MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kurdisztáni Régészeti Expedíciója Dr. Dezső Tamás és Dr. Kalla Gábor vezetésével már 2016 óta folytat rendszeres kutatást az iraki kurdisztáni Grd-i Tle lelőhelyen, ahonnan a terepmunka során nagy mennyiségű és sokféle leletanyag gyűlt össze: kerámia edények, kőeszközök, ékszerek, egyéb tárgyi leletek, növényi maradványok, állatcsontok, embercsontok, és még ékírásos dokumentumok is. A hatalmas mennyiségű leletanyag tanulmányozása Iraki Kurdisztánban zajlik, ahol 2022 tavaszán nekem is alkalmam nyílt bekapcsolódni a munkába az emberi maradványok vizsgálatával. Az ott töltött két hét alatt a 2022-ig feltárt csontmaradványok előzetes embertani vizsgálatát végeztem el.

Szerző: Madai Ágota (Embertani Tár)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kurdisztáni Régészeti Expedíciója már 2016 óta szervez ásatásokat Grd-i Tle lelőhelyén. A magyar régészet történetében ez az első olyan expedíció, amely az ókori mezopotámiai kultúrák emlékeit a helyszínen tanulmányozza. A lelőhely egy ún. tell, ez az arab eredetű szó dombot jelent, a régészeti szaknyelvben pedig települések egymásra épülő rétegeiből álló törmelékhalmot, településdombot értenek alatta. A lelőhely Iraki Kurdisztán Autonóm Tartományában, egy hegyekkel körbeölelt, de vízben bővelkedő területen, az ún. Rania-síkságon terül el. A tell 30 méter magasan emelkedik ki a környezetéből, története pedig napjainktól számítva legalább 9 ezer évre nyúlik vissza. A projekt elsődleges célja az Újasszír Birodalom határvidékén fekvő helyi igazgatási központ kutatása volt, azonban a terepmunka révén hamar világossá vált, hogy egy több korszakban (bronzkor, újasszír kor, hellénisztikus-pártus kor, iszlám kor) használt lelőhelyről van szó. A projekt fontossága abban rejlik, hogy az Újasszír Birodalom nyugati határterületeivel szemben a keleti határvidéket néhány évvel ezelőttig nem igazán kutatták. Ez a térség kulcsfontosságú lehetett az Újasszír Birodalom számára, ami földrajzi adottságaiból adódóan (hegyekkel körbevett terület) a birodalom védelme mellett szerepet játszhatott az úton lévő hadsereg és a központi területek ellátásában egyaránt. Ezt a feltételezést az utóbbi néhány év terepi munkáinak eredményei sikeresen megerősítették. A leletek tanúsága szerint a település az egykori Újasszír Birodalom helyi adminisztratív központja volt, melynek meghatározó szerepe lehetett a Raniai-síkság vízben gazdag, ennél fogva termékeny északnyugati részén folyó mezőgazdasági termelés ellenőrzésében, és a birodalmi helyőrségek, illetve a keletre csatába vonuló asszír hadsereg ellátásában.

