p>
<p style="text-align: justify;">A gerincteleneknél jóval ritkább az új gerinces állatok felfedezése, ám a múzeum kutatói évről-évre mégis megörvendeztetik a világot egy-egy új gerinces fajjal is: 2023-ban Vörös Judit és társszerzői három tudományra új, dél-amerikai szárazföldibékát írtak le, valamint Csorba Gábor társszerzőivel egy új földikutyaalfajjal gyarapította Európa faunáját.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/9_beka.png" alt="9_beka.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>9. ábra.</strong> Dél-amerikai szárazföldibékák Ecuadorból: a rendkívül ritka <em>Pristimantis sagedunneae</em> (bal felül), amelyből eddig összesen hét egyedet fogtak; a <em>Pristimantis paladines</em> (középen alul) a Paladines-család nevét viseli, akik elkötelezetten dolgoztak Latin-Amerika élővilágának védelméért; végül a <em>Pristimantis numbala</em> (jobb felül), amely csak a dél-ecuadori Numbala Rezervátum területéről ismert (fotók: Paul Székely).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/10_foldikutya.jpg" alt="10_foldikutya.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>10. ábra</strong>, amelyen az új földikutyaalfaj egyede (középen, elöl 😊) látható felfedezői társaságában (balról jobbra: Mizsei Edvárd, Czabán Dávid, Csorba Gábor). A különösen jelentős tudományos eredménynek számító Nopcsa-földikutya (<em>Nannospalax hellenicus nopcsai</em>) a múzeum számos élőlénycsoportra kiterjedő Balkán-kutatási programjának egyik kiemelkedő eredménye; az új alfaj leírása az európai földikutyák legmodernebb molekuláris biológiai és statisztikai fajlehatárolási módszerekkel készült szisztematikai revíziójának részeként jelent meg.</p>
<p style="text-align: justify;">A növényekkel kapcsolatos taxonómiai eredményeinket a 2023-as évben Barbacka Maria társszerzőkkel leírt, fosszilis, jura időszaki új növényfaja képviseli – egy, a nyitvatermők közé tartozó, egykor a mai Alaszka területén élt ősnövényfaj, amely a 200 millió évvel ezelőtti biológiai sokféleséggel kapcsolatos ismereteinket gazdagítja.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/11_noveny.png" alt="11_noveny.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>11. ábra. </strong>A nyitvatermők közé tartozó <em>Hanophyllum varioserratum </em>ősnövény fosszilis maradványai (balra) és lelőhelye Alaszkában (jobbra; a fekete nyíl mutatja a helyet).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/12_diagram_2023.png" alt="12_diagram_2023.png" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>12. ábra.</strong> A 2023-ban leírt, tudományra új fajok és alfajok rendszertani eloszlása.</p>
<p><strong> </strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A leírók</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Magyar Természettudományi Múzeum összesen 13 munkatársa írt le tudományra új taxont 2023-ban. Beleértjük ebbe az intézményi filiálék munkatársait és az önkéntes munkatársakat is, ugyanakkor nem számoltuk bele a néhai Hreblay Mártont (1963–2000), aki – habár a maga idejében több szálon is kapcsolódott a Lepkegyűjteményhez – nem állt a múzeum alkalmazásában. A Magyar Természettudományi Múzeum 2023-ban tudományra új taxont közlő munkatársainak névsora ezek alapján (betűrendben):</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Barbacka Maria</strong> (Növénytár, Ősnövénytani gyűjtemény, Budapest), <strong>Csorba Gábor</strong> (Állattár, Emlősgyűjtemény, Budapest), <strong>Katona Gergely</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), <strong>Kiss Ádám</strong> (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény, Gyöngyös), <strong>Kovács Tibor</strong> (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény, Gyöngyös), <strong>Nagy Hajnalka</strong> (Állattár, Rákok és vízi gerinctelenek gyűjteménye, Budapest), <strong>Sáfián Szabolcs</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), <strong>Sziráki György</strong> (Állattár, Kisebb rovarrendek gyűjteménye, Budapest), <strong>Szőke Viktória</strong> (Állattár, Kisebb rovarrendek gyűjteménye, Budapest), <strong>Tóth Balázs</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), <strong>Vas Zoltán</strong> (Állattár, Hártyásszárnyúak gyűjteménye, Budapest), <strong>Vásárhelyi Tamás</strong> (Állattár, Szipókás rovarok gyűjteménye, Budapest), <strong>Vörös Judit</strong> (Állattár, Kétéltű- és hüllőgyűjtemény, Budapest).</p>
<p style="text-align: justify;">A taxonómiai kutatómunka aprólékos, időigényes tevékenység, és egy új taxon csak leírásának tudományos publikációban való megjelenésével „kel életre” a tudomány számára, gyakran több éves munka eredményeként. Új taxonjaik leírásán, eredményeik közlésén jelenleg is dolgozó kollégáink munkái a következő, egy év múlva esedékes összeállításban jelennek majd meg.</p>
<p style="text-align: center;"><strong> </strong><strong>Az új taxonok listája</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az új fajok és alfajok teljes nevei után szögletes zárójelben a típuspéldányok lelőhelyeinek országai szerepelnek (kihalt taxon esetében a földtörténeti időszak is). A tudományos név magyar köznévi megfelelőjét – ha van – feltüntettük. A † szimbólum kihalt taxont jelöl.</p>
<p><strong><u>TÖRZS: GERINCHÚROSOK (CHORDATA)</u></strong></p>
<p><strong><u>Osztály: Emlősök (Mammalia)</u></strong></p>
<p><strong><u>Rend: Rágcsálók (Rodentia)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Földikutyafélék (Spalacidae)</strong></p>
<p><em>Nannospalax hellenicus nopcsai </em>Csorba, Mizsei, Czabán et Németh, 2023 (Nopcsa-földikutya) [Albánia]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Osztály: Kétéltűek (Amphibia)</u></strong></p>
<p><strong><u>Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Strabomantidae</strong></p>
<p><em>Pristimantis numbala </em>Székely, Székely, Armijos-Ojeda, Hualpa-Vega et Vörös, 2023 [Ecuador]</p>
<p><em>Pristimantis paladines </em>Székely, Székely, Armijos-Ojeda, Hualpa-Vega et Vörös, 2023 [Ecuador]</p>
<p><em>Pristimantis sagedunneae </em>Székely, Székely, Armijos-Ojeda, Hualpa-Vega et Vörös, 2023 [Ecuador]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>TÖRZS: ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA)</u></strong></p>
<p><strong><u>Osztály: Rovarok (Insecta)</u></strong></p>
<p><strong><u>Rend: Lepkék (Lepidoptera)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)</strong></p>
<p><em>Acronicta</em> (<em>Molybdonycta</em>) <em>confusa</em> Kiss, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Anacronicta himalaya</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Antha magna</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Kína]</p>
<p><em>Antitrisuloides catocalina cyclica</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Mianmar]</p>
<p><em>Apamea alterna</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Mianmar]</p>
<p><em>Apamea siamica</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Axylia clavifera</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Axylia kontrasta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Axylia obtusa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Axylia orbiculata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Axylia putris</em> <em>philippinensis</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Fülöp-szigetek]</p>
<p><em>Bornolis siamica</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Chalconyx tinta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Conisania sejilaensis</em> Pan, Zheng, Volynkin, Saldaitis, Gyulai et Tóth, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Cosmia aureofusca</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Cosmia trigonifera</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Cranionycta formosana</em> Kiss, 2023 [Tajvan]</p>
<p><em>Diarsia excelsa ayubia</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Pakisztán]</p>
<p><em>Diarsia maculifera</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Diarsia parvimaculosa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Diarsia siamicola</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Diarsia tinctoides</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Dioszeghyana albonigra</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Feliniopsis angusta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Feliniopsis aversa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Feliniopsis hyposcota continentalis</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Nepál]</p>
<p><em>Feliniopsis hyposcota pygmaea</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Tajvan]</p>
<p><em>Feliniopsis manifesta </em>Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Feliniopsis rubrofusa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Tajvan]</p>
<p><em>Feliniopsis similata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Feliniopsis stimulata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Fuscotrachea</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023</p>
<p><em>Fuscotrachea boluangi</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Hermonassa csoevarii</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Hermonassa sherpae sherpani</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Hermonassa thomasi obscurata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Herzinycta</em> Kiss, 2023</p>
<p><em>Hyalobole changae thailandica</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Iceleucania</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023</p>
<p><em>Isochlora hreblayi</em> Volynkin, Tóth, Titov et Saldaitis, 2023 [Mongólia]</p>
<p><em>Isolasia intermedia</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Karana bacsovi</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Vietnám]</p>
<p><em>Karana falcata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Karana yangzi</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Kisegira diluta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Leucania</em> (<em>Iceleucania</em>) <em>rosa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Mniotype putyi</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Odontestra mikuslaci</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Pareuplexia asymmetrica</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Pareuplexia chiangstigma</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Pareuplexia illusoria</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Pareuplexia interposita</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Pareuplexia latizona</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Pareuplexia nyima</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Pareuplexia peteri</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Kína]</p>
<p><em>Pareuplexia phahompoki</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Pareuplexia tapaishana</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Kína]</p>
<p><em>Phlogophora aspersa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Phlogophora griseomarginata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Potnyctycia recta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Prometopus sopkha</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Rhynchaglaea pua</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Saalmuellerana orientalis</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Thalatha accreta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, India]</p>
<p><em>Thalatha sincera</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld, Kína, India]</p>
<p><em>Thalathoides lucida</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Fülöp-szigetek]</p>
<p><em>Thalathoides pygmea</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Mianmar, Thaiföld]</p>
<p><em>Trachea tonkinata</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Vietnám]</p>
<p><em>Transtrachea </em>Hreblay, Katona et Tóth, 2023</p>
<p><em>Transtrachea nubiliformis</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Transtrachea tortuosa</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Xanthia aurantiaca</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Xanthia melonina fuscomedia</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Xenotrachea albifusa palawana</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Fülöp-szigetek]</p>
<p><em>Xenotrachea moha</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Xenotrachea parviculta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><em>Xestia aquila viridicosta</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Xestia gloria </em>Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Xestia mingma</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Nepál]</p>
<p><em>Xestia phahompoki</em> Hreblay, Katona et Tóth, 2023 [Thaiföld]</p>
<p><strong> </strong></p>
<p><strong>Család: Boglárkalepke-félék (Lycaenidae)</strong></p>
<p><em>Cooksoniina</em> Sáfián, Boyle et Pierce, 2023</p>
<p><em>Neurellipes helpsi ziama</em> Sáfián et Belcastro, 2023 [Guinea]</p>
<p><strong> </strong></p>
<p><strong>Család: Szitkárfélék (Sesiidae)</strong></p>
<p><em>Cicinnoscelis grandiosus</em> Bartsch et Sáfián, 2023 [Sierra Leone, Libéria]</p>
<p><em>Fortikona </em>Bartsch et Sáfián, 2023</p>
<p><em>Fortikona aethiopica</em> Bartsch et Sáfián, 2023 [Etiópia]</p>
<p><em>Fortikona dalaba</em> Sáfián et Bartsch, 2023 [Guinea]</p>
<p><em>Fortikona rhynchiformis</em> Sáfián et Bartsch, 2023 [Libéria]</p>
<p> </p>
<p><strong>Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)</strong></p>
<p><em>Precis koivoguii</em> Sáfián, Florczyk et Takano, 2023 [Guinea, Elefántcsontpart]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Valódi fürkészdarázsfélék (Ichneumonidae)</strong></p>
<p><em>Bathyplectes dbari</em> Vas, 2023 [Türkmenisztán]</p>
<p><em>Campoletis koreana</em> Vas, 2023 [Észak-Korea]</p>
<p><em>Campoplex csorgoi</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Campoplex reiczigeli</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Campoplex rozsai</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Enytus australiensis</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Eriborus biroi</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Hyposoter hangayi</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Hyposoter pinyo</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Leptoperilissus horstmanni</em> Vas, 2023 [Algéria]</p>
<p><em>Melalophacharops chryseus</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Melalophacharops nitens</em> Vas, 2023 [Tajvan]</p>
<p><em>Meloboris pektusana</em> Vas, 2023 [Észak-Korea]</p>
<p><em>Picacharops arantia</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p><em>Venturia criminalis</em> Vas, 2023 [Ausztrália]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Rend: Igazi recésszárnyúak (Neuroptera)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Lisztesfátyolka-félék (Coniopterygidae)</strong></p>
<p><em>Nimboa benyovszkyi </em>Sziráki, 2023 [Madagaszkár]</p>
<p> </p>
<p><strong>Család: Szivacsfátyolka-félék (Sisyridae)</strong></p>
<p><em>Sisyra mononoke </em>Szőke, 2023 [India]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Rend: Poloskák (Heteroptera)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Kéregpoloska-félék (Aradidae)</strong></p>
<p><em>Acantharadus flora</em> Vásárhelyi, 2023 [Indonézia]</p>
<p><em>Chelonocoris bakonyii</em> Vásárhelyi, 2023 [Malajzia]</p>
<p><em>Chelonocoris heissi</em> Vásárhelyi, 2023 [Indonézia]</p>
<p><em>Kema pamae</em> Vásárhelyi, 2023 [Indonézia]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Rend: Álkérészek (Plecoptera)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Keresztesszárnyúálkérész-félék (Nemouridae)</strong></p>
<p><em>Protonemura apetor</em> Murányi, Kovács, Vinçon et Manko, 2023 [Georgia]</p>
<p><em>Protonemura boris</em> Murányi, Manko, Kovács, Vinçon et Žiak, 2023 [Azerbajdzsán, Georgia]</p>
<p><em>Protonemura soad</em> Murányi, Manko, Kovács et Vinçon, 2023 [Örményország, Georgia]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>Rend: Szitakötők (Odonata)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Széleslábúszitakötő-félék (Platycnemididae)</strong></p>
<p><em>Nososticta peti</em> Kovács et Theischinger, 2023 [Indonézia]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>TÖRZS: GYŰRŰSFÉRGEK (ANNELIDA)</u></strong></p>
<p><strong><u>Osztály: Nyeregképzők (Clitellata)</u></strong></p>
<p><strong><u>Rend: Televényféreg-alkatúak (Enchytraeida)</u></strong></p>
<p><strong>Család: Televényféreg-félék (Enchytraeidae)</strong></p>
<p><em>Enchytraeus adrianensis</em> Nagy, Dózsa-Farkas et Felföldi, 2023 [Horvátország]</p>
<p><em>Enchytraeus andrasi</em> Nagy, Dózsa-Farkas et Felföldi, 2023 [Olaszország]</p>
<p><em>Enchytraeus andrasiformis</em> Nagy, Dózsa-Farkas et Felföldi, 2023 [Olaszország]</p>
<p> </p>
<p><strong><u>TÖRZS: NYITVATERMŐK (Gymnospermae)</u></strong></p>
<p>†<em>Hanophyllum varioserratum </em>Barbacka, Pacyna et Pott, 2023 [USA (Alaszka), jura]</p>
<p style="text-align: center;">*</p>
<p style="text-align: justify;">Szerzők: <strong>Szőke Viktória</strong> (Kisebb rovarrendek gyűjteménye), <strong>Vas Zoltán</strong> (Hártyásszárnyúak gyűjteménye)</p>
<p style="text-align: justify;">Infografikák: <strong>Szőke Viktória</strong> (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">További közreműködők (betűrendben): <strong>Barbacka Maria</strong> (Növénytár, Ősnövénytani gyűjtemény), <strong>Csorba Gábor</strong> (Állattár, Emlősgyűjtemény), <strong>Katona Gergely</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény), <strong>Kiss Ádám</strong> (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény), K<strong>ovács Tibor</strong> (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény), <strong>Nagy Hajnalka</strong> (Állattár, Rákok és vízi gerinctelenek gyűjteménye), <strong>Sáfián Szabolcs</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény), <strong>Sziráki György</strong> (Állattár, Kisebb rovarrendek gyűjteménye), <strong>Tóth Balázs</strong> (Állattár, Lepkegyűjtemény), <strong>Vásárhelyi Tamás</strong> (Állattár, Szipókás rovarok gyűjteménye), <strong>Vörös Judit</strong> (Állattár, Kétéltű- és hüllőgyűjtemény). <strong></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F12%2Fa_biodiverzitas-kutatas_ujdonsagai_2023-ban_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F12%2Fa_biodiverzitas-kutatas_ujdonsagai_2023-ban_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F12%2Fa_biodiverzitas-kutatas_ujdonsagai_2023-ban_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A BIODIVERZITÁS-KUTATÁS ÚJDONSÁGAI 2023-BAN A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMBAN"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/12/a_biodiverzitas-kutatas_ujdonsagai_2023-ban_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18324277" border="0" /></a><br /></p>
sz:Vas_Zoltán
sz:Szőke_Viktória
0
Biodiverzitás-kutatás a Magyar Természettudományi Múzeumban
2023-ban 102 tudományra új fajt, 13 alfajt, 1 altribuszt, 4 nemzetséget és 1 alnemzetséget írtak le a Múzeum kutatói.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2024/allattar/darazs/1_infografika2023.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/darazs/1_infografika2023.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/02/szarazfoldi_laposfereg_invazio
Ragadozó falevelek és kalapácsfejűek – a szárazföldi laposférgek inváziója!
2024-02-02T12:14:15+01:00
2024-02-02T12:14:15+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A megnövekedett áru- és személyforgalom miatt minden eddiginél nagyobb számban jelennek meg hazánkban idegenhonos állatfajok, amelyek ráadásul a melegedő klíma miatt nagyobb eséllyel is telepednek meg, mint évtizedekkel ezelőtt. Három magyar városból került elő két laposféreg faj, amelyek előfordulását HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) és a Magyar Természettudományi Múzeumnak (MTM) a kutatói először jeleztek a Zootaxa című zoológiai folyóiratban.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Szerzők: <strong>Lazányi Eszter</strong> (MTM, Talajzoológiai gyűjteménycsoport), <strong>Piter Kehoma Boll</strong> (Universidade do Vale do Rio dos Sinos Brazil), <strong>Páll-Gergely Barna</strong> (NÖVI), <strong>Simon Janka</strong> (NÖVI), <strong>Turóci Ágnes</strong> (NÖVI), <strong>Katona Gergely</strong> (MTM, Lepkegyűjtemény)</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/diversibipalium_spp.png" alt="diversibipalium_spp.png" class="imgnotext open-in-modal" />A <em>Diversibipalium</em> fajok sokfélesége az<a href="https://inaturalist.nz/taxa/136531-Diversibipalium/browse_photos" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> iNaturalist oldalon</a>. Látványosak, szépek a maguk módján.<br />(Chien Lee, Frank Walter, budak és Frank Deschandol fotói.)</p>
<p style="text-align: justify;">A tanulmány megjelenéséig Magyarországon hivatalosan nem élt egyetlen szárazföldi laposféreg sem, azonban összesen 17 édesvízi planáriafajról volt tudomásunk. Az utóbbiak két csoportba sorolhatók, a Geoplanoidea (pl. füles planária, gyászplanária) és a Planarioidea (pl. <em>Dendrocoelum lacteum </em>(O. F. Müller, 1774): tejfehér planária) főcsaládokba. A most Magyarországon megjelent két faj az előbbibe (Geoplanoidea) tartozik. Tehát a szárazföldi planáriáknak élnek Magyarországon távoli őshonos rokonai, azonban élőhelyük teljesen más, mint a hazai laposférgeké.</p>
<p style="text-align: justify;">Senki nem szereti a férgeket. Kivéve talán azokat, akik őket kutatják. Ám egyetlen ilyen, szárazföldi laposférgeket kutató szakértő sem él Magyarországon. Ez lehet az oka, hogy egy igazi nemzetközi kutatócsoportot alakítottunk az újonnan megjelent szárazföldi laposféreg fajok vizsgálatára. De mit is jelent az, hogy féreg? A köznyelv tág értelemben használja: alapvetően pejoratív, de biológiai értelemben is. Amikor meghalljuk ezt a szót, akkor egy hosszú, vékony, fehér, tekergőző lény jut eszünkbe, ami ártalmas, és „valamiben” él. Undorító. Hát igen, van ilyen is. De mint oly sok állatcsoport esetében, ez is csak egy része az egésznek. Ahogy a cápák között is csak néhány az emberre veszélyes ragadozó, vagy az atkáknak csak bizonyos csoportjai kártevők, úgy a „férgek” sem mind „rosszak”.</p>
<p style="text-align: justify;">Rendszertanilag a „férgek”-nek több törzsét ismerjük: állkapcsos férgecskék (Gnathostomulida), buzogányfejű férgek (Acantocpehala), kerekesférgek (Rotifera), laposférgek (Platyhelminthes), nyelesférgek (Kamptozoa), zsinórférgek (Nemertea), gyűrűsférgek (Annelida), fecskendőférgek (Sipunculida), nyílférgek (Homalopteryga), öves férgecskék (Kinorhyncha), páncélosférgek (Loricifera), farkosférgek (Priapulida), fonálférgek (Nematoda) és húrférgek (Nematomorpha)<sup>1</sup>. Ezek törzs (!) szintű kategóriák mind (viszonyítási alapként vehetünk ismertebb törzseket, pl. ízeltlábúak vagy gerincesek törzse), elképesztő biológiai és életmódbeli változatossággal, „fejlettségbeli” különbségekkel. Rendszertanuk sok esetben még alakulóban van, az újabb és még újabb genetikai kutatások függvényében formálódik. Egyértelmű talán, hogy nem lehet általánosítani és nincs a világon olyan szakember, aki mindnek a tudója lenne. Ezért, noha joggal irtózunk bizonyos „férgek”-től, érdemes látnunk és elfogadnunk a teljes képet: az állatvilág jelentős része „féreg”, az ő helyük is épp úgy megvan a természetben, mint más élőlényeké. A Magyar Természettudományi Múzeumban három gyűjteményben találkozhatunk velük: a Parazitológiai gyűjteményben, a Rákok és vízi gerinctelenek gyűjteményében és most már a Talajzoológiai gyűjteménycsoportban is.</p>
<p style="text-align: justify;">Jelen írásunk apropója egy új gyűjteményrész felállítása a Talajzoológiai gyűjteménycsoportban: a szárazföldi laposférgek/planáriák (Geoplanidae) gyűjteményéé. 2023-ig nemcsak, hogy az alábbi fajok, de maga a csoport sem volt ismert hazánkból (távoli rokonaik 17 vízben élő faja él nálunk). Általánosságban elmondható, hogy ragadozó fajok tartoznak ide, habár nehéz belegondolni, hogy egy puha, lapos, levél- vagy zsinórszerű állat, aminek alig vannak a mi mércénkkel mérve fejlett szervrendszerei, hogyan lehet aktív ragadozó. Pár milliméterestől akár egy méterig terjedhet a hosszuk. Sok faj egyszerű fehér, szürke, fekete, de vannak csodás színben és/vagy formában pompázóak is. Nem tudnak védekezni a hideg és a kiszáradás ellen, sok értelemben szűk tűrőképességűek, általában kicsi a terjedőképességük. Ez utóbbi tulajdonságaik miatt jól használhatóak állatföldrajzi elemzésekhez, élőhelyek veszélyeztetettségének meghatározásához (pl. a brazíliai őserdők esetében). Mégis, némely fajuk invázióssá tudott válni az utóbbi évtizedekben, gyorsan terjednek. A helyi csiga- és gilisztafaunát vadásszák, ami természetes elterjedési területeiken kívül komoly veszélyt jelenthet az ottani élővilágra.</p>
<p style="text-align: justify;">Európából eddig 18 szárazföldi planária fajt mutattak ki, viszonylag új jövevények, az első példányok alig 15 éve jelentek meg. Alapvetően dél-amerikai, ázsiai dísznövényekkel hurcolják be őket a nagy európai felvásárlókhoz (pl. Spanyolország, Hollandia, Olaszország). Innen kerülnek eladásra – és behurcolásra – további országok kertészeteibe. Bizonyos fajok ivaros szaporodásra is képesek, mások csak ivartalan úton bírnak szaporodni az új otthonaikban. Sajnos ez utóbbi képességük teszi rendkívül nehézzé az elpusztításukat (amennyiben szükség van rá): képesek maguktól feldarabolódni és darabjaikból regenerálódni. Ezt akkor is megteszik, ha mi magunk daraboljuk őket, ezért így (akár pl. kettétaposással) nem érdemes küzdeni ellenük!</p>
<p style="text-align: justify;">A legsikeresebbnek tekintett faj az <em>Obama nungara </em>Carbayo, Álvarez-Presas, Jones & Riutort, 2016, mely 2008-ban jelent meg először Európában, a Csatorna-szigeteken és azóta több európai országból is kimutatták. Dél-Amerikában őshonos, Brazíliától Északkelet Argentínáig elterjedt. Magyar névnek az <strong>obama-férget</strong> használjuk. A nemzetség/genusz nevét nem az egykori amerikai elnök ihlette: a brazil őslakos tupik nyelvében az <em>oba</em> levelet, a <em>ma</em> állatot jelent, és így az <em>obama</em> szó levélszerű állatra utal. A kettős latin név második szava a <em>nungara</em>, ami ugyancsak tupi nyelven azt jelenti, hogy „hasonló”. Ez arra utal, hogy egy másik fajhoz [<em>Obama marmorata</em> (Schultze & Müller, 1857)] nagyon hasonló, genetikai úton sikerült elkülöníteni tőle (ezért van az, hogy noha 2008-ban találták az első példányokat Európában, a fajt csak 2016-ban írták le). A genetikai elemzések azt is kimutatták, hogy valószínűleg két leszármazási vonalat hurcoltak be Argentínából, ezek egyike Spanyolországra korlátozódik, míg a másik elterjedt Európában. Leginkább parkokban, kertészetekben gyakoriak, de már természetes élőhelyekről, védett területekről is kimutatták. 6–7 cm hosszú, 0,5 cm széles, lapos, levélszerű állatok, szürkés-márványos színezetűek, de akár majdnem fekete is lehet a háti oldaluk. Ivaros szaporodásra is képesek új hazájukban, szaporító képletük a kokon, ebben az ellenálló formában is könnyen terjednek virágfölddel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/o_nungara_figs2a-f.jpg" alt="o_nungara_figs2a-f.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Magyarországon talált <em>Obama nungara</em>-példányok fotói, az alsó képeken a kokon is látható. <br />(Szeder K. H. és Turóci Á. felvételei.)</p>
<p style="text-align: justify;">Látványosabb és talán – ízlés szerint – ijesztőbb vagy akár szebb kinézetű egy másik faj, a <em>Diversibipalium multilineatum </em>(Makino & Shirasawa, 1983). Nevében a <em>bipalium</em> azt jelenti, hogy két (<em>bi</em>) ásó-/lapátszerű (<em>palium</em>) képlete van, feji része így csákányszerű vagy olyan, mint a kalapácsfejű/pörölyfejű cápa feje. Arra is utal a név, hogy a Bipaliinae, azaz a kalapácsfejű laposférgek alosztályába tartoznak a <em>Diversibipalium</em> fajok. A <em>multilineatum</em> szó arra utal, hogy ez a faj a kalapácsfeje mellett hosszanti vonalkázottságáról ismerhető fel. Nevének egyszerűen a <strong>kalapácsfejű férget</strong> használjuk. Japánból írták le és 2016-ban találták meg Olaszországban, majd más európai országokban is. Ennek a fajnak az egyedei megközelítik a 30 cm hosszúságot, testük lapos, kb. 3 mm széles, vékony nyakukon kb. 3 mm széles fej ül. Európában csak ivartalanul, önmaguk szándékos darabolásával szaporodnak.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/d_multilineatum_figs1a-d.jpg" alt="d_multilineatum_figs1a-d.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A <em>Diversibipalium multilineatum </em>fotói a Zootaxa cikk ábráján. (Turóci Á. fotói.)</p>
<p style="text-align: justify;">Noha a hazai közösségi médiába már 2020-ban is jelent meg gyaníthatóan <em>O. nungara</em> fotó Pillisvörösvárról, az első bizonyító példányok 2023 májusában kerültek elő egy Pécs környéki kertészetből. Két hét eltéréssel mindkét fent említett fajból sikerült bizonyítópéldányt is befogni, amikor az előző évben importált, áttelelt növényeket kirakodták a szabad ég alá. A nyár végéig összesen több mint 50 kalapácsfejű és több mint 100 obama-férget észleltek. Érdekes megfigyelés, hogy míg a kalapácsfejűek 90%-a az üvegházban került elő és a szabadban nem bizonyult életképesnek, addig az obamák a szabadban is mindennaposak voltak (ezért is annyival nagyobb a talált egyedszámuk). A kertészet munkatársai az első egyedek megjelenésekor közösségi médián keresztül felvették a kapcsolatot a Magyar Természettudományi Múzeum és a Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársaival. Gondosan befogtak és elküldtek néhány élő állatot, a többit megsemmisítették (figyelve arra, hogy ne maradjanak regenerálódásra képes darabkák az állatokból). Az élő állatokat a Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársai lefotózták és a fotók alapján egy brazil szakértő segítségével meghatároztuk a fajokat. A morfológiai alapú határozást genetikai elemzés is megerősítette: az élő állatokból genetikai mintát is vettünk, az elemzést a NÖVI munkatársai végezték. Végül a konzervált, cédulázott példányok a Magyar Természettudományi Múzeum Talajzoológiai Gyűjteménycsoportjának újonnan felállított gyűjteményrészébe kerültek egyedi kódokkal ellátva. A genetikai eredmények alapján a hazai <em>O. nungara</em> példányok az egyik ismert, Európában szélesen elterjedt, argentin leszármazási vonalhoz tartoznak; a <em>D. multilineatum</em> egyedek pedig azonosak az Olaszországban és Franciaországban talált állatokkal.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/20230920_fiolak.jpg" alt="20230920_fiolak.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="495" height="466" /></p>
<p style="text-align: center;">Egy új gyűjtemény első példányai a fiolákban. (Turóci Á. felvétele.)</p>
<p style="text-align: justify;">Nemcsak Magyarországon, de egész Európában még viszonylag új fajnak számít az <em>O. nungara</em> és a <em>D. multilinieatum</em> faj. El kell még telnie pár évnek, mire kiderül, hogy veszélyt jelentenek-e a hazai csiga- és gilisztafaunára és közvetve van-e növényvédelmi jelentőségük. Addig folyamatos monitorozásra, megelőzésre és a citizen science bevonására lesz szükség.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/zootaxa.png" alt="zootaxa.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Eredményeink megjelentek a Zootaxa nevű angol nyelvű nemzetközi neves folyóiratban az alábbi címmel: Lazányi E., Boll P. K., Páll-Gergely B., Simon J., Szeder K. H., Turóci Á. & Katona G. 2024: <strong>First records of alien land planarians (Platyhelminthes: Geoplanidae) in Hungary</strong><sup>2</sup>.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Érdekességképp leírjuk, hogy az egyik kalapácsfejű laposféreg példányból vett DNS minta furcsa eredményt hozott: szekvenciája nem a remélt faj DNS-ével egyezett, hanem egy <em>Amynthas phaselus</em> (Hatai, 1930) nevű földigilisztáéval, ami Japánban él, épp úgy, mint a laposféreg. Elképzelhető, hogy a <em>D. mulitlineatum</em> példány még Japánban elfogyasztotta a gilisztát, aminek a maradványait ki tudtuk mutatni a bélrendszeréből (ami furcsa lenne egy áttelelés után – hacsak nem hibernálódott és ébredéskor szeretett volna üríteni, de előtte befogásra került) vagy az is lehet, hogy a dísznövényekkel ez a japán giliszta is átjött hozzánk és faunára új faj lehetne. A giliszták nem tűnnek annyira fel egy kertészetben, hiszen egyik apró giliszta olyan, mint a másik, a többi, hazai...</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ol>
<li style="text-align: justify;">Felsorolásunkhoz a legújabb magyar nyelvű egyetemi tankönyvet használtuk: Varga Z., Rózsa L., Papp L. & Peregovits L. (Szerk.) 2021: <em>Zootaxonómia – Az állatvilág sokfélesége</em>. Pars Kiadó, Nagykovácsi, 449 pp.</li>
<li style="text-align: justify;">Lazányi E., Boll P. K., Páll-Gergely B., Simon J., Szeder K. H., Turóci Á. & Katona G. 2024: First records of alien land planarians (Platyhelminthes: Geoplanidae) in Hungary. – <em>Zootaxa</em> <strong>5403</strong>(5): 592–596. <a href="https://doi.org/10.11646/zootaxa.5403.5.6">https://doi.org/10.11646/zootaxa.5403.5.6</a></li>
</ol>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F02%2Fszarazfoldi_laposfereg_invazio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F02%2Fszarazfoldi_laposfereg_invazio%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2024%2F02%2F02%2Fszarazfoldi_laposfereg_invazio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ragadozó falevelek és kalapácsfejűek – a szárazföldi laposférgek inváziója!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2024/02/02/szarazfoldi_laposfereg_invazio#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18315763" border="0" /></a><br /></p>
sz:Katona_Gergely
sz:Lazányi_Eszter
sz:Páll-Gergely_Barna
0
Szárazföldi laposférgek inváziója
Három magyar városból került elő két laposféreg faj, melyeket élő növények talajával hurcoltak be hazánkba.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2024/allattar/talajzoo/d_multilineatum_figs1a-d.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2024/allattar/talajzoo/diversibipalium_spp.png
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/30/kandikamerak_a_fuben_hogyan_vedhetok_meg_a_pannon_gyepek_es_ritka_elolenyeik
Kandikamerák a fűben: Hogyan védhetők meg a pannon gyepek és ritka élőlényeik?
