A mérgező gombák mellett különösen veszélyesek lehetnek azok a gombafajok is, amelyeket hosszú ideig ehetőnek tartottak, azonban újabban mégis okoztak megbetegedéseket, ezért a fogyaszthatóságukkal kapcsolatos állásponton módosítani kellett. Cikksorozatunk első részében a hegyi laskagomba vitatott étkezési megítélését elemeztük, most pedig a sárgászöld pereszkét (Tricholoma equestre) vesszük górcső alá. Mérgezést kiváltó, toxikus anyagot eddig ugyan még nem tudtak kimutatni a gombából, de a felfokozott publikációs hajsza közepette gyanúba kevertek egy másik gyakori, ehető gombafajt is, a fenyőpereszkét. Kedvcsinálónak – reméljük – ennyi elég, nyomozzunk utána, és próbáljuk meg kideríteni az igazságot!
Írta: Locsmándi Csaba (MTM, Növénytár)
Hol nő, és miről ismerhető fel a sárgászöld pereszke?
Az északi félteke mérsékelt égövű területein sok helyen előfordul, nemcsak Európában, hanem Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában is terem. Hazánkban is megtalálható, de nem túlságosan gyakori ez a gyökérkapcsolt gombafaj, a kéttűs fenyők csoportjába tartozó erdeifenyővel alkot mikorrhizát. Nálunk elsősorban középhegységekben, főleg szubalpin területeken találkozhatunk vele, fenyőerdők savanyú talaján képez közepes méretű termőtesteket az őszi időszakban.
Sárgászöld pereszke (Tricholoma equestre) az Őrségben
A gomba kalapja már a talajban kezd kifejlődni, ezért legtöbbször földes. Kifejletten 4-10 cm átmérőjű, élénksárga, sárgászöld, tapadós felületét gyakran apró, barnás pikkelykék borítják, közepe sokszor vörösesbarnás. Lemezei halványsárgák, kénsárgák, a tönk előtt felkanyarodnak, majd kis foggal (pereszkefog) lefutnak. Tönkje fehéressárga, sárgás, gallérja nincs. Ha kettétörjük a gombát, akkor érezhetjük igazán jellegzetes lisztszagát, fehéres húsa megkóstolva pedig kifejezetten lisztízű. A hozzá színében hasonló, mérgező büdös pereszke (Tricholoma sulphureum) kellemetlen záptojásszagú, ezért nehéz vele összetéveszteni.
A büdös pereszke (Tricholoma sulphureum) záptojásszagú, mérgező gombafaj
Kissé hasonlít még hozzá a nem ehető, lisztszagú cirmoskalapú pereszke (Tricholoma sejunctum) is, annak azonban olajzöldes, zöldessárga vagy sárgás színű kalapja mindig sugarasan, benőtten szálas, lemezei sem sárgák, hanem fehéresek. Az utóbbi, gyakori fajjal ősszel, lomberdőben találkozhatunk.
A nem ehető cirmoskalapú pereszke (Tricholoma sejunctum) lomberdőben terem
Mérgezéses esetek
Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy csak kevés mérgezésről számoltak be a megjelent tudományos cikkek, azok is csak Európára vonatkoztak. A szakirodalom adatai szerint eddig három európai országban fordult elő sárgászöld pereszke által okozott gombamérgezés. Franciaországban 1992 és 2000 között 12 olyan személyt szállítottak kórházba, akik többször, nagyobb mennyiséget fogyasztottak ebből a gombafajból, közülük sajnos hárman meghaltak. Lengyelországból négy esetet említenek, 2002-től 2010-ig, kiemelve azt, hogy a mérgezett személyek a franciaországi esetekhez hasonlóan több alkalommal, nagy mennyiségben, egymást követő napokon fogyasztották a sárgászöld pereszkéből készült ételeket. A négy mérgezett személy közül három a kórházi kezelésnek köszönhetően felépült, míg egy idősebb, 72 éves páciens meghalt. Mérgezések fordultak elő Litvániában is (2004–2013). Itt is nyakra-főre ették ezt az egyébként kiváló ízű gombát, a négy mérgezett közül egy fő – a gondos orvosi ellátás ellenére is – életét vesztette. A leírt esetek érdekessége, hogy tömeges gombamérgezés sehol sem fordult elő – holott nyilvánvalóan többen is fogyaszthattak egy időben ugyanabból a gombás ételből –, többnyire alkalmanként csak egy-egy személy került kórházba.
A mérgezés tünetei
A gombamérgezés gyanújával kórházba került személyek – legalább három-négy alkalommal egymás után – étkezésenként 10-40 dkg sárgászöld pereszkét fogyasztottak. A magyarországi gombafogyasztás kb. 1,5 kg /fő/év, tehát lehetett olyan személy, aki néhány étkezéssel elérte az éves magyar átlagot! A páciensek többsége fáradtságra, izomgyengeségre és végtagi izomfájdalmakra panaszkodott. Ezek a tünetek nem azonnal, hanem csak az utolsó gombás étkezés után néhány nappal jelentkeztek. További 3-4 nap elteltével a betegek állapota általában tovább romlott, főleg a comb izmaiban lépett fel merevség, arcuk kipirult, erősen izzadtak és gyakran szédülés fogta el őket. A gombamérgezések egyik gyakori kísérője, a hányás nem jelentkezett, ellenben több beteg azt tapasztalta, hogy vizelete barnás színűre változott. A megfigyelt tünetek ismeretében az orvosokban felmerült a gyanú, hogy egy ritka, esetenként súlyos megbetegedés, a rabdomiolízis állhat a mérgezések háttérében.
Mi a rabdomiolízis?
A rabdomiolízis (rhabdomyolysis) a vázizmok szétesésével járó megbetegedés. (A háromtagú, görög eredetű szóösszetételben a lysis szétesést, lebomlást jelent, a myo prefixum az izomra, míg a rhabdo előtag a harántcsíkolt (váz)izom sejtjeinek pálcika alakjára utal.) A betegséget számos tényező kiválthatja, úgymint az izomrostok mechanikai sérülése, a túlzásba vitt edzés, de a kórokok között szerepelnek bakteriális fertőzések, anyagcserezavarok, alkohol, kábítószerek, gyógyszerek (pl. a koleszterinszint csökkentésére használt egyes sztatinok) vagy egyéb kémiai anyagok is. (Az izomsejtekben a rabdomiolízis során lejátszódó folyamatokról ld. az első keretes írásunkat). Ha az izmok megsérülnek, akkor az izomsejtek oxigéntároló fehérjéje, a mioglobin is a keringési rendszerbe jut. (Míg az emberi vörösvértestekben található hemoglobin feladata az oxigén szállítása, addig az izomsejtekben található mioglobin az oxigén ideiglenes tárolását végzi. A tengeri emlősök, pl. a cetek izmaiban sok a mioglobin, ezért képesek hosszú ideig a víz alatt maradni. Az izmok (hús) vörös színe a mioglobinban található vas (Fe2+)-iontól származik, sütés, grillezés hatására a hús barna színű lesz, mert a benne lévő vas Fe3+-ionná oxidálódik).
A mioglobin kiválasztását a vese végzi, azonban ez az izmokban nélkülözhetetlen fehérje a vesére mérgező hatású, annak alapvető működési egységét, a nefront károsítja (a nefronok alapvető működéséséről, és a mioglobin okozta károsodásokról lásd a második keretes írásunkat). A kiválasztott, nagy mennyiségű mioglobin barnásra színezi a vizeletet.
Az izomsejtek szétesése során fontos enzimek is bekerülnek a véráramba. Ezek egyike a kreatin-kináz, amelynek szintje a vérszérumban arányos az izomsérülés nagyságával (az izomsejtekből a vérbe került mioglobin mennyiségével), így alkalmas a rabdomiolízis diagnosztizálására is. (A kreatin-kináz magas szintje a vérszérumban viszonylag egyszerűen, un. kapcsolt enzimreakciókkal, érzékeny fotometriás módszerrel – adott hullámhosszú fény elnyelésével – könnyen kimutatható, míg a mioglobin mennyiségét a vérből közvetlenül nehéz meghatározni, mert egyrészt nincs rá érzékeny reakció, másrészt gyorsan oxidálódik és kiürül.) A kreatin-kináz kórosan magas szintjének a kimutatásával erősítették meg, hogy a sárgászöld pereszke többszöri fogyasztása után valóban rabdomiolízis volt a kórkép. Egyes esetekben biopsziát is végeztek (kis mintát vettek a sérült izomból) és azt szövettani, fénymikroszkópos vizsgálatoknak vetették alá, amelyek egyértelműen alátámasztották az izomkárosodás tényét. A rabdomiolízissel kezelt betegek kórházi ellátásánál fokozottan ügyelnek a szervezet folyadékpótlására, az elektrolit egyensúly megőrzésére és a vizeletkiválasztás fenntartására, továbbá a vizelet savasodásának megakadályozására. Ezekkel az óvintézkedésekkel az esetek többségében megelőzhetőek a visszafordíthatatlan vesekárosodások.
Hogy került képbe a fenyőpereszke?
Az esetleírásokból annyit mindenképp tudunk, hogy a sárgászöld pereszkét fogyasztó személyek közül néhányan biztosan rabdomiolízisben betegedtek meg. A megbetegedések kis száma miatt azonban csak valószínűsíthetjük, hogy azok kapcsolatba hozhatók a termőtestek elfogyasztásával. A feltételezett, mérgezést okozó vegyületet eddig még nem sikerült izolálni. Közelebb kerülnénk a megoldáshoz, ha legalább állatkísérletekben sikerülne bizonyítani azt, hogy a gomba mérgező. Erre vonatkozólag már történtek próbálkozások, több-kevesebb sikerrel. A sárgászöld pereszkéből származó kivonatok hatását először egy francia kutatócsoport egereken vizsgálta és publikálta 2001-ben. Bár izomkárosodást kimutattak ugyan a kísérleti állatokon, eredményeiket azonban sokan megkérdőjelezik, a nagy mennyiségben használt kivonatok és a statisztikai kiértékelés hiányosságai miatt. A következő években több közlemény is napvilágot látott ebben a témában, de a gomba mérgező hatását állatkísérletekben mások sem tudták meggyőzően igazolni. (Meg kell jegyeznünk, hogy még a kellő alapossággal, a nemzetközileg elfogadott normák alapján elvégzett állatkísérletek eredményei sem vihetők át egy az egyben emberre, egyszerűen azért, mert az emlősállatok és az ember eltérő érzékenységgel reagálhatnak a mérgező vegyületekre). 2014-ben egy kínai kutatócsoport "szenzációs" bejelentéssel lepte meg a tudományos közvéleményt. Egy rokon fajról, a szintén ősszel termő, ehető fenyőpereszkéről (Tricholoma terreum) állították azt, hogy mérgező, sőt halálosan mérgező toxikus vegyületeket (triterpéneket) izolálták izoláltak belőle. A fenyőpereszke mellett a sárgászöld pereszkét is "alapos" vizsgálatnak vetették alá, de hasonló "méreganyagot" nem találtak benne. Írásuk egyes részleteivel kellőképpen felhívták magukra a tudományos világ figyelmét, ugyanis véleményük szerint a gyűjtők "a sárgászöld pereszkét össze is téveszthették a fenyőpereszkével", így az okozhatta a szakirodalomban közölt, rabdomiolízissel járó súlyos mérgezéseket. Ez az állítás azonban messze áll a valóságtól.
Az ehető fenyőpereszke (Tricholoma terreum) kalapja szürkés, lemezi fehérek
A fenyőpereszke kalapja sötétszürke, lemezei fehéresek, ezt lehetetlen egy sárgásbarna kalapú és élénksárga lemezű gombával, a sárgászöld pereszkével összetéveszteni. A fenyőpereszke eleddig sehol a világon nem okozott mérgezést, így nálunk sem. Ha az ominózus cikkben szereplő, egérkísérletekben használt adagokat egy átlagos tömegű, 70 kg-os személyre átszámítjuk, akkor az illetőnek közel 20 kg gombát kellett volna elfogyasztania ahhoz, hogy halálos mérgezést szenvedjen! Jó lett volna, ha a kísérleteknél alkalmazott gombakivonatokat hőkezelésnek is alávetik, ugyanis ha egy gomba csak nyersen mérgező, azt étkezésre még fel lehet használni, mert úgy is megsütjük vagy megfőzzük. (Több olyan ehető, sőt árusítható gombafaj is van, amely nyersen mérgező, de a méreganyaga hőkezelés hatására elbomlik. Ilyen a sok gombagyűjtő által ismert és kedvelt gyűrűs tuskógomba és piruló galóca is). A fenyőpereszke Magyarországon árusítható, azonban a cikk megjelenését követően a döntéshozók fontolóra vették a faj árusításának betiltását. Erre szerencsére nem került sor, mert a közleményt megjelentető folyóirathoz eljuttatott kritikában komoly szakemberek tételesen cáfolták a közlemény téves következtetéseit, és ez a hazai illetékeseknek is a tudomására jutott.
Fogyasszunk-e sárgászöld pereszkét?
A rabdomiolízis ritka, esetenként súlyos betegség. A szakirodalomban leírtak olyan eseteket is, amikor gyakori, közönséges, ehető gombafajok (ízletes vargánya, a termesztett kétspórás csiperke, kormostönkű érdestinóru) fogyasztása váltott ki rabdomiolízisre jellemző tüneteket. Számunkra úgy tűnik, hogy nem elsősorban a sárgászöld pereszke, hanem az esetenként túlzásba vitt gombafogyasztás a bajok fő okozója. Paracelsus, akit a toxikológia (mérgezéstan) atyjának is tekintenek, nagyon jól fogalmazta meg még a XVI. században, és mondásával mi is teljes mértékben egyetértünk: Dosis sola facit venenum. (Csak a mennyiség teszi a mérget.) Tehát ne vigyük soha túlzásba a gombafogyasztást, az étkezésre szánt gombát alaposan süssük-főzzük meg! A jelenlegi hivatalos álláspont szerint Magyarországon a fenyőpereszke ehető, árusítható gomba, azonban a sárgászöld pereszke a mérgező kategóriába tartozik, de sok európai országban még ma is fogyasztják.
A sárgászöld pereszke fogyaszthatóságának megítélése Európa országaiban (piros: mérgező, sárga: ehető)
A rabdomiolízist kiváltó okoktól függetlenül (a mechanikai izomkárosodás kivételével, amikor eleve sérül a sejthártya) hasonló folyamatok játszódnak le az izomsejtekben. A sejtek közvetlen energiaforrása az ATP molekula. Szerepe rendkívül sokrétű, így pl. energiát szolgáltat az un. nátrium-kálium pumpának (Na+/K+-ATP-áz), amely a diffúzió ellenében, aktív transzport révén tartja fenn a sejtek megfelelő működéséhez szükséges Na+ - és K+-ion koncentrációt a sejtmembrán két oldalán, az extra- és intracelluláris térben. Első lépésben az ATP mennyisége csökken, ezért a nátrium-kálium pumpa nem tudja ellátni a feladatát, megnő a nátrium ionok sejten belüli koncentrációja (1). Nátrium-kalcium cseremechanizmussal a sejt megpróbálja csökkenteni a Na+-ionok mennyiségét a sejten belül (2). A kalciumionok mennyiségét a kalciumpumpa (Ca2+-ATP-áz) hivatott szabályozni, azonban ATP hiányában nem képes eltávolítani a felesleges