Az ásatást egy topográfiai felmérés előzte meg, elkészült a tell térinformatikai modellje, melynek eredményei alapján nyitották meg a régészek a feltárni kívánt szelvényeket. Az előzetes terepi kutatások révén mind a tell topográfiai viszonyait, mind pedig annak történetét sikerült pontosabban megismerni. A fémkeresős vizsgálat során talált tárgyi leletek világossá tették, hogy a lelőhely legfelső rétege a késő iszlám korhoz (Kr. u. 17–19. század) tartozik. A tell története azonban évezredekkel napjaink előtt kezdődött meg. A település ugyanis már a Kr. e. 6. évezred óta, valószínűleg a Kr. e. 3. évezred elejéig folyamatosan lakott volt, azonban hogy pontosan mi történt a Kr.e. 3. évezred első fele (kora bronzkor) és a Kr.e. 9. századi újasszír foglalás között, jelenleg nem tisztázott. Grd-i Tle asszírok általi felhagyása után legalább 300 év telt el, míg a hellénisztikus-pártus korban újabb erődítményt emeltek közvetlenül az újasszír kori maradványok felett. A hellénisztikus-pártus kori építmény maradványai feletti rétegekben pedig az iszlám kor erődítményeinek emlékeit sikerült a kutatóknak feltárni. A palotán és erődítményeken kívül egyéb épületek (lakóházak, ipari tevékenység helységei) is napvilágot láttak a pártus és újasszír korból. Az eltérő funkciójú épületek és tárgyi leletek mellett mindhárom korszakhoz tartozó temetkezések is előkerültek a lelőhelyen. Az iszlám kori sírok a domb keleti oldalának egy részén koncentráltan, északi oldalán pedig szórványosan voltak megfigyelhetők. A sírok egymás mellett kezdetben szórványosan, majd sűrűn helyezkedtek el, melyekre a mellékletnélküliség és a keleti-nyugati tájolás volt a jellemző. Az egyéneket mindig arccal délre, vagyis Mekka irányába nézve helyezték a sírba. A temetési rítus különbségei alapján az iszlám temető használatának egy korábbi és egy későbbi fázisát sikerült elkülöníteni. A korábbi periódusra keltezhető sírgödrök sekélyek és keskenyek voltak, amit hosszúkás kövekkel fedtek le és az elhunytat jobb oldalára fektetve helyezték végső nyughelyére. Később azonban a szélesebb és mélyebb kialakítású sírgödör vált általánossá, amit élükre állított kisebb lapos kövekkel raktak körbe és nagyobb lapos kövekkel fedtek le, az egyéneket pedig a hátukra helyezve tették a sírba. A sírok mellékletnélkülisége miatt az iszlám temető abszolút kronológiai kora a tárgyi leletek stílusbeli jellegzetességei alapján nem határozható meg, ezért ennek meghatározására radiokarbon (14C) mérést végeztek, ami alapján a temetőt két külön időszkaban, a Kr. u. 12. sz. második felében és a Kr. u. 16. század körül használta az ide temetkező közösség. A hellénisztikus-pártus kori és újasszír kori sírok az egykorú lakóépületeken belül helyezkedtek el, általában a helyiségek padlója alatt. A pártus rítus egyszerű gödörtemetkezésből állt, az újasszír kori temetkezések többféle rítust példáznak: előfordult egyszerű eltemetés, edénytemetkezés és kettős edénytemetkezés is.

A 2022-es tavaszi feldolgozó szezon során 70 egyénhez köthető csontmaradványokat állt módomban vizsgálni, melyből 56 az iszlám, 10 a hellénisztikus-pártus és 4 az újasszír korból származik. A folytatódó terepmunka révén 2022 tavasza óta is kerültek elő emberi maradványok a lelőhelyen, így jelenleg 78 feltárt sírral számolnak a kutatók. A kéthetes feldolgozó szezon alatt elvégeztem az emberi maradványok tisztítását és biológiai alapadatainak felvételét, mely magába foglalta a maradványok megtartási állapotának dokumentálását, az egyének elhalálozási életkorának becslését, a felnőtt egyének biológiai nemének meghatározását, a patológiás elváltozások megfigyelését és a csontváz mérhető (ún. metrikus) adatainak rögzítését. A maradványok vizsgálatával kinyert adatok előzetes kiértékelése jelenleg folyamatban van, de az újabb sírok felfedezése, illetve az új kutatási kérdések felmerülése szükségessé tette további vizsgálatok elvégzését.