2023-12-30T19:00:07+01:00
2023-12-30T19:00:07+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A Magyar Természettudományi Múzeum nem csak a gyűjteményeiben őrzött nemzeti vagyon és természeti értékek megőrzéséért dolgozik napról napra, hanem az élő „nemzeti kincsek” védelmét is fontosnak tartja: kutatóink a Borsodi-Mezőségen dolgoztak egy európai uniós projekt keretében. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szerzők: Fuisz Tibor (Madárgyűjtemény), Cserkész Tamás (Emlősgyűjtemény)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A fajok védelme a modern konzervációbiológia szerint leghatékonyabban az élőhelyük védelmével, annak a faj számára kedvező, természetközeli hasznosításával érhető el. A természetvédelmi szempontból legértékesebb fajok (ezeket esernyőfajoknak nevezzük) élőhelyeinek fenntartása lehetőséget ad arra, hogy a növényektől a gerincteleneken át a gerincesekig, fajgazdag élőlény-közösségek maradjanak fenn. A magyar szöcskeegér (<em>Sicista trizona</em>) egy igen ritka, egyben esernyőfaja a Borsodi-Mezőségnek, így az élőhelyeinek megőrzése a természetvédelem számára is alapvető fontossággal bír.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/szocskeeger_sisakossaskaval_fti2285.jpg" alt="szocskeeger_sisakossaskaval_fti2285.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Szöcskeegér sisakos sáskát majszol.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kezdetnek a száraz tények: </strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársai is közreműködnek a 2019. január 1-én indult, hét éves „A pannon gyepek és kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv stratégiai intézkedéseinek megvalósításával” LIFE program, vagy rövidebb nevén a GRASSLAND-HU LIFE sikeres végrehajtásában. A projektben 14 konzorciumi tag vesz részt a társadalmi szervezetektől (ilyen például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vagy a Zöld Akció Egyesület), a hivatalos természetvédelmet képviselő nemzetipark-igazgatóságokon át az állami fenntartású intézményekig, mint amilyen a Magyar Természettudományi Múzeum. Az európai uniós pályázat elnyeréséhez gazdasági társaságok is bekapcsolódtak a program tervezésébe és megvalósításába, például a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. A projekt összehangolását, a szervező munkát a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., mint koordináló kedvezményezett végzi.</p>
<p style="text-align: justify;">A projekt a füves élőhelyek és speciális élőlény-közösségeik hosszú távú megőrzését elősegítő stratégiák kidolgozását, megvalósítását tűzte ki céljául.Cikkünkben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának egyik területén, a magyar szöcskeegér egyetlen hazai élőhelyén folyó munkát mutatjuk be a Múzeum szemszögéből.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Vízjárta élőhelyek a 21. században</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az 1989-ben alapított, 17 932 hektár területű Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet különös értékét a két eltérő jellegű és arculatú táj, a Borsodi-Mezőség és a Borsodi-ártér, a füves puszták és árterek mozaikos szerkezete adja. A területet hagyományosan legeltetéses gazdálkodással és kisparcellás szántóföldi műveléssel hasznosították, ezért a természetközeli kezelésben fenntartott kultúrtájat magas biodiverzitás jellemzi. Az eltérő domborzat és változatos talajviszonyok sokszínű növényzet kialakulását tették lehetővé, ennek megfelelően heterogén és kifejezetten fajgazdag állatvilággal találkozunk.</p>
<p style="text-align: justify;">A területet 1939-ig a Tisza árvizei rendszeresen elöntötték, de a természetes vízjárást a Tisza gátjának megépítése alaposan megváltoztatta. Az 1960-as években további vízügyi munkák vették kezdetüket, a belvízmentesítés érdekében megépült a Tiszavalki-főcsatorna és a Sulymos-főcsatorna. A táj természetes vízjárásának a kegyelemdöfést a Tisza-tó építését kísérő munkálatok, a korábbi Bükkből lefutó vízfolyásokat (Kácsi-patak, Tardi-ér és Nád-ér)összegyűjtő Csincse-csatorna építése adta meg. A felszínalatti vízjárást pedig a bükkábrányi lignitbánya létesítésével párhuzamosan beindított szivattyúzás változtatta meg: a korábban a Bükk-hegység lábától a Tisza felé áramló vizet a napi 10.000 köbméter kiszivattyúzása szinte teljesen elapasztotta, így az egykori természetes vízjárásnak köszönhető vizes élőhelyek visszaszorulása, száradása visszafordíthatatlanná vált.A vizes élőhelyek rehabilitációja céljából a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet területén a természetes csapadék visszatartása, illetve a korábbi vízjárás hatását pótló vízvisszaeresztés lenne kívánatos.</p>
<p style="text-align: justify;">A terület élővilágában is visszaköszön a földrajzi adottságok kettőse: a füves élőhelyeken a pusztai, a vizes ártéri területeken a vízi élőhelyek növény- és állatvilága van jelen. A természetes vízjárás helyreállítását célzó munkáknak köszönhetően a területen a lápos, mocsaras vizekre jellemző réti csík, compó és aranykárász is megmaradt. A kétéltűek közül említés érdemel a dunai tarajosgőte, a vöröshasú unka, a hüllőket a vízisikló és a mocsári teknős képviseli.</p>
<p> <strong>Hat és fél gramm, maradhat?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Magyar Természettudományi Múzeum nem csak a gyűjteményekben őrzött nemzeti vagyon és természeti értékek megőrzéséért dolgozik napról napra, hanem az élő „nemzeti kincsek” védelmét is fontosnak tartja. A Borsodi-Mezőség területének zoológiai szempontból legizgalmasabb élőlénye az önálló faji státuszra emelt magyar szöcskeegér. A kicsiny, mindössze 6-10 gramm tömegű elbűvölő rágcsáló számtalan jellegzetessége közül most azt emelnénk ki, hogy Magyarország területén csak itt, a Borsodi-Mezőségben fordul elő. Erdélyben, Kolozsvár mellett található még egy elszigetelt populációja, amit a kutatók külön alfajként írtak le. Nem vitás, hogy a hazai hivatalos természetvédelem és a természetvédelmi biológiai kutatásokat végzők számára óriási felelősséget jelent, hogy a faj megőrzését szavatoló élőhelykezelési eljárásokat fejlesszenek ki, és az utolsó hazai populációt, valamint élőhelyét megvédjék, mely a hosszú távú fennmaradást szavatolja. A faj ritkasága és élőhelyének beszűkülése indokolja a fokozottan védett státuszt, és az 1.000.000 forintos eszmei értéket.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/egerek.png" alt="egerek.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">Szöcskeegér vadmurokon (balra), és „csíkos egereink”, a pirók erdeiegér (fent) és magyar szöcskeegér (lent) egy kézben és fotón (jobbra).</p>
<p style="text-align: justify;">A felnőtt egyedek elkülönítése többnyire problémamentes a bunda és a fül színezete, illetve a farok hossza alapján. A Borsodi-Mezőségen is minimális az esélye, de azon kívül valószínűtlen, hogy valaki véletlenszerűen egy szöcskeegérrel találkozzon.Az igen gyakori pirókegér a szöcskeegér-kutatók „rémálma”, hiszen az avatatlan szem – sőt, olykor még a beavatott is - viszonylag nehezen különíti el a nagyon ritka magyar szöcskeegértől, ami - a pirókegérrel ellentétben- sose gesztenyebarna és csupasz fülű, nem fordul elő halastavak partján, valamint kiskertekben, és nem csábítható a közelünkbe egy kövér tökmaggal. Minden bejelentés, ami szöcskeegér véletlenszerű megfigyeléséről számol be, alaptalannak bizonyult, a megfigyelők egytől-egyig pirókegérrel találkoznak.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/egyensuly.png" alt="egyensuly.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A kipusztulás határán egyensúlyozó szöcskeegér. Vajon fennmarad?</p>
<p style="text-align: justify;">Az emlősök közül a szöcskeegér mellett kiemelkedő értéket képvisel még a pusztai élőhelyhez és szántóföldekhez köthető, szintén veszélyeztetett státuszú ürge és a mezei hörcsög is. Persze az emlősfauna folyamatosan változik, például a területen az utóbbi évtizedben elterjedt az aranysakál. A róka mellett ennek a ragadozónak a célzott ritkítása fontos a veszélyeztetett emlősök és a földön fészkelő madarak megtartása érdekében.</p>
<p style="text-align: justify;">A terület madárvilága különösen gazdag, korábban rendszeresen költött itt a fokozottan védett túzok, ma is megtalálható a kerecsensólyom, a kékvércse, a parlagi sas. A szalakóta és a kis őrgébics a pusztai területek jellegzetes madara. Őszi vonulás idején ez a vidék jelentős megállóhely a darvak és a különböző lúdfajok számára. A nedves rétek értékes költőfaja a haris.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/szalakota_fti4233.jpg" alt="szalakota_fti4233.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Szalakóta a Borsodi-Mezőségben</p>
<p style="text-align: justify;">A szikes rétek foltjaiban él az egyik legértékesebb védett lepkefaj, a nagy szikibagoly. Az ízeltlábúak népes csoportjából említésre érdemes fajok még az aranypettyes bábrabló, a bíborcincér, az imádkozósáska, a sisakos sáska, és a kis színjátszólepke.</p>
<p><strong>Hogyan mérhető fel egy terület emlősfaunája, avagy mivégre ássuk fel a Mezőséget, évről évre?</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/borsodi_mezoseeg_talajcsapda_01_fti4087.jpg" alt="borsodi_mezoseeg_talajcsapda_01_fti4087.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Talajcsapdák leásása: a nemzeti park szakembereinek irányításával, muzeológusok és a Debreceni Egyetem hallgatói is ásót ragadtak.</p>
<p style="text-align: justify;">A kisemlősök a madarakkal szemben gyakorta éjszaka aktívak, így megfigyelésük, állományaik felmérése különleges módszereket és eszközöket kíván. A Múzeum által végzett felmérő munka két alapvető módszerre épül, az egyik a hagyományos élvefogó talajcsapdázás; a másik módszer sokkal korszerűbb: automata kamerákkal rögzítjük az állatok jelenlétét. A kisemlősök testmelege, az általuk kibocsátott infravörös sugarak aktiválják a kamerákat, amelyek a pontos idő rögzítése mellett a programozásuknak megfelelően, fényképeket készítenek. A kameracsapdák folyamatosan, a nap 24 órájában működnek, akár több hónapon át, és minden, a kamera lencséje előtt áthaladó állatról készítenek 2 felvételt. A „dupla kattintás” a könnyebb azonosítás miatt szükséges: a két felvételből az egyik remélhetőleg megfelelő minőségű a faj meghatározásához. Az észlelt állatokról a faj azonosításán és az észlelések számán túl információkat gyűjtünk az állatok aktivitási idejéről is. A legkisebb egerektől és cickányoktól a nagyobb menyétféléken át a rókáig mindent látnak és rögzítenek a kamerák, de rovarokról, madarakról, hüllőkről, kétéltűekről is készülnek felvételek. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/kameracsapda_fti2734.jpg" alt="kameracsapda_fti2734.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Az MTM Állattárának munkatársa a kameracsapdák akkumulátorát és memóriakártyáját cseréli.</p>
<p style="text-align: justify;">Az eddigi legérdekesebb megfigyelés az erdei pele felbukkanása volt, ami új fajként színesíti a Borsodi-Mezőség gazdag emlősfaunáját. A kamerákkal gyűjtött adattömeg igazi információs aranybánya, a képek adatainak táblázatos rögzítése után számos statisztikai vizsgálat végezhető el: a napi, vagy az éves/szezonális aktivitások, az egyes fajok állományának nagysága,vagy egyedszámuk változása.</p>
<p style="text-align: justify;">A talajcsapdákkal élő példányokat foghatunk. A módszer egyrészt univerzális, hiszen nem csak kisemlősök, hanem a talajfelszínen mozgó állatok teljes palettája belepottyan a vödrökbe, másrészt szelektív, mert a kisemlősök egy csoportja, leginkább az erdei egerek, könnyűszerrel kiugranak a csapdákból. Nem úgy, mint a szöcskeegér, ami – nevével ellentétben – nem rendelkezik szöcskeképességekkel, és pár centinél nagyobbat nem képes ugrani. A tavaszi és őszi talajcsapdákkal végzett felmérések során a Magyar Természettudományi Múzeum és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai vállvetve ásták le a több száz vödröt, szem előtt tartva az értékes gyepterület állapotának a megőrzését is. A reggeli és esti csapdaellenőrzések során a kutatók rögzítették a fogott kisemlősök méreteit és ivarát, egyes fajok egyedeiből pedig megtörtént a genetikai mintavétel is.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/talajcsapdazas_fti2328.jpg" alt="talajcsapdazas_fti2328.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Talajcsapdák ellenőrzése.</p>
<p style="text-align: justify;">A magyar szöcskeegér felmérése immáron 2006 óta talajcsapdákra épül, a kamerák alkalmazása csak az utóbbi 5 év fejlesztése.</p>
<p style="text-align: justify;">A mezőgazdasági területeken korábban jelentős kárt okozott a hörcsög, de mára ez az emlős olyan mértékben megritkult, hogy a kiskertekben befogott egyedeit a szakemberek áttelepítik a tájvédelmi körzet természetes élőhelyeinek foltjaiba.A kutatók ilyenkor rögzítik a befogott állatok biometriai adatait, genetikai mintákat vesznek és ektoparazitákat is gyűjtenek róluk. </p>
<p style="text-align: justify;"><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/horcsog_fti4331.jpg" alt="horcsog_fti4331.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Hörcsögök ketrecben.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/kullancs_eltavolitas_horcsogrol_fti4340.jpg" alt="kullancs_eltavolitas_horcsogrol_fti4340.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Parazitológiai mintavétel. A hörcsög harapásától vastag kesztyű védi a kutatót.</p>
<p><strong>Költőfajok és őszi madárvendégek a Borsodi-Mezőségben</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben a füves puszták számos jellegzetes, védelemre érdemes faja, például a színes tollazatú szalakóta, vagy a fokozottan védett túzok is előfordul, a vizes élőhelyekre jellemző gémek, parti madarak sok faja is költ itt. Gazdag a terület ragadozómadár-faunája is, a sólyomalakúak közül például a kerecsen, a vágómadár alakúak közül a parlagi sas a terület kiemelkedő értékei. A tájegység területén kékvércsetelep is található.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyon fontos ez a terület a vonuló madarak számára is. Magyarország a XIX. századi nagy folyamszabályozások előtt az eurázsiai vizes területek és sztyeppék, erdős sztyeppék jellegzetes madarának, a darunak a költőterülete volt. A XIX. század végétől 2015-ig (mikor fészkelését újra igazolták a Marcal-medencében) ez a faj nem költött hazánkban, de a 2000-es évek kezdetétől egyre nagyobb tömegben jelent meg az őszi vonulás során az olyan vizes területeken, mint a Hortobágy vagy Kardoskút. A daru a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet területén is nagy csapatokban jelenik meg az őszi vonulás során. A füves pusztákon és az őszi vetéseken táplálkozik, majd a mocsaras területeken éjszakázik.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/legelo_darucsapat_fti2359.jpg" alt="legelo_darucsapat_fti2359.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A darvak hatalmas csapatai vizes területeken éjszakáznak, majd kirepülnek a vetésekre és füves területekre táplálkozni.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/daru_csapat_fti2370.jpg" alt="daru_csapat_fti2370.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Darucsapat őszi pihenőn a tájvédelmi körzetben.</p>
<p style="text-align: justify;">A kígyászölyv a Kárpát-medence ritka költő madara, márciustól októberig fordul elő hazánkban, majd Afrikába vonul telelni. Táplálékát siklók, kígyók, kisebb mennyiségben békák, gyíkok, kisemlősök és madarak alkotják. A nyílt, füves területeken vadászik, erdős területeken költ.<br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/kigyasz_olyv_fti2597.jpg" alt="kigyasz_olyv_fti2597.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Kígyászölyv prédára vár</p>
<p style="text-align: justify;">A kutatóink közel 20 éve járnak a Borsodi-Mezőségre tanulmányozni annak bámulatosan gazdag élővilágát, és vizsgálni a fajok és az élőhelyek hosszú távú megőrzésének lehetőségeit. Talán az ő munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy a teremtett élővilág egyik utolsó mentsvára még sokáig otthont biztosítson élő nemzeti kincseink számára.</p>
<p>Irodalom:</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.bnpi.hu/en/borsodi-mezoseg-tajvedelmi-korzet">https://www.bnpi.hu/en/borsodi-mezoseg-tajvedelmi-korzet</a></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F30%2Fkandikamerak_a_fuben_hogyan_vedhetok_meg_a_pannon_gyepek_es_ritka_elolenyeik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F30%2Fkandikamerak_a_fuben_hogyan_vedhetok_meg_a_pannon_gyepek_es_ritka_elolenyeik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F30%2Fkandikamerak_a_fuben_hogyan_vedhetok_meg_a_pannon_gyepek_es_ritka_elolenyeik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kandikamerák a fűben: Hogyan védhetők meg a pannon gyepek és ritka élőlényeik?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/30/kandikamerak_a_fuben_hogyan_vedhetok_meg_a_pannon_gyepek_es_ritka_elolenyeik#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18287377" border="0" /></a><br /></p>
sz:Fuisz_Tibor_István
sz:Cserkész_Tamás
0
Kandikamerák a fűben: Hogyan védhetők meg a pannon gyepek?
A Magyar Természettudományi Múzeum élő "nemzeti kincsek" védelmében dolgozik a Borsodi-Mezőségben.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/madargyujtemeny/egerek_2.png
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/szocskeeger_sisakossaskaval_fti2285.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/19/az_1956-os_tuzvesz_tuleloi_a_legygyujtemenyben_nevezetes_peldanyok
Az 1956-os tűzvész túlélői a Légygyűjteményben. Nevezetes példányok
2023-12-19T10:00:43+01:00
2023-12-19T10:00:43+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p><strong>Szerzők: Szél Győző (Bogárgyűjtemény) és Szöllősi-Tóth Petra (Légygyűjtemény)</strong></p>
<p><strong> 1. </strong><strong>Bevezetés. A Baross utcai épület</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Mint közismert, az 1956-os forradalmi események során a Természettudományi Múzeumot olyan <span style="color: #0000ff;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2022/10/21/tuzek_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban_1956_oktober_24_november" target="_blank" style="color: #0000ff;" rel="noopener noreferrer">megsemmisítő csapás érte, </a></span>amilyenre még nem volt példa a több mint 220 éves története során. A múzeum főépületében szinte teljes egészében a lángok martalékévá váltak az Ásvány- és Kőzettár valamint az Őslénytár gyűjteményei. Megsemmisült a méltán híres Afrika-kiállítás Kittenberger Kálmán oroszlánjaival és hatalmas elefántbikájával. Néhány nappal később hasonló sorsra jutott az állattári gyűjtemények jelentős része a Baross utcában. Az akkor háromemeletes épületben a Hal- valamint a Herpetológiai Gyűjtemény alkoholos anyaga meggyulladt a legfelső szinten, majd az égő alkohol lefolyt, így a 2. emelet is pillanatok alatt lángtengerré vált. Leomlott a tető, átszakadt a födém, a lépcsők lezuhantak. A legnagyobb kárt eközben a Légygyűjtemény szenvedte el, az itt őrzött példányokból úgyszólván alig maradt valami, míg a szakkönyvtár teljesen odaveszett. A katasztrófát túlélő példányok megmenekülése Soós Árpádnak köszönhető, aki az általa tanulmányozott gyűjteményrészt a Poloskagyűjteménybe vitte át ideiglenesen. A Lepke-, a Bogár- és a Poloskagyűjteményt a tűz alig, inkább az oltásnál használt víz károsította, de jóval kisebb mértékben (Boros 1957; Mihályi 1957).</p>
<p style="text-align: justify;">A Baross utca 13. szám alatti épületet eredetileg az Országos Központi Hitelszövetkezet szék- és bérházának tervezte Kauser József, és a századfordulóra készült el, a józsefvárosi terjeszkedések fellendülésének idején. Eredetileg háromemeletes, háromtornyos neogótikus épület volt (1. ábra), amelyet az épületben jelenleg is tartózkodó Természettudományi Múzeum vásárolt meg egyre bővülő gyűjteményei részére. Ennek megfelelően át kellett alakítani az épület belső kiképzését, berendezéseit. Ebbe az épületbe költözött az Állattári Osztály a Főigazgatósággal együtt 1928. október 22. és november 10. között. A szervezés és lebonyolítás nagyrészt Csiki Ernő (1875–1954) érdeme. Az Állattár udvarán ma is meglévő platánfát is 1928-ban ültették (Szajáni 1985).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/01_abra_baross_13_homlokzat_foto_okh_evkv_1902_1903.jpg" alt="01_abra_baross_13_homlokzat_foto_okh_evkv_1902_1903.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />1. ábra. A Baross utca 13. alatti múzeumépület régi formájában 1902 körül. <br />(Forrás: Az Országos Központi Hitelszövetkezet évkönyve és naptára az 1903. évre.)</p>
<p style="text-align: justify;">A Baross utcai épület és az Állattár a II. világháború eseményeit viszonylag jól viselte, viszont az 1956-os események során a becsapódó aknagránátok tetemes kárt okoztak benne: a gyűjtemények, iratok, bútorok, eszközök nagy része megsemmisült, részben a lángok, részben az oltóvíz miatt. Az újjáépítés több mint 2 évig tartott, az épület mai, tornyok nélküli és négyemeletes formáját ekkor nyerte el (2. ábra). Gyakorlatilag teljes szépségében megmaradt az egykori tanácsterem (később főigazgatói iroda) (3. ábra) Vastagh Géza szürke marhát ábrázoló festményével, melynek címe: „Ki a legény a csárdában?” Megvan a hatalmas eredeti perzsaszőnyeg is. A belső berendezések (4. ábra), a bútorzat is sokat megőriztek eredeti állapotukból, míg az épület kívül észrevehetően átalakult (Szajáni 1985).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/02_abra_baross_13_homlokzat_foto_2023_xi_24_jav.jpg" alt="02_abra_baross_13_homlokzat_foto_2023_xi_24_jav.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />2. ábra. A Baross u. 13. alatti múzeumépület jelen állapotában. A felvétel 2023 novemberében készült. <br />Fotó: Szél Győző</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/03_abra_kaszab_foigazgatoi_szoba_szunyoghy.jpg" alt="03_abra_kaszab_foigazgatoi_szoba_szunyoghy.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />3. ábra. Főigazgatói iroda 1956-ban a tragédia bekövetkezése előtt. A hat személyből ketten nem múzeumi dolgozók, feltehetőleg külföldi vendégek, személyüket ma már nehéz kideríteni. Balról jobbra: Boros István (1891–1980), a múzeum akkori főigazgatója (1), az egyik vendég (2), Székessy Vilmos (1907–1970) az Állattár (3), Kaszab Zoltán (1915–1986) a Bogárgyűjtemény (4), végül Szunyoghy János (1908–1969) az Emlősgyűjtemény vezetője (5). A jobb oldalon ülő személy szintén vendég (6). Az első emeleti terem falát Vastagh Géza (1866–1919), a híres „oroszlánfestő” műalkotásai díszítik. A könyvespolcon Szilágyi Margit (1884-1982) őslényszobra látható. A padlón eredeti perzsa szőnyeg. Forrás: Bogárgyűjtemény fotóarchívuma.<img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/04_abra_poloska_fiok3.jpg" alt="04_abra_poloska_fiok3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />4. ábra. A Poloskagyűjtemény míves fiókjai Szikora Gyula asztalosmester műhelyéből, a 20. század első évtizedeiből. Ilyen tárolók voltak a Légygyűjteményben is, de 1956-ban megsemmisültek. <br />Fotó: Szöllősi-Tóth Petra</p>
<ol start="2" style="text-align: justify;">
<li><strong> Nevezetes légyfajok a Magyar Természettudományi Múzeum Légygyűjteményéből</strong></li>
</ol>
<p style="text-align: justify;">Az alábbiakban bemutatott légyfajok egy részét Bíró Lajos gyűjtötte Pápua Új-Guineában és Kertész Kálmán (1867-1922), a magyar dipterológia meghatározó alakja írta le őket a tudomány számára (12., 13. és és 16. ábra). Az ábrázolt fajok közül néhány nem Pápua Új-Guineából származik (6., 7., 8. és 10. ábra), vagy ha igen, akkor nem Kertész írta le (9. és 14. ábra). Habár Bíró Pápua Új-Guineában való tartózkodásának idején már számos állatcsoportnak volt szakavatott ismerője és egyben kiváló gyűjtője, a legyek tekintetében Kertész Kálmán konkrét tanácsokkal látta el Bírót, hogy az egyes légyfajokat hol kell keresnie és milyen módszerrel a legcélszerűbb őket gyűjteni (Papp L. szóbeli közlése; Szél 2006).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/05_abra_legy_fiok3.jpg" alt="05_abra_legy_fiok3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />5. ábra. Épségben megmaradt fiók Kertész Kálmán kézírásos céduláival. Fotó: Szöllősi-Tóth Petra</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/06_abra_loxoneura_formosae_kertesz_1909.jpg" alt="06_abra_loxoneura_formosae_kertesz_1909.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />6. ábra.<em> Loxoneura formosae </em>Kertész, 1909. Szintípus. A példányt Sauter gyűjtötte Tajvanon, régebbi nevén Formosán. A laposfejű legyek (Platystomatidae) családjába tartozó faj nagy és feltűnő mintázatú szárnyát viszonylag keveset használja. E feltűnő külsejű légy élete nagy részében lomhán mászkál a fatörzseken (Marshall 2012). Az ábrán a függőleges vonal hossza 5 mm. Fotó: Somogyi Anna Ágnes</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/07_abra_loxoneura_formosae_kertesz_1909.jpg" alt="07_abra_loxoneura_formosae_kertesz_1909.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />7. ábra.<em> Loxoneura formosae </em>Kertész, 1909. Pál János festményén jól látszanak a ragyogó, élénk színek.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/08_abra_bromophila-coffra.jpg" alt="08_abra_bromophila-coffra.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong></strong>8. ábra. <em>Bromophila caffra</em> (Macquart, 1846) (Pál János festménye). Szintén a laposfejű legyek (Platystomatidae) családjába tartozik. A <em>Bromophila</em>-nemzetségnek mindössze ez az egy, viszonylag nagy termetű faja ismert. Afrika délkeleti részén honos. Piros feje és kékesfekete teste alapján némiképp hasonlít az előző fajhoz, mégis igen jellegzetes. Védekezésképpen szájszervéből mérgező, sárga folyadékot bocsájt ki (Marshall 2012).</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/09_abra_achias-longovidens.jpg" alt="09_abra_achias-longovidens.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">9. ábra. <em>Achias longividens</em> Walker 1859 (Pál János festménye). Bár kinézetében jelentősen eltér a fenti fajoktól, ez az 1 cm-nél valamivel nagyobb, Pápua-Új-Guineából származó faj is a laposfejű legyek (Platystomatidae) családjába tartozik. Ez a csoport feltehetőleg a legbizarrabb légyformák gyűjtőhelye. A pörölycápát idéző nyeles szem csak a hímek sajátossága. A bonyolult udvarlási szertartásban nemcsak a különlegesen mintázott szárnyaknak, hanem a szájszervek összeérintésének is fontos szerepe van (Marshall 2012).</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/10_abra_tachinisca_cyaneiventris.jpg" alt="10_abra_tachinisca_cyaneiventris.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />10. ábra.<em> Tachinisca cyaneiventris </em>Kertész, 1903. Szintípus. A változatos megjelenésű és fajgazdag fúrólegyek (Tephritidae) családjának tagja, melynek lárvái élő növényi szövetekben fejlődnek, így sok közöttük a kártevő. A nagy fajszám feltehetőleg az erős gazdaspecificitásssal magyarázható (Mihályi 1972; Varga, Rózsa, Papp & Peregovits 2021). Az itt látható példány körülbelül 1,5 cm. Fotó: Somogyi Anna Ágnes</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/11_abra_tachinisca_cyaneiventris-cedula.jpg" alt="11_abra_tachinisca_cyaneiventris-cedula.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />11. ábra.<em> Tachinisca cyaneiventris </em>Kertész, 1903 lelőhely-és típuscédulája.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/12_abra_sapromyza_pulcherrima_skala-uj.jpg" alt="12_abra_sapromyza_pulcherrima_skala-uj.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />12. ábra.<em> Mettinia subocellifera</em> Walker 1859). A Kertész által 1900-ban ennek a fajnak adott név („<em>Sapromyza pulcherrima</em>”) ma már nem érvényes, hanem szinoníma. A <em>Sapromyza </em>a mintegy 2000 fajt magában foglaló korhadéklegyek (Lauxaniidae) fajokban leggazdagabb genusza. Képviselői bomló növényi anyagokkal táplálkoznak. Az itt bemutatott, közel 5 mm testnagyságú példány szintípus. Fotó: Somogyi Anna Ágnes</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/13_abra_sapromyza_pulcherrima-crop.jpg" alt="13_abra_sapromyza_pulcherrima-crop.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />13. ábra. A „<em>Sapromyza pulcherrima</em> Kertész, 1900” lelőhely- és típuscédulái.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/14_abra_phytalamia-alcicornis-palj.jpg" alt="14_abra_phytalamia-alcicornis-palj.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />14. ábra. Ausztráliai agancsos légy (<em>Phytalmia alcicornis </em>(Saunders, 1861)) (Pál János festménye). A fúrólegyekhez (Tephritidae) tartozó faj példányait Bíró Lajos gyűjtötte több mint 120 éve Új-Guineában. A fején hatalmas szarvszerű függeléket viselő agancsoslégy vagy más néven jávorszarvaslégy 1,5‒2 cm-es hímjei olykor ádáz csatát vívnak egymással az őserdő korhadó farönkjein a nőstények kegyeiért. Egymásnak feszülnek, miközben testük egyre magasabbra emelkedik. A függőlegesen, két hátsó lábukon álló páros egyik tagja végül hátrabillen, majd sértetlenül elrepül, így ér véget a küzdelem a kidőlt fatörzsön, mely egyben a peterakás színhelye is (Attenborough 1993). A fúrólegyek lárvái növényi szövetekben fejlődnek (Varga, Rózsa, Papp és Peregovits 2021)</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/15_abra_javorszarvas.jpg" alt="15_abra_javorszarvas.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />15. ábra. Az agancsoslégy névadója, a jávorszarvas (<em>Alces alces</em>) (Pál János festménye). Agancsa emlékeztet az agancsoslégy fejét díszítő függelékre.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/16_abra_lonchaea_pollinosa.jpg" alt="16_abra_lonchaea_pollinosa.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong></strong>16. ábra. <em>Lonchaea pollinosa</em> Kertész, 1901, lektotípus (Szöllősi-Tóth 2023). A példányt Bíró Lajos gyűjtötte Pápua Új-Guineában 1996-ban. A közelebbi lelőhely, az akkori „Berlinhafen” neve ma Berlin Harbour, és Bíró egyik jellemző gyűjtőhelye volt. A szőröshomlokú legyek (Lonchaeidae) az egész világon elterjedtek, legnagyobb fajgazdagságukat azonban az északi mérsékelt övben érik el (Marshall 2012). A magyarországi legyek katalógusa 26 fajt említ ebből a családból (Papp 2001). Az ábrán a vonal hossza 1 mm. Fotó: Somogyi Anna Ágnes</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ol start="3" style="text-align: justify;">
<li><strong> Kertész Kálmán és a Természettudományi Múzeum Légygyűjteménye</strong></li>
</ol>
<p style="text-align: justify;">Kertész Kálmán (1867–1922) eredetileg orvosnak készült, de a zoológia iránti érdeklődése miatt a bölcsészkarra iratkozott be, ahol doktori diplomáját is szerezte. 1896-ban nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol az akkor még csak 7 dobozban kallódó légyanyag várta. Saját és múzeumi kollégáinak gyűjtésével, vásárlásokkal 6 év alatt már közel 60.000 darabos gyűjteményt hozott létre, jórészt még meghatározásra várva. Alapgyűjteményül a mintegy 10.000 darabból álló meghatározott és sok típust tartalmazó Pokorny-féle gyűjtemény szolgált. A leggazdagabb külföldi anyag Bíró Lajos (1856‒1931) új-guineai és Kittenberger Kálmán (1881‒1958) afrikai útjáról származott. Kertész sűrű levelezésben állt és rendszeresen cserélt anyagot külföldi szaktársaival. Haláláig a gyűjtemény mintegy 250.000 példányra növekedett, így korának legnagyobb gyűjteményei között tartották számon (Papp L., kézirat). Kezdetben más rovarcsoportok kötötték le figyelmét, legyekkel csak 1894-ben kezdett el foglalkozni Kohaut Rezső (1858‒1908) tanácsára. Pár év eltelte után, 1896. június 27-én segédőrnek nevezték ki a Nemzeti Múzeumban, majd 1912-ben igazgatóőrré lépett elő. Az Állattár igazgatójának 1919-ben nevezték ki, de röviddel ezután, 55 éves korában, 1922. december 27-én súlyos betegség következtében elhunyt (Bodó, Viga és Élesztős 2002; Mihályi 1968; Soós 2012, Szöllősi-Tóth 2023 és Vig 2019).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/17_abra_kertesz_kalman.jpg" alt="17_abra_kertesz_kalman.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">17. ábra. Kertész Kálmán képe a Légygyűjtemény archívumából</p>
<p style="text-align: justify;">Kertész húsz év alatt úgyszólván a semmiből teremtette meg a Nemzeti Múzeum légygyűjteményét. Nevét mégsem a gyűjtemény, hanem tudományos dolgozatai és légykatalógusai tették világszerte ismertté. Előbb a böglyök (Tabanidae) (1900) és a csupaszemlegyek (Pipunculidae) (1901) világkatalógusa született meg, majd a „Katalog der paläarktischen Dipteren” I. kötete (1903). (Ennek a sorozatnak a további részeit külföldi szakemberek, Bezzi, Stein és Becker írták.) Ezután hozzáfogott emberfeletti vállalkozásába, egyedül egy Diptera-világkatalógus megszerkesztésébe, melynek I. és II. kötete 1902-ben jelent meg Budapesten, 1908 és 1910 között pedig még további öt kötet hagyta el a nyomdát, jórészt Kertész Kálmán saját költségén. A 10 részesre tervezett sorozat hiányzó anyaga is kartonon készen volt, de az I. világháború kitörése és az országban uralkodó általános szegénység miatt ez már nem jelenhetett meg. Kertész Kálmán 1900 és 1910 között tíz katalógust írt, melyek összterjedelme majdnem 3000 oldalra rúg.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/18_abra_palearkt_katalogus.jpg" alt="18_abra_palearkt_katalogus.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />18. ábra. Légykatalógusok, melyek zömét Kertész Kálmán írta és állította össze. Fotó: Szöllősi-Tóth Petra</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/19_abra_kertesz_kezirasa3.jpg" alt="19_abra_kertesz_kezirasa3.jpg" class="imgnotext" />19. ábra. Kertész Kálmán közleménye Theodor Becker légykutatónak szóló ajánlásával (Pipunculidae – csupaszemlegyek katalógusa). Fotó: Szöllősi-Tóth Petra</p>
<p style="text-align: justify;"><strong> Irodalom:</strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"> Attenborough, D. 1993: <em>Az élet erőpróbái. Az állatok viselkedésének természetrajza</em>. Harmadik kiadás. Park Kiadó, Budapest, 326 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Bodó S., Viga Gy. és Élesztős L. (szerk.) 2002: <em>Magyar múzeumi arcképcsarnok. Életrajzok a magyar múzeumügy történetéből</em>. Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, Budapest, 984 pp.</li>
<li style="text-align: justify;">Boros, I. 1957: The Tragedy of the Hungarian Natural History Museum – <em>Annales historico-naturales Musei natonalis hungarici</em> (series nova) <strong>49</strong>.: 491–505.</li>
<li style="text-align: justify;"> Kertész K. 1903: A Magyar Nemzeti Múzeum Diptera gyűjteménye. – <em>Rovartani Lapok</em> <strong>10</strong>(1): 14–15.</li>
<li style="text-align: justify;"> Marshall, A. S. 2012: <em>Flies. The Natural History and Diversity of Diptera</em>. Firefly Books Ltd., New York (U.S.A.) and Richmond Hill (Canada), 616 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Mihályi F. 1957: Mi égett el a Nemzeti Múzeumban? – <em>Élet és Tudomány</em> <strong>12</strong>(1): 7–12.</li>
<li style="text-align: justify;"> Mihályi F. 1968: Megemlékezés Dr. Kertész Kálmánról születésének 100. évfordulóján. <em>Folia entomologica hungarica</em> (S. N.) <strong>21</strong>(16): 209–224.</li>
<li style="text-align: justify;"> Mihályi F. (1972): Kétszárnyúak – Diptera. Általános bevezetés. – In: <em>Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)</em>, XIV, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 75 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Papp L. (é. n.): A Légygyűjtemény rövid története. Kézirat, 3 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Papp L. 2001: <em>Checklist of the Diptera of Hungary</em>. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 550 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Soós L. 2012: Négy évtized a Múzeum körút mentén. Életképek a Pesti Egyetemről és a Magyar Nemzeti Múzeumról a XIX. század fordulóján. – <em>Soosiana</em> (Supplementum II.), 169 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Szajáni B. (Salomváry E.) 1985: Baross u. 13. – In: Szabó-Pap K.: <em>Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez</em>. Budapesti Városszépítő Egyesület, Budapest, 367 pp.</li>
<li style="text-align: justify;">Szél Gy. 2006: Vadászat lepkehálóval. Bíró Lajos expedíciói. – <em>Élet és Tudomány </em><strong>61</strong>(34): 1076–1078.</li>
<li style="text-align: justify;"> Szöllősi-Tóth P. 2023: The type material of Diptera (Insecta) species described by Kálmán Kertész (1867–1922). (Kertész Kálmán (1867–1922) által leírt légyfajok típusanyaga (Insecta: Diptera).) – <em>Annales Musei historico-naturalis hungarici</em> <strong>115</strong>: 247–286.</li>
<li style="text-align: justify;">Varga Z., Rózsa L., Papp L. & Peregovits L. 2021: <em>Zootaxonómia. Az állatvilág sokfélesége</em>. Pars Kft., Nagykovácsi, 448 pp.</li>
<li style="text-align: justify;"> Vig K.: 2019: 28. Hamuvá lett gyűjtemény, pp.: 611–639. – In: Vig K.: <em>A rovartani kutatások története Magyarországon. A kezdetektől a Magyar Entomologiai Társaság alapításáig</em>. Szombathely, 727 pp.</li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F19%2Faz_1956-os_tuzvesz_tuleloi_a_legygyujtemenyben_nevezetes_peldanyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F19%2Faz_1956-os_tuzvesz_tuleloi_a_legygyujtemenyben_nevezetes_peldanyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F19%2Faz_1956-os_tuzvesz_tuleloi_a_legygyujtemenyben_nevezetes_peldanyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az 1956-os tűzvész túlélői a Légygyűjteményben. Nevezetes példányok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/19/az_1956-os_tuzvesz_tuleloi_a_legygyujtemenyben_nevezetes_peldanyok#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18279475" border="0" /></a><br /></p>
sz:Szél_Győző
sz:Szöllősi-Tóth_Petra
0
Legyek, melyek elkerülték a múzeumi tűzvészt 1956-ban
Hogyan épült fel, majd égett el Európa egyik legjelentősebb kétszárnyú-gyűjteménye? Ki volt Kertész Kálmán?
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/diptera/07_abra_loxoneura_formosae_kertesz_1909.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/diptera/01_abra_baross_13_homlokzat_foto_okh_evkv_1902_1903.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/10/csodabogyos_barlang_805
A Csodabogyós-barlang kincsei
2023-12-10T16:02:39+01:00
2023-12-10T16:02:39+01:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A Keszthelyi-hegység keleti peremén, a bejáratánál is látható szúrós csodabogyóról elnevezett tektonikus eredetű barlang méltán híres gazdag formakincseiről, különösen szépek a Függőkert és a Meseország termek cseppkövei. Ez évben azonban a Haász József és Gregorits Máté barlangkutatók különös dolgokra, furcsa csontokra találtak a barlang mélyén. Ezek között volt egy vaskos teknőspáncél darab, mely egy miocén időszakban élt szárazföldi teknős része volt egykoron. Itt kezdődtek a bonyodalmak.</strong><br /><br /><strong>Szerző: Szentesi Zoltán (MTM, Őslénytani és Földtani Tár)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/oslenytar/szentesizoltan_azabizonyosteknospancel.jpg" alt="szentesizoltan_azabizonyosteknospancel.jpg" class="imgnotext" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Az a bizonyos teknőspáncél: <em>Testudo kalkburgensis</em> hasi páncéljának egy darabja a Csodabogyós-barlangból <br />(Szentesi Zoltán felvétele)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az előzmények…</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A barlangban talált gerinces fosszíliákat eljuttatták Dr. Sebe Krisztina pécsi geológusnak, hogy választ kapjanak rá, hogy mit is találtak. Utóbbi küldött néhány fotót a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárában dolgozók kutatóknak azonosítás céljából. Az egyik ilyen fotón szerepelt az a bizonyos teknőspáncél darab, mely, mint kiderült, igen hasonló a tárban őrzött, már korábban meghatározott példányhoz. Ez pedig egy miocén korú szárazföldi teknős, a <em>Testudo kalkburgensis</em> hasi páncéljának egy szintén vaskos darabja volt. Az nem lehet, hogy ez ilyen idős! – mondta Krisztina, hiszen a magyarországi barlangokból sokkal fiatalabb, főleg jégkorszaki leletek szokta előkerülni.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A nem is annyira lehetetlen küldetés</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A dolog nem maradt annyiban, a szükséges engedélyek beszerzése után a barlangászok hathatós segítségével és Dr. Pazonyi Piroska szakmai irányításával nagyjából 200 kilónyi csonttartalmú üledéket gyűjtöttek be, melyet pásztói kollégánk, Dr. Hír János iszapolt le, és részben válogatta is az anyagot. Az iszapolt anyag jelentős része azonban a múzeumban került kiválogatásra. A nagy mennyiségű csonttöredék mellett csigákat, hal-, fajgazdag kétéltű és hüllő csontokat, valamint hihetetlenül gazdag kisemlősfog anyagot, és néhány nagyemlős maradványt is magában rejtett.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/oslenytar/szentesi_zoltan_labatlangyikborpancel.jpg" alt="szentesi_zoltan_labatlangyikborpancel.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Lábatlangyík bőr eredetű csontpikkelyei (A fehér vonal 2 mm hosszú, Szentesi Zoltán felvétele)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A kisemlősök között leggyakoribbak a rovarevők (cickány, sün és denevér), de a rágcsálók (egérfélék, hörcsög) és pelék fogai is nagy számban kerültek napvilágra. Ezen kisemlős fogak alapján a szakértők azt valószínűsítik, hogy ezen fosszíliákat tartalmazó agyagos kőzet valamikor a késő-miocénben, kb. 8-9 millió éve rakódhatott le.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/oslenytar/szentesizoltan_rovarevofogak.jpg" alt="szentesizoltan_rovarevofogak.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Rovarevő (cickány, denevér) fogak terítéken <br />(A kép alján látható skála beosztása 1 mm, Szentesi Zoltán felvétele)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Milyen lehetett a késő-miocén világ arrafelé?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A fauna vizsgálatának előzetes eredményei alapján erdei (pl. lábatlangyík, pele), vizes környezetet (pl. mocsári teknős, kockás sikló) és száraz, füves pusztát (pl. sivatagi futóegér, gazella) kedvelő állatfajok maradványai egyaránt előkerültek. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az egykori környezet szavanna lehetett, legfeljebb erdőfoltokkal, melyek az erdei állatoknak megfelelő élőhelyet nyújthatott.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F10%2Fcsodabogyos_barlang_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F10%2Fcsodabogyos_barlang_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F12%2F10%2Fcsodabogyos_barlang_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Csodabogyós-barlang kincsei"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/12/10/csodabogyos_barlang_805#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18277867" border="0" /></a><br /></p>
sz:Szentesi_Zoltán
0
A Csodabogyós-barlang kincsei
8-9 millió éves emlős és hüllő leletek a Keszthelyi-hegységben lévő barlang mélyéről.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/oslenytar/szentesizoltan_rovarevofogak.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/oslenytar/szentesizoltan_azabizonyosteknospancel.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/10/16/jezsuita
Mária Terézia lepkészkedő jezsuitái
2023-10-16T10:13:09+02:00
2023-10-16T10:13:09+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A barokk kor jezsuita iskoláiban egyedülálló módon tanították a ma természetismeretnek nevezett tantárgyat. A kíváncsiságból fakadó megfigyelés és a kísérletezgetés nem maradt elméleti vagy bölcseleti síkon. A jezsuita atyák nem hipotéziseket gyártottak, hanem miután a tapasztalatokat összegyűjtötték és rendszerezték, átültették azokat a gyakorlatba. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mindez kiválóan tetten érhető volt a nemesi származású fiatalok nevelésére létrejött bécsi jezsuita kollégiumban, amelyet az 1749-ben alapítványtevő Mária Terézia uralkodóról Theresianumnak (Tereziánumnak) neveztek el. Bár a jezsuiták alig negyed évszázadig vezették, ezalatt is nagyszerű eredményeket ért el, és a legkiválóbbak kiválóságai nevelkedtek a falai között, hogy csak magyar családokat említsek: Apponyi, Batthyány, Csáky, Hadik, Pálfy, Révay, Széchényi, Szluha…</strong></p>
<p><strong><span>Szerző: Bálint Zsolt (Lepkegyűjtemény)</span></strong></p>
<p><strong><span><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/thalhammer_janos_sj.jpg" alt="thalhammer_janos_sj.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><span>Thalhammer Lajos SJ (1847–1937), jól ismert dipterológus (legyész) a pécsi jezsuita Pius gimnázium tanára, egy rovargyűjtő kiránduláson a tanítványaival az 1930-as években. Forrás: Jezsuita levéltár</span></strong></p>
<p><strong><span>Didaktikus lepkegyűjtés</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A természeti tárgyak gyűjtése gazdag, ráérő emberek hóbortja volt. Naturalia-gyűjteményeiket erre a célra fenntartott díszes termekben tárolták, s ezeket többnyire a nagy nyilvánosság előtt is rendszeresen megnyitották. A tárgyak nagyobb csoportokban, de azon belül rendszertelenül lettek kiállítva, köztük a lepkék is. Az olyan jezsuita iskolákban, mint a nagyszombati, a grazi vagy a bécsi, a természetrajzi gyűjtemények didaktikai szerepet kaptak. A tanrendbe külön természetrajzi órákat iktattak, a környékre rövid gyűjtőkirándulásokat tettek. A kollégiumok elkülönített helyiségekben tartották a természetrajzi gyűjteményeket, ahol a tanulók a reggeli és a kora esti szabadidejüket tölthették, az atyákkal együtt tanulmányozva az anyagokat. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Tereziánumban nagy hangsúlyt fektettek az ismeretek gyakorlati alkalmazására. A rendszeres kirándulások során bejárták a vidéket, és nemcsak a Mödling vagy a Baden környéki hegyekbe, hanem a messzebb levő Schneeberg vagy a Rax havasaira is eljutottak. A tanulmányi utakon összegyűjtött lepkéket, egyéb rovarokat és növényeket a jezsuita atyák rendszerezték azzal a szándékkal, hogy a tanulók alaposabban megismerhessék a Bécs környéki élővilág sokszínűségét, meglátva a teremtés nagyszerűségét, és a gyakorlatban is felismerhessék a hasznos növényeket és károsítóikat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ennek megkönnyítését újfajta eszközökkel próbáltak elősegíteni. Például a kollégiumban entomológiát (rovartant) is tanítottak, amelynek egyik ága a lepidopterológia (lepkészet). A császári botanikus kertben folyt gyakorlatok és a kirándulások során megkülönböztetett figyelemmel gyűjtötték a hernyókat, hogy tanulmányozhassák a lepkék csodálatos metamorfózisát, azaz teljes átalakulását, ami tetten érhető a pete, a hernyó, a báb és a lepkeimágó fejlődési alakokban. Az erre a célra felhúzott kerti pavilonban nevelték a növékenyeken talált hernyókat, majd a bábokból kikelő lepkéket felpreparálták. Később a példányokat a jezsuita atyák segítségével meghatározták, és besorolták saját gyűjteményük vagy a tereziánumi kollekció megfelelő rendszertani helyére. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/a_terezianumi_jezsuita.jpg" alt="a_terezianumi_jezsuita.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><strong><em>A tereziánumi jezsuita atyák által 1776-ban kiadott “Verzeichniss” (Bécsi lepkejegyzék) című könyv allegorikus litográfiája, amelyen puttók személyesítik meg az intézmény tanulóit, háttérben mintagyümölcsössel és a bécsi hegyekkel </em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Lepkészkedő tereziánumi jezsuiták</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Néhány jezsuita különös szenvedéllyel kutatta a lepkéket, de felfedezéseiket nem tárták a nagy nyilvánosság elé. Munkacsoportban dolgoztak, eredményeiket az általuk úttörő módon alkalmazott Linné-féle rendszerbe szerkesztették, megfigyeléseiket témák szerint csoportosították, az ismereteket összegezték, majd ezek alapján következtetéseket vontak le nemcsak a lepkék rokonsági viszonyaival kapcsolatban, hanem a kertművelés és mezőgazdaság számára fontos kérdésekben is. Kutatásaim során fény derült arra, hogy a tereziánumi jezsuita atyák közül név szerint kik is lepkészkedtek. Közülük nem egynek fontos magyarországi kötődése volt:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Michael Denis (1729–1800): a Tereziánumban esztétikát és irodalomtörténet tanított, de rovartant is oktatott a fiataloknak. A feloszlatás után a császári könyvtár igazgatója volt. Festetics György grófra (1755–1819), a keszthelyi Georgikon létrehozójára különösen nagy hatást gyakorolt. Szabadelvű körökben rendkívüli népszerűségnek örvendett, a hazánkban kialakuló Osszián-kultusz (amelynek Arany János is hódolt) tőle eredeztethető. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Anton Hohenwarth</span></strong><span> (1730–1820): A Tereziánumban 1761 és 1768 között tanított történelmet. Denisszel – akivel még grazi tanulóéveikben ismerkedtek össze – egész életében szoros barátságban maradt. A rend feloszlatása után Trieszt püspöke lett, majd 1794-ben kinevezték bécsi érsekké. Egyházmegyéjének ügyeit különös gonddal kísérte, fellépett Napóleonnal szemben, bensőséges viszonyt ápolt az uralkodói családdal, a császár gyóntatója is volt. Számos magyar katolikus nemesi családdal közeli kapcsolatban állt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Ludwig Mitterpacher </span></strong><span>vagy Mitterpacher Lajos (1734–1814): 1762-től a Tereziánumban elsősorban hitoktató volt, de mást is tanított (agrárium, filozófia, latin). Előtte a Batthyány családnál volt nevelő. A feloszlatás után a Pázmány alapította Nagyszombati Egyetemre került, majd azzal együtt Budára költözött. Itt kinevezték a mezőgazdasági tanszék professzorának. Tankönyveket írt, ezeket a császárság szinte mindegyik nyelvére lefordították.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Mathias Piller</span></strong><span> vagy Piller Mátyás (1733–1788): 1763-tól dolgozott a Tereziánumban katekista és felügyelői minőségben. A feloszlatás után Nagyszombatba, majd Budára helyezték. Az egyetemen ő lett az általános természetrajz professzora. Jelentős ásvány-, növény- és rovargyűjteménye volt, melyet Nagyszombatról Budára is magával vitt. Ő írta az első magyar nyelven is megjelent természetrajztankönyvet. 1782-ben császári rendeletre Mitterpacher társaságában a szlavóniai Pozsega megyébe utazott, az ottani gázkitörések tanulmányozására. Jelentésükben a természeti jelenségek és népszokások bemutatása mellett több állat- és növényfajt is leírtak a tudomány számára. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Ignaz Schiffermüller</span></strong><span> (1727–1802): 1759-től dolgozott a Tereziánumban, polgári és katonai műszaki rajzot tanított. Kidolgozta a színek rendszerét, amelyet 1772-ben könyvben publikált. Ezzel párhuzamosan a diákoknak entomológiát oktatott, és lepkegyűjtésbe fogott, az így szerzett példányokat Linné rendszere alapján sorolta be a gyűjeményébe. A feloszlatás után kinevezték a linzi Északi Alapítvány kurátorának. Forschbergben kollégiumot alapított, és ökonómiai szemléletű botanikus kertet létesített.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/reszlet_a_magyar.JPG" alt="reszlet_a_magyar.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Részlet a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött Treitschke-féle lepkegyűjteményből, amelyet 1843-ban vásárolt meg a Nemzeti Múzeum, és mind a mai napig eredeti állapotában őrződött meg. Friedrich Treitschke (1776–1842) Bécsben élt, és még személyesen ismerte Schiffermüllert és a többi lepkészkedő jezsuitát. A kép közepén a ma <em>Nemophora fasciella</em> néven ismert tőrösmoly lepkefaj látható, még „Schiffermüllerellus” névvel. </strong><strong>Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>A jezsuita lepkekönyv</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Egyre gyarapodó lepkészjegyzeteiket az atyák összeszerkesztették azzal a céllal, hogy a tanulók és a tanárok kezébe adják könyv alakban. A munkájukhoz írt előszó 1771-es keltezésű, s bár két 1772-ben megjelent forrás is említi könyvüket, feltehetően a feloszlatás miatt okozott zűrzavar következményeként csak később, 1775-ben jelenhetett meg. A könyv címe magyar fordításban: <em>Híradás a Bécs környéki lepkék rendszeres munkálatairól</em> <em>(Ankündung…),</em> s összesen öt fennmaradt példánya ismert. Egy évre rá ugyanez a mű, de más címmel látott napvilágot: <em>Bécs környékén előforduló lepkék rendszertani jegyzéke</em> <em>(Verzeichniss…),</em> amelyből ugyancsak féltucat példányt tartanak nyilván. Viszont több könyvtárban is fellelhető az 1801-es kiadás, amelyet a német Karl Illiger (1775–1815) jelentetett meg bőséges jegyzetanyaggal. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Minthogy a címoldalak szerint a könyvet a Tereziánumban dolgozó jezsuiták adták ki, sokáig egyszerűen „A jegyzék”-ként utaltak rá, vagy a kollégium gyűjteményeit kezelő Ignaz Schiffermüller személyéhez kapcsolták. A digitalizációs kor egyik nagyszerű fejleménye, hogy a könyvtárak mélyén féltve őrzött ritkaságok egy része hozzáférhetővé vált, köztük az <em>Ankündung</em> és a <em>Verzeichniss</em> példányai is, és feltárult, kik is voltak a tereziánumi lepkészkedő jezsuita tanárok. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Úgy tűnik, az <em>Ankündung</em>ot egy nagyobb lélegzetű munka előfutárának szánták, emiatt csak a bevezető rendszertani része készült el 1771-ben. Ezzel a címmel szándékoztak megjelentetni, már ki is nyomatták, s az ívek már csak az összehordásra és a kötészetre vártak. De a feloszlatás után bizonyossá lett, hogy a nagy mű folytatásához szükséges háttér, a lelkes tanuló ifjúság és a tanári kar szétzilálódik. Schiffermüller úgy döntött, megváltoztatja a címlapot, és úgy küldi szét a könyvet a kereskedőkhöz. Így született a „Verzeichniss”.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az <em>Ankündung</em> mérföldkőnek számít a lepkészeti irodalomban. A Linné műveiben felsorolt és szűkszavú diagnózisok alapján ismert négyszázötven lepkefajhoz a jezsuiták még hatszázötvenet hozzáadtak, tehát ezeregyszáz lepkefaj Bécs környéki előfordulásáról adtak hírt. Könyvük abban újdonság, hogy a lepkék fejlődési alakjainak ismeretében próbálták bemutatni és rendszerezni a fajokat, majd kapcsolatba hozni a környezettel. A könyv azért is különleges, mert ugyan a Linné által bevezetett latin nyelvű kettős nevezéktant alkalmazza, de a diagnózisok már németül szerepelnek benne, előmozdítva ezzel a nemzeti öntudatot és a német irodalmi nyelv terjedését a fogékony ifjúságban. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Kétszázötven év távlatából kézbe véve, sSzámos érdekességre bukkanhatunk a könyvben. Felfedezhetjük, hogy abban az időben pár mérföldre Bécstől a hegyekben Mödling környékén még repült a Nagy apolló <em>(Parnassius apollo).</em> Ennek a szép pillangónak az állományai a klímaváltozás következtében az utóbbi évtizedekben felhúzódtak a havasokba, burgenlandi és alsó-ausztriai népességei vagy eltűntek, vagy jelentősen megritkultak. Erdélyből állítólag ki is pusztult. Figyelemmel szemlézhetjük a Vetési mezőc <em>(Agrotis segetum)</em> kapcsán írt, részletekbe menő fejezetet, hogy milyen módon ismerhető fel a kártétele, és miképpen lehet védekezni ellene. És a Tereziánum tanárai különítették el elsőként a két nagyobb, Európában honos Pávaszemféléket <em>(Saturniidae)</em> képviselő fajt, rámutatva, hogy a férfitenyér nagyságú nagyobbik faj hernyója körtefákon <em>(Pyrus communis)</em>, a feleakkora kisebbiké pedig kökényen <em>(Prunus spinosa)</em> él. Ezt tudományos nevükkel is kifejezik: <em>Bombyx pyri</em> és <em>B. spini</em>. Ez a két lepke Bécstől nyugatra Közép-Európában már nem tenyészik, ezért különlegességnek számítottak. És még hosszasan lehetne sorolni az érdekességeket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/a_nagy_apollo.JPG" alt="a_nagy_apollo.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A Nagy apolló <em>(Parnassius apollo)</em> kétszázötven éve sokkal elterjedtebb volt a Kárpát-medencében, mint manapság. Akkor még Mödling környékén is látható volt, és mai határainkhoz közel, a fraknói Várhegyen is élt egy állománya. Aki Bécsből a soproni rezidenciára érkezett, biztosan találkozott vele.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>A gyűjtemények sorsa</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Tereziánumban hirdették ki a rend feloszlatását elrendelő pápai bullát. II. József magát az intézményt is megszüntette 1782-ben. De még ez előtt Mária Terézia a legtöbb jezsuita tanárt hivatásának megfelelő új helyre rendelte. Schiffermüller a Tereziánum rovargyűjteményeit, köztük a lepkéket új állomáshelyeire is magával vitte, és ott kutatási, oktatási és szemléltetési célokra használta őket. A tárlófiókokban fellelhető hallatlan gazdag anyagról számos kortárs is beszámolt, mivel Schiffermüller rezidenciája egyfajta tudós zarándokhellyé vált. Halála után a gyűjteményt a kiváló botanikus hírében álló I. Ferenc királymegvásárolta a császári természetrajzi gyűjtemények számára. 1848. október 31-én a Bécsben kitört lázongás alatt a Hofburg könyvtára és az ott levő természetrajzi gyűjtemények, köztük Schiffermüller lepkéi is porrá égtek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/langokban_all_a.jpg" alt="langokban_all_a.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Lángokban áll a bécsi udvari könyvtár és a természetrajzi gyűjtemények épülete 1848. október 31-én.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Piller Mátyás 1777-ben Nagyszombatba került, ahol a Pázmány Péter alapította jezsuita egyetemen természetrajzot tanított. Az egyetem áthelyezésével Piller maga is Budára költözött, ahová magával vitte gyűjteményeit is Halálát követően, 1792-ben ezeket katalogizálták, és az örökösök az egyetemnek ajánlották fel őket megvételre. Az ásványgyűjtemény ma az Eötvös Loránd Tudományegyetemen található, a herbárium pedig a Magyar Természettudományi Múzeumban. Piller rovargyűjteményének példányai az évszázadok viszontagságai alatt megsemmisültek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Mindent Isten nagyobb dicsőségére</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A jezsuiták lepkészkedésében is tetten érhetjük a Szent Ignác-i programot – <em>ad maiorem Dei gloriam</em>. Mára elfelejtettük, vagy talán soha nem is volt közismert, hogy a jezsuita iskolákban oktatták először a természetrajzot Linné növény- és állatrendszertanára alapozva. A jezsuiták iskolák gyűjtettettek diákjaikkal először növényeket és rovarokat didaktikus célból. Visszatekintve ez ma már természetesnek tűnik, de akkor nem volt kézenfekvő. Megemlíthető például, hogy volt olyan botanikus, aki Linné növényosztályozási rendszerét azért támadta, mert az ivarszervek alapos elemzése nyomán a porzók számának ismeretére épült, ezért szalonképtelennek tartotta – illetlenség volt erről beszélgetni. A jezsuita atyákat ez nem zavarta, hiszen ők a valóságot látták. Őket nem jellemezte sem a kettős beszéd, sem a kettős gondolkodás. Az igazság megismerésének vágya vezette őket, és az, hogy munkájuk az emberek minél nagyobb hasznára váljék, ami végül is Isten dicsőségét hirdeti.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Természetrajzi gyűjteményeiket sem különlegességként tartogatták a rezidenciákon vagy a kollégiumokban, hogy a látogatóknak legyen mit mutatni, és kellemesen elbeszélgetni politikamentes dolgokról. A tanuló ifjúságot bevonva fejlesztették kollekcióikat, és segítségükkel mélyítették el a valóságról alkotott felfogásukat, természeti ismereteket. Nem véletlen, hogy Mitterpacher és Piller írta a Szent Korona országaiban működő egyetemeken rendszeresített első természetrajzi, mezőgazdasági és ásványtani tankönyveket. Nem véletlen, hogy éppen Schiffermüllert bízták meg a rend vagyonából létrehozott Északi Alapítvány kezelésével, aki ebből azon nyomban újabb kollégiumot alapított, faiskolát és botanikus kertet létesített. És az sem véletlen, hogy I. Ferenc, akit kortársai botanikus császárnak neveztek, létrehozta korának legnagyobb természetrajzi gyűjteményét: gyóntatója Anton Hohenwart volt, az áldott emlékű főpap, aki tereziánumi éveiben lepkegyűjtéssel is foglalkozott…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/a_lepkek_biologiai.jpg" alt="a_lepkek_biologiai.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><strong>a lepkék biológiai sokféleségét szemléltető gyűjtemény a kalocsai Jezsuita Főgimnázium szertárában, 1943-ban készült felvételen (forrás: Jezsuita Levéltár)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A természetrajzos hagyomány egészen a XX. század végéig folytatódott. A jezsuita atyák tudták, milyen fontos eszköz ez az Istenhez vezető úton, és mind a pécsi, mind a kalocsai főgimnáziumban jelentős természetrajzi szertáraik voltak, a tanári karban elismert tudósokkal. Az egyházi iskolák megszüntetése után a kommunista diktatúra a nép nevelését új alapokra helyezte, de a természetrajz tanítását sokáig meghagyták a régi keretek között. A biológiatanár még az én időmben is kiadta feladatnak, hogy a vakáció alatt növény- és rovargyűjteményt kell összeállítani. Ez csak mostanra tűnt el, mivel az orwelli vagy a Huxley-féle „szép új világ” programjának megvalósítását akadályozza. De az Egyház felismerte a veszélyt, és egyetemein egyre nagyobb hangsúlyt ad a biológiának, az élővilág ismeretének, és próbálja feltárni a teremtett állatok és növények sokféleségének szerepét, és kapcsolódásukat az emberi társadalmakhoz. Ezzel is hű marad az evangélium tanításához, hogy jó gazdaként az Atya akaratának megfelelően cselekedjen: élet legyen, és az bőségben legyen. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Nyomtatásban megjelent: A Szív Jezsuita Magazin, 109(7-8): 72-75. <br />Bővebb, angol változat: Lepidoptera Novae, 16(2): 115-126.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F16%2Fjezsuita%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F16%2Fjezsuita%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F16%2Fjezsuita%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mária Terézia lepkészkedő jezsuitái"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/10/16/jezsuita#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18226977" border="0" /></a><br /></p>
sz:Bálint_Zsolt
0
Lepkészkedő jezsuiták
Mária Terézia 1794-ben alapította a bécsi Theresianumot. A természetismeretet gyűjtemények segítségével oktatták.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/a_lepkek_biologiai.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/jezsuita/thalhammer_janos_sj.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/10/03/egy_het_lepkeszes_izraelben
Egy hét lepkészés Izraelben
2023-10-03T11:20:03+02:00
2023-10-03T11:20:03+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Szerző: Bálint Zsolt (Lepkegyűjtemény)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Negyven éve alakult meg az izraeli lepkészek társasága, hivatalos angol nevén: Israeli Lepidopterist’s Society. Ezt megünnepelendő a társaság 2023. június elején háromnapos nemzetközi konferenciát rendezett a Tel-avivi Egyetem természettudományi múzeumával közösen. A konferenciára meghívott előadóként engem is vártak, így az első napon a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Energiatudományi Intézet közös kutatásainak egyik érdekes eredményéről számolhattam be. A második napon a társaság tagjai természetvédelmi és megfigyelési eredményeiket mutatták be egymásnak ivrit nyelven egy galileai kibuc közösségi házában tartott előadássorozaton. A rendezvény harmadik napja pedig az Izrael északi részén magasodó Hermon-hegyen volt, ahol a résztvevők már szinte hagyományosnak mondható, minden évben megrendezett közösségi lepkeszámlálásukat tartották. Ezt követően négynapos terepmunkán vettem részt, amit személyes meghívóm, a társaság alapító-elnöke Dubi Benyamini barátom vezetett. Izrael déli részére utaztunk. A munka során különös figyelemmel kísértük az Afrikából és más földrészekről bevándorló nappali lepkefajokat. A következőkben a konferencián és a terepen szerzett tapasztalataimról számolok be röviden. A beszámolót főképpen Ofir Tomer, a társaság titkárának nagyszerű képeivel illusztrálom, de néha egy saját, vagy „vendégművész” kompozíciót is közéjük csúsztatok. A lepkéket először latin nevükön nevezem meg (legtöbb esetben zárójelben az általam adott magyar nevüket is feltüntetem) (1).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Tel-Aviv: Steinhardt Museum of Natural History</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A pár éve épült, és a Tel-avivi Egyetem részeként remekül funkcionáló múzeum volt a „<em>The Fourth International Congress of the Middle East Butterflies</em>” konferencia nyitónapjának házigazdája. Az első nap volt a konferencia „akadémikus” része, amikoris a közel száz résztvevő a külföldről meghívottak és helyi kutatók eredményeiről hallgathattak előadásokat öt szekcióban. Ezek a következők voltak: (1) „The British contribution to the study of the Israeli butterflies”, (2) „Butterfly decline and trends in our Anthropocene Period in Europe, USA & Israel, The Red List of Israeli Butterflies”, (3) „Butterfly monitoring methods”, (4) „Butterfly biology and more” and (5) „Butterflies of Lebanon, Oman, UAE & Klil butterfly park”.</p>
<p style="text-align: justify;">Az első szekció különlegessége volt, hogy az Oxfordi Egyetem természettudományi múzeumának nevében az angol külképviselet katonai attaséja egy kis lepkegyűjteményt nyújtott át a rendező intézménynek. Ebben Henry Baker Tristram (1822–1906) anglikán klerikus által még a XIX. század derekán az akkori Palesztinában gyűjtött példányok voltak (1. kép). A második és a harmadik szekciók alatt a környezeti- és klímaváltozással kapcsolatos kutatási, illetve a lepke megfigyelési módszereket ismertető eredmények beszámolóit hallhattuk. A negyedik szekció különféle élettani jelenségeket ismertetett. Ebben a szekcióban tartottam angolul a „Nem minden kétoldali gyandromorf valóban gyandromorf: a Polyommatus icarus esete” című előadásomat. Beszámolómnak az is aktualitást adott, hogy az idén Izraelben széleskörű szavazás után az Ikarusz boglárkát választották a nemzet lepkéjévé. Az utolsó szekció pedig faunisztikai-természetvédelmi jellegű volt. Itt különösen szép előadást hallhattunk a Libanon-hegységről, gyönyörű felvételekkel az ott élő endemikus fajokról, úgymint az engem különösen megörvendeztető <em>Agrodiaetus larseni, Aricia bassoni, Neolysandra ellisoni </em>vagy a<em> Polyommatus isauricoides </em>boglárkákról.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_01.jpg" alt="israel_01.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>1. kép. Az oxfordi múzeum által átnyújtott XIX. századi példányokat tartalmazó palesztinai lepkegyűjtemény részlete (kép: Ofir Tomer).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Galilea: Ramot Menashe és a Zippori völgyében</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A második nap délelőttjén a programok a társaság helyi csoportjainak beszámolóival teltek. Úgy tűnt, hogy Izraelben is, akárcsak nálunk, a világtrend érvényesül: a „<em>citizen science</em>” lobogója alatt amolyan „<em>blitzkrieg</em>” folyik mindazzal szemben, amit a közel kétszáz éves lepkészet eddig kiérlelt magából. Kihal az érdeklődés a faunisztika, a taxonómia, a rendszertan, a fiziológia és a biológia iránt. Viszont a különböző lepkemegfigyelők nagy lelkesedéssel számoltak be a 15 perces mintavételi „eredményekről”, újabb applikációk nagyszerűségéről, adatbázisok létrehozásáról és a különböző pályázati pénzek elosztásáról, amelyek lehetővé teszik a monitoring hálózat működését.</p>
<p style="text-align: justify;">Az illendőséget betartva, megvártam az első szünetet. Majd a két ciprióta, Christodoulos Makris és Aristos Aristophanous kollégával együttesen a szervezőktől elkéredzkedtünk, hogy a környéken szét tudjunk nézni, és esetleg valamit gyűjthessünk. A kibuc fenn épült a domb tetején, központi része kiterjedt park, öreg pisztácia fák szegélyezik a fő utat. Sokfelé repült a <em>Leptotes pirithous</em> (Trópusi boglárka) meg a <em>Gonepteryx cleopatra</em> (Kleoptára rőtcsáp). Az előbbi faj különösen gyakori volt a <em>Plumbago auriculata</em> sövények mentén. Egy kis sziklakertben felfedeztünk több tő Heliotropium-ot, és a körötte rajzó <em>Freyeria trochylus</em> (Picúr boglárka) imágókat. Különös volt találkozni ezzel az apró termetű fajjal, amelynek első példányait még Frivaldszky János és Terren András gyűjtötte Kréta szigetén 1843-ban, amelyek alapján Freyer 1845-ben le is írta. A múzeumi gyűjteménybe később Bordán István által fogott ciprusi és még Gozmány László-féle egyiptomi példányok kerültek. De a legnagyobb sorozatot a fajból Ronkay Gábor gyerekkori barátom gyűjtötte Törökországban egyik őszi útja során, majdnem száz példányt ajándékozott a múzeumnak egyetlen gyűjtésből. A domb déli oldalán kis lovarda mellett leereszkedve beértünk egy dús magaskórós növényzettel borított vízmosásba, ahonnan nyugat felé vettük az irányt. Rövid félóra séta után vízfolyáshoz értünk, ami mentén még inkább zöldellt a vegetáció. Itt néhány odahaza is jól ismert faj mellett (<em>Aricia agestis, Lasiommata maera, Lycaena thersamon, Papilio machaon, Pieris rapae</em>) több <em>Apharitis acamas</em> (Akamász gyöngyszinér) is repült. A hímek magasabb fűszálak végéről figyelték a környezetet (2. kép), egyikük pedig a nedves talajon szívogatott több <em>P. icarus</em> társaságában. Az Aphnaeinae (Gyöngyszinérformák) alcsalád képviselői különleges életmenetűek: legtöbb faj hernyója a Crematogaster hangyabolyok mélyén páncélozott szörnyként ragadozza a hangyalárvákat (2).</p>
<p style="text-align: justify;">A délután folyamán Dubi átvitt bennünket a Zippori folyócska völgyébe, ahol az általa leírt <em>Melitaea klili </em>Benyamini, 2021 (Klil tarkály) népes állománya tenyészik (2. kép). Itt van a Szentföld egyetlen állandó patakja (az izraeliek folyónak hívják, amit én udvarias mosollyal vettem tudomásul…), ami egész évben kisebb-nagyobb vízhozammal, de folyik. A meder mentén kellemes sétautat alakítottak ki, amit gyümölcsösök és veteményeskertek szegélyeznek. Itt már erősen érezhető a szubtrópikus hatás, mivel az említett palearktikus kötődésű tarkályfaj mellett már találkoztunk a <em>Lachides galba</em> és az <em>Azanus jesous</em> boglárkákkal, amelyek Afrikában széles körben elterjedtek, és a Jordán-völgyében érik el elterjedésüknek északi határát. A patak egy helyen a föld alá bújik, majd egy-két kilométer után előjön, ahol a sziklákba széles tározót vájtak a víz számára. Rengetegen fürödtek benne. Nekünk már nem jutott hely, de nem is bántuk, mert a környéken sok volt a lepke és érdemesebbnek tartottuk a gyűjtést és a fényképezést, mint a vízben való megmártózást az amúgy is minket furcsán vizslató helybeliekkel. Nem nézhettünk ki valami bizalomgerjesztően a lepkehálóinkkal.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_02a.jpg" alt="israel_02a.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_02b.jpg" alt="israel_02b.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>2. kép. Észak-galileai lepkeérdekességek. Fent: Akamász gyöngyszinér (Apharitis acamas) (kép: </strong><strong>Victor Hitchings). Lent: Klili tarkály (Melitaea klili) (kép: Ofir Tomer).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Antilibanon: Hermon</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Másnap már kora reggel, még a kabinos liftek indulása előtt érünk a Hermonhoz. A mélyebben fekvő galileai térségben porviharok jártak, emiatt az odaúton a Genezáreti-tó szép türkiz kékjét vagy a názáreti bazilika kupoláját nem lehetett látni, bár szerettem volna. A Golán-fennsíkon viszont tiszta volt az idő, és az üde tölgyesek között kanyargó út mentén már sok helyütt repkedtek a <em>Melanargia titea</em>-k. Lenn a lift végállomása körüli kaszált réteken a legkülönfélébb lepkéket láttuk, feltűnően gyakori volt a <em>Pandoriana pandora</em> (Zöldes csillér), aminek talán helyi vándorlását észleltük, amikoris a közelgő nyár hősége ellen a példányok hűvösebb és magasabb régiókba húzódnak. Különös örömöt okoztak nekem a <em>Lycaena ochimus</em> (Ochimusz lángszinér) hímjei, amelyek igen erőszakosan védelmezték egy-két négyzetméternyi területüket. Piros szárnyaik már messziről lángoltak, ahogy a fehér kövön üldögéltek.</p>
<p style="text-align: justify;">A lift 1600 méter magasságból visz 2040-re, ahol még a Palearktikum élővilága uralkodik. A hegy nyugati oldalán sípályák vannak, amit nyáron terepbiciklisek uralnak. Szíria felé eső keleti oldalára a katonai jelenlét miatt csak előzetes bejelentés után lehet átmenni, csoportosan kell regisztrálni. A lepkészeket gond nélkül odaengedték, de mivel több nagyobb csoport is mozgott a hegycsúcsokon, minket is állandóan fegyveresek kísértek és szemmel tartottak. Bizonyos vádikba (vízmosásokba) nem volt engedélyezett a beereszkedés. A tetőn igen erős nyugati szél fújt, de a szélárnyékos töbrökben kellemes idő fogadott minket, és mindenütt a legkülönfélébb havasi virágok nyíltak. (3. kép) Örömmel konstatáltam, hogy a mi <em>Plebejides sephirus</em> (Zefír boglárka) fajunk közeli rokona, a <em>Plebejides nichollae</em> a leggyakoribbak közé tartozik. A nálunk krétafehér <em>Parnassius mnemosyne</em> (Kis apolló) különös változata él itt: a nőstények szárnyain sok a fekete pikkely, így kormosnak tűnnek. De a legnagyobb örömöt a <em>Colias libanotica</em> (Libanoni surán) okozta, amelyek hímjei sebesen surrantak vádiról vádira, vizslatva a lila virágban pompázó <em>Astragalus</em> párnákat, ahol a nőstények csukott szárnnyal oldalukra fordulva napozgattak. Izraelre új adat is került: első ízben sikerült megfigyelni az eddig csak Libanonból ismert fehér nőstényt.</p>
<p style="text-align: justify;">A lepkeszámlálás is eredményes volt, az eddig számlálások során a második legmagasabb szám jött össze: 46 faj került a listára, köztük a legújabban leírt hermoni endemizmus: <em>Melitaea israela</em>.</p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_03a.jpg" alt="israel_03a.jpg" class="imgnotext" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_03b.jpg" alt="israel_03b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>3. kép. Hermoni lepkész életképek. Fent: Közel százéves virágzó Prunus prostrata bokor előtt üldögélek (kép: Ofir Tomer). Lent: A lepkeszámlálás résztvevői várják a töbörben a hófoltok között fel-le vitorlázgató Kis apollókat, hogy lencseközelbe kerüljenek. A kép előterében két közeli kolléga: bal oldalon Martin Wiemers (Németország), és aki a kamerába néz a sapka ellenzője. alól: Aristos Aristophanous (Ciprus) (kép: saját).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Júdea: Beit Arye</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Vendéglátóm a Júdeai-hegyvidék nyugati szélén levő településen lakik. A kiskertek oázisként zöldellnek a sivatagosodó tájban, teli vannak különféle gyümölcsfákkal és virágzó bokrokkal, lágyszárúakkal. Dubi barátom kertje különösen buja és nagyon sokféle növényt rejt magában, mert évtizedek óta folyó lepkenevelési kísérletei során számtalan növényt telepített a kertjébe. (4. kép). A hermoni lepkeszámlálós nap után itt dolgoztam, barátom lepkegyűjteményében határoztam meg a kérdéses példányokat. Frissülni, pihenni kijártam a kertbe egy-egy pohár citromlével, amihez a kertben növő fák gyümölcsei adták az alapanyagot.</p>
<p style="text-align: justify;">A korareggeli és az alkonyati órák nappali lepkefaunája között nagy különbség van. Reggel mindenfele látni a már említett Kleopátrákat, többféle özöndéket is (<em>Pieris rapae</em> és <em>Pontia glaucomone</em>), rendszeresen feltűnik a mi leggyakoribb suránunk (<em>Colias corceus</em>). Egykori valenciai találkozásunk után újra üdvözölhettem a Muskátli boglárka imágóit (<em>Cacyreus marshallii</em>) amelyek az embermagasságúra nőtt muskátlibokrok között rajzottak. Délutánra a lepketársaság kicserélődött, ahol a leggyakoribb faj az ugyancsak már említett Trópusi boglárka lett, és viszonylag komoly állománya van az itt ritkaságnak számító Nagy suhankának (<em>Lasiommata maera</em>). Ahogy a nap hanyatlani kezdett, a kert igazi szubtrópusi oázissá változott: megjelent az <em>Ypthima asterope</em> (Aszterópe iptime) nevű szatirida, ami a lehullott narancsokon és citromokon, vagy az éppen megöntözött kert nedves földjén szívogatott tucat számra. A délutáni lepkék egészen késő alkonyatig rajzottak a kertben.</p>
<p style="text-align: justify;">Kis személyes epizódot is megosztok az olvasóval. A már említett ciprióta kollégák is velem együtt vendégeskedtek a júdeai házban. Mint vérbeli rovarászok, rögtön „nekiestek” a kertnek. Aristos elővette a lepkehálóját, és megelégedetten konstatálta az Aszterópe gyakoriságát (értsd: jó kis sorozatot gyűjtött belőle). Christodolous pedig bevetette különleges módszerét az ő szeretett fémbogarai begyűjtéséhez: mézes pálinkát locsolt a fiatal tölgyek leveleire és várta az apró rovarok érkezését, amit egy-egy izgatott hálósuhogtatás jelzett. Dubi nekem kissé sértődötten megjegyezte, hogy a kertje nem szabad vadászterület, ő nem azért ültette teli növényekkel és csalogatja ide a rovarokat, hogy őket a vendégek kifogják belőle. Ezt finoman jeleztem ciprusi kollégáknak, akik rögtön átlátták a helyzetet, és a vacsoránál udvariasan bocsánatot kértek, egyben izgalmasan beszámolva a kerti vadászat eredményeiről, amelyek között egy, a levantei térségre új bogárfaj megtalálása is szerepelt. A házigazda megenyhült, és ha utólagosan is, de megkapták a vadászengedélyt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_04a.jpg" alt="israel_04a.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_04b.jpg" alt="israel_04b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>4. kép. Fent: Dubi Benyamini barátom házának bejárata az előkerten át, ami valóban egy szubtrópusi erdő hatását kelti a látogatóban (kép: saját). Lent: A muskátli boglárka (Cacyreus marshalli) a beit-aryei kertben. Először ki találkozik a lepkével Pannóniában? (kép: Ofir Tomer).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Negev-sivatag</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Június 4-én kora reggel indultunk délre, hogy bejárjuk a Negev-sivatag északi részét. Egyik kimondott célunk az akácia fakínján élő Szürke jólka (<em>Iolaus glaucus</em>) megtalálása volt, hogy Dubi barátom készülő levantei lángszinéres könyvébe a fajról igazán jó képek kerülhessenek (5. kép). A másik pedig megállapítani, milyen mértékben terjedt el az Arab-félszigeten megjelent <em>Brephidium exilis</em> (Száműzött boglárka), ami eredetileg a neotrópikus régió bennszülött faja volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Jóval Beér-Seva város után délen, a 90-es főút mentén álltunk meg először, már bent a Negev sivatagban. Itt az utak mentén sárga táblák figyelmeztetik az arra járót: aknaveszély. A 1967-es háború után a Jordániával szomszédos határterületek aknamezőkké váltak. Egy-egy felhőszakadás után a vízmosásokban nagy mennyiségű és hatalmas erejű víztömeg zúdul alá, magával sodorva mindenféle törmeléket, köztük az egykor mezőkbe telepített aknák egy részét is. A Negevben ez komoly gondot okoz, mert akna kerülhet bárhova és bármikor. Bár a hadsereg a fontosabb vízmosásokat ellenőrzi, de hangsúlyozza, ez nem jelent aknamentesítést. Nem is merészkedtünk le az aknaveszélyes környéken az utakról, csak az utak mellett lepkésztünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Már az első helyen soha nem látott látvány fogad: a sivatagban zölden viruló terebélyes<em> Salvadora persica </em>bokorcsoport körül és azok lombjai között ezerszámra rajzanak a <em>Colotis phisadia</em> (Rózsás kolotka) imágói. Milyen találó is a család magyar elnevezése: özöndékek! Kavarognak, közelről és távolról áradnak és özönlenek a hímek, hogy a bokrok árnyékában megbúvó nőstényekkel párosodni tudjanak. Ugyancsak nagy számban repül az <em>Anaphaeis aurota</em> száraz évszakos formája, amelynek fonákja nem sárga, hanem fehér. Találunk egy-két nagyobb akáciát közvetlenül az út mellett (5. kép), amit kínoz a pirosan virágzó <em>Loranthus</em>. Először petéket, majd hernyócskákat, később a sűrű lombban meghúzódó jólka imágókat is találunk. Egy kilométernyi gyaloglás után virágzó akácia fára bukkanunk, ami teli van rovarral, köztük számomra élőben először látott lepkefajjal is: <em>Azanus jesous, A. ubaldus, Colotis fausta, Tarucus balcanicus </em>és <em>T. rosaceus.</em> Megfogásukhoz nagy ügyesség kell, mert az akácia ágai teli vannak hálószaggató tüskékkel.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_05a.jpg" alt="israel_05a.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_05b.jpg" alt="israel_05b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>5. kép. Fent: Virágzó akácián szívogató hím Szürke jólka (<em>Iolaus glaucus</em>) (kép: Ofir Tomer). Lent: A </strong><strong>Szürke jólka félsivatagos élőhelye, ahol a magányos akáciákon élősködő fakín (<em>Loranthus acaciae</em>) </strong><strong>a hernyó tápnövénye. Az út mentén jól látszanak az aknaveszélyt jelző táblák (kép: saját).</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ezt követően még délebbre autózunk a kietlen tájban, és az út mellett megállunk a Vidor Center nevű mezőgazdasági kutató központnál. Itt a homokos területet több helyütt zöld szőnyegként borítja a pozsgás és apró lilavirágú <em>Sesuvium</em>, ami Amerikából behurcolt özönfajként jelent meg a területen. Nem tudni, hogy a kibucok vagy valamelyik sivatagi város kertjéből vadult ki; mindenestre annyi biztos, sokhelyütt sikeresen megtelepedett és néhol sűrű telepekben fedi az utak mezsgyéit. Ezen a növényen 2021-ben találták Izraelben a Száműzött boglárkát, amit 1995-ben jeleztek először az Arab-félszigeten, mint a palearktikus faunarégióra új fajt és génuszt (3). A 90-es számú főút mentén sok helyütt találtunk <em>Sesuvium</em>-ot, vele együtt pedig a boglárkát is. Észleléseink alapján kijelenthetjük, hogy ez a kis apró lepke Izraelben megtelepedett és hódító útra indult a Jordán-völgyében észak felé. Most már csak az a kérdés, hogy mikor jelenik meg a Földközi-tenger partvidékén, és rándul át Anatóliába…</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_06a.jpg" alt="israel_06a.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_06b.jpg" alt="israel_06b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>6. kép. Fent: A száműzött boglárka (<em>Brephidium exile</em>) a legapróbb nappali lepkék közé tartozik, az elülső szárnyak felső szegélye többnyire nem haladja meg a 10 mm-t (kép: Ofir Tomer). Lent: a Vidor Center előtti rézsűt benőtte a <em>Sesuvium</em>, ami fölött a boglárkák hímjei őrjáratoztak keresve a leveleken üldögélő nőstényeket. Párosodni a pozsgás levelek alá, a földközeli árnyékos helyekre húzódtak, ahol pokoli meleg uralkodott (kép: saját).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Holt-tenger környéke</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Másnap folytattuk az idegenhonos növény és idegenhonos lepkéje keresését. A teliholdas éjszakát a Hatzeva Field School táborában töltöttük, innen mentünk föl kissé északra, az egykori erődhöz, amelynek érdekessége Izrael egyik legnagyobb fája. Nem volt messze a szállásunktól, már előző este lehetett látni a főútról, ahogy az alkonyati fényben sziluettje hatalmas <em>Tyrannosaurus rex</em>-ként uralkodik a tájon. Közelről megnézve kiderült, hogy a fa szép öreg, időtől megviselt kínai datolya (<em>Ziziphus jujuba</em>).</p>
<p style="text-align: justify;">Az egykori erőd környékén nem láttuk sem a növényt, se a lepkét. A környező vádiban szabadon járhattunk, nem volt aknaveszély, de a tegnapiakhoz képest semmi újat nem találtunk, talán csak annyi az említésre méltó, hogy a <em>Pontia daplidice</em> és <em>P. glauconome</em> itt együtt repült. Később azért akadt szerencse: a Holt-tenger mentén észak felé megálltunk néhány helyen, és ott majdnem mindenütt találkozhattunk az Amerikából ideszáműzetett boglárkával és a hernyó tápnövényével.</p>
<p style="text-align: justify;">Így Ein Bokek szállodatelepülés autóparkolóiban is, ahol magas kókuszpálmák alatt vastag szőnyegként nőtt a <em>Sesuvium</em> és rajzott a kis lepke. De a fürdőzők között a lepkész inkább örvendezett a trópusi hangulatú pálmasétányokon csapongó <em>Catopsilia florella</em> és a gyönyörű <em>Danaus chrysippus</em> (Aranyos danaisz) példányainak, mintsem a sósillatú világ örömeinek, amit a hangszórókból áradó könnyűzene is még műanyagosabbá festett.</p>
<p style="text-align: justify;">Megálltunk még az En Gedi oázisánál és Qumránban. Az oázisban megint rengeteg lepke rajzott. Különösen sok volt a Rózsás kolotka, a hímek a sövényként ültetett <em>Salvadora</em> bokrokat özönszerűen ellepték, de jutott belőlük a régi város és a zsinagóga feltárt területén kanyargó ösvényekre is. Több <em>Azanus, Leptotes, </em>és<em> Tarucus</em> boglárka is megörvendeztetett. A ligetes arborétumban Aranyos danaiszok rajzottak, mintha ők itt dél-észak irányú vándorlásukra gyülekeztek volna. Innen nem messze volt Qumrán, ahova mindenképpen szerettem volna ellátogatni a Holt-tengeri tekercsek miatt, amelyek egy szakfordítói munkám óta nagy hatással vannak rám (4). Amikor a tekercseket készítő esszénus szekta tagjai Krisztus urunk előtt pár száz évvel itt éltek, a táj még forrásokban és patakokban gazdag volt. A nyár sem lehetett ennyire forró, és kellett legyenek árnyat adó ligetek, ahol a legelő jószág délidőben menedékre talált. Mára csak a hajdan gyakori vizek nyomai maradtak, mert kietlen és halott vidék ez, nem alkalmas arra, hogy az emberek szent iratokat másoljanak és természetközeli gazdálkodást folytassanak. Két órán keresztül jártam a qumráni pusztaságot, és csak egy kis facsoport körül találtam a lassan megszokottá váló kolotkákat és egypár árnyékba húzódott <em>Aszterópe iptimé</em>t.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_07a.jpg" alt="israel_07a.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_07b.jpg" alt="israel_07b.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>7. kép. Fent: A hatzevai kínai datolyafa, Izrael egyik legnagyobb és legöregebb fája (kép: Ofir Tomer). </strong><strong>Lent: A közvetlen Qumrán fölött húzódó kősivatag, balra a régészetileg feltárt egykori település, a </strong><strong>mélyben a Holt-tenger kék sávja, mögötte pedig a jordániai hegyvidék. A tájat részben a többezer </strong><strong>éves emberi használat változtatta ilyenné: az állandó háborúság felemésztette az itteni faállományt, és elapasztotta az egykor vízben gazdag forrásokat (kép: saját).</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Jerikó mellett jöttünk el, ami ugyancsak kősivatag, és nem az a pálmaligetes táj, ahol nyájakat terelgetni és itatni lehet. Manapság nem igazán a biblikus időket idézi. Jeruzsálem körül nagy forgalmi dugó alakult ki, véletlenül elszakadtunk Dubi vezérdzsipjétől és a júdeai hegyeken át vezető 45-ös úton jöttünk vissza Beit-Arye-be. Ezt az utat a legtöbb izraeli elkerüli. Még az autóablak mellett ülő, többnyire csak a vegetációt vizslató lepkész számára is látható volt a rendkívüli helyzet: a palesztin lakosságú települések bekötő útjainál mindenütt katonai őrtornyok és posztok álltak, óriási piros táblák jelezték, hogy izraeli állampolgároknak a behajtás tilos. Nehéz lehet így élni a Jordánon innen, mert biztonságban semmiféle ember nem érezheti magát, és még a legártatlanabb is áldozatául eshet bárkinek vagy bárminek. Több mint egy órával előbb érünk Beit-Arye-be a többieknél, de kapunk is a felelőtlenségünkért. Emiatt nem is mertem lelkendezni, hogy az út mentén milyen ígéretes lepkészőhelyeket láttam. Néhány nagyszerűnek tűnő pontot meg akartam mutatni a térképen, hol lehetne keresni ezt vagy azt, Izraelben még kevéssé ismert fajt; de érzékeltem: nem szabad feszíteni az idegek húrjait. Amíg ez lesz a helyzet, ezzel kell élni. Marad ez a vidék fehér folt a jövő lepkészeinek.</p>
<p style="text-align: justify;">Talán a következő generációk feltárják alaposan a területet, ami a maiak számára most lehetetlennek tűnik. De már az is nagyszerű – enyhülök meg magamban, hogy az ismert nehézségek ellenére egy hét alatt be tudtam járni ezt a vidéket, ahol az emberiség évezredek óta használja a természeti erőforrásokat: látszólag nagy eredménnyel saját maga számára, de nagy kárára a természetes környezetnek. És emellett mintha az áhított békesség, sose érkezne meg erre az ősi, szent földre. De egy szebb jövő érdekében Izrael hallatlan energiákat fektet az erdősítésbe, a jobb vízgazdálkodásba. Ebben a politikában az éppen aktuális kormányokat biztosan támogatják az egyre gyarapodó lepkemegfigyelők csoportjai, és egyre inkább elmélyülő természetismeretüket örömmel állítják ennek a szolgálatába. És igen, vannak már látható eredmények, hiszen az egykor sivatagosodó Júdeai-hegyvidéken is itt-ott már zöldellnek a hegyhátak, és újra erednek a források, lepkék érkeznek és alakíthatnak újabb állományokat. De ne csak Izraelben legyen így, hanem mindenütt a világon! És</p>
<p style="text-align: justify;">ennek a jó hírnek a hordozói legyenek csak a lepkészkonferenciák, és maguk a lepkészek, akik között mindenféle gátak és határok ellenére barátságok szövődnek, amiknek a szálait semmi nem szakíthatja el.</p>
<p style="text-align: justify;"> Hivatkozások:</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>1</sup> Lásd: Bálint Zs. 2016. A nappali lepkék magyar elnevezései. E-Acta Naturalia Pannonica 11: 1– 124; Bálint Zs. 2022. Szöglencek, pazarkák, lángszinérek. Egzotikus pillangóalakú lepkék gyűjteménye. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 100 t., 71 o.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>2 </sup>Sanetra M. & Fiedler K. 1996. Behaviour and morphology of an aphytophagous lycaenid caterpillar:Cigaritis (Apharitis) acamas Klug, 1834 (Lepidoptera : Lycaenidae). Nota lepidopterologica 18(1): 57–76.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>3</sup> Pittaway A. R. et al. 1995. The establishment of an American butterfly in the Arabian Gulf: Brephidium exilis (Boisduval, 1852) (Lycaenidae). Nota lepidopterologica 29: 5–16.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>4</sup> Lásd: James H. Charlesworth 1999. Jézus és a Holt-tengeri tekercsek. Agapé, Szeged, 154 pp.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F03%2Fegy_het_lepkeszes_izraelben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F03%2Fegy_het_lepkeszes_izraelben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F10%2F03%2Fegy_het_lepkeszes_izraelben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy hét lepkészés Izraelben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/10/03/egy_het_lepkeszes_izraelben#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18219671" border="0" /></a><br /></p>
sz:Bálint_Zsolt
0
Egy hét lepkészés Izraelben
Egy jubileumi konferencia és néhány ehhez kapcsolódó kutatóút, kirándulás. És természetesen sok-sok lepke!
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_02a.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/israel/israel_01.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/19/talajzoo_blog_4_orzes_es_kutatas
Talajzoo blog 4 – Őrzés és kutatás
2023-09-19T13:44:33+02:00
2023-09-19T13:44:33+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;">Szerzők: Horváth Edit, Lazányi Eszter, Nagy Hajnalka</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>ŐRZÉS</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Kutatási eredményeinek hatására a Magyar Nemzeti Múzeum 1924-ben berendelte szolgálattételre az Állattárba, tíz évvel később <strong>I. osztályú múzeumőrré</strong> nevezték ki.”</em> – olvashatjuk dr. Szalay László (a Myriapoda gyűjtemény hajdani kurátora) életrajzában<sup>1</sup>. Akármilyen furcsa is, a muzeológusokat korábban „múzeumi őrök”-nek hívták. Ma már megmosolyogtató ez az elnevezés, pedig érthető: nem a kiállítást, hanem a gyűjteményeket őrizték, gondozták és teszik/tesszük ezt a mai napig, csak most már „muzeológus"-ként.</p>
<p style="text-align: justify;">A Talajzoológiai gyűjteménycsoportban alkoholos, szekrénykataszteri gyűjteményeket őrzünk. Ez a két szó annyit takar, hogy nálunk az állatok alkoholban vannak, és nem egyedi, hanem szekrénykataszteri nyilvántartásúak (azaz nem egyedenként tartjuk számon őket, hanem fiolánként). Etanolban vannak, mert szárítva nem tudnánk vizsgálni őket, tönkremennének. Általában a 70% körüli alkohol az a töménység, amiben még kellően rugalmasak maradnak a példányok a szükséges boncolásokhoz (leginkább a belső struktúráik alapján dolgozunk), de még elég tömény ahhoz, hogy több mint száz évre tartósítsa őket. Manapság már gyűjtünk 96%-os alkoholba is (vagy egész példányokat, vagy csak testrészeket), hogy DNS-vizsgálatra is alkalmas legyen a minta. Az állatokat vizsgálat után vagy visszatesszük az eredeti fiolába, vagy tartós tárgylemezes preparátumot készítünk, ami ugyancsak több mint száz évig megmarad. Ezért az alkoholos mellett vannak tárgylemezes gyűjteményeink is.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_4_1.jpg" alt="talajzoo_4_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="230" height="306" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Gyűjteményi anyagokat tartalmazó üveg a Soklábúak gyűjteményéből: 1-es számú üveg, benne 50 fiola <em>Polyxenus lagurus</em> (Linnaeus, 1758), azaz pamacsos soklábú. A kép közepén lévő fiolán „830/1888 Det. Dr. Daday Jenő” szerepel, azaz a fiolában található állatokat még 1888-ban határozta meg Dr. Daday Jenő (1855-1920). A mellette lévő fiolák céduláiból látszik, hogy 1963-ból, 1994-ből, 1997-ből stb. származó minták vannak vegyesen az üvegben. Az egyik fiolában olvasható az egyedi gyűjteményi azonosító kód is: „HNHM diplo-00032”, azaz Hungarian Natural History Museum=Magyar Természettudományi Múzeum, Diplopoda=ikerszelvényesek, a 00032-es számhoz az adatbázisból minden adat kinyerhető a fiola mozgatása nélkül.</strong></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_4_2.jpg" alt="talajzoo_4_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Tartós tárgylemezes preparátum egy tudományra új rinya (százlábú) fajról. A középen található kerek fedőlemez alatt látható a kettéhajtott állat (bal oldalt fent a feje a csápokkal), minden valószínűség szerint kanadabalzsamba ágyazva. A cédulák tanulsága szerint ezt a példányt 1901.V.12-én gyűjtötte Bíró Lajos Új-Guineában, bizonyos testrészeket kiboncolt belőle, és később tudományra új rinya fajként került leírásra („<em>Geophilus</em> n.sp.”, azaz a <em>nova species</em>=új faj).</strong></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_4_3.jpg" alt="talajzoo_4_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Tárgylemezes gyűjteményi szekrény, benne a tárgylemezek rendszertani sorrendben.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Más szempontból elkülönítjük a meghatározott anyagokat a meghatározatlan anyagoktól, amiket gyűjtőhelyek/gyűjtőutak alapján tárolunk (pl. „Görögország 2007”). A meghatározott anyagok viszont alapvetően rendszertani sorrendben helyezkednek el a polcokon. Évek óta dolgozunk azon, hogy az összes meghatározott fiola egyedi kódot kapjon, és a fiolában található minden cédulaadat bekerüljön egy háttér-adatbázisba. Így az adatbázis segítségével már nem csak rendszertani, hanem bármilyen más információ alapján lehet keresni, pl. a gyűjtő neve, lelőhely, élőhelytípus, gyűjtési mód stb. alapján. Az adatbázisban természetesen azt is rögzítjük, hogy a keresett fiola melyik szekrényünk, hányadik polcán, hányas számú befőttesüvegben található, így a keresett tudományos anyag könnyen megtalálható, biztosan beazonosítható.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_4_4.jpg" alt="talajzoo_4_4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Alkoholos gyűjteményi szekrény, benne az üvegek rendszertani sorrendben.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <strong>KUTATÁS</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> A muzeológusok a gyűjtemények őrzése mellett tudományos kutatásokat is folytat(hat)nak. Kutatási témáink érdeklődési körtől és lehetőségeinktől is függenek. Kézenfekvőek a gyűjteményeken alapuló taxonómiai (állatrendszertani) és faunisztikai (egy adott élőhely állatvilágának feltérképezéséről szóló) kutatások, illetve ökológiai vizsgálatokhoz a mintavételek során gyűjtött állatok meghatározása (a későbbi számítások, statisztikák ezeken a fajlistákon alapulhatnak). Mivel széles a spektrum, és más kollégák, más blog-bejegyzésekben már írtak a maguk kutatásairól, ezért mi is inkább csak egy-egy esettanulmányon keresztül nyújtanánk bepillantást a Talajzoológiai gyűjteménycsoportban folyó tudományos munkákba.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Horváth Edit: Balogh János által leírt atkafajok monográfiája</strong></p>
<p style="text-align: justify;">(biológiatörténet, szakirodalom, adatbázis)</p>
<p style="text-align: justify;">Egy <em>checklist</em> megírásakor a szerző korábbi publikációk alapján összegyűjti egy adott földrajzi régió (pl. a Balkán-félsziget) összes kimutatott faját vagy egy néhai kutató (pl. dr. Balogh János) összes általa leírt faját egyetlen tudományos cikkben. Ezek a <em>checklist</em>-ek általában <em>monográfiák</em> is, azaz rendkívül hosszú, a valóságban fáradságos munkával összeállított listák: a fajok listázása mellett tartalmazzák a fajok szinonimáinak listáját is, azaz minden olyan névváltozatot, amilyen formában az adott fajokra valaha hivatkoztak a leírásuk óta (annak minden részletével együtt). Továbbá minden fajnál szerepelni szoktak a faj elterjedési adatai és az esetleges rendszertani problémákat taglaló összegzések (amennyiben szükségesek). Egy-egy ilyen <em>checklist</em> nagy segítség a többi kutató számára, mert egyetlen helyen megtalálható benne egy adott faj története és főbb tudnivalói a faj leírásától kezdődően egészen a cikk megírásának időpontjáig.</p>
<p style="text-align: justify;">A Balogh János által leírt atkafajok monográfiája a néhai dr. Balogh János (1913–2002) professzor, egyetemi tanár által leírt majdnem 1200 atkafaj jegyzéke. A szinonimalistákon kívül az is szerepel, hogy hány típust jelölt ki az adott fajhoz, azokat mely ország melyik múzeumában vagy egyéb tudományos gyűjteményében kell keresni (ez alapvető kérdés szokott lenni taxonómiai munkák esetében) és ha a típus a Magyar Természettudományi Múzeum Talajzoológiai Gyűjteménycsoportjában lett eredeti szándék szerint elhelyezve, akkor jelen tudásunk szerint valóban megtalálható-e a gyűjteményünkben.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Nagy Hajnalka: Televényférgek molekuláris és morfológiai taxonómiája</strong></p>
<p style="text-align: justify;">(molekuláris taxonómia és morfológiai, azaz klasszikus taxonómia)</p>
<p style="text-align: justify;">A doktori munkám célkitűzése volt a kevésbé ismert dél-koreai televényféreg fauna feltárása és az európai televényféreg közösség tanulmányozása, különös tekintettel a tudományra nézve új fajok leírására és a fajokon belüli változatosság felfedésére. Témavezetőimmel 16 különböző dél-koreai hegy talajmintáiból gyűjtöttünk televényférgeket, továbbá még ausztriai és magyarországi mintavételi helyszínek mintáiból is. Az állatokat a pontos azonosítás érdekében alapos, sok karakterre kiterjedő morfológiai vizsgálatnak vetettük alá, és DNS-alapú molekuláris biológiai módszerek segítségével több génen alapuló filogenetikai elemzéseket végeztünk velük, vagyis törzsfákat készítettünk. A morfológiai és a molekuláris vizsgálatok eredményei alapján 15 új televényféreg fajt írtunk le Dél-Koreából, amelyek kilenc genuszba (nemzetségbe) tartoztak és ezen genuszok közül is egy újnak bizonyult a tudomány számára. Három új fajt Magyarországról írtunk le, közülük kettőt barlangokból. A faunisztikai eredmények szerint a dél-koreai és az európai televényféreg közösség összetétele genusz szinten hasonló egymáshoz. Faji szinten viszont a két fauna összetétele jelentősen különbözik, ugyanis a dél-koreai talajmintákban megtalált fajok többsége Európában egyáltalán nem fordul elő. 12 olyan fajt találtunk, amelyek a dél-koreai faunára nézve új fajok (tehát korábban még nem találták meg őket Dél-Koreában), ezek egy kivételtől eltekintve Európában is jelen vannak, ahol széles elterjedéssel bírnak. A törzsfák eredményei alapján a vizsgált fajok koreai és európai példányai ugyanazon faj képviselői, de sok esetben jelen van bennük a fajon belüli változatosság. Ez olyan érdekes módon nyilvánult meg, hogy a törzsfákon az adott faj dél-koreai és európai egyedei a gyűjtési helyüknek megfelelően különültek el egymástól. Munkák azonban itt még nem ért véget, ugyanis további új faj-jelöltek várják, hogy megkapják a tudományos leírásukat.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Lazányi Eszter: Egy ikerszelvényes genusz taxonómiai revíziója</strong></p>
<p style="text-align: justify;">(faunisztika, morfológiai, azaz klasszikus taxonómia)</p>
<p style="text-align: justify;">Doktori munkámban egy problémás ikerszelvényes csoport felülvizsgálatát tűztem ki célul. Legegyszerűbben úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy volt több mint 100 rokon faj egyetlen szűk csoportban, amikről sejteni lehetett, hogy nem is mind annyira közeli rokonok. Időszerű volt „rendbe szedni a családfájukat” (ilyesmi kérdésekkel foglalkozik egy <em>taxonómus</em>). Nehéz egy effajta munkát elkezdeni, annyira szerteágazó. Első körben minél több faj (főleg a ritkán látott, kevésbé ismert fajok) eredeti, első példányát (a „típusokat”) meg kellett vizsgálni. Lehetőség szerint személyesen mentem el az adott múzeumokba (pl. a Bécsi és a Berlini Természettudományi Múzeumba) megnézni az anyagokat. Sajnos ez az út nem járható minden egyes fajnál, ilyenkor megpróbáltam kikölcsönözni a típusokat. Második körben tanácsos egyéb, később gyűjtött példányok vizsgálata. Kapóra jöttek a Talajzoológiai gyűjteménycsoport és a Zootaxonómiai kutatócsoport Balkán-félszigeten végzett, több éven át tartó gyűjtései. A gyűjtőutak során felhalmozódott óriási anyagot átválogattam csak az engem érdeklő formák után kutatva. Ez a gyűjteményünkön alapuló faunisztikai kutatómunka nem várt sikerekkel járt:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>számos olyan faj került elő, amiket az első leírásuk óta (azaz több mint 100 éve) most fogtak be először, így értékesen bővítették a gyűjteményünket és felülvizsgálatuk gyarapította az adott fajokkal kapcsolatos tudományos ismereteinket;</li>
<li>tudományra új fajok is előkerültek, tovább bővítve az amúgy is problémás csoportot – de egyben segítettek a „rendrakásban” is;</li>
<li>a fajok gyűjtési adatai (kombinálva a feltáruló rokonsági viszonyokkal) bővítették a Balkán-félsziget állatföldrajzáról szóló ismereteinket.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><sup>1</sup>Allodiatoris I. 1973: Megemlékezés Dr. Szalay Lászlóról (1887–1970). – Folia entomologica hungarica 26(1): 5–16.<strong></strong><br /><strong></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F19%2Ftalajzoo_blog_4_orzes_es_kutatas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F19%2Ftalajzoo_blog_4_orzes_es_kutatas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F19%2Ftalajzoo_blog_4_orzes_es_kutatas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Talajzoo blog 4 – Őrzés és kutatás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/19/talajzoo_blog_4_orzes_es_kutatas#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18067800" border="0" /></a><br /></p>
kutatás
gyűjteményi_munka
Talajzoológiai_Gyűjtemény-csoport
sz:Lazányi_Eszter
sz:Nagy_Hajnalka
talajzoológia
sz:Horváth_Edit
0
Talajzoológia haladóknak
Hogyan őrzik meg, és mint kutatják a Magyar Természettudományi Múzeumban dolgozó zoológusok a földben élő állatokat?
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/talajzoo_4_2.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_4_1.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/11/talajzoo_blog_3_allataink_es_gyujtesuk
Talajzoo blog 3 – Állataink és gyűjtésük
2023-09-11T12:00:00+02:00
2023-09-11T12:00:00+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;">Szerzők: Horváth Edit, Lazányi Eszter, Nagy Hajnalka (Talajzoológiai gyűjteménycsoport)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mit is takar a név: „Talajzoológiai gyűjteménycsoport”? <em>A név kötelez</em>, vagy mégsem?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A múzeumi gyűjtemények összetételét néha történeti okok és/vagy gyakorlati szempontok jobban befolyásolják, mint a rendszertan vagy nevezéktan maga. Így volt ez a mi gyűjteményünkkel is (a történeti háttérről egy <strong><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/28/talajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei" target="_blank" rel="noopener noreferrer">korábbi bejegyzésben </a></strong>olvashatnak bővebben az érdeklődők). Noha a <em>talajzoológia</em> nevéből adódóan azokkal az állatokkal foglalkozik, amelyek vagy a talajban, vagy közvetlenül a talajfelszínen élnek, nálunk mégis megtalálható néhány „kakukktojás”, melyek rendszertanilag viszont egyértelműen ide illenek. Ugyanakkor, mivel a talaj, mint élettér egészen változatos állatoknak ad otthont, a gyűjteményben is elképesztően széles rendszertani spektrumból találhatók anyagok. Ezért is vagyunk gyűjtemény-”csoport”, három algyűjteménnyel: Giliszta-gyűjtemény, Soklábúak gyűjteménye, Talajzoológia-gyűjtemény (ide tartozik minden „<em>egyéb</em>”). Az alábbi felsorolás áttekintést ad erről a sokféleségről (a 2021-es Zootaxonómia tankönyv<sup>1</sup> nyomán): (kék=Giliszta-gyűjtemény, barna=Soklábúak gyűjteménye, zöld=Talajzoológia-gyűjtemény).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_1.jpg" alt="talajzoo_3_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Ízelítő a gyűjteménycsoportban őrzött állatok sokféleségéből. Balról-jobbra, első sor: skorpió (<em>Euscorpius sp.</em>), álskorpió, kaszáspókok (<em>Rilaena triangularis</em>); második sor: bársonyatka (<em>Allothrombium sp.</em>) a zsákmányával, páncélosatkák, kullancsok; harmadik sor: bikapók nőstény és hím párzás közben (<em>Eresus moravicus</em>); százlábú (<em>Lithobius sp.</em>) és nyűgatka, gömbsoklábú (<em>Glomeris sp.</em>); negyedik sor: gombaevő vaspondró (<em>Cylindroiulus boleti</em>), ugró ősrovar (Archaeognatha), ugróvillások (sárgás gömbölyded: <em>Sminthurus aureus</em>, lila hosszúkás: <em>Ceratophysella denticulata</em>) Fotók: Ujvári Zsolt.</strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/torzs_1.jpg" alt="torzs_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: justify;">Természetesen nincs az a szakember, aki mindegyik állatcsoporthoz értene. Az idők folyamán a gyűjteménycsoport dolgozói mindig más-más állatcsoport szakértői, és munkásságuk során mindig az adott gyűjteményrész gyarapodik, fejlődik. Ebből adódóan némelyik részgyűjtemény kicsi, feldolgozottsága alacsony, míg mások nagyobbak, sokszor magas feldolgozottsággal<sup>2</sup>.</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>GYŰJTÉS</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A gyűjtési módok függnek az állatok méretétől, életmódjától. Gyűjtőutak során érdemes több módszert is alkalmazni, hogy a lehető legteljesebb képet kapjuk az adott élőhely állatvilágáról. Nagyon sok módszer létezik, mi most a talajállatok szempontjából mutatjuk be a legjellemzőbbeket:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Talajminta</em></p>
<p style="text-align: justify;">Mikroszkopikus állatok gyűjtésére alkalmas (pl. atkák, ugróvillások, álskorpiók stb.). Maga a gyűjtés egyszerű, amit hosszas utómunka követ: 1) a terepen begyűjtünk egy zacskónyi avart + az alatta lévő talajréteget. 2) Ügyelünk, hogy elegendő levegő érje, és ne száradjon ki (egy talajminta ebben a formában akár a világ másik részéről is megérkezhet a gyűjteménybe). 3) A talajmintából Berlese-futtató segítségével nyerjük ki az állatokat (kivéve a televényférgeket, őket ld. lentebb): a futtatóra helyezett minta felső rétege egyre jobban kiszárad, az állatok a nedves alsó rétegekbe menekülve előbb-utóbb a tölcséren keresztül lehullnak a tölcsér alján elhelyezett alkohollal teli gyűjtőedénybe. 4) A gyűjtőedényben összegyűlő állat+földszemcse keveréket tömény sóoldatba téve választjuk szét állatokra és talajszemcsékre. A tömör szemcsék az oldat aljára süllyednek, míg az állatok az oldat tetején lebegnek, és onnan „lefölözhetőek”, alkoholba visszatehetőek. Végeredményben egy zacskó talajmintából egy fiolányi vegyes, apró talajállat marad. A szó legszorosabb értelmében ezt hívjuk <em>talajmintának</em>. A vegyes talajmintákat nem válogatjuk szét állatcsoportokra (nagy a sérülés és információvesztés veszélye), hanem mindig a szakértők válogatják ki belőlük a számukra érdekes csoportokat.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_3.jpg" alt="talajzoo_3_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Talajminta gyűjtése a terepen. Tajvan, 2009-es expedíció, a fotón Dányi László látható, kezében két zacskónyi frissen gyűjtött avar.</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_4.jpg" alt="talajzoo_3_4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="650" height="488" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Terepi futtatók a kutatóállomás laborjában (2009, Tajvan). A fehér futtatókon jól látszik a megvilágított vegyes avar- és mohatartalmú minta. A tölcsér aljára rögzített, alkohollal töltött fiolába esnek a meleg, szárító lámpafény elől menekülő talajállatok.</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_5.jpg" alt="talajzoo_3_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><em>Kép: Terepi futtatók a szállás konyhájában felállítva (Tajvan, 2009).</em></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><em><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_6.jpg" alt="talajzoo_3_6.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép:<em> Végleges talajminták, melyek már csak a kifuttatott állatokat tartalmazzák. A felső fiola megfejthetetlen, régi kódot tartalmaz („107.”), emiatt tudományos célra nem alkalmas a benne található anyag. Az alsó fiola ezzel szemben pontos, részletes cédulával lett ellátva: „Csévharaszt, 1978.VI.30., nyáras borókás, boróka alja, leg. Peregovits L.”</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Talajcsapda</em></p>
<p style="text-align: justify;">Közepes méretű állatok gyűjtésére alkalmas (pl. soklábúak, rovarok, pókok). Egy kiválasztott területen leásunk a földbe egy poharat vagy más kisebb gyűjtőedényt úgy, hogy a pohár szája egy vonalba essen a talajszinttel. Az állatok egyszerűen belesétálnak a csapdába, és a pohár alján lévő alkohol vagy más vegyi anyag azonnal tartósítja őket. A pohár fölé kis tetőt is szoktak tenni az időjárás viszontagságai ellen. Bizonyos értelemben kényelmesebb, mint az egyelés, némileg talán alaposabb is. Egy talajcsapdát heteken át kint hagyhatunk a természetben, így nem csak a pillanatnyilag előforduló állatokat gyűjti be. Több tanulmány bizonyítja viszont, hogy sok állat ügyesen elkerüli a talajcsapdákat, illetve a kisebb mozgékonyságú állatok kimaradhatnak.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_7.jpg" alt="talajzoo_3_7.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Zicsi András talajcsapdát helyez ki és tölt fel alkohollal a Dél-Amerikai expedíció egyik állomásán (1965-66).<em> </em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Rostálás</em></p>
<p style="text-align: justify;">Kisebb és közepes méretű állatok gyűjtésére alkalmas (pl. pókok, soklábúak, rovarok). Begyűjtünk egy adag avart és/vagy a talaj felső rétegét és még a terepen átrostáljuk a mintát és kiterítjük egy nagy lepedőre. A rostán áthulló állatokat <em>egyeléssel</em>, vagy <em>szippantózással</em> begyűjtjük (függ az állat méretétől és törékenységétől).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_8.JPG" alt="talajzoo_3_8.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Dányi László rostál az őserdőben (Tajvan, 2009).</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_9_rostalas_utan_li.jpg" alt="talajzoo_3_9_rostalas_utan_li.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Loksa Imre terepi munka közben, egyeléssel válogatja át a rostált mintát.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Egyelés</em></p>
<p style="text-align: justify;">A nagyobb állatok begyűjtése (pl. soklábúak, nagyobb csáprágósok, giliszták) sokszor egyszerűen kézi egyeléssel történik, amikor lágy vagy erősebb csipesszel, egyesével szedegetjük össze az állatokat a terepen, és tesszük azonnal alkoholos gyűjtőfiolába.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_10.JPG" alt="talajzoo_3_10.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép:<em> Lazányi Eszter és Person Huang egyeléssel gyűjt Tajvanon (2009).</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Szippantó</em></p>
<p style="text-align: justify;">Egyesével gyűjti be az állatokat úgy, hogy „nem ér hozzájuk”: a kutató a terepen az apró, sérülékeny, de szabad szemmel jól látható állatokat (pl. pókok, rovarok) a szippantó segítségével gyorsan, sérülésmentesen összegyűjti, majd azonnal alkoholos gyűjtőfiolába teszi.</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_11.JPG" alt="talajzoo_3_11.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Lazányi Eszter egyeléssel míg Dányi László szippantózással gyűjt ugyanabból a korhadt bambuszból (Tajvan, 2009).</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_12.jpg" alt="talajzoo_3_12.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Mahunka Sándor szippantóval és a háttérben Balogh János kopogtatással gyűjt (Dél-Amerikai expedíció, 1965-66).</strong></p>
<p style="text-align: left;"><em>Kopogtatás</em></p>
<p style="text-align: justify;">A fán, magasban élő állatok gyűjtésére alkalmas módszer (pl. pókok, soklábúak). Nem kell hozzá más, csak egy esernyő és egy nagy bot: az esernyőt megfordítva a fa lombkoronája alá tartjuk, és a bot segítségével az ágakról „lekopogtatjuk” az állatokat. Az esernyőben összegyűlő állatokat <em>egyeléssel</em> vagy <em>szippantóval</em> begyűjtjük (ld. fentebb).</p>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_13.jpg" alt="talajzoo_3_13.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép:<em> Dányi László esernyőt használva kopogtat a patakpart fölé benyúló ágakon élő rovarok gyűjtéséhez (Tajvan, 2009).</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Giliszták, televényférgek gyűjtése</em></p>
<p style="text-align: justify;">A giliszták gyűjtésének legegyszerűbb eszköze az ásó, habár ezzel inkább a talaj felsőbb rétegeiben (kb. 25 cm mélységig) előforduló fajokat gyűjtik. A mélyebben élő fajok esetében a hígított mustárpor bizonyult hatékonynak. Vízbe keverünk egy adag őrölt mustármagot és néhány órán át állni hagyjuk. Az így kapott keveréket tovább hígítjuk és kiöntjük a talajra. A mustárkeverék leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe is és irritálja a gilisztákat, ezért azok feljönnek a felszínre, ahol már könnyen össze lehet szedni őket.</p>
<p style="text-align: justify;">A giliszták kistermetű rokonai, a televényférgek talajmintákból történő eltávolításához („kifuttatás”) az O’Connor-féle vizes tölcsér módszer a legmegfelelőbb. E módszer lényege, hogy a talajmintát egy tölcsérben levő szitára helyezzük, ezután a tölcsér elkeskenyedő végén található gumicsövet lezárjuk. Ezt követően a tölcsért felöntjük vízzel és 2-3 órára egy bekapcsolt, 40 W teljesítményű izzó alá tesszük. Az így létrejövő meleg következtében a televényférgek a talajból a szitán keresztül a tölcsér alján elhelyezkedő gumicsőbe vándorolnak, innen lehet kiengedni őket egy edénybe a vízzel együtt, miután lejárt a futtatási idő. A tölcsérből kiengedett, vízzel kevert földet 50 μm lyukméretű planktonhálón öblítjük át, hogy az annál kisebb méretű talajszemcsék kimosódjanak és ne zavarják az állatok sztereomikroszkóppal végzett válogatását. A sztereomikroszkóppal kiválogathatók az ivarérett példányok, amelyeket a testükben található, szabad szemmel is látható, egy vagy több nagy, fehér petéről lehet felismerni. A televényférgeket fénymikroszkóp segítségével, élve határozzuk, ezért a talajmintából való kifuttatás után nem tesszük őket alkoholba azonnal (és ezért nem a Berlese futtatót használjuk, mint a többi talajállat esetén, ld. fentebb).</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_14.jpg" alt="talajzoo_3_14.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kép: Vizes tölcséres futtatás televényférgek kinyeréséhez. Fotó: Boros Gergely</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Bármilyen módszerrel gyűjtsük is az állatokat, van egy kritikus pont: a „cédula”. Minden fiolába kerülnie kell lelőhelycédulának, mely jó esetben a következő adatokat tartalmazza: gyűjtés helye (ország, város vagy más földrajzi hely pl. folyó, erdő, hegy, GPS koordináta), időpontja, élőhely típusa, gyűjtés módja, gyűjtő neve. Minden, ami ahhoz kellhet, hogy szükség esetén az adott fajt azon a helyen újra begyűjthessük, a lelőhelyet beazonosíthassuk. Ezek az információk a faj bármilyen további tudományos vizsgálatához, cikkben közléséhez szükségesek. Nélkülük értéktelenné/értékelhetetlenné válik a begyűjtött anyag. Terepen ésszerűnek tűnik csak kódokat betenni a fiolába, mert ezeket a kódokat előre elkészíthetjük és a helyszínen egyszerűen csak a minta mellé tesszük (ez egyszerűsíti, gördülékennyé teszi a terepi napokat). Természetesen a kódokhoz később készül egy feloldókulcs, és a gyűjtőútról hazaérve az anyag már nem (csak) a kódokkal, hanem a kódoknak megfelelő teljes lelőhelyadatokkal kerül be a gyűjteménybe. Sajnos ez a legutóbbi lépés néha kimarad, és évtizedekkel később komoly nyomozómunkába kerül a kódfejtés, ha egyáltalán sikerül…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Következő, utolsó bejegyzésünkben az állatok gyűjteményi őrzéséről, velük foglalkozó kutatásainkról írunk majd.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><em>Köszönetnyilvánítás</em>: szeretnénk köszönetet mondani Ujvári Zsoltnak az élő állatokról készült gyönyörű fotókért. Zsolt kiállítását korábban a Múzeumban is megcsodálhatták a látogatók.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><sup>1</sup>Varga Zoltán, Rózsa Lajos, Papp László, Peregovits László (Szerk.) (2021): Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft, Budapest, 448pp, 96 ábra.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>2</sup>A gyűjtemények feldolgozottsága és mérete nem mindig függ össze, mert gyorsabban és könnyebben lehet terepi gyűjtésekkel gyarapítani a gyűjteményt, mint aztán tudományos alapossággal feldolgozni azt. A feldolgozáshoz szakértő kell, a gyarapításhoz nem feltétlenül.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F11%2Ftalajzoo_blog_3_allataink_es_gyujtesuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F11%2Ftalajzoo_blog_3_allataink_es_gyujtesuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F11%2Ftalajzoo_blog_3_allataink_es_gyujtesuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Talajzoo blog 3 – Állataink és gyűjtésük"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/11/talajzoo_blog_3_allataink_es_gyujtesuk#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18067782" border="0" /></a><br /></p>
kutatás
gyűjteményi_munka
Talajzoológiai_Gyűjtemény-csoport
sz:Lazányi_Eszter
sz:Nagy_Hajnalka
talajzoológia
sz:Horváth_Edit
0
Talajlakó állataink és gyűjtésük
Mit is takar a név: „Talajzoológiai gyűjteménycsoport”? Milyen állatokat és hogyan gyűjtünk?
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/talajzoo_3_14.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_3_1.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/05/csodalepke_jovendore
Tíz csodalepke a jövendőre
2023-09-05T10:51:46+02:00
2023-09-05T10:51:46+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Szerzők:</em></strong><em> Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs (Magyar Természettudományi Múzeum, Lepkegyűjtemény)</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha végignézhetnénk a Pannon-térség fölött lebegő kamera mintegy másfél évszázadon át tartó működéséből összeállított filmet, talán az a meglátásunk lenne, hogy a tájat hatalmas természeti csapások szűnni nem akaró sora éri. Medrüket elvesztett vízfolyások, kiirtott ártéri erdőségek, eltűnő lápvilágok, fogyatkozó nyájak és csordák; emellett egyre sűrűbbé váló út- és településhálózat, olykor-olykor átvonuló és egyre nagyobb pusztítást végző hadak. Majd szüntelen ide-oda áramló gépkocsik, vonatok és teherautók tízezrei, és évente egyre nagyobb, százezer hektárokban mérhető sebhelyek: mélyszántott és műtrágyázott földek, sivatagosodó dombhátak. Valóban, még csoda, hogy ebben a nagy felfordulásban az élet megtalálja a számítását, és még amit lehet, visszahódít magához. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Időnként a lepkész csodának látja azt, ami a szeme előtt történik. Aggódik ugyan az elvesztett fajok, a csökkenő biológiai sokféleség miatt, de közben azért örömteli változásokat is tapasztal. A legváratlanabb helyeken is képes egy-egy lepke megtelepedni vagy épp csak megjelenni ott, ahol a természet minden szépségére egyébként különösen érzékeny lepkész sohase remélte volna.</p>
<p style="text-align: justify;">Nézzünk néhány ilyen lepkecsodát! A következőkben bemutatunk tíz fajt, amelyek nem várt örömöt okozhatnak és felkeltik az emberben a reményt, hogy a lepkék igenis képesek lesznek meghódítani az ember által formált, de az élet formáit tekintve végletesen elszegényedő környezetet, és reményt lehelnek abba a tájba, ami egyébként mintha már halálra lenne ítélve. Ezek a fajok biztosan ott lesznek a XXII. század településein, ők lesznek a jövendő lepkészek örömei. Közülük egyikre se mondja majd senki hogy figyelemre se méltó, közönséges lepkefaj.</p>
<p style="text-align: justify;">Mindegyiküket tudományos nevük alatt mutatjuk be, rámutatva, hol tűnhetnek fel „csodaként”, és mi lehet az oka ennek? Csak olyan fajokat említünk, amelyek bizonyosan tenyésznek az emberközeli környezetben, és időszakos vagy szezonális betelepülők vagy éppen kóborolásra hajlamos fajok.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Anthocharis cardamines</em> (Hajnalpír virma; hajnalpírlepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez a faj kertvárosokban és városi parkokban, felhagyott külterületi telkeken vagy ipari területeken már kora tavasszal repül. Hernyója különféle keresztesvirágú növényeken él, városi környezetben a nagyon gyakori zsomboron, amely sokszor a kerítések tövében vagy a dísznövények között virít. Mivel ezeket a területeket nem kaszálják és ritkábban permetezik, városi állományai az élőhelyek bővülésével az utóbbi évtizedekben növekedést mutatnak.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/hajnalpir-alex-menrich-karpati-marcell-2.jpg" alt="hajnalpir-alex-menrich-karpati-marcell-2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Hajnalpír virma (Fotó: Alex Menrich, Kárpáti Marcell/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Aricia agestis</em> (Szerecsen boglárka; szerecsen boglárkalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Kertvárosokban és parkokban, nagyobb gyepfelületeken nyár elejétől egészen az ősz beköszöntéig látható. Imágói kedvelik a nyárra kiégett gyepeket, mezsgyéket vagy a felfagyott, gazosodó, repedezett aszfaltú utcákat, ahol gyakran az árnyasabb részeken gyűlnek össze. Hernyója nemcsak őshonos, hanem egzóta gólyaorr- és napvirágfajokon is megél, a hazai fajok közül a molyhos napvirágot részesíti előnyben, amely gyakori növénye a városi gyepeknek és rézsűknek.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/szerecsenboglarka-takacsreka.jpg" alt="szerecsenboglarka-takacsreka.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Szerecsen boglárka (Fotó: Takács Réka/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Celastrina argiolus</em> (Benge boglárka; bengeboglárka)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Utcákon, tereken és parkokban mindenütt előfordul, az egyik legkorábban megjelenő pillangó. A lepke elsősorban a lombkoronában él, de ahol nagyobb borostyánosok vannak a kerítéseken vagy a házak falán, sokszor szemünk elé kerül. A gazdanövény virágzatában és termésében rejtett életmódot folytató hernyójának számtalan tápnövényét ismerjük. A nőstény városi környezetben a borostyán virágzatába petézik, de megfigyeltek már peterakást mahónián is.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/bengeboglarka-baloghdiana.jpg" alt="bengeboglarka-baloghdiana.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Benge boglárka (Fotó: Balogh Diána/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Iphiclides podalirius</em> (Kardos illangó, kardoslepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Tavasztól nyár végéig láthatjuk példányait. Bár alapvetően lombkorona-faj, a kerti virágágyásokat és nyáriorgona-bokrokat is előszeretettel látogatja. Városi környezetben a nőstény különféle díszfaként ültetett csonthéjasokra petézik. A lepkék sokat kóborolnak, a hímekkel kilátók körül találkozhatunk legtöbbször, ahol sokszor legalább egy tucat „illangózik”. A természetet kedvelők számára a budapesti Citadella egyik látványossága az ott dombtetőző, kergetőző és revírt (territóriumot) tartó hímek sokasága.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/kardoslepke-goradam3.jpg" alt="kardoslepke-goradam3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kardos illangó (Fotó: Gór Ádám/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Maniola jurtina</em> (Ökörszemes manóka; nagy ökörszemlepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A lepkék nyár elején jelennek meg nagy számban, szinte mindenütt megtalálhatók, így a városi parkokban és kertekben is szívesen látogatnak virágokat. A hímek hamar elpusztulnak, de a nőstények árnyas helyekre húzódva átvészelik a kánikulát, és a nyár végén újra repülnek. Ilyenkor kezdenek petézni, ami abból áll, hogy petéiket a kiszáradt fű között szabadon szétszórják. Bár sok hernyócska elpusztul a városi környezetben az intenzív kaszálások és vegyszerezés miatt, még bőven marad elég túlélő a következő évre. Emiatt is az egyik leggyakoribb lepkefajunk, ezért ezt a szép pillangót sokan lenézik, és közönségesnek titulálják.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/nagy-okorszemlepke-matrahazitibor.jpg" alt="nagy-okorszemlepke-matrahazitibor.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ökörszemes manóka (Fotó: Mátraházi Tibor/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Melanargia galathea</em> (Sakktábla szemőc; sakktáblalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Úgy tűnik, hogy az utóbbi években meghódította a városi parkokat és nagyobb kerteket is. Nyár elején rajzik, olykor különösen magas egyedszámban. Csinos fekete-fehér szárnyainak rajzolata sokaknak tetszik, egyik leggyakoribb alanya az amatőr fotósoknak. Hernyói fűféléken élnek, és akárcsak az Ikarusz boglárka (lásd a következőkben) állománya, különösen érzékeny a rosszul időzített kaszálásra. Mivel kevésbé mozgékony, mint az említett boglárkafaj, ezért ha környezetünkben megtelepszik, próbáljuk meg elérni, hogy egyes részek kaszálatlanok maradjanak. Érdemes lehet közterületen táblán is jelezni, hogy a sakktábla szemőc élőhelyét óvjuk a kevésbé intenzív kaszálással (lehetőleg ne azt írjuk, hogy „itt méhlegelőt alakítottunk ki”).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/sakktablalepke-baloghdiana.jpg" alt="sakktablalepke-baloghdiana.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Sakktábla szemőc (Fotó: Balogh Diána/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Pararge aegeria</em> (Erdei suhanka; erdei szemeslepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ligeterdőkben, árnyas parkokban már március végétől megjelenhet és egészen a téli fagyokig repülhet ez a lepke. A hím az erdő aljára beeső napsugár-mozaikok egyikének környékét féltékenyen őrzi fajtársai elől. Nem ritka jelenség, hogy három-négy, vagy akár egy tucat példány is az ég felé egymás körül spirálozva próbálja kiszorítani a többit. A látszólag legsivárabb akácost is belakja, mivel hernyója nem válogatós, a legkülönfélébb egyszikűeken is képes felnevelkedni. Csupán annyi az igénye, hogy az erdő legyen üde, és kissé árnyas.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/erdei-szemesleple-acszoltan.jpg" alt="erdei-szemesleple-acszoltan.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Erdei suhanka (Fotó: Ács Zoltán/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Pieris rapae</em> (Répa özöndék; répalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A konyhakertekben egykor sok-sok bajt okozó lepkefajt ma már a városi ember boldogan látja virágágyásaiban és virágzó bokrain. Nem zavarja, hogy a dísznövényként kiültetett salátatöveket vagy karfiolfejeket hernyója megdézsmálja. Városi környezetben gyakorisága elsősorban nem az embertől, hanem természetes ellenségeitől függ, hogy azok miként képesek kontrollálni a felszaporodó állományt. Tapasztalataink szerint meglehetősen sikeresek, mert az utóbbi években a városokban sehonnan se jelezték özönszerű fellépését, de a lepke rendszeresen előfordul és ma már nem megvetett kártevőként, hanem szinte tisztelettel tekintünk rá, hogy mennyi mindent képes elviselni a neki olyan sok rosszat tevő embertől.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/repalepke-toth-kaszonyieva.jpg" alt="repalepke-toth-kaszonyieva.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Répa özöndék (Fotó: Tóth-Kaszonyi Éva)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Polyommatus icarus</em> (Ikarusz boglárka; közönséges boglárka)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Tavasz végétől egészen novemberig látni szép kék színű hímjeit és barna nőstényeit nagyobb kiterjedésű gyepes helyeken. Így elsősorban parkokban vagy kertekben, rézsűkben fordulnak elő, ahol a lepkék a fűben nyíló virágok nektárjával táplálkoznak. Városi élőhelyeken a hernyó fő tápnövénye a lucerna, a szarvaskerep vagy a vörös here. A rosszkor időzített kaszálás a helyi állományt teljesen elpusztíthatja, de mivel számtalan állománya van és a nőstények sokat mozognak, a helyeket előbb vagy utóbb képes újrakolonizálni.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/kozonseges-boglarka-kisstamas.jpg" alt="kozonseges-boglarka-kisstamas.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ikarusz boglárka (Fotó: Kiss Tamás/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Quercusia quercus</em> (Tölgy farkröpér; tölgyfalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ahol a városban több öreg tölgyfa is van, elsősorban parkokban és kertekben, vagy az utcában oszloptölgyekből áll a fasor, ott bizonyosan elfordul. De megtalálásához különös figyelem szükséges, mivel az imágók a lombkoronában élnek, hiszen fő táplálékuk a levéltetvek által kiválasztott mézga. A hímek területet őriznek, egymással szemben különösen agresszívek. A nőstény petéit a tölgyek rügyhajtásai mellé rakja. Borús vagy kánikulás időben viszont csoportosan a kert vagy a park árnyékos helyeire húzódnak a cserjeszintbe, majd szürkületkor aktívak. Ilyenkor még lámpafényre is odarepülnek. 2022 szokatlanul meleg nyara különösen kedvező volt a faj számára, az állományok egyedszáma magas volt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/tolgyfalepke-udvarhelyiterez.jpg" alt="tolgyfalepke-udvarhelyiterez.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Tölgy farkröpér (Fotó: Udvarhelyi Teréz/izeltlabuak.hu)</p>
<p style="text-align: justify;">Mint láthattuk a fentiekből, találunk olyan lepkefajokat, amelyek megtalálták a velünk való együttélés valamilyen formáját. Ez csak tíz pillangó, de biztosak vagyunk benne, hogy az érintettek köre még bővíthető. Azzal, hogy egyre figyelmesebbek leszünk igényeik iránt, eljön annak is az ideje, hogy rajtuk keresztül megértsük, mire is képesek nemcsak a lepkék, hanem a többi élőlény. Ezzel a tapasztalattal pedig segíthetünk megismertetni másokkal a körülöttünk élő világot, hogy a növények és az állatok megtalálják a jövendő, ember alkotta tájban az öröm forrását, számukra abból élet fakadjon, és hogy bőségben legyen élet még a legelhagyatottabbnak látszó helyen is.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F05%2Fcsodalepke_jovendore%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F05%2Fcsodalepke_jovendore%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F09%2F05%2Fcsodalepke_jovendore%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tíz csodalepke a jövendőre"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/09/05/csodalepke_jovendore#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18112726" border="0" /></a><br /></p>
sz:Bálint_Zsolt
Lepkegyűjtemény
sz:Katona_Gergely
sz:Tóth_Balázs
0
Tíz csodalepke a jövendőre
Tíz lepkefaj, mely valószínűleg az ember átalakította tájban is sikeres lesz és köztünk él majd a jövőben is.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/lepke/kardoslepke-goradam3.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/hajnalpir-alex-menrich-karpati-marcell-2.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/29/az-azsiai-lodarazsrol
Az ázsiai lódarázsról
2023-08-29T21:42:15+02:00
2023-08-29T21:42:15+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;">Szerző: Vas Zoltán, Hártyásszárnyúak gyűjteménye</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A napokban bejárta a közösségi médiát az ázsiai lódarázs (<em>Vespa velutina</em>) hazai megjelenésének híre. Márta Tamás kimlei méhész és méhegészségügyi felelős augusztus második felében figyelte meg és fogta be a faj első magyarországi példányait. Ezek közül kettő a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ahol a hazai előfordulás ún. bizonyítópéldányaiként megőrizzük őket. Ebben a blogbejegyzésben pedig összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat az ázsiai lódarázsról.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_1.jpg" alt="kep_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><a href="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_1.jpg" target="_self"></a> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ázsiai lódarázs (<em>Vespa velutina</em>) Délkelet-Ázsiában őshonos, társas életmódú darázsfaj. India északi területeitől Kínán és az Indokínai-félszigeten át Indonéziáig előfordul. Nagyjából húsz évvel ezelőttig a magyarországi fauna szempontjából semmilyen relevanciával nem bírt ez a faj, mígnem 2004 környékén az ázsiai lódarazsak egyik „királylánya” (fiatal ivaros nőstény, amely az áttelelés után sikeres kolónialapítással királynővé válik) Kínában szenderedett téli pihenőre, de Dél-Franciaországban ébredt fel: a cserépedények, amelyek közé telelni húzódott (talán többedmagával), időközben átszelték a fél világot egy kereskedelmi hajón.</p>
<p style="text-align: justify;">A szerencsétlen körülmények együttese folytán Franciaországba került darázs kétségbeesés helyett családalapításba kezdett (a fiatal ivaros nőstények még a téli pihenő előtt párosodnak a hímekkel, így a leendő királynő egymagában is elég a kolónia megalapításához). Átütő sikerrel járt: a faj meghonosodása, elterjedése ellen tett emberi erőfeszítések ellenére is bő tíz éven belül Franciaország szinte teljes területét meghódította, és feltartóztathatatlanul haladt tovább a környező országokba. Terjedése természetes folyamat, csak az Európába jutáshoz volt szüksége az emberre, vagyis a behurcolásra, ezután már maga is boldogult. Sorra Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Írországban is megjelent az ázsiai lódarázs. Magyarországi felbukkanása várható volt, klimatikus viszonyaink a kedvére valók; 2023-ra valóban ide is ért. Pánik helyett azonban érdemes inkább megismerkednünk az ázsiai lódarázzsal.</p>
<p style="text-align: justify;">Talán a legfontosabb tisztázandó, hogy az ázsiai lódarázs (még egyszer: <em>Vespa velutnia</em>) nem azonos a hatalmas termetű, ázsiai elterjedésű óriás-lódarázzsal (<em>Vespa mandarinia</em>), amelyet helyenként japán lódarázs néven is emlegetnek. Sokkal-sokkal kisebb termetű, sőt, valójában a nálunk őshonos európai lódarázsnál (<em>Vespa crabro</em>) is valamivel kisebb. Nem agresszívabb és nem veszélyesebb nála. Hazai megjelenése nem jelent nagyobb közegészségügyi kockázatot, mint amilyenben eddig is éltünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Megtelepedése nem azért problémás, mert ez a faj veszedelmesebb lenne a többinél, hanem mert előszeretettel vadászik háziméhekre (<em>Apis mellifera</em>). Egy méhekre vadászó jövevényfaj érthetően sehol sem szívesen látott vendég, hiszen a háziméheknek a mézkészítés mellett óriási szerepük van a termesztett növényeink beporzásában is. A méhészetekben történő károkozásának mértékéről szóló jelentések igen széles skálán mozognak, és bár a vonatkozó (francia) kutatásoknak egyelőre nem sikerült az ázsiai lódarázs hatását egyértelműen elkülöníteni a háziméheket érintő más negatív tényezőktől (mezőgazdaságban használt vegyszerek, élősködő atkák stb.), az egészen bizonyos, hogy adott szerencsétlen körülmények mellett lokálisan komoly károkozásra is képesek.</p>
<p style="text-align: justify;">Az ázsiai lódarázs színezete és mérete alapján az őshonos társas darazsainktól könnyűszerrel megkülönböztethető. Az európai lódarázsnál valamivel kisebb: a dolgozók és a hímek testhossza átlagosan 2–2,5 cm, a királynők testhossza elérheti a 3 cm-t. Tora és fejteteje teljesen fekete; a potroh hátlemezei feketék, keskeny, sárgás hátsó szegéllyel, kivéve a 4. hátlemezt, amely túlnyomóan sárgás. A lábai feketék, de lábfejei világossárgák (ez a fontos jellegzetessége könnyen megjegyezhető: olyan, mintha fekete nadrágot hordana, kínosan magasra felhúzott, sárga színű zoknival). Fészeképítménye méretében és szerkezetében hasonló az európai lódarázséhoz, de a röpnyílás – ellentétben az európai lódarázs fészkével – gyakran oldalt helyezkedik el, nem pedig alul.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_1.jpg" alt="kep_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az ázsiai lódarázs (<em>Vespa velutina</em>) egyik kimlei bizonyítópéldánya a Hártyásszárnyúak gyűjteményében (fotó: Vas Zoltán, digitális utómunka: Szőke Viktória)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_2.jpg" alt="kep_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Ugyanaz a példány oldalnézetben (fotó: Vas Zoltán, digitális utómunka: Szőke Viktória)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_3.jpg" alt="kep_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Összehasonlításul az európai lódarázs (<em>Vespa crabro</em>) (fotó: Sívóné Pap Zsuzsanna)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Hazai darázsfaunánkban tehát egy új fajt köszönthetünk. Nem kell örülni neki, de tartani sem kell tőle jobban, mint őshonos rokonaitól – legalábbis nekünk. A háziméheknek és a méhészeknek talán igen – szorítsunk nekik, hogy minél kevesebb kárt okozzon számukra és a beporzóknak ez a faj. Az ázsiai lódarázs történetének fő tanulsága pedig az, hogy mennyire komoly, utólag visszafordíthatatlan következményekkel járhat, ha az ember felelőtlenül behurcol fajokat új élőhelyekre. Az ázsiai lódarázs nem akart európai területfoglalást, de idehozták, és csak teszi, ami a dolga: életben marad és szaporodik. Nekünk pedig mostantól meg kell tanulnunk együtt élni vele.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ázsiai lódarázs hazai előfordulásáról tudományos publikáció is megjelent a <em>Folia entomologica hungarica</em>, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Rovartani Társaság közös folyóiratának idei kötetében:</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://folia.nhmus.hu/sites/default/files/nhmusfiles/2023/10_Marta_Vas_Folia2023.pdf">https://folia.nhmus.hu/sites/default/files/nhmusfiles/2023/10_Marta_Vas_Folia2023.pdf</a></p>
<p style="text-align: justify;">Az ázsiai lódarázsról, illetve a Magyarországon élő darazsakról többet megtudhat a szerző 2019-ben megjelent <em>Darazsak – Gesta Hymenopterorum</em> című könyvéből:</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="http://www.nhmus.hu/hu/vas_zoltan_darazsak_konyv">http://www.nhmus.hu/hu/vas_zoltan_darazsak_konyv</a></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F29%2Faz-azsiai-lodarazsrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F29%2Faz-azsiai-lodarazsrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F29%2Faz-azsiai-lodarazsrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az ázsiai lódarázsról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/29/az-azsiai-lodarazsrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18202893" border="0" /></a><br /></p>
lódarázs
darázs
sz:Vas_Zoltán
Hártyásszárnyúak_gyűjteménye
Hártyásszárnyúak
ázsiai_lódarázs
0
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/darazs/kep_1.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/28/talajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei
Talajzoo blog 2 – A Talajzoológiai gyűjteménycsoport története, jeles személyiségei
2023-08-28T12:00:00+02:00
2023-08-28T12:00:00+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;">Szerzők: Horváth Edit, Lazányi Eszter, Nagy Hajnalka, Dr. Mahunka Sándor † (Talajzoológiai gyűjteménycsoport)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Minden ismeretterjesztő történet a múlttal és a nagy elődök bemutatásával kezdődik. Ezek ismerete és megértése valóban elengedhetetlen, megalapozza a jelen megértését, értékelését. Blog-sorozatunk második részében mi is megpróbáljuk összefoglalni a Talajzoológiai gyűjteménycsoport történetét, megemlékezünk a nálunk megforduló nagy kutatókról, illetve bemutatjuk tudományos eredményeiket.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Gyűjteménycsoportunk idén ünnepli újjáalakulásának 20. születésnapját! Mint oly sok mindent a világban, a gyűjtemények sorsát is néha történeti okok befolyásolják, nem pedig tudományos tények. Ez önmagában nem baj, attól még a tudomány, a múzeumi élet jól működik. De ezért tudnak ezek a történetek annyira változatosak és érdekesek lenni. A mi esetünkben a megalakulás történetét 2002-ben megírta a gyűjteménycsoport alapítója, professzor Mahunka Sándor (1937-2012), aki egyben a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese is volt 1985-2004 között. Írása megjelent a <a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/PulszkyTarsMME_MuzeumiHirlevel_2002/?query=lit%C3%A9r&pg=62&layout=s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Múzeumi Hírlevélben</a><sup>1</sup>.</p>
<p style="text-align: justify;">Egészen különleges volt a csillagállás az ezredfordulón, ami lehetővé tette, hogy az addigi Pókszabásúak gyűjteménye<sup>2</sup> egy világméretű Talajzoológiai gyűjteménnyé bővülhessen. Körülbelül egyszerre történtek a következő események:</p>
<ol style="text-align: justify;">
<li>a Madárgyűjtemény átköltözött a Ludovika téri új épületbe, ezzel nagy terület vált szabaddá a Pókszabásúak gyűjteménye szomszédságában;</li>
<li>a Múzeum megvásárolta Andrássy István fonalféreg-, Balogh János pók- és atka-, valamint Zicsi András gilisztagyűjteményeit, és sikerült megszerezni ajándékképpen Iharos Alfonz medveállatka-gyűjteményét, illetve a Loksa Imre-féle talajminta-gyűjtemény nagy részét, ami Magyarország egészét reprezentálja;</li>
<li>Mahunka Sándor átvette a Magyar Tudományos Akadémia Zootaxonómiai Kutatócsoportjának vezetését Zicsi András professzortól, így logikusnak tűnt a kutatócsoport székhelyét áthelyezni az ELTE TTK-ról a Múzeumba (ld. 1. pont).</li>
</ol>
<p style="text-align: justify;">Így 2002-ben megalakult a Talajzoológiai gyűjteménycsoport, mely egyben az MTA Zootaxonómiai Kutatócsoportjának székhelyévé is vált 2012-ig. Hirtelen pezsgőbb lett az élet a Baross utca 4. emeletén, sok-sok kutatóval, asszisztenssel, nem egyszer hatalmas (akár 60 fős!) Akadémiai megbeszélésekkel, vendégfogadásokkal.</p>
<p style="text-align: justify;">A Myriapoda gyűjteményrész<sup>3</sup> történeti okokból sokáig önálló gyűjteményként létezett. Mondhatnánk, hogy a Soklábúak gyűjteménye most ünnepli 40. (újjá)születésnapját, mert dr. Szalay László halála után bő egy évtizedig „gazdátlan” volt: Mahunka Sándor felügyelte a gyűjteményt, de aktív kutató nem foglalkozott soklábúakkal. 1982-ben az akkor frissen diplomázott Korsós Zoltánt nevezték ki a gyűjtemény élére, ezzel „újjáélesztve” azt. Végül – ugyancsak történeti okokból – 2013-ban csatolták a Talajzoológiai gyűjteménycsoporthoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Mahunka Sándor 2002-es kéziratának egy publikálatlan részletét közöljük most, mert az a gyűjteménycsoport életének egy fontos szeletét mutatja be:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>„A muzeológusok „tízparancsolatának” (gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, ismertetés-bemutatás) hármas alapelve szintén közismert és érvényes. A mostani esetben azonban a gyűjtés és a nemzetközi kapcsolatok felhasználása a talajzoológiai gyűjtemény létrejöttében különlegesen nagy szerepet kapott.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em></em><em>Magyar viszonylatban nem gyakori, hogy expedíciók, expedíció sorozatok szerveződjenek és induljanak a világ minden tájára. A magyar talajzoológia azonban már az ötvenes-hatvanas években világhírnevet vívott ki magának, így érthető, hogy az UNESCO támogatását megnyerve, Balogh János professzor vezetésével, többhónapos afrikai és dél-amerikai expedíciók gyűjthettek elsősorban talajállatokat. Ezekben az expedíciókban minden esetben részt vehetett a múzeumunk egy munkatársa is. Később ez az expedíciós-gyűjtő tevékenység kiszélesedett, s egyrészt Balogh János külön gyűjtőútjai, másrészt Zicsi András dél-amerikai és Mahunka Sándor afrikai, majd távol-keleti útjai szintén elsősorban talajzoológiai indíttatásúak voltak. A Múzeum is szervezett olyan expedíciósorozatokat </em><em>(Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Vietnám) amelyek szintén nagy anyagokkal gyarapították gyűjteményeinket és a most megvett gyűjteményeket</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_2_2.jpg" alt="talajzoo_2_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Fotó: <em>Brazíliai expedíció, Manaus. Mahunka Sándor gyűjt az őserdőben. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport)<br /></em></strong></p>
<p style="text-align: center;"><em><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_2_5.jpg" alt="talajzoo_2_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;"><strong><em> Fotó: Ecuadori expedíció, Zicsi András egy indián család körében. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport)<br /></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A gyűjtésekkel egyenlő nagyságrendben gyarapította a gyűjteményeket a magyar talajzoológusok részvétele nemzetközi kutatásokban, programokban. A circumtrópikus talajzoológiai kutatásokat rajtunk kívül, megegyezéses munkamegosztásban, elsősorban első sorban Svájc szervezte, s a feldolgozómunkában szinte valamennyi magyar talajzoológus részt vett. A feldolgozás után az anyagok jelentős része a mi tulajdonunk lett. Hasonló módon, feldolgozást vállalva, szereztünk és szereztek a megvett gyűjtemények kutatói is anyagokat a világ minden részéről, Ausztráliától Észak-Amerikáig.</em>”</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_2_1.jpg" alt="talajzoo_2_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><em><strong>Fotó: Ecuadori expedíció, csoportkép Guayaquil városában. <br />(Balról jobbra: Loksa Imre, Andrássy István, Mahunka Sándor, Balogh János.)<br />Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport, Zicsi András</strong></em><em><strong> †<br /></strong></em></p>
<p style="text-align: justify;">Az imént felsorolt gyűjtőutak mellett kiemelnénk azt a nagyszabású, a Balkán-félszigetet felölelő expedíció-sorozatot, melyet a Zootaxonómia Kutatócsoport OTKA-ja finanszírozott, és sok muzeológus részt vehetett rajta más gyűjteményekből és tárakból – ezzel széles körben gazdagítva a Múzeum balkáni anyagát. Ugyancsak kiemelendő a kutató- és a gyűjteménycsoport barlangászati kapcsolódása, egyedülálló barlangi gyűjteménnyel rendelkezünk. A Myriapoda gyűjtemény pedig Tajvanon és Japánban gyűjtött sok-sok anyagot.</p>
<p style="text-align: justify;">A teljesség igénye nélkül felsorolnánk – születésük időrendjében – a gyűjteménycsoporthoz köthető (Pókszabásúak, Soklábúak, Talajzoológia vegyesen) néhai és néhány még ma is aktív kutatót: Herman Ottó, Chyzer Kornél, Tömösváry Ödön, Daday Jenő, Lendl Adolf, Szalay László, Kolosváry Gábor, Iharos Alfonz, Balogh János, Loksa Imre, Andrássy István, Zicsi András, Mahunka Sándor, Korsós Zoltán, Csuzdi Csaba, Kontschán Jenő, Dányi László, Szederjesi Tímea, Ujvári Zsolt, stb.</p>
<p style="text-align: justify;">Tudományos eredményeiket külön blog-sorozatban részletezhetnénk, publikációik száma 1500 feletti, az általuk leírt tudományra új fajok száma több mint 3000…</p>
<p style="text-align: justify;">Az utóbbi pár évben csendesebb, nőiesebb, az élet a gyűjtemény falai között. Szeretettel várjuk kollégáinkat bármikor egy jó beszélgetésre, egy havonkénti közös ebédre-kávészünetre, örülünk a gyűjteménybe látogató külföldi és hazai kutatóknak, érdeklődő családoknak. Fogadunk IKSZ-es diákokat, a nyári táborokban szívesen mesélünk állatainkról és szerepükről a természetben. Mindemellett pedig szeretjük és kutatjuk őket: Hajni a televényférgeket, Edit az atkákat, Eszter az ezerlábúakat. Várjuk az utánpótlást, szakdolgozókat, érdeklődőket, Önöket!</p>
<p style="text-align: justify;">Blog-sorozatunk következő részeiben bemutatjuk a gyűjteménycsoportban őrzött állatokat, gyűjtésüket, őrzésüket és a velük kapcsolatos kutatásainkat.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>1</sup>Mahunka Sándor (2002): Új világgyűjtemény a 200 éves Magyar Természettudományi Múzeumban. – <em>Múzeumi Hírlevél</em>, 23(3): 93.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>2</sup>A Pókszabásúak gyűjteményének múltjára talán egy másik alkalommal térünk ki, hiszen az is egy izgalmas, „szövevényes” történet.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup>3</sup>A Myriapoda gyűjtemény teljes történetéről dr. Korsós Zoltán ír részletesen, a cikk várhatóan idén megjelenik.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F28%2Ftalajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F28%2Ftalajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F28%2Ftalajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Talajzoo blog 2 – A Talajzoológiai gyűjteménycsoport története, jeles személyiségei"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/28/talajzoo_blog_2_a_talajzoologiai_gyujtemenycsoport_tortenete_jeles_szemelyisegei#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18067722" border="0" /></a><br /></p>
expedíció
Magyar_Természettudományi_Múzeum
Talajzoológiai_Gyűjtemény-csoport
sz:Lazányi_Eszter
sz:Nagy_Hajnalka
talajzoológia
sz:Horváth_Edit
0
Gyűjtemény a talajból
Húsz éves a Természettudományi Múzeum Talajzológiai gyűjteménycsoportja. Több esemény együttállása tette ezt lehetővé.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/talajzoo_2_2.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/talajzoo_2_2.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/22/titokzatos_lepkeeltunesek
Titokzatos lepkeeltűnések
2023-08-22T11:56:10+02:00
2023-08-22T11:56:10+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Szerzők: </strong><em>Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs (Magyar Természettudományi Múzeum, Lepkegyűjtemény)</em></p>
<p style="text-align: justify;">A Kárpát-medence lepkefaunája a jobban kikutatottak közé tartozik. Már a XVIII. század végéről vannak megbízható előfordulási adataink. A XIX-XX. század során lepkészeink feltérképezték a legkülönbözőbb élőhelyeket a Duna–Tisza köze mélyen fekvő területeitől kezdve a középhegységeinken át, egészen a Kárpátok sziklahavas birodalmáig. Eddig összesen 3600 lepkefajt mutattak ki, amiből 2300 faj a Microlepidoptera („molylepkék”), míg 1300 faj a Macrolepidoptera („nagylepkék”) hagyományos kategóriákba tartozik. A mikrók esetében még rendszeresen fedezünk fel újabb fajokat, a makrókról ez már kevésbé mondható el. A mikrók faunisztikai ismerete még közepesnek se mondható. A faunára új makró lepkefajok felbukkanása is egyre ritkább, ezek többnyire a változó éghajlattal megjelenő vándorok, vagy újabb betelepedők.</p>
<p style="text-align: justify;">A Duna-Tisza köze a lepke-faunisztikailag az alaposabban feltárt tájak közé tartozik. Nemcsak azért, mert a tudományos lepkekutatást Frivaldszky Imre is itt kezdte, hanem a ma már klasszikusnak számító, vagy még élő lepkészeink megkülönböztetett figyelemmel fordultak nemcsak a makrók, hanem a mikrók felé is. Említésre méltó Pável János, Schmidt Antal és Szent-Ivány József, majd Gozmány László múzeumi lepkészek tevékenysége. Műkedvelő lepkészeink is gyarapították ismereteinket, különösképpen a Kalocsán élt Erdős József, a dunavecsei Szemerédi István, vagy a még ma is tevékeny Buschmann Ferenc (Jászberény) és Kovács Sándor Tibor (Szeged) gyűjtései mondhatók jelentősnek. Nekik köszönhetjük, hogy a Duna-Tisza közének lepkefaunája magyar viszonylatban az egyik legjobban feltárt terület.</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://mttmuzeum.blog.hu/9999/12/31/remeny_pillango" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Előző cikkünkben</a> a „reménység pillangóit” mutattuk be. Most viszont olyan fajokat tárgyalunk, amelyek titokzatos módon eltűntek nemcsak a Duna–Tisza közéről, hanem a Kárpát-medence teljes területéről is. Kipusztulásuk okát vagy okait nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, legfeljebb különböző tényezőkre mutathatunk rá, amelyek feltételezésünk szerint valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a fajok elterjedési területe ne fedje be a Kárpát-medence tájait. A lepkék bemutatása és eltűnésének valószínű oka mellett olyan kulisszatitkokat is elárulunk, amelyekkel az olvasó csak ritkán, vagy még egyáltalában nem találkozhatott. A lepkéket ma érvényes tudományos nevük alatt tárgyaljuk (zárójelben régebbi és újabb magyar neveikkel).</p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>Melanargia russiae </em></h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Clotho szemdísz, magyar szemőc, magyar sakktáblalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Utolsó példányait 1914-ben gyűjtötték a Kunpeszér határában levő erdőkben. Egykori beszámolók jelezték előfordulását Budán (valószínűleg a Római-fürdő környéki turjánosokban élt) és a Pesti-síkságról. Frivaldszky Imre 1865-ban már azt írja, hogy a város terjeszkedése miatt rákosmezei élőhelyei eltűntek, és a „ligetes puszta peszéri-erdő” az egyetlen ismert lelőhelye. Itt egészen 1914-ig a megfigyelések szerint minden évben nagy egyedszámban fordult elő. Az első világháború után már nem észlelték.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/m-russiae-2019-07-15-galicica-no4-resize.jpg" alt="m-russiae-2019-07-15-galicica-no4-resize.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Magyar szemőc (<em>Melanargia russiae</em>)<br /> Fotó: Hapka Tamás</p>
<p style="text-align: justify;">Charles Rothschild kutatta ki életmentét Pusztapeszéren. Hernyója éjjel, különféle füveken táplálkozik. Fiatal korukban, fűszálak végére tapadva csoportosan telelnek. Eltűnését különféle elméletekkel magyarázzák. A legvalószínűbb az, hogy a védett, legeléstől eltiltott erdőben élő elszigetelt populáció hernyóit a háborús időben évekig ott rejtegetett nagyszámú jószág egyszerűen lelegelte, és a később lecsapolt, kiszáradó területen az állomány nem volt képes regenerálódni.</p>
<p style="text-align: justify;">A magyar szemőc széles elterjedésű faj, az Altáj-hegység lábától egészen a Dnyeper-síkságig és a Kaukázus vidékéig megtalálható. Állományai ismertek még a Balkánról, az Appennin-félszigetről és a ligúr-hispán térségből. A Kárpát-medencei népességek mindezektől elszigetelten léteztek. Legjobb tudomásunk szerint a világ múzeumaiban alig 200 gyűjteményi példány lelhető föl az egykor Pannóniában élő állományból. Ennek közel felét a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi. A nemrégiben elvégzett molekuláris vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a Kárpát-medence állománya genetikailag különálló csoportot képviselt, legközelebbieknek a Balkán-félsziget hegységeiben élő populációk mutatkoztak. Történtek próbálkozások a faj visszatelepítésére – sajnos eredménytelenül.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/m-russiae-2019-07-15-galicica-no3-resize.jpg" alt="m-russiae-2019-07-15-galicica-no3-resize.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Magyar szemőc (<em>Melanargia russiae</em>)<br /> Fotó: Hapka Tamás</p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>Oxytripia orbiculosa </em></h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Körjegyű ardóc, nagyfoltú bagoly)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">1934-ben még gyűjtötték Kecskemét környékén, illetve 1940-ben Pusztapeszéren. A legutolsó hazai példány 1949-es keltezésű, amit Friedrich Antal gyűjtött Maglódon. „A lepkészet története Magyarországon” (1898) című nagyszerű művében Abafi-Aigner Lajos részletesen megírta a lepke felfedezésének, gyűjtésének, és áruba bocsátásának történetét. Ehhez később Schmidt Antal 1912-ben a lepkéről szóló monográfiájában újabb részletekkel szolgált, kiegészítve a faj életmenetének bemutatásával. Eszerint a hernyó nőszirom-fajok gumójában fejlődik, és a lepkék koraősszel, nappal rajzanak. Abafi-Aigner sorai megihlették Móra Ferencet is, aki „A tízaranyas pille regénye” című tárcájába foglalta mindazt, amit Abafi írt, de írása szerint Schmidt Antal eredményeit nem ismerte. A körjegyű ardóc volt 1944-ben Rab Gusztáv regényének „éji lepkéje”, ő már mindent tudott róla.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem köztudott, hogy a kalandos történetű első példányt valószínűleg még Kitaibel Pál fogta a Szeged vidékére vezető útja alatt. Ekkor fedezte fel a homoki nőszirmot (Iris arenaria), ami a hernyó egyik tápnövénye. Az sem ismert, hogy Schmidt Antal múzeumi lepkegyűjteményi kurátor közel három évtizedig tenyésztette a körjegyű ardócot, és ezt a monopóliumát féltékenyen őrizte. Talán emiatt is, az említett monográfia után nem közölt egyetlen egy elterjedési adatot sem a fajról, pedig nemcsak Peszéren, hanem Kecskemét környékén is gyűjtötte, de annak pontos helyét titokban tartotta. Friedrich Antal is magával vitte a sírba a maglódi lelőhely ismeretét.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/orbiculosa.jpg" alt="orbiculosa.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Körjegyű ardóc vagy nagyfoltú bagoly (<em>Oxytripia orbiculosa</em>)</p>
<p style="text-align: justify;">A körjegyű ardóc a távol-keleti régiótól Eurázsia sztyeppzónáján keresztül az atlantikus területekig terjedt. Szigetszerűen lép fel, különösen Európában. A Kárpát-medencében 1796 és 1949 között számos helyen gyűjtötték. Kipusztulásában talán a drasztikusan megváltozott tájhasználat játszhatta a legnagyobb szerepet, mivel a nagyobb kiterjedésű alföldi és hegylábi legelőket beszántották és intenzív művelésbe vonták. Az se kizárt, hogy hirtelen eltűnését járványos betegség okozta. Visszatelepítését lepkészeink többször is megkísérelték. Szabóky Csaba szerint romániai példányok honosításával próbálkoztak a Gödöllői-dombságon. Egy másik esetben a Pesti-síkságon Gozmány Lászlóval horvátországi hernyókat telepítettünk a csomádi Öreg-hegy nőszirmosaiba. A következő évben egy hím példányt detektáltunk, de a rákövetkező évek kutatási során nem került elő. A Kárpátokhoz legközelebb a Moldvai Köztársaság területéről és a Krím-félszigetről származnak a biztos recens előfordulási adatai.</p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>Saturnia spini </em></h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Kökényi látony, közepes pávaszem)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Utolsó ismert Kárpát-medencei gyűjtési adata 1967-ből származik Tatárszentgyörgyről. Elterjedése a kazak-orosz sztyeppvidéktől a Kaukázusig és a Kárpátok láncolatáig húzódik, Anatólia északi részén és a Balkánon is megtalálható. A tudomány számára a bécsi jezsuiták írták le 1775-ben, Alsó-Ausztriánál és Morvaországnál nyugatabbra már nem találták. Frivaldszky Imre „Jellemző adatok Magyarország faunájához” (1865) című munkájában a magyar középhegységek és rónaságok egyik jellegzetes fajának tartja.</p>
<p style="text-align: justify;">Lepkészeink szorgalmasan tenyésztették, sőt ki is mutatták, hogy a Saturnia pavonia (kis pávaszem) és Saturnia pyri (nagy pávaszem) rokonfajokkal természetes módon kereszteződik. Társasan élő hernyója elsősorban kökényen, fűzön vagy rózsán él, nemritkán tömeges fellépésű. Fogságban más növényeken is felnevelhető (pl. éger, galagonya, nyár, szil). </p>
<p style="text-align: justify;">Nagy kiterjedésű kökényes élőhelyei a legutóbbi időkig fennmaradtak. Titokzatos eltűnését csupán egy anekdotára alapozva tudjuk magyarázni. A nemrégiben elhunyt Dr. Mészáros Zoltán mesélte, hogy egyszer bulgáriai gyűjtőútról hazafelé jövet a kökénybokrokon rengeteg hernyót találtak elpusztulva, az állományt vírusos vagy bakteriális betegség tizedelte meg. Talán ez lehet a faj kárpát-medencei eltűnésének is az oka. Hozzánk legközelebbi előfordulását mostanában Észak-Makedóniából jelezték.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/spini.jpg" alt="spini.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kökényi látony vagy közepes pávaszem (<em>Saturnia spini</em>)<br /> Fotó: Martin Jagelka</p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>Eublemma pannonica </em></h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Pannóniai Hevenyőcz (Virász), magyar gyopárbagoly)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A faj története egybeforrt a – méltatlan módon feledésbe merült – magyarországi rovarászat XIX. századbeli klasszikus időszakával. Az első „pannoniai virász” példányokat Frivaldszky Imre küldte el Christian Friedrich Freyernek, aki 1840-ben leírta a fajt. A példányok gyűjtője a budai illetőségű idősebb Kindermann Albert volt, a XIX. század kiemelkedő magyarországi rovarásza. A fajt később Frivaldszky is megtalálta Pusztapeszéren 1850-ben, ez után életmódját elsőként ismertette a Magyar Tudós Társaság ülésén 1857-ben. Ezt követően a „Jellemző adatok Magyarország faunájához” című kötetének színes VII. tábláján bemutatta a hernyó, a báb és a zsák színes képét, és ábrázolta a „homoki gyopárt” (Gnaphalium arenarium), a tápnövényt is. Megfigyeléseit további részletekkel egészítette ki. Ifjabb Kindermann Albert megtalálta a fajt a Kárpát-medencén kívül Kis-Ázsiában, de előkerült az Urál vidéki Szarepta környékéről is. Jelenlegi ismereteink szerint a faj az Urál-hegységtől az orosz-ukrán sztyeppvidéken át a Kárpát-medencéig terjed, és ugyancsak megtalálható a Kaukázustól az Anatólián át a Balkánig húzódó térségben.</p>
<p style="text-align: justify;">A XX. század első felében a Duna-Tisza közén többen megtalálták és nevelték, erről számol be Abafi-Aigner Lajos nem egy cikkében. A „Magyarország lepkéi” (1907) című könyvében is szerepel az utolsó, a magyar különlegességekről készült 51. színes táblán a lepke imágója, bábjával, hernyójával, virágzó tápnövényével – ezek a Frivaldszky-könyv ábrái alapján készültek. A világszerte híres bankár Nathaniel Charles Rothschild és felesége, a magyar születésű Wertheimstein Rózsika szenvedélyes lepkészek voltak, Peszéren maguk is gyűjtötték ezt a parányi ritka lepkét és elcsodálkoztak szavakkal alig kifejezhető szépségén. Családi visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Pannonica nevű legkisebb lányuk névadója az Eublemma pannonica volt. Nem véletlenül került tehát épp ez a lepke a Szent-Ivány József által 1938-ban elindított Fragmenta Faunistica Hungarica folyóirat címerére a pannongyíkkal közösen…</p>
<p style="text-align: justify;">Noha története tudománytörténetileg valódi kincsesbánya, a lepkét még mindig sok szempontból a titokzatosság homálya borítja. Bár többen fogták vagy nevelték a XIX. század végén és a XX. század elején, Frivaldszky Imrén kívül senki se vetette papírra tapasztalatait, vagy csak szűkszavúan jegyezték le megfigyeléseiket, ami többnyire a gyűjtési helyre és időpontra korlátozódott. Ezért a faj irodalmának túlnyomó többsége több mint egy évszázada született és feledésbe merült. Az Eublemma pannonica hernyójának egyedüli tápnövénye a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium). Ez a csinos virág a Kárpát-medencében erősen visszaszorulóban van. Egybefüggő állományai feldarabolódtak vagy eltűntek. A lepke régebben se volt gyakori, de talán ezzel magyarázható, hogy az utóbbi évtizedekben hiába keressük. Kipusztulása nem bizonyított, de feltételezzük, hogy az egykor lepkefajokban oly gazdag Duna-Tisza közén már nem tenyészik. A Kárpát-medencéhez legközelebb még meglevő állományai a Duna-deltában és a Krím-félszigeten találhatóak. Hazánkban a kilencvenes évek közepén látták utoljára, a Kiskunság északi részén.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/pannonica.jpg" alt="pannonica.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Pannóniai virász vagy magyar gyopárbagoly (<em>Eublemma pannonica</em>)</p>
<p style="text-align: justify;">A fentiekben négy olyan lepkefajt mutattunk be, amelyek közös jellemzője titokzatos eltűnésük nemcsak a Duna-Tisza közéről, hanem a Kárpát-medence teljes területéről. Eltűnésükkel kapcsolatban csak találgatni tudunk, de biztosat kijelenteni semmiképpen sem. Viszont felhívhatjuk az olvasó figyelmét egy lényeges jelenségre. A második világháború után a tájhasználat gyökeresen megváltozott. Bár az 1930-as években fejeződött be a nagyfokú kanalizálási terv, akkor még jelentős állatállomány élt a pusztákon. Ezernyi gulya, ménes és nyáj állatainak kellett nagy kiterjedésű legelőket fenntartani megfelelő itatóhelyekkel és vízfolyásokkal. Ezt a világot a „fényes szelek nemzedéke” megszüntette, előkészítve a mai tájhasználatot. Többezer hektáros gépi művelésű gabonatáblák, istállókba zárt állatállomány, nagy mélységekbe húzódó talajvizek, idegenhonos növényfajok áradata, és a vidéket meg- és felosztó autópályák. Természetes, hogy ebben a „szép új világban” a ritka, nemes, szerény és igényes lepkefajok nem találják meg életfeltételeiket. A rájuk bízott élet lángja még pislákol egy ideig, majd kialszik és helyüket átveszi valami közönséges vagy gyakori faj. </p>
<p style="text-align: justify;">Vajon folytatódik-e ez az elszegényedési tendencia? Következő cikkünk ezt a témát járja majd körül.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Ftitokzatos_lepkeeltunesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Ftitokzatos_lepkeeltunesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Ftitokzatos_lepkeeltunesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Titokzatos lepkeeltűnések"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/22/titokzatos_lepkeeltunesek#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18112688" border="0" /></a><br /></p>
sz:Bálint_Zsolt
Lepkegyűjtemény
sz:Katona_Gergely
sz:Tóth_Balázs
0
Titokzatos lepkeeltűnések
A Kárpát-medencéből eltűnt, kipusztult lepkefajok közül mutatunk be néhányat.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/lepke/m-russiae-2019-07-15-galicica-no3-resize.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/m-russiae-2019-07-15-galicica-no4-resize.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/14/remeny_pillango
A reménység pillangói
2023-08-14T10:07:14+02:00
2023-08-14T10:07:14+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Szerzők:</em></strong><em> Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs (Magyar Természettudományi Múzeum, Lepkegyűjtemény)</em></p>
<p style="text-align: justify;">A természet felé nagy szeretettel forduló emberek szorongva veszik tudomásul, hogy milyen viharos sebességgel pusztul környezetünk. Megváltozik a táj, eltűnnek a felszíni vizek, idegen lesz a növényzet, és a jól ismert állatfajok megritkulnak, majd kipusztulnak. Ezt látják a magyarországi lepkészek is, akik a Pesti-síkságon már hiába keresik nemcsak a legendás „magyar sakktáblalepkét” <em>(Melanargia suwarovius)</em>, hanem más, egykor a magyar faunára jellemző fajokat.</p>
<p style="text-align: justify;">A nappali lepkékkel („pillangók”) kapcsolatban a <strong>*</strong>Rosalia tanulmánysorozat „<a href="https://www.dunaipoly.hu/uploads/2018-07/20180703152034-rosalia-10-honlapra-eml06tff.pdf?1.21.11">Természetvédelem és kutatás a Turjánvidék északi részén</a>” című kötetében részletesen beszámoltunk, hangsúlyozva, hogy az utóbbi kétszáz évben jelentős mértékben elszegényedett a lepkefauna, és csak nagyon kevés faj újabb megtelepedését tudtuk regisztrálni.</p>
<p style="text-align: justify;">Ebben az írásunkban viszont most olyan fajokat mutatunk be, amelyek az utóbbi évtizedekben terjeszkedő tendenciát mutatnak a Duna-Tisza közén, alkalmazkodva a változó éghajlathoz, az ember által szüntelenül formálódó tájhoz, vagy éppen a természetvédelmi erőfeszítések gyümölcseként több helyen is megjelentek, mutatva az irányt, amely felé a természetvédelemnek el kell mozdulnia.</p>
<p style="text-align: justify;">A legismertebb nappali lepkék, a Pillangószerűek (Papilionoidea) családsorozatából hozzuk a példákat. A fajokat tudományos neveik alatt tárgyaljuk, de zárójelben megadjuk a revideált, általunk helyesnek tartott magyar nappali lepkeneveket a megszokott nevekkel együtt. Egyes fajok esetében kitérünk tudománytörténeti érdekességekre, a faj felfedezésével és megismerésével kapcsolatos tudnivalókra, és néhány mondatban bemutatjuk életmódjuk bizonyos aspektusait. Szándékunk ezzel felhívni a kedves olvasó figyelmét, hogy nemcsak a múlt és a jelen, hanem a nem annyira sötét jövő is kézzelfogható közelségbe kerül azok számára, akik nyitott szemmel és tiszta szívvel keresik annak jeleit a mában.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Apatura metis</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Magyar színjátszó = magyar színjátszólepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Első példányait a budai illetőségű Kindermann testvérek gyűjtötték a Szerémségben 1829 előtt. Majd megtalálták Pécsett, és jelezték az „alsó Tiszavidékről is”. A trianoni Magyarország területéről a legutóbbi időkig csak a Duna mentén észlelték, lelőhelyei Mohácstól egészen Dunaföldvárig húzódtak. Célzott kutatások eredményeként tudjuk, hogy a Duna árterén felhatol majdnem a fővárosig (Csepel-sziget). Az utóbbi évtizedben kimutatták a Duna-Tisza közén is a Kiskőröstől Nemesnádudvarig húzódó vízfolyások füzeseiben. Mivel a területen a múlt század második felében intenzív faunakutatás folyt, és Kalocsa vidéke is jól ismert lepkészetileg, feltételezzük, hogy a faj a Duna-Tisza közét napjainkban kolonizálta. Észak felé való terjeszkedése tovább folytatódik, amit talán újabb szórványadatai is megerősítenek (pl. Budaörs). Nem tisztázott, hogy ahol a kis színjátszó <em>(Apatura ilia)</em> nevű rokonával él egy helyen, miképpen osztják fel egymást közt a területet, illetve hibridizálódnak-e. A magyar színjátszó szárnyai keskenyebbek, felületük kisebb, mint említett rokonáé. A nőstények világos sárgásbarna színűek, irizálás („színjátszás”) nélkül, és ritkán kerülnek a kutató szeme elé. Petéiket különféle fűzfajok levelére rakják.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/metis.jpg" alt="metis.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Magyar színjátszó. Fotó: fredrik.ullen/ izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Coenonympha oedippus</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Ezüstsávos szénanimfa = ezüstsávos szénalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A budai Mocsárosban, a Váli-víz mentén, és a Pesti-síkságon ismertük előfordulásait, aztán a XIX. században megkerült Peszéren is, majd Magyarország egykori déli határai mentén, a bánáti térségben. Ezekről a helyekről a XX. század derekára kipusztult. Ezzel egy időben fölfedezték a Hanságban és Ócsán is, de előbbi lelőhelye feledésbe merült. A múlt század második felében már csak az ócsai előfordulást tartották nyilván, és mivel a faj a természetvédelem szempontjából európai jelentőségű, a hazai lepkészek az állomány alakulását különös figyelemmel kísérték. De voltak olyanok is, akik kíméletlenül pusztították, és különböző okok miatt évről évre nagyszámú egyedet gyűjtöttek. A hazai állományt megvédendő, az egykori peszéri előfordulás helyén, és attól nem messze Kunadacs környékén, Ócsán kikelt példányokat engedtek szabadon 2005 és 2006 években. A visszatelepítés sikeresnek bizonyult. Eközben megtalálták a kipusztultnak vélt hansági állományt is, és jól megtervezett kutatómunkával többé-kevésbé sikerült feltárni a faj pannóniai életmenetét. Mindezek ismeretében remélhető, hogy megfelelő intézkedések történnek az élőhelyek fenntartása érdekében, és ha lehetséges, a népes állományokból további visszatelepítések történhetnek.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/oedippus.jpg" alt="oedippus.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ezüstsávos szénanimfa. Fotó: Ambrus András PhD/izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Colias erate</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Csángó surán = cigány kéneslepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A magyar nappali lepkék egyik legújabb kolonistája. Faunaterületünkön szórvány példányai már megjelentek az 1950-es években, az 1980-as évek derekán hódította meg a Kárpát-medencét, részben Moldva (Csángóföld) felől. Az ezredfordulóra mindenütt jelentős állományai alakultak ki, elsősorban nagykiterjedésű pusztagyepekben, szikár legelőkön, parlagokon vagy lucernásokban. Ez utóbbi miatt az agronómusok potenciális kártevőként is nyilvántartják. Életmenete a Kárpát-medencében még nincs megfelelőképpen feltárva. Rokonaitól eltérően talán báb alakban is áttelel, erre utalnak a viszonylag korán, április végén megjelenő egyedei. A tavaszi nemzedék többi rokonához hasonlóan alacsony egyedszámú, de a nyár derekára és ősszel állományai jelentős népességeket mutathatnak. A tipikus hím példányok terepen könnyen felismerhetők élénk citromsárga színükről. Mivel rokonaival szabadon kereszteződik, a hibrid nőstény példányok meghatározása nemcsak terepen, de még múzeumi gyűjteményekben is gondot okozhat. A hernyó tápnövénye különböző pillangósok, leggyakrabban a lucerna.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/erate.jpg" alt="erate.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Csángó surán. Fotó: Kis Patrik/izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Libythea celtis</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Ostorfa csőrke = csőröslepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A XX. század elején a Kárpát-medencében csak szórvány megfigyelésekről tudtunk, egy-egy példány feltűnése nagy izgalmakat okozott a lepkészek körében. Ha valaki akkoriban gyűjteni szerette volna, le kellett utaznia az Al-Dunához, ahol Mehádia és Herkulesfürdő környékén állandó populációi voltak. A második világháború után több állományát is felfedezték a mai Magyarország területén. Ennek magyarázatára olyan vélemények is megjelentek, hogy az új kolóniákat létrehozó egyedek a bolgár hadseregcsoport tankjaira álcaként font ostorfa ágakkal együtt kerültek Magyarországra. Ez a magyarázat nem vette figyelembe, hogy a csőrkék mind vándorolnak, és minden bizonnyal a változó éghajlat következtében a Mediterráneumban élő faj számára az Alföld is megfelelő tenyészőterület lett. Széleskörű meghonosodásához hozzájárul hernyójának tápnövénye, a különféle Celtis- (ostorfa-) fajok inváziós megjelenése. A példányok egy része nálunk telel. A nőstény áttelelés után rakja le petéit, a lepkék június elejére kelnek ki, és helyenként csapatokba verődve szülőhelyükről elvándorolnak. A nyárvégi időszakokban a vándorlás ellenkező irányú, és feltételezhetően az elvándorolt egyedek egy része visszatér szülőhelyére. A Duna-Tisza közén mindenütt megtalálható, a leggyakoribb nappali lepkék közé tartozik, kertvárosokban, erdőkben, ligetekben mindenütt előfordul.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/celtis.jpg" alt="celtis.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ostorfa csőrke. Fotó: Pintér Balázs, Szlávik Eszter/izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Neptis sappho</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Kis fehérsávka = kis fehérsávoslepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Egészen az 1950-es évekig üde sík- és dombvidéki tölgyeseink és gyertyánosaink jellegzetes lepkefaja volt, hernyójának tápnövényéül a tavaszi lednek <em>(Lathyrus vernus)</em> szolgált. A hatvanas évektől kezdve Magyarországon különösképpen megritkult, csak nagyon kevés helyen maradtak fenn állományai. Az ezredforduló táján egyszer csak újra megjelent, olyan helyeken is, ahol sohasem látták azelőtt. Sőt, ami a legfeltűnőbb volt ebben a jelenségben, hogy az egyébként különösképpen fajszegény alföldi akácosok egy részében is erős állományait regisztrálták. Végül kiderült, ennek oka a faj tápnövény-váltása: hernyója a hungarikumok sorába felvett fehér akác <em>(Robinia pseudoacacia)</em> levelein is képes felnevelkedni. Emiatt üde akácosokban országszerte megtalálja életfeltételeit, nincs szüksége lednekre. A lepkék röpképe kecsesen vitorlázó, ágról ágra szálldosnak, kitárt szárnyakkal nyugodtan sütkéreznek. Kedvelt alanyai a természetfotósoknak. Az óvilág trópusi területein nagy fajszámú rokonsága él, emiatt is a faj a hazai fauna „egzotikuma”, régebben még a messzi Angliából is eljöttek lepkészek Magyarországra, hogy láthassák.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/sappho.jpg" alt="sappho.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kis fehérsávka. Fotó: Tímea Panny Miskolczi/izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Plebejides sephirus</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Zefír boglárka = fóti boglárka)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A fajt először Frivaldszky Imre küldöttei találták az első balkáni útjuk során (1833), és „Sephir boglárka” néven került leírásra a Magyar Tudós Társaság évkönyvében. Hamarosan kiderült, hogy a Kárpát-medencében is honos: legelőször Erdélyből mutatták ki, ahol a mezőségi dombvidéken és a csatlakozó bihari-szilágysági részeken különösképpen elterjedt, majd előkerült a delibláti homokpusztákról is. Első, a mai Magyarország területéről származó adata 1912-ből, Buda környékéről származik. 1944-ben találták meg a fóti Somlyón, és közel fél évszázadig azt gondolták, csak ott fordul elő. De az 1980-as éveket követően nemcsak a Pesti-síkságon, hanem az Északi-középhegység több pontján is megfigyelték, jelenléte mindig szorosan kapcsolódott a hernyó csüdfű tápnövényéhez, az <em>Astragalus dasyanthus</em>-hoz vagy <em>A. exscapus</em>-hoz. A Duna-Tisza közéről egészen eddig nem ismertük, 1998-ban viszont célzott keresés során előkerült a bócsai csüdfüvesből, hiszen „aki keres, az talál”! A Kiskunságban végzett faunakutatások során feltehetően azért kerülhette el a lepkészek figyelmét, mert a csüdfüves élőhelyét nem mintavételezték. Mivel a zefír boglárka állománya a bócsai területen különösképpen virulens, a nemzeti park igazgatási területéhez tartozó kunpeszéri gyepekben található csüdfüvesekben újabb állományát hozták létre, bócsai példányok áttelepítésével. Bár Kunpeszéren a hernyó tápnövénye nagy számban fordul elő, nem tudni, mi lehetett az oka annak, hogy a faj nem volt jelen az élőhelyen. A jövőbeli telepítések mellett talán ez lehet a további kutatásoknak a legizgalmasabb kérdése.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/sephirus_2.jpg" alt="sephirus_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Zefír boglárka. Fotó: Cseke László/ izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Zerynthia polyxena</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>(Csipkés böngör = farkasalmalepke)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez a gyönyörű lepke hazánk faunájában nemcsak szépségét, hanem hernyójának tápnövényét tekintve is egyedülálló: kizárólag a mérgező közönséges farkasalma <em>(Aristolochia clematitis)</em> leveleit és friss hajtásait fogyasztja. Mérgező voltát nemcsak a narancssárga-fekete bibircsókos hernyók jelzik, hanem maga a lepke is: vészhelyzetben összecsapja szárnyait, holtnak tettetve magát oldalára fordulva a földre esik, potrohát begörbíti, és fekete-piros-sárga riasztó színeit mutatja támadója felé. Mivel a farkasalma megbolygatott, laza talajú területek pionír növénye, a böngör is csak ilyen helyeken tűnik fel. Feltehetően a folyamszabályozások előtt az élettere sokkal szélesebb volt a különböző áradásokat követő szukcessziós folyamatok következtében, és az állomány súlypontja évről-évre változott. Manapság viszont élettere az üde akácosok, árokpartok, szemétlerakó-helyek, vízjárta mélyutak és a fönnmaradt keskeny árterek környékére szorítkozik. Tehát állományainak dinamikája (és természetesen a faj fennmaradása) szinte teljesen az emberi tevékenységtől függ. A Duna-Tisza közén nagyon sok helyen honos, állományai kiterjedt metapopulációs közösséget alkotnak. Ez a jelenség mutatja, hogy még a legspeciálisabb életmódú faj is képes az ember alkotta tájban megtalálni a számára legkedvezőbb viszonyokat.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/polyxena.jpg" alt="polyxena.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Csipkés böngör. Fotó: Rahmé Nikola/izeltlabuak.hu, CC BY 4.0</p>
<p style="text-align: justify;">A fentiekben bemutattunk néhány szemet gyönyörködtető színes, érdekes rajzolatú nappali lepkefajt, amelyek a megszokott trendektől eltérően napjainkban nem visszaszorulóban, hanem terjeszkedőben vannak. A talán szokatlan jelenség mögött részben a változó, melegedő és egyben egyre szárazabb éghajlat állhat, amely bizonyos fajok számára kedvező életteret kínál a Kárpát-medencében elhelyezkedő Duna-Tisza közén. Minden kétséget kizáróan ilyen faj a csángó surán, az ostorfa csőrke és a magyar színjátszó. Az ember által formált tájhoz nagy sikerrel alkalmazkodik az egykor ritka kis fehérsávka, és a régebben a lazatalajú homokhátságokon előforduló csipkés böngör. Két, a nemzetközi és hazai természetvédelem által veszélyeztetett fajként nyilvántartott faj esetében pedig sikeres telepítési kísérletek bizonyítják, hogy a biodiverzitás csökkenése ellen lehetséges, és szükséges ilyen módon is küzdeni, ami életben tartja a reményt, hogy a köröttünk levő életet képesek vagyunk megőrizni a jövő nemzedékek számára is.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>*</em></strong><em>BÁLINT ZS. & KATONA G. (2018): A turjánvidék nappalilepke-faunája két évszázad adatai alapján: eltűnések és megtelepedések. (Butterflies of the turjánvidék: disappearence and appearence of species across two centuries.) pp. 697–730. – In: KORDA M. (editor): Rosalia 10 Természetvédelem és kutatás a Turjánvidék északi részén Tanulmánygyűjtemény. (Nature Conservation and research in Northern Turján Region. Collected studies.) Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 999 pp. <a href="https://www.dunaipoly.hu/uploads/2018-07/20180703152034-rosalia-10-honlapra-eml06tff.pdf?1.21.11">https://www.dunaipoly.hu/uploads/2018-07/20180703152034-rosalia-10-honlapra-eml06tff.pdf?1.21.11</a> </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F14%2Fremeny_pillango%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F14%2Fremeny_pillango%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F08%2F14%2Fremeny_pillango%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A reménység pillangói"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/08/14/remeny_pillango#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18112676" border="0" /></a><br /></p>
sz:Bálint_Zsolt
Lepkegyűjtemény
sz:Katona_Gergely
sz:Tóth_Balázs
0
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/lepke/metis.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/23/tuz_es_viz_130
Tűz és víz – vulkanisták és neptunisták Magyarországon
2023-06-23T10:55:46+02:00
2023-06-23T10:55:46+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/bonasone_pluto_jupiter_neptun.jpg" alt="bonasone_pluto_jupiter_neptun.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Pluto, Jupiter és Neptun megosztoznak a világon. Giulio Bonasone (1531–1576) metszete. (Forrás: <a href="https://www.metmuseum.org/art/collection/search/392646" target="_blank" rel="noopener noreferrer">MET</a>)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A 18/19. század fordulója körül vagy fél évszázadon át dúlt egy igen komoly „<a href="https://www.ponticulus.hu/rovatok/hidverok/rozsa-peter-geologia-a-paradigma-elott.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>földtudományos háborúság</u></a>” a vulkanisták (plutonisták) és a neptunisták között. A két tábor hívei közül a neptunisták ugyan nem tagadhatták a tűzhányók létezését, de a vulkanizmust elszigetelt jelenségnek tartották, és leginkább a föld alatti széntelepek égéséből származtatták. Ennek megfelelően lényegében valamennyi kőzetről úgy gondolták, hogy a tengerekben keletkezett. Így üledékes eredetűnek tartották a bazaltot is, a freibergi Bányászati Akadémia tekintélyes professzora, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Abraham_Gottlob_Werner" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>Abraham Gottlob Werner</u></a> véleménye alapján. Werner egy németországi lelőhelyről (<a href="https://www.erzgebirge-tourismus.de/assoziierte-bestandteile/poi/geotop-basaltsaeulen-am-scheibenberg/poi.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>Scheibenberg</u></a>) a vízszintesen rétegzett agyagra, homokra és homokkőre látszólag folyamatos átmenettel rátelepülő bazaltot írt le, amiből a kőzet üledékes eredetére következtetett.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/scheibenberg_basalts_ulen_img_9914wi.jpg" alt="scheibenberg_basalts_ulen_img_9914wi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong> A Scheibenberg bazaltoszlopai. (Forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Scheibenberg._Basalts%C3%A4ulen....IMG_9914WI.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Wikipedia</a>, Kora27 képe)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A vulkanisták ezzel szemben helyesen állapították meg a ma is vulkáni képződményként besorolt kőzet legtöbbjének eredetét, és azt, hogy a tűzhányókon keresztül a Föld belső hője által megolvasztott anyag jut a felszínre. E belső hő eredetére persze még nem tudtak megfelelő magyarázatot adni. A plutonizmus vezéralakja a skót <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Hutton" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>James Hutton</u></a> volt, aki a gránit magmás eredetét is felismerte. A mélységi magmás kőzeteket egyébként még az olyan lelkes vulkanisták, mint a pozsonyi születésű <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Ehrenreich_Fichtel" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>Johann Ehrenrech von Fichtel</u></a> is gyakorta üledékes kőzeteknek tartották.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/fichtel_cimlap_feketehegy_i.jpg" alt="fichtel_cimlap_feketehegy_i.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A szerző által kialudt vulkánnak tartott tokaji-hegységi Fekete-hegy Fichtel egyik könyvének címlapjáról. (Forrás: A Magyar Állami Földtani Intézet (ma SZTFH Földtani Igazgatóság) könyvtárának szívessége.)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A történelmi Magyarország és Erdély – számos vulkáni eredetű hegysége révén – a hosszú évtizedekig zajló vulkanista–neptunista tudományos háborúság népszerű hadszíntere volt. Munkatársunk, Papp Gábor <a href="https://www.researchgate.net/publication/370637027_Fire_and_water_-_Vulcanists_and_Neptunists_in_Hungary_with_a_review_of_the_impact_of_Werner_on_Hungarian_mineralogy_in_general" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>legújabb tanulmányának</u></a> második fele a földtudományokkal is foglalkozó régi magyarországi természetbúvároknak a vulkanista–neptunista vitában elfoglalt álláspontját mutatja be. A több korábbi résztanulmány adatait csokorba gyűjtő és kiegészítő cikk a Wernert megelőző időszakból Ignaz von Born, majd a legtüzesebb magyarországi vulkanista, Johann Ehrenrech von Fichtel, a vulkanistából neptunistává lett Mathias Sennowitz, a meggyőződéses neptunista Bredetzky Sámuel, végül az éles szemű megfigyelőként egyik tábor irányában sem elköteleződő Kitaibel Pál ez irányú állásfoglalásait ismerteti.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/vulcanus_bazaltot_kalapal.png" alt="vulcanus_bazaltot_kalapal.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A vulkanista Fichtel természetesen a neptunistákkal ellentétben a bazaltot – helyesen – vulkáni kőzetnek tartotta, amit ékesen bizonyít egyik könyve címlapi ábrája, melyen Vulcanus isten kovácsolja üllőjén a bazaltoszlopokat. (Forrás: <span style="text-decoration: underline;"><a href="https://books.google.hu/books?id=lGhTAAAAcAAJ" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen</em></a></span>)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Papp Gábor, az MTM Ásvány- és Kőzettárának vezetője, visszatérő szerzője a Gurka Dezső filozófia- és tudománytörténész, a szarvasi Gál Ferenc Főiskola tanára által szerkesztett művelődéstörténeti <u><a href="https://gondolatkiado.hu/kereses/?q=Gurka+Dezs%C5%91" target="_blank" rel="noopener noreferrer">könyvsorozatnak</a></u>. A Gondolat Kiadónál megjelenő kötetek a 18–19. századi filozófia, irodalom és a természettudományok kölcsönhatásait taglalják. A <a href="https://www.researchgate.net/publication/370637242_Mineralogische_Konnotationen_im_18_und_19_Jahrhundert_Die_Wirkungsgeschichte_der_Freiberger_Bergakademie_in_Mittel-_und_Osteuropa" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>legújabb kötet</u></a> – főként német nyelvű – tanulmányai a hírneves freibergi Bányászati Akadémia közép- és kelet-európai tudományos kisugárzását mutatja be ezen időszakban. A cikk e kötetbe illesztéséhez az szolgáltatta az apropót, hogy a neptunisták vezéralakja az intézmény professzora, a fentebb említett Abraham Gottlob Werner volt. Őt nemcsak a német geológia atyjaként tartják számon, de kisszámú publikációja, viszont nagyszámú tanítványa révén a földtan fejlődésére általában véve is nagy hatást gyakorolt. Az ásványtan tudománya is egyik kimagasló úttörőjeként tartja számon.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/werner_benko.jpg" alt="werner_benko.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Werner „szép, és igen hasznos könyvetskéje”, a <em>Von den äusserlichen Kennzeichen der Fossilien</em> (1774) és ugyanez Benkő Ferenc magyarításában: <em>A köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről </em><em>(1784, címlap). (Forrás: <span style="text-decoration: underline;"><a href="https://www.sophiararebooks.com/pages/books/5615/abraham-gottlob-werner/von-den-ausserlichen-kennzeichen-der-fossilien%20és http://www.kozpontiantikvarium.hu/aukcio/107/1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Sophia Rare Books</a></span>)</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Werner nevéhez fűződik a leíró ásványtan „objektív” – mérhető, azaz számszerű fizikai, kémiai és kristálytani adatokon alapuló – korszaka előtti „szubjektív” – érzékszervi, illetve minőségi jellegű fizikai-kémiai észleléseken nyugvó – időszakának csúcsteljesítménye, az ásványoknak e „szubjektív adatok” alapján végrehajtott leírásának rendszere. A – Werner szavaival élve – „külső ismertető jegyeken” alapuló jellemzés igazi német precizitással kidolgozott rendszerét (1774) egyébként a világon először magyarra fordították le (Benkő Ferenc erdélyi református pap, az első magyar nyelvű ásványtankönyv későbbi szerzője 1784-ben). Werner rendszertana ugyan nem hozott alapvető újdonságot elődeiéhez (Bergman, Cronstedt) képest, viszont – általában Werner tanítványai – haláláig, 1817-ig rendszeresen új és új kiadásokban tették közzé, a werneri „objektív szubjektivitás” szemüvegén át leírt új ásványokkal kiegészítve. Máig – és alighanem mindörökké – velünk élő öröksége az egyszerű -it végű ásványnevek bevezetése a hosszadalmas latin (vagy nemzeti nyelvű) nevek vagy a bányászoktól átvett elnevezések helyett. Ez a werneri újítás az ásványtanon kívül a mesterséges anyagok elnevezésénél is elterjedt, gondoljunk csak a bakelit, dinamit, keramit nevére. Papp Gábor cikkének első fele Werner munkásságának magyarországi és erdélyi fogadtatását és hatását ismerteti a leíró ásványtan, a rendszertan és a nevezéktan területén.</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.researchgate.net/publication/370637027_Fire_and_water_-_Vulcanists_and_Neptunists_in_Hungary_with_a_review_of_the_impact_of_Werner_on_Hungarian_mineralogy_in_general" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>Papp Gábor: Fire and water – Vulcanists and Neptunists in Hungary (with a review of the impact of Werner on Hungarian mineralogy in general)</u></a>. – In: <a href="https://www.researchgate.net/publication/370637242_Mineralogische_Konnotationen_im_18_und_19_Jahrhundert_Die_Wirkungsgeschichte_der_Freiberger_Bergakademie_in_Mittel-_und_Osteuropa" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><u>Gurka, D. (szerk.): Mineralogische Konnotationen im 18. und 19. Jahrhundert. </u><u>Die Wirkungsgeschichte der Freiberger Bergakademie in Mittel- und Osteuropa.</u></a> Gondolat Kiadó, Budapest, 135–172.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/underwater-volcano.jpg" alt="underwater-volcano.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>Egy víz alatti vulkán kitörése – képletesen szólva Plútó és Neptun összecsapása. (A kép forrása: https://www.earth.com/news/underwater-volcanoes-ocean-soundscape/)</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F23%2Ftuz_es_viz_130%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F23%2Ftuz_es_viz_130%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F23%2Ftuz_es_viz_130%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tűz és víz – vulkanisták és neptunisták Magyarországon"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/23/tuz_es_viz_130#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18151568" border="0" /></a><br /></p>
sz:Papp_Gábor
0
Tűz és víz – vulkanisták és neptunisták Magyarországon
Bemutatjuk hogy kőzeteink tűz és víz eredete közül melyiket és hogyan választották egykori tudós honfitársaink.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/asvanytar/01/underwater-volcano.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/asvanytar/01/bonasone_pluto_jupiter_neptun.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/21/hogyan_viselkedjunk_a_dolmanyos_varjakkal
Hogyan viselkedjünk a dolmányos varjakkal?
