ADNI JÓ

Arról, hogy miként gyarapodtak több emberöltőkkel ezelőtt gyűjteményeink, már írtak a blogunkon. Adományozók azonban ma is élnek köztünk, és friss, értékes bogárpéldányok is kerülnek közgyűjteményekbe. Nem is akármilyenek!

Szöveg és fotók: Németh Tamás (MTM, Bogárgyűjtemény)

adnijo_nt_00.jpgSzínpompás cincérek: érthető a népszerűségük

A palearktikus régióból – ami nagyjából a Nyugat-Európától Japánig terjedő terület – származó cincérgyűjteményünk törzsanyagát meglehetősen régi példányok alkotják. Hogy lehetséges ez, annak ellenére, hogy a cincérek a legnépszerűbb csoport az amatőr (nem hivatásos) bogárgyűjtők közt? Éppen a népszerűségük az oka ennek: sokan foglalkoznak velük, sokan szeretnék birtokolni őket. Ha pedig valamire kereslet van, akkor annak kialakul az ára is, legyen az eszmei vagy akár tényleges, pénzben kifejezett érték. Ki gondolná, hogy rovarbörzéken több száz eurókért cserélnek gazdát olyan trópusi bogárritkaságok, amelyekhez az egyszeri európai gyűjtő csak vásárlás során juthat hozzá? Tolómérővel és eurókötegekkel felfegyverkezett gyűjtők keresik a nagyobbat, szebbet, ritkábbat, hogy hazavigyék, és dobozuk mélyén őrizhessék őket.

adnijo_nt_009.jpgÓriásbogarak és cincérek lelőhely- és árcédulákkal (forrás: www.beetlebreeding.ch)

A rovarkereskedelemmel kapcsolatban nyilván etikai és természetvédelmi szempontok is felmerülnek. Talán enyhíti a dolog élét, hogy sok specialista és közgyűjtemény is vásárol bogarakat, mégpedig tudományos célból. Magától értetődően egyszerűbb és gyakran olcsóbb is megvenni egy kutatás alapjául szolgáló példányt, mint elutazni a világ távoli tájaira és kétséges kimenetelű expedíciókon megpróbálni megfogni azt.

adnijo_nt_002.JPGA Prágai Rovarbörze 2010-ben

A fenti okok miatt ritka és szép cincérek jellemzően csak akkor kerülnek múzeumunkhoz, ha az itt dolgozó szakember expedíciói során gyűjt belőlük néhányat. És mivel olyan alkalmazott, aki terepen főként ezekre a bogarakra fókuszál, jelenleg nem dolgozik nálunk, értelemszerűen kevesebb hosszúcsápúval (longhorn beetle) lettünk gazdagabbak az utóbbi években, mint például ritka holyvával, tudományra új pattanóbogárral vagy sohasem látott gyászbogárral. Ez természetes folyamat, viszont tény, hogy például a kiállításokon nélkülözhetetlenek a nagytestű, színes és látványos bogarak is. Hiszen az egy milliméteres avarlakó holyva, vagy egy jellegtelen, barna pattanóbogár nem annyira kelti fel a múzeumlátogató figyelmét – noha tudományos értékük ezeknek jóval nagyobb is lehet.

Gyűjteményünk jó kapcsolatot ápol a hazai bogarászokkal, bogárgyűjtőkkel. Kollégáimmal nem egy olyan hazai és külföldi gyűjtőúton volt szerencsénk részt venni, ahol a terepen a legjobb hazai ormányosbogarásszal, cincérésszel vagy sutabogarásszal kergethettük a hatlábúakat. A közös utakon gyűjtött anyag jelentősebb része – íratlan szabály alapján – általában gyűjteményünkbe kerül, míg a specialitások egy részét megtartják a gyűjtőtársak.

adnijo_nt_010.jpgFűcincérek gyűjtése 2009-ben, Közép-Görögországban

Kotán Attila több mint 15 éve gyűjt cincéreket. Számos hazai tájon megfordult, részt vett múzeumi felmérésekben is, és külföldi gyűjtőútjai során eljutott többek közt Mongóliába, Szíriába és a Balkán-félsziget számos pontjára.