Az iszlám korból származó csontvázak jellemzően töredékes és hiányos megtartásúak voltak, ami az elvégezhető vizsgálatok körét jelentősen korlátozta. A korszak 51 temetkezése 56 egyén maradványait tartalmazta, mivel voltak két egyént tartalmazó sírok is. Ebből 9 felnőtthöz (4 férfi, 2 nő és 3 nem meghatározható nemű) és 39 nem felnőtthöz tartozott, 7 egyén esetében azonban sem az elhalálozási életkor becslése, sem pedig a biológiai nem meghatározása nem volt lehetséges. A nem felnőtt kategórián belül a csecsemők és magzatok magas száma figyelhető meg, mely arra enged következtetni, hogy az alapvetően kisszámú népességen belül magas lehetett a gyermekhalandóság. A jelenség hátterében álló kiváltó tényező(k) pontosan nem meghatározható(k), azonban a csontokon megfigyelt elváltozások alapján fertőzés és/vagy vitaminhiány gyanúja is felmerülhet. Ez a gyermekek egészségi állapotának romlásához és így akár a korai halálukhoz is hozzájárulhatott, hiszen az ő immunrendszerük még kevésbé ellenálló a külső hatásokkal (pl. fertőzések) szemben, amik fokozott veszélyt jelenthettek az életükre nézve. Ennek a feltételezésnek az alátámasztása a jövőben további, szisztematikus vizsgálatokat igényel. Ennek révén a közösség mindennapi életébe nyerhetünk mélyebb betekintést, hiszen a csecsemőhalálozás adott populáció/közösség egészségügyi, társadalmi és genetikai jellemzőinek fontos mutatójaként szolgál. A csecsemőhalandóság a múltban a kevésbé fejlett életkörülmények miatt nagyobb méreteket ölthetett, mint napjainkban, így nem meglepő az iszlám kori temetőben eltemetett csecsemők magas aránya. A Kárpát-medence régészetében kevésbé jellemző, hogy a csecsemőkorúak demográfiailag elvárt arányát egy adott populáción belül sikerül megfigyelnünk.

A hellénisztikus-pártus és újasszír kori temetkezések száma jóval alacsonyabb az iszlám korihoz képest, ami miatt a populáció szintű következtetések levonása sajnálatos módon nem lehetséges. A pártus korból 10 egyén maradványai voltak vizsgálhatók, ebből 6 felnőtt (5 férfi és 1 nő), valamint 1 nem felnőtt (9–10 éves), 3 egyénnek pedig sem az elhalálozási életkora sem pedig a biológiai neme nem volt meghatározható. Csakúgy, mint az iszlám kori anyag esetében, a pártus kori egyének csontjainak megtartása töredékes-hiányos volt. Érdekességként szeretném kiemelni azt a szórvány csonttöredéket, amely a 4B szelvényből edénytöredékek kíséretében került elő. A falcsonton egyenletes, éles fegyver okozta, nem gyógyult sérülés volt megfigyelhető (1. kép), ami alapján feltételezhető, hogy az egyén erőszakos cselekmény áldozatául eshetett. Az említett falcsonttöredék kivételével nem akadt olyan csont, amin traumás elváltozást lehetett megfigyelni, ami arra utalhat, hogy a három korszakban itt élt népességek alapvetően békés életet élhettek.

1. kép. Szórványként előkerült falcsont töredéke egyenletes vágásfelszínnel. (Fotó: Kalla Gábor)

Az újasszír korból 4 temetkezés maradt ránk, a sírokban 1 idősebb felnőtt nő és 3 nem felnőtt (kisgyermek) feküdt. Ebből a korszakból került elő egy ún. edénytemetkezés (66. sír). Ez azt jelenti, hogy a 1,5–2 éves gyermeket enyhén zsugorított pózban a bal oldalára fektetve, egy nagy tárolóedényben helyezték örök nyugalomra, és ily módon az egyik újasszír kori lakóház padlószintje alá ásták el. Az embertani vizsgálat alá vont újasszír sírok közül az edényből előkerült gyermek temetkezése az egyetlen, amelyben mellékletet is találtak (2. kép).

2. kép. Az újasszír korból előkerült edénytemetkezés (66. sír) terepi fotója és a sírból előkerült mellékletek: bronzlunulák, bronz-, illetve egyiptomi kék gyöngyök és egy bronz karperec. (Fotó: Kalla Gábor)

A gyermek csontjainak vizsgálata során több patológiás csontelváltozást figyeltem meg. A jobb és bal falcsonton a csont szivacsos állományának felszaporodását és a tömör csontállomány felszívódását figyeltem meg, amit antropológiai szakkifejezéssel élve poroticus hyperostosis-nak (továbbiakban PH) hívunk. A PH kialakulásában számos tényező szerepet játszhat, ami miatt általános stresszjelzőként funkcionál, így jelenléte vagy hiánya értékes információval szolgál a múltbeli populációk életkörülményeiről. Korábban úgy gondolták, hogy a PH kialakulásának hátterében a vashiányos vérszegénység állhat, de ez a kép a legújabb kutatási eredmények fényében ma már árnyaltabbnak tűnik. A koponya belső (agy felé eső) felszínén, a két falcsonton és a homlokcsonton fokozott gödörkézettség (ujjszerű benyomatok) jelent meg, ami a koponyaűri nyomás hosszas, kóros megemelkedése miatt (amit pl. fertőzés, trauma, tumor vagy vérzés is okozhat), vagy fiatal gyermekeknél az agy normál növekedésével összefüggésben alakulhat ki. A bal és jobb felkarcsont testének a felső (vállak felé eső) 1/3-ában a csont elülső (nyugalmi állapotban tartott karokkal a has felé néző) felszínén szimmetrikusan csonthártya-gyulladás (periostitis) nyomai voltak megfigyelhetők. Periostitis a csonthártyát ért bármilyen eredetű sérülés (pl.: fertőzéses megbetegedés, trauma, ízületi betegségek, tumorok, dysplasia és kiegyensúlyozatlan étrend) eredményeként kialakulhat. Összességében az mondható el, hogy a kisgyermek csontvázán megfigyelhető elváltozások együttes jelenléte valamiféle hiánybetegségre és/vagy fertőzésre utalhat.

Mivel jelenleg a telepről származó hellénisztikus-pártus és újasszír kori emberi maradványok száma csekély, populációra és adott korszak embertani arculatára vonatkozó következtetések csak nagy óvatossággal vonhatók le. Hozzáteendő ugyanis, hogy a régióban jelenleg Grd-i Tle temetkezései számítanak az egyik leggazdagabb feltárt embertani anyagnak. Összességében a három korszakból származó egyének csontjain a leggyakrabban megjelenő patológiás elváltozás a koponya belső felszínén megfigyelhető endocranialis léziók (3. kép), PH (4. kép) és periostitis nyomai (5. kép) voltak.

3. kép. Rendellenes érbenyomatok a koponya belső felszínén. (Fotó: Kalla Gábor)

4. kép. Poroticus hyperostosis a koponya külső felszínén. (Fotó: Kalla Gábor)

5. kép. Sípcsont középrészén megjelenő periostitis nyomai. (Fotó: Kalla Gábor)

A történeti csontanyagban leggyakrabban előforduló ízületi elváltozások itt ritkán jelentkeztek.  Ez betudható a csontanyag általános rossz megtartási állapotának, ami miatt a csontok ízületi felszínei számos esetben nem voltak vizsgálhatók, így ez is okozhatta az elenyésző esetszámot. Azokban az esetekben, ahol valamelyik ízületi felszín tanulmányozható volt, az elváltozás nagyrészt jelen volt. Az izmok eredési és tapadási helyei általában enyhén kifejezettek (kivételt képez a 67. és 69. sírból előkerült férfi), ami a közösség fizikailag kevésbé aktív életmódjára utalhat. A fogak és állcsontok elváltozásai szintén kevéssé reprezentáltak a mintán belül, ami részben a fogak halál utáni elkeveredésének tudható be. A vizsgálható esetek többségénél a fogak és állcsontok elváltozásai halmozottan voltak jelen. A leggyakrabban megfigyelhető elváltozások a fogak kopása és fogzománc-hipoplázia voltak. A fogzománc-hipoplázia egy olyan általános stresszmarker, ami nem specifikus stresszállapotot tükröz (pl. hosszan tartó éhezés, lázas állapot) és a fogzománcot létrehozó sejtek – ameloblastok – funkcionális zavara miatt alakul ki a fogak fejlődése során, vagyis kora gyermekkorban, emiatt kulcsfontosságú szerepet kap a múltban élt emberek életkörülményeinek megismerésében. A fogak egészségi állapota alapján az életkörülmények mellett táplálkozási szokásokra is tudunk következtetni.

