Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Kárpát-medence egyik kiemelkedő természeti értékét erdélyi lepkész fedezte fel, és múzeumunk Állattárának akkori igazgatójáról nevezte el. 

Írta: Tóth Balázs (Magyar Természettudományi Múzeum, Lepkegyűjtemény)

A kijárási korlátozások a múzeumi kurátorok munkájára is nagy hatással vannak: ezekben az időkben a gyűjteményi tárgyakhoz való hozzáférés és a terepi gyűjtés egyaránt nehézkes vagy éppen lehetetlen.

Mit tehet ebben a helyzetben az a  rovarász, aki szabadidejét a természetben szereti tölteni, és a helyszínen (is) szeretné tanulmányozni a különböző tájak lepkevilágát? Ha ő nem mehet a lepkékhez, akkor megpróbálhatja magához csalogatni ezeket a rovarokat. Ez ugyan első látásra reménytelen vállalkozásnak tűnhet egy budapesti panelház negyedik emeletén, ám úgy gondolkodtam, hogy semmi vesztenivalóm nincs, ha belevágok.

Magyar barkabagoly (Dioszeghyana schmidtii) éjszakai lámpázáskor (fotó: Karl Csaba, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Váratlan vendég 

Újbudai lakóhelyemnek szerencsére van erkélye, amely viszonylag nyílt területre néz: közepesen forgalmas útra, melynek túloldalán családi házak vannak, és csak ezek mögött emelkedik a kilátást korlátozó panelházak következő sora. Ezért el is határoztam, hogy amikor az időjárás engedi, kifeszítek az erkélyen egy fehér lepedőt, amelyet este lámpával megvilágítok. Az éjjeli lepkék ugyanis rendszeresen megjelennek a mesterséges fényforrásoknál, ezért reménykedtem, hátha hozzám is érkezik néhány egyed, a közvilágítás erős fényei ellenére.

Március végén kezdtem az esti lepkészetet. Ahogy napról-napra melegedett az idő, egyre több és több faj jött. Aztán elérkezett április 19. hajnala, amikor az addigi legnagyobb mennyiségű lepke örvendeztetett meg: 25 fajt számoltam össze, köztük – őszinte megdöbbenésemre – egy magyar barkabaglyot (Dioszeghyana schmidtii) is találtam (a lepkészek a bagolylepkéket röviden csak bagolynak nevezik).

Magyar barkabagoly (Dioszeghyana schmidtii) terepen (fotó: Kárpáti Marcell, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Kétemberes lepke a Partiumból

A lepke tudományos neve nem véletlenül olyan furcsa: mindkét tagja egy-egy magyar lepkész vezetéknevét rejti. A fajt Diószeghy László fedezte fel lakhelyén, az Arad vármegyei Borosjenőn (románul Ineu). Diószeghy Sepsiszentgyörgyön született, festőművésznek tanult, autodidakta módon vált lepkésszé, és e szenvedélye nagy szerepet játszott abban, hogy Borosjenőn telepedjen le 1907-ben. Itt a síkság és a hegyvidék (a közeli Zarándi-hegység) lepkevilágát egyaránt tanulmányozhatta. Ezt a lepkét jó barátjáról, Schmidt Antalról, a budapesti Országos Természettudományi Múzeum Állattárának akkori igazgatójáról nevezte el 1935-ben, Monima Schmidtii néven.

Diószeghy László.
A képen lévő szöveg: "Molliforiszéknak / őszinte barátság- / gal Diószeghy / 921 XI 14"
(forrás: Kocs Irén, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy)

Schmidt Antal a Temes vármegyei Lugoson (románul Lugoj) született, és 1903-ban lépett a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazásába. Kiemelkedő tudományos és gyűjteményépítő munkát végzett, levelezett a rovarászat akkori nagyjaival (külföldiekkel és hazaiakkal egyaránt), de ő biztatta lepkészésre az író Wass Albert családját is. Diószeghyvel Trianon után nehezebben tudtak találkozni, de barátságuk megmaradt.

Schmidt Antal (forrás: Lepkés könyvek)

Egy genuszban egyetlen európai faj

A lepkefaj rendszertani rokonságát felfedezése után mintegy 60 évvel kutatták ki alaposan hazai lepkészek. Kiderült, hogy egyetlen addig ismert nembe sem sorolható, ezért új genuszt állítottak fel számára Dioszeghyana néven, melyet e faj felfedezőjéről neveztek el.

Lepkénk hasonlít néhány, vele egy időben előforduló, a közeli Orthosia genuszba sorolt tavaszi bagolylepkéhez, ám elülső szárnyának csokoládébarna alapszíne, sárgás felső szegélye, két foltjának sárgás kerete és egyetlen sárgás keresztvonala alapján jól meg lehet különböztetni rokonaitól.

Magyar barkabagoly (Dioszeghyana schmidtii) preparált példánya a Magyar Természettudományi Múzeumban (fotó: Tóth Balázs)

Eddigi ismereteink szerint Kis-Ázsiától a Balkán-félszigeten át a Kárpát-medencéig fordul elő, és itt van elterjedésének északi határa. Úgy tűnik, a világállomány jelentős része Magyarországon él, faunánknak tehát igen értékes tagja! Felfedezése után hosszú időn át igen ritkának és élőhelyéhez ragaszkodónak számított, csak kevés lelőhelyét ismerték (Mecsek hegység, Budai-hegység, Szécsény, Bükk hegység, Bükkalja, Békéscsaba környéke). 

Az 1990-es évek eleje óta viszont megszaporodtak az észlelések, és a Bakonytól a Cserehátig számos vidék melegkedvelő tölgyeseiből előkerült, az Alföldön és a hegyekben is – köztük olyan helyekről, amelyeket már korábban is évtizedeken át folyamatosan látogattak a lepkészek. Legkedveltebb élőhelyein meglepően sok, akár 20–30 egyedével is lehet találkozni ugyanazon az estén. A Dunántúlról ugyanakkor még mindig viszonylag kevés adata van, ottani elterjedését jobban ismernünk kellene hatékonyabb védelméhez. Úgy tűnik, ez a melegkedvelő faj a klímaváltozás egyik „nyertese” lehet – amennyiben szárazabb tölgyeseink megmaradnak.

Lepkésszünk a városban!

 A lepke legújabb budapesti észlelése két dolgot jelenthet: vagy nagyobb távolságot szoktak egyhuzamban repülni a faj egyedei (a lakóhelyemhez legközelebbi lehetséges élőhely a Sas-hegy és a Széchenyi-hegy lejtője, esetleg a Kamaraerdő), vagy a budai kertvárosi kerületekben elszórtan álló tölgyfák hálózata, kiegészülve a város fűtő hatásával, már megfelelő élőhelyet biztosít neki.

A magyar barkabagoly nálunk fokozottan védett; az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelvének II. és IV. mellékletében is felsorolt, közösségi jelentőségű faj.

Nőstény kis pávaszem (Saturnia pavoniella) preparált példánya a Magyar Természettudományi Múzeumban. Ez a faj is felbukkanhat a budapesti erkélyeken (fotó: Gergely Péter)

Budapest élővilága még mindig gazdag. Aki egy kicsit elmerül ennek tanulmányozásában, az váratlan helyeken találhat váratlan fajokat, és közben még a hivatásos természetvédelem munkáját is segítheti! 

A szerző köszöni Kocs Irén (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) segítségét.