adnijo_nt_003.JPGAttila balkáni virágcincérek után kutat 2009-ben

Folyamatos ajándékozásai révén a Bogárgyűjteményben elhelyezett több száz, ha nem több ezer példány alatt olvasható a neve. 2019 elején értékes meglepetéssel kedveskedett nekünk. Gondosan összeválogatott, saját gyűjteményéből kimazsolázott cincéreket adományozott gyűjteményünknek, köztük számos olyan fajt, melyekből nagyon kevés volt a múzeumban.

adnijo_nt_001.jpgAjándékba kapott cincérek

A foltos vércincér (Calchaenesthes oblongomaculata) többek között Dél-Görögországban fordul elő. Lárvája a napsütötte tölgybokrok gallyaiban fejlődik. Ez a gyönyörűen preparált példány mindössze a kilencedik lesz gyűjteményünkben.

adnijo_nt_004.jpg

Foltos vércincér (Calchaenesthes oblongomaculata)

A gyalogcincérek kifejezetten népszerűek a gyűjtők közt. Megannyi fajuk és változatos színezetük teszi őket oly közkedveltté. A tömzsi gyalogcincér (Dorcadion involvens) példányai Attila 2004-es mongóliai gyűjtőútjáról származnak. Feltehetően az egyetlen hazai rovarász, aki ezzel a fajjal Attila előtt találkozott, nem más volt, mint a világhírű magyar bogarász, Kaszab Zoltán. Egy másik fajuk, a Neodorcadion virleti a Peloponnészosz-félszigeten fordul elő. Apró mérete és rejtőszíne miatt nem könnyű a fűcsomók közt ráakadni.

adnijo_nt_005.jpg

Gyalogcincérek Mongóliából és Görögországból (Dorcadion involvens és Neodorcadion virleti)

Az apró termetű bundáscincéreknek (Parmena) több faja fordul elő a Mediterráneumban. Éjszaka aktívak, olyankor elemlámpával lehet a nyomukra akadni tápnövényeiket vizsgálva.

adnijo_nt_006.jpg

Hosszúszőrű  bundáscincér (Parmena pilosa) Horvátországból

A fűcincér-rokonúak (Phytoecini) lágyszárú növények szárában és gyökereiben fejlődnek. Vannak tömeges fajaik, melyek mindenféle növénytársulásban fellelhetők, de akadnak olyan fajok, amiket csak akkor találunk meg, ha ismerjük a tápnövényüket is. Azaz nem a bogarat, hanem elsősorban a növényt kell keresni a terepen. Adományozónk egy 2005-ös szíriai úton, magas kígyószisz levelein gyűjtötte a Ganglbauer-fűcincért (Phytoecia ganglbaueri). A példány értékét az a sajnálatos tény is növeli, hogy ország jelenlegi helyzete miatt nem várható, hogy a közeljövőben bárki is gyűjtene rovarokat Szíriában.

adnijo_nt_007.jpg

Ganglbauer-fűcincér (Phytoecia ganglbaueri) Szíriából (balra: Kotán Attila és Rahmé Nikola)

A Vesperus-fajok szokatlan külsejükkel első látásra nem is tűnnek cincérnek. Megnyúlt testük inkább lágybogárra (Cantharidae) vagy alkonybogárra (Tenebrionidae: Alleculinae) emlékeztet. Újabban nem is sorolják őket a cincérek közé, hanem önálló családot alkotnak a bogarak rendjében. Főként Nyugat-Európában, Spanyolországban és Portugáliában fordulnak elő.

adnijo_nt_008.jpg

Vesperus conicicollis portréja

A bogárpéldányok közgyűjteményekben való elhelyezése számos előnnyel jár. Az a több mint 150 cincér, ami ez alkalommal került a múzeumba, mostantól a Föld bármely kutatója számára hozzáférhető, vizsgálható, kölcsönözhető. Adataik felhasználhatók akár olyan, jövőbeni kutatási célokra is, amikről most még nem is tudunk, emellett némelyikük kiállításokon is megtekinthető lesz. Természetesen csak addig, amíg nincsenek egy mélyraktárba eldugva, hozzáértő szakember nélkül.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr4515007190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

altimus 2019.08.14. 20:56:35

hogy fognak majd ezeknek orulni a debreceni gyerekek!

múzeum 2019.08.14. 22:47:46

@altimus:
Az biztos. Főleg, ha eljönnek Budapestre, mert akkor láthatják is őket.