2023-06-21T13:14:01+02:00
2023-06-21T13:14:01+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Gyakori probléma, hogy a városi állatvilág egyes sok generáció óta velünk élő képviselői nagymértékben bizalmasakká válnak az emberekkel, és szinte teljesen elvesztik a félelemérzetüket. Gondoljunk a budapesti belterületen feltűnő, forgalmas úton kocogó vaddisznókra, az Erdélyben kukákat fosztogató barnamedvékre, a tengerparti sétányokon élelmet raboló sirályokra!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Budapesten a konfliktusok egyik főszereplője a járókelőket megtámadó dolmányos varjú.</p>
<p style="text-align: justify;">Mikor a legnagyobb a támadások esélye, és miért?</p>
<p style="text-align: left;">Szerző (szöveg és fotók): <strong>Fuisz Tibor</strong> (Madárgyűjtemény)</p>
<p style="text-align: center;"><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/dolmanyos_dobozbandoboz_fti1095.jpg" alt="dolmanyos_dobozbandoboz_fti1095.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>Opportunista táplálkozás-stratégia: minden elérhető forrást kihasználnak, az ételhulladékot is.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A „támadások” túlnyomó többsége április és június között következik be, amikor a dolmányos varjak a fiókáikat nevelik. A fészekből kiugró, de még rosszul repülő fiatalokat a talajon etetik a szülők, a magasabb növényzetben, vagy éppen egy parkoló autó alatt rejtőző fióka észrevétlenül várja az eleséget hozó szülő felbukkanását. Ilyenkor, ha egy gyanútlan járókelő túlságosan közel sétál a fiatal madárhoz, a szülők megpróbálják elhessegetni a támadót. Nagyon ritka, hogy valódi harcba próbálnak bocsátkozni egy náluk 100-szor nagyobb tömegű élőlénnyel, de egy figyelmeztető bukórepülés hangos károgással ötvözve egy kocogó vagy bicikliző, a mobiltelefonját elmélyülten olvasó embert annyira megrémíthet, hogy megbotlik, elesik, esetleg autó elé zuhan.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/csatakos_szarnyprobalgatas_fti7182.jpg" alt="csatakos_szarnyprobalgatas_fti7182.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A fiókák kikelése után történik a legtöbb konfliktus </strong></p>
<p style="text-align: justify;">A problémás madarak másik csoportja a háznál nevelt elszabadult fiókák, amelyek nem látnak ellenséget az emberben, sőt azoktól a megszokott módon hangosan élelmet koldulnak. Ezeket a károgva kéregető, az emberhez közel repülő madarakat azután felbátoríthatja, ha a gyanútlan járókelők, vagy különösen gyerekek elfutnak előlük. Bevésődik, hogy az embereket büntetlenül lehet hajkurászni. Ezt a magatartást a varjak, mint szociális kötelékben együtt élő társas állatok egymástól gyorsan eltanulják.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/dolmanyos_mazsola_futar_fti3054.jpg" alt="dolmanyos_mazsola_futar_fti3054.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A rendkívül erőteljes csőrrel apró tárgyakat, például mazsolát is felcsipegethetnek, de madárfiókákat is képesek elejteni. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a varjúfélék rendkívül okos, kiváló memóriával rendelkező madarak. Ha valaki kutyasétáltatás közben ebét hajszára biztatva riogatja a dolmányos varjakat, annak az arcát megjegyzik a kis csapatok, és akár akkor is támadni, kergetni fogják, ha a kutyája nincs is jelen. Ez is olyan helyzet, ami előtt értetlenül áll a naiv szemlélő, látszólag ok nélkül következik be az éppen egyedül baktató „Gazdi” csoportos letámadása.</p>
<p style="text-align: justify;">Ennél még súlyosabb hiba, ha a madarak annak tanúi, hogy valaki – akár segítő szándékkal, hogy a tehetetlen fiókát biztonságosabb helyre vigye – az ügyetlen madarat üldözi, megfogja, és az hangosan károgva segítséget kér. Nos, ezek az emberek számíthatnak rá, hogy a későbbiekben is összeverődnek a környék varjúi, hogy hangosan ijesztgessék, esetleg mélyrepülésben szárnyukkal rá is csapnak.</p>
<p style="text-align: justify;">Minél kisebb egy gyermek, a dolmányos varjak annál bátrabban fognak fellépni vele szemben, ezért a szülők figyeljenek arra, hogy közparkokban semmilyen madarat, tőkés récét, földön szedegető dolmányos vagy vetési varjat, vagy például a vadvizeinken költő, fiókáit vezető nyári ludat és különösen bütykös hattyút ne kergessenek meg a gyerekek, a szülő madarak ugyanis az életük árán is megvédik a kicsinyeiket.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/2023_feszek_belelos_fti1591.jpg" alt="2023_feszek_belelos_fti1591.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>A dolmányos varjak beköltöztek a városokba, fészekanyagot gyűjtenek a parkokban</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi a teendő a támadások elkerülése érdekében?</strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">Csak arra kiképzett emberek tartsák / neveljék otthon a mentett varjúfélék fiókáit, kerülendő az emberhez, kézhez szokott madarak elengedése. (A madarak tartása egyébként adminisztrációs kötelezettségekkel is jár.)</li>
<li style="text-align: justify;">Kutyánkat ne engedjük, és különösen ne biztassuk a madarak hajkurászására.</li>
<li style="text-align: justify;">Kisgyermekünk ne rohangáljon a parkban vagy vízparton madarak fiókái után, így elkerülhetjük a szülők támadását.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi a teendő madártámadás esetén?</strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A határozottan fellépő, a madárral szembe forduló felnőtteket nem fogják valóban megtámadni a dolmányos varjak, azokat legfeljebb ijesztgetni próbálják.</li>
<li style="text-align: justify;">A tolakodó madarat karlengetéssel, egy nálunk lévő pulóverrel, kabáttal vagy táskával felé legyintve könnyűszerrel elhessegethetünk.</li>
<li style="text-align: justify;">Ha dolmányos varjú fiókát látunk, azt ne közelítsük meg, vagy ha ez szükséges, vigyük a közlekedéstől, járdától, játszótértől távolabb egy dobozban, és engedjük el.</li>
</ul>
<p style="text-align: center;"> <img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/2023_ostorfa_fti0048.jpg" alt="2023_ostorfa_fti0048.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>A varjak sok növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, az itt látható madár épp az ostorfa termését szedegeti.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Részletesebb információk az MME honlapján olvasható:</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.mme.hu/embereket_tamado_madarak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.mme.hu/embereket_tamado_madarak</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F21%2Fhogyan_viselkedjunk_a_dolmanyos_varjakkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F21%2Fhogyan_viselkedjunk_a_dolmanyos_varjakkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F21%2Fhogyan_viselkedjunk_a_dolmanyos_varjakkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hogyan viselkedjünk a dolmányos varjakkal?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/21/hogyan_viselkedjunk_a_dolmanyos_varjakkal#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18149496" border="0" /></a><br /></p>
sz:Fuisz_Tibor_István
0
Hogyan viselkedjünk a dolmányos varjakkal?
Gyakori probléma, hogy a városi állatvilág velünk élő képviselői bizalmasan, néha agresszíven reagálnak az emberekre.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/madargyujtemeny/dolmanyos_dobozbandoboz_fti1095.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/madargyujtemeny/dolmanyos_dobozbandoboz_fti1095.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/20/kokocsonya
Kőkocsonya
2023-06-20T13:20:54+02:00
2023-06-20T13:20:54+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>Kevés olyan híres/hírhedett alga van a világon, aminek beceneve is van, sőt a köznapi ember is lépten-nyomon találkozhat vele. A világ sok pontján szinte megkerülhetetlen, ráadásul sok szempontból érthetetlen a viselkedése, terjedése, hatása a mindennapokra. A Didymo-ként is emlegetett kovaalgáról ejtenék most néhány szót, ő ennek a blogbejegyzésnek a főszereplője.</strong></p>
<p>Szerző: <strong>Buczkó Krisztina</strong> (algagyűjtemény)</p>
<h2>És miért pont most?</h2>
<p style="text-align: justify;">A Múzeumok Éjszakáján Múzeumunk Dél-Amerikába kalauzolja el a látogatókat. Ehhez a programhoz kapcsolódóan kerestünk képeket, kiállítandó anyagot, híreket, információkat, így került ismét elő Argentínából néhány kép.</p>
<p style="text-align: justify;">2022 novemberében Argentínában, Bariloche-ben rendezték meg a <a href="https://www.ial-ipa2022.com/wp-content/uploads/2022/11/tercera-circular-FINAL-B.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Paleolimnológia Szimpóziumot</a>, ahol munkatársaimmal bemutathattam az OTKA által (NKFIH) finanszírozott kutatásaimat. Ezek az összejövetelek valóban a legjobb alkalmak arra, hogy találkozzunk a kollégákkal, megismerhessük az aktuális kutatási irányokat. A konferencia után – ha már sikerült egy ilyen távoli pontjára eljutni a Világnak – elindultunk, hogy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Bariloche" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bariloche</a>-n, a méltán híres üdülőhelyen kívül mást is megnézzünk Argentínából. </p>
<p style="text-align: justify;">A <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Nahuel_Huapi_National_Park" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Nahuel Huapi Nemzeti Parkba</a> érkezve a tóparton tábla fogadott, ami felhívja a figyelmet a Didymo előfordulására:</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/1-abra-nahuel_huapi20221202_131152.jpg" alt="1-abra-nahuel_huapi20221202_131152.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><strong>Didymo tábla a tó partján (Fotó: Buczkó Krisztina)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A tavak partján több ponton is találkoztunk ilyen táblákkal, ebből arra következtethetünk, hogy a jelenség tömeges. És valóban, a Föld számos pontján már komoly gazdasági gondokat okoz a <em>Didymosphenia</em> <em>geminata</em>, vagy ahogy jobban ismerik az emberek, a Didymo kocsonya előfordulása.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/2-puma-nahuel_huapipuma20221202_131520.jpg" alt="2-puma-nahuel_huapipuma20221202_131520.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Ugyanezen tó partján a puma előfordulására figyelmeztet egy másik tábla. Nem rossz társaság… (Fotó: Buczkó Krisztina)</strong></p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Akkor most következzen a Didymo története!</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">A Didymo története már régóta foglalkoztatja az algológusokat, hogyan lehetséges az, hogy alapvetően a tiszta, oligotróf vizeket kedvelő alga inváziós, tömeges, a vízi életet nagyban befolyásoló, káros algává válik, amit meg kell próbálni minél inkább visszaszorítani, irtani.</p>
<p style="text-align: justify;">Valamikor a kétezres évek elején egyre több helyen jelent meg vastag, barna kocsonyatömeg a patakok és a folyóvizek kövein. Ez a kocsonyatömeg egészen elképesztő méretű, vastagsága akár több centiméter is lehet és sok négyzetkilométeren is fedheti a folyóvizek medrét. Az első jól dokumentált előfordulási adat 2004-ből, Új-Zélandról származik, de ezután minden évből találkozhatunk adatokkal a tömeges megjelenéséről: Argentína, Chile, Ausztrália, Kanada az Egyesült Államok… Én személy szerint először 2018-ban Izlandon, egy gyönyörű vízesés aljában csodálkoztam rá egy kőre, aminek a felszínét barna “púpok” lepték el.</p>
<p style="text-align: justify;">A <em>Didymosphenia</em> <em>geminata</em> édesvízi kovaalga faj, mely aljzathoz rögzült életmódot folytat, elsősorban kövek felszínén telepszik meg. Nagy mennyiségben képes kocsonyás anyagok (elsődlegesen poliszacharidok és fehérjék) kiválasztására, melyek hosszú, több centimétert is elérő nyéllé állhatnak össze. Az egyes egyedek e kocsonyanyél segítségével rögzülnek az aljzathoz. A kocsonyanyél az, ami igazán kellemetlenné és ártalmassá teszi a Didymot.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/3-abra-kovekalercesnemzetipark20221203_160855.jpg" alt="3-abra-kovekalercesnemzetipark20221203_160855.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: center;"><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/45.jpg" alt="45.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> <span style="text-align: center;"> </span><strong style="text-align: center;">Didymoval borított kövek Argentína vizeiben. A köveken több cm vastag bevonat van, színe alapján is könnyű felismerni a kocsonyatömeget (Fotó: Buczkó Krisztina)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Elterjedési területe eredetileg Észak-Amerika és Európa volt, de az utóbbi évtizedekben a déli féltekén is egyre nagyobb ütemben terjed, egyre növekvő ökológiai és gazdasági problémát okozva. Az 1980-as évek végéig az alacsony vezetőképességű, oligotróf, hideg vizek (hegy- és dombvidéki víztípusok) indikátorfajának tartották. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban egyértelművé vált, hogy a faj ökológiai toleranciája szélesebb: magas tápanyagtartalmú vizekben, illetve hasonló jellegű antropogén hatásoknak jelentős mértékben kitett, gyorsabb sodrású patakokban is rendszeresen jelen van. Tömeges elszaporodása esetén a sejtek által kiválasztott kocsonyás polimerháló akár 20 centiméter vastag és több kilométer hosszú szőnyeget is alkothat az aljzaton. A kocsonyanyeleket magas kalciumtartalmú mikroszálak kapcsolhatják össze. A kövekhez tapadó kocsonyanyelek végén ülő kovavázas algák jellegzetes, félgömbszerű képleteket, kinövésszerű kocsonyatelepeket hoznak létre. Ezt szabad szemmel is könnyű felismerni, és mivel nincs más ilyen tulajdonságokkal rendelkező alga, ezért már a terepen is fel lehet ismerni a Didymo csomókat.</p>
<p><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/didymo.jpg" alt="didymo.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Az egyik leghíresebb Didymo kép, Új-Zélandról. <a href="https://www.lhprism.org/species/didymosphenia-geminata">https://www.lhprism.org/species/didymosphenia-geminata</a> (Biosecurity New Zeland)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A tömeges előfordulás az adott terület táplálékhálózatának felborulásához vezethet, csökkentve több élőlénycsoport (vízi makrogerinctelenek, halak stb.) élő- és szaporodóhelyeit, alapjaiban veszélyeztetve a közösség biodiverzitását. A szűrőberendézéseket gyorsan eltömítve is képes komoly károkat okozni. Na de ne csak rosszat mondjunk erről – az egyébként gyönyörű és hatalmas – kovaalgáról: szennyvíztelepeken a kocsonyatömeg remek számos fém (ólom, a nikkel, kadmium) kivonásában, hatékony szűrőként használható.</p>
<p style="text-align: justify;">Terjedése gyors és az ember, mint közvetítő nagyban hozzájárul a Didymo tömegessé válásához. A legtöbb helyen, ahol előfordul a Didymo arra a következtetésre jutottak, hogy a halászcsizmák, sporthajók, halászfelszerelések sőt a fürdőruhák is remek “szállítóeszközök”. Számos országban – így Argentínában is – megfogalmaztak már ajánlásokat az emberi hatás csökkentésére. Többek között ilyen, az, hogy a csizma talpára fordítsanak nagyobb figyelmet, rendszeresen szárítsák ki a felszereléseket és tisztítószerekkel is próbálják tisztán tartani a vízi eszközöket, ruhákat.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/6-abra-alercestabla20221203_152346.jpg" alt="6-abra-alercestabla20221203_152346.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Figyelmeztető tábla az Alerces nemzeti parkban – hogyan figyeljünk a cipőnkre, ha a vízparton járunk (Fotó: Buczkó Krisztina)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Didymo rosszul tolerálja a szennyezéseket, főleg az oligotróf vizeket részesíti előnyben, tömegessé válása ott várható, ahol magasabb a kalcium és szulfát ionok koncentrációja. Az édesvizeket erősen befolyásolja az antropogén szulfát szennyezés, vagyis a Didymo tömegessé válásában az embernek vélhetőleg nem elhanyagolható szerepe van. A vizek hőmérsékletének emelkedésével is összefüggés mutatható ki a Didymo terjedésével. <br /><br /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/kezben.png" alt="kezben.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Az alga kézben Forrás: <a href="https://eu.poconorecord.com/story/sports/2008/06/01/what-s-didymo-what-you/52392894007/">https://eu.poconorecord.com/story/sports/2008/06/01/what-s-didymo-what-you/52392894007/</a></strong></p>
<p style="text-align: justify;">A terjedés nyomonkövetése a műholdas rendszerek fejlődésével egyre pontosabb – igaz ez főleg a nyári időszakra igaz, télen hó alatt nem működik. A lakosság bevonása a megfigyelések jelentésébe, az ún. Citizen Science ugyancsak nagyon hasznos módszer, ahogy már írtuk a Didymo telepek könnyen felismerhetőek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/szigetkoz.png" alt="szigetkoz.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Didymo a Szigetközből (Fotó: Buczkó Krisztina)</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Azért reméljük, hogy hazánkban nem kell berendezkedünk a Didymo monitorozására. Jelenléte hazai vizeinkben a 1960–1970-es évektől már kimutatható, ugyanakkor rendszeresen csak a 2000-es évektől találjuk meg. Szerencsére Magyarországon eddig csak szórványosan, kis egyedszámmal fordult elő. A Pannon Egyetem Limnológia Kutatócsoportjával közös munkánk egyik központi kérdése, hogy az inváziós kovaalgák miért jelennek meg a vizeinkben és melyek azok a fajok, amelyek veszélyt jelentenek.</p>
<p style="text-align: justify;"><br /><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/healthy_live_5.jpg" alt="healthy_live_5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kocsonyanyelek végén ülő Didymosphenia geminata egyedek fénymikroszkópos képe. (Sarah Spaulding felvétele, <a href="https://diatoms.org/species/didymosphenia_geminata">https://diatoms.org/species/didymosphenia_geminata</a>)</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fkokocsonya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fkokocsonya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F20%2Fkokocsonya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kőkocsonya"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/20/kokocsonya#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18143812" border="0" /></a><br /></p>
Algagyűjtemény
sz:Buczkó_Krisztina
0
Kőkocsonya a víz alatt
Kevés olyan híres vagy hírhedt alga van a világon, aminek beceneve is van, sőt bárki lépten-nyomon találkozhat vele.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/didymo.jpg
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/novenytar/algagyujtemeny/1-abra-nahuel_huapi20221202_131152.jpg
https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/19/hierodula
Falánk ragadozó Ázsiából – egy golyóstoll méretű „óriás”
2023-06-19T11:54:51+02:00
2023-06-19T11:54:51+02:00
múzeum
https://blog.hu/user/707103
<p style="text-align: justify;"><strong>A hazai rovarfauna egy új „óriással” gazdagodott, de az, hogy ennek örülhetünk-e vagy sem, még megválaszolásra, további kutatásra vár.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Szerzők: <strong>Péntek Attila László</strong>, <strong>László Márk</strong> és <strong>Katona Gergely</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Napjainkban a biológiai inváziók korát éljük. A globális világban olcsóbb, gyorsabb és tömeges lett a közlekedés, rendkívül intenzívvé vált a kereskedelem. Gépjárműveinkkel akaratunkon kívül is számos apró élőlényt hurcolunk be olyan területekre, ahová önerőből nem, vagy lényegesen hosszabb idő alatt juthatnának el. Megtelepedésüket sok esetben a klímaváltozás is segíti, természetes ellenségek és vetélytársak híján egyes jövevények invázióssá válhatnak. Emberi közvetítéssel az utóbbi években több nagyméretű, trópusi-szubtrópusi tájakon őshonos fogólábú-faj indult hódító útjára Európában, egyikük pedig Magyarországot is elérte.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/mantids/hierodula_lajtar.png" alt="hierodula_lajtar.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Faunára új rovar kézben. 2022, Domaszék. Szerző: <a href="https://www.izeltlabuak.hu/profil/Lajt%C3%A1r%20Lili" class="licenc-modal__owneruserurl">Lajtár Lili</a>, forrás: <a href="https://www.izeltlabuak.hu/talalat/322456" class="licenc-modal__spottingurl">izeltlabuak.hu</a>, licenc: <a href="https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/deed.hu">CC BY 4.0</a></p>
<p style="text-align: justify;">Az<strong> óriás ázsiai imádkozó sáska</strong> (<em>Hierodula tenuidentata</em>) egy nagyméretű, látványos, legtöbbször zöld de néha barnás vagy sárgás testű rovar, mely megjelenésével, antropomorf tulajdonságaival magára vonja az emberek figyelmét. Leggyakrabban hosszú életű nőstény egyedei láthatóak, melyek ősszel peterakás vagy napfürdőzés céljából elhagyják a fák lombkoronáját. Gyakran sima kérgű fák törzsén vagy napsütötte falakon kerülnek szem elé röviddel azelőtt, hogy az első fagyos éjszakák beálltával elpusztulnak. Mindezidáig Magyarországon csak egyetlen fogólábú fajt ismertünk az utóbbi évekig, de például Romániában már négy faj él, a Balkánon pedig ennek legalább a kétszerese. Európában háromtucatnyi faj ismert.</p>
<p style="text-align: justify;">A fogólábúak (<em>Mantodea</em>) minden faja ragadozó, általában más ízeltlábúakkal táplálkoznak és közismert viselkedés körükben a kannibalizmus is. Magyarországon évente egy nemzedékük fejlődik. Az imágók ősszel elpusztulnak, utódaik peteként vészelik át a telet.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/mantids/hierodula_female.jpg" alt="hierodula_female.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">Ezt a nőstény példányt Kiskunhalason, 2022 szeptemberében fotózta Kiss Tamás. </p>
<p style="text-align: justify;">A faj a hazánkban őshonos ájtatos manónál (<em>Mantis religiosa</em>) erőteljesebb testfelépítésű, nyakpajzsa rövid és széles, első pár szárnyain pedig egy-egy feltűnő, fehér folt látható. A fogólábának csípőjén a belső oldalon nincsen sötét színű folt, ellentétben az őshonos fajjal. Közismert rokonától egyértelműen elütő, szokatlan megjelenése miatt észlelői előszeretettel fotózzák le és töltik fel róla képeiket a Facebookra vagy valamelyik <em>citizen science</em> jellegű adatgyűjtő oldalra, hasznos forrást szolgáltatva ezáltal a tudomány számára. Mint minden olyan esetben, ahol Magyarország faunájára új állatfaj kerül elő, megpróbáltunk bizonyítópéldányokhoz jutni. Ez a törekvés hozta össze ezen cikk szerzőit, és juttatott élő és holt <em>Hierodula</em>-példányokat a Magyar Természettudományi Múzeum rovargyűjteményébe. Az egyik élő nőstény egyedet 2022 őszén, a Múzeumunkban megrendezett XLIII. Rovarászati Napokon is láthatták az érdeklődők. Közben megkezdődött a tudományos munka, melynek eredményeként egy nemrég megjelent <a href="https://zoologicalbulletin.de/BzB_Volumes/BzB_72_1/133_laszlo_20230610.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">tanulmányban</a> bemutattuk a faj európai elterjedését és a hazai adatait.</p>
<p style="text-align: justify;">Ismereteink szerint a faj elterjedési területe 21. század elejéig Délkelet-Ázsiától a Fekete-tenger keleti partvidékéig húzódott. Ettől nyugatra egyetlen előfordulási adata vált ismertté 1916-ból a Krím-félszigetről, ahol hosszú, csaknem évszázados szünet után a 2000-es évek elején újra megtalálták. A faj ezután rohamosan terjedt a Fekete-tenger partvidékén nyugati irányban. Emberi közvetítéssel 2007-ben bizonyítottan megjelent Görögországban, 2016-ban pedig Észak-Olaszországban, a Pó-síkságon is. Ezeken a területeken sikeresen megtelepedett, majd többek között e gócokból kiindulva folytatta hódító útját. 2017-től kezdődően a Balkán-félsziget számos országából is előkerült, az elmúlt pár évben leírták többek között a hazánkkal szomszédos Szlovéniából, Horvátországból, Szerbiából és Romániából.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/mantids/hierodula_europe_map.jpg" alt="hierodula_europe_map.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A <em>Hierodula tenuidentata</em> elterjedése Európában a XXI. század elején. A teli körök az adott évek intervallumába eső megfigyeléseket jelölik, az üres karikák az azt megelőző adatokat.</p>
<p style="text-align: justify;">Első ismert hazai példánya 2019-ben a Csongrád-Csanád vármegyei Zákányszéken egy kertben bukkant fel. A következő években Zákányszékről a faj petetokjai és lárvái is előkerültek, megtelepedését bizonyítva. 2020-ban Budapesten, Dél-Budán is észleltek egy kifejlett példányt, a találatot 2021-ben és 2022-ben újabbak követték. 2021 őszén a Városligetben keltett feltűnést több nagyméretű, nőstény <em>Hierodula</em>, ahogyan a platánfák törzsén napoztak. A budapesti észlelések mellett az elmúlt két évben folyamatosan gyűltek a megfigyelések Zákányszék mellett a Dél-Alföld más településéiről is. Jelenlegi ismereteink szerint az óriás ázsiai imádkozó sáska stabilan megtelepedett Szegeden és a vele nyugati irányban határos kisebb településeken, 2022-es kiskunhalasi megjelenése pedig további terjedését bizonyítja.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/mantids/hierodula_hungary_map.jpg" alt="hierodula_hungary_map.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A <em>Hierodula tenuidentata</em> elterjedése Magyarországon időrendben: <br />csillag (2019), négyzet (2020), háromszög (2021) kör (2022).</p>
<p style="text-align: justify;">A <em>Hierodula tenuidentata </em>Magyarországra érkezésének mikéntjével kapcsolatban több lehetőség is felvetődik. A kifejlett hímek mellett a kolonizáló nőstények is röpképesek (míg a potrohuk meg nem duzzad a több tucat petétől), tehát az első példányok Szeged környékére akár önerőből, Szerbia irányából is érkezhettek. Az egyelőre szigetszerűnek tűnő budapesti előfordulásai bizonyosan emberi közreműködéssel magyarázhatóak, a helyszínek alapján (frissen parkosított területek) legvalószínűbb, hogy díszfákhoz vagy cserjékhez rögzített kokonjait hurcolták be. Egy megtermékenyített nőstény akár öt kokont is lerakhat, melyek ujjpercnyi méretűek és mindegyikből kikelhet akár száz lárva is. Az elmúlt évek enyhe telei bizonyosan segítették e melegkedvelő rovar új nemzedékeit Közép-Európában, ráadásul faj legtöbb hazai észlelése települések belterületéről származik, ahol a hősziget-hatás is segíti túlélésüket.</p>
<p style="text-align: justify;">Az óriás ázsiai imádkozó sáska hatása az európai élővilágra vonatkozóan egyelőre kérdéses. Míg az új manó-faj elsősorban a fák, cserjék lombjában él, addig az őshonos imádkozó sáska inkább nyílt területek lágyszárú vegetációjának lakója. Eltérő élőhely-preferenciájuk csökkenti a két faj közötti versengés esélyét, ám aggodalomra ad okot, hogy az inváziós faj nőstényeinek feromonjai vonzzák az őshonos imádkozósáska-hímeket is, csökkentve azok szaporodási esélyét. A védett hazai fajhoz hasonlóan az emberre nézve az új jövevény is teljesen ártalmatlan, sőt a lombkoronában megbúvó kártevők, köztük az inváziós poloskafajok pusztításával jelenléte a kertben elvileg akár hasznos is lehet. További kutatások szükségesek azonban még ahhoz, hogy az új faj hazai jelenlétét bizonyossággal értékelni tudjuk.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Forrás</strong>: László M., Katona G. P., Péntek A. L. & Nagy A. V. 2023: <a href="https://zoologicalbulletin.de/BzB_Volumes/BzB_72_1/133_laszlo_20230610.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Spread of the invasive Giant Asian Mantis Hierodula tenuidentata Saussure, 1869 (Mantodea: Mantidae) in Europe with new Hungarian data</a>. – <em>Bonn zoological Bulletin</em> <strong>72</strong>(1): 133–144. <a href="https://doi.org/10.20363/BZB-2023.72.1.133">https://doi.org/10.20363/BZB-2023.72.1.133</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F19%2Fhierodula%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F19%2Fhierodula%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmttmuzeum.blog.hu%2F2023%2F06%2F19%2Fhierodula%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Falánk ragadozó Ázsiából – egy golyóstoll méretű „óriás”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://mttmuzeum.blog.hu/2023/06/19/hierodula#comments"><img class="item_ctp" src="https://mttmuzeum.blog.hu/rss/image/post/id/18145736" border="0" /></a><br /></p>
sz:Katona_Gergely
0
Falánk ragadozó Ázsiából – egy golyóstoll méretű „óriás”
A hazai rovarfauna egy új „óriással” gazdagodott, de az, hogy ennek örülhetünk-e vagy sem, még kutatásra vár.
https://mttmuzeum.blog.hu/media/image/2023/allattar/mantids/hierodula_lajtar.png
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
https://mttmuzeum.blog.hu
https://m.blog.hu/mt/mttmuzeum/image/2023/allattar/mantids/hierodula_lajtar.png