A lelőhelyről származó emberi maradványok vizsgálatának fontossága abban rejlik, hogy a régészeti és egyéb természettudományos módszerekkel (pl.: archeogenetika, izotóp elemzés, növényi maradványok vizsgálata) kiegészülve olyan kérdésekre adhat választ, hogy milyen eredetű népesség élt a település egyes megtelepedési korszakaiban, ezen keresztül pedig betekintést kaphatunk adott népesség mobilitási és migrációs mintázatába. Ezen túlmenően a paleopatológiai vizsgálatok révén annak a megismerésében is segítséget nyújt, hogy milyen egészségi állapotú egyének éltek a település különböző megtelepedési korszakaiban, ami által a közösségek életkörülményei, valamint mindennapjai is pontosabban rekonstruálhatóvá válnak (pl. étrend).

A 2018–2022 között Irakban folyó terepmunkáról és az anyag tudományos feldolgozásának menetéről 2024-ben film is készült Asszírok hagyatéka címmel (Producer: Berta Enikő, rendező: Buda János).

A blogcikk megírásához nyújtott segítségükért köszönet illeti Dr. Kalla Gábort és Király Attilát.

Irodalom:

Dezső, T., 2016b. The arrowheads from Grd-i Tle (Rania Plain, Iraqi Kurdistan). Dissertationes Archaeologicae Ser. 3(4), pp. 97–112. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2017.97

Dezső, T., Kalla, G., Mordovin, M., Masek, Z., Szabó , N., et. al. 2016. Grd-i Tle 2016. Preliminary report of the Hungarian Archaeological Mission of the Eötvös Loránd University to Grd-i Tle (Saruchawa) in Iraqi Kurdistan. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3(4), pp. 233–240. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2015.233

Dezső, T., Kalla, G., Baiz Ismail, B., Bödőcs, A., Fülöp, K., et. al. 2017. Preliminary report on the Hungarian Archaeological Mission (Eötvös Loránd University) at Grd-i Tle (Saruchawa) in Iraq. Second Season (2017). Dissertationes Archaeologicae Ser. 3(5), pp. 361–392. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2017.361

Dezső, T., Mordovin, M. 2016. The first season of the excavation of Grd-iTle. The Fortications of Grd-iTle (Field 1). Dissertationes Archaeologicae Ser. 3 (4), pp. 241-262. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2015.241

Kalla, G., Dezső, T. 2019. The Hungarian excavations at Grd-i Tle (Ranya-Plain). In: Z. Bradosty, A. Zibae, H. A. Abdulrahman, M. O. Aziz, Ǧ .ʿat Ṣalaḥ ad-Dīn (szerk.). Proceedings of the 3rd International Scientific Conference Archaeology and Heritage in Kurdistan. Erbil: Salahaddin University, pp. 630–645.

Kalla, G., Dezső, T. MAGYAR ÁSATÁSOK IRAKI KURDISZTÁN HEGYEI KÖZÖTT. Az ELTE BTK kutatásai Grd-i Tle lelőhelyén (Rania-síkság). Magyar Régészet 8. évf. (2019), 4. szám, pp. 1–11. doi: https://doi.org/10.36245/mr.2019.4.4

Kalla, G., Dezső, T., Király, A., Barzan, B., Szilasi, AB., Németh, FA., Almády, L., Tatár, I., Kutyifa, Á., Láng, D. 2024. Egy adminisztratív központ az Újasszír Birodalom keleti határvidékén. Újabb kutatások Grd-i Tle lelőhelyén (2021–2023). Magyar Régészet 13. évf. (2024) 1. szám, pp. 9–18. https://doi.org/10.36245/mr.2024.1.2

Király, A. 2017. Grd-i Tle knapped and ground stone artefacts, excavation seasons 2016–2017. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3 (5), pp. 83–96. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2017.83

Masek, Z., Mordovin, M. 2016 a. The first season of the excavation of Grd-iTle. The post-medieval settlement at Grd-i Tle (Field1). Dissertationes Archaeologicae Ser. 3(4), pp. 277–289. doi: http://dx.doi.org/10.17204/dissarch.2015.277

Radner, K. 2016. The Peshdar Plain in the Neo-Assyrian period: the Border March of the Palace Herald. In: K. Radner, J., F. Kreppner, A. Squitieri (szerk.). Exploring the Neo-Assyrian Frontier with Western Iran. The 2015 Season at Gird-i Bazar and Qalat-i Dinka. Peshdar Plain Project Publications 1. Gladbeck: PeWe Verlag, pp. 17–22.