Első mohikán 2019.08.17. 05:02:14

Gyerekkoromban egy darabig gyűjtöttem én is a bogarakat. Főként a környékünkön -Bakony lába- akkoriban sűrűn előforduló szarvasbogarakat, orrszarvúbogarakat, hatalmas hőscincéreket, gyászcincért. Megöltem őket egy befőttesüvegbe zárva valamilyen vegyszerrel, már nem emlékszem hogyan, aztán hungarocell-lapra tűztem gombostűvel. Volt, amelyik pár nap után magához tért és körbeforgott a türe szúrva. Napokig hallottam éjszakánként, ahogy percegett a lábuk a hungarocellen, szabadulni akarván. Borzasztó volt hallani, meg a szaguk is förtelmes.
Abbahagytam, azóta is undorodom mindenféle bogártól...
Jut eszembe, hová tűntek a szarvasbogarak, orrszarvúk, hőscincérek? 40 éve nem találkoztam eggyel sem.

Attilajukkaja 2019.08.19. 10:00:19

@múzeum:
Ezen jót derültem! :o))))))
Nyilván nem bölcs dolog előre inni a medve bőrére.

@Első mohikán:
Én Budapesten a XII. ker. egyik (félig) központi részén fekvő utcájában találkoztam múlt évben egy szarvasbogárral.
(Tetszik a nicked! :o) )

múzeum 2019.08.19. 15:40:52

@Első mohikán:
Az nem baj, hogy abbahagyta, de az baj, ha undorodik tőlük... Egyáltalán nem szolgáltak rá.
Némi szakszerűség sohasem árt. Nem tudom, mi lehetett a vegyszer (az etilacetát a legjobb, az elaltatja és puhán is tartja őket), de legalább fél napig hagyni kell hatni az anyagot, nehogy feléledjenek. Ha rendesen ki vannak preparálva és megfelelően kiszáradnak, nem förtelmes a szaguk, mert nincs szaguk.

A a szarvasbogarak, orrszarvúk, hőscincérek mind ott vannak az erdőben, csak ki kell menni értük. Fiatalabb korában az embernek több ideje és türelme van, ezért felnőttként úgy érzi, eltűntek a gyerekkorban látott élőlények (én is így érzem). De ha beleáll az ember, azért meg lehet őket találni ma is. Az idén a Pilisben ez volt a dolgunk, a szép nagy, látványos bogarakból sokkal találkoztunk.

Merkl Ottó

múzeum 2019.08.19. 15:45:46

@Attilajukkaja:
Igen, a szarvasbogarak fel-felbukkannak a hegyvidéken, ahol vannak öregebb tölgyek, akár a kertekben is. De az idén a pesti oldalon, a Soroksári Botanikus Kertben is találtunk. Orrszarvúbogarak meg Budapest összes kertvárosában zúgnak a június végi estéken, sőt egy kollégám nemrég a Gellért térről hozott be egyet.

Az idei budapesti szenzáció pedig a havasi cincér XII. kerületi újrafelfedezése:
mttmuzeum.blog.hu/2019/07/26/a_normafai_havasi_cincer_esete_amerika_felfedezojevel

Merkl Ottó

Első mohikán 2019.08.27. 10:46:01

@múzeum: Gyerekkoromban, a hetvenes évek-nyolcvanasok elején rengeteg szarvasbogárral -és a többiekkel- találkoztam. Sokkal-sokkal többel, mint ma. Az iskolánk melletti tölgyfasoron szinte csak úgy hemzsegtek. Véletlenszerűen odamentünk bármelyik törzshöz, és biztosan mászott rajtuk néhány. Szürkületkor tollasütővel vadásztuk őket, ahogy repkedtek helikopter-szerű hangot hallatva. Biciklizés közben kerülgetnünk kellett az aszfalton mászó cincéreket. A negyven évvel ezelőtti létszámuk és a maiak között tapasztalható óriási különbség biztosan nem írható a lakóhely-váltásom számlájára, illetve a felnőttek kevésbé természetközeli életmódjára vagy a figyelmetlenségemre. Gyakran túrázunk-sétálunk kisfiammal az erdőben, nem látok bogarakat, hiába állna rá a szemem. A lakásunk is egy óriási tölgyfás park mellett van, játszótérrel a közepén, négyéves lurkómnak máig nem sikerült bemutatni őket.
Kár értük, érdekes részei a természetnek, szívesen megmutatnám fiamnak őket, de sajnos nincs már mit.
Régen minden jobb volt, ahogy mondják. Fiatal voltam és magas, és az óriási bogarakból is sokkal több volt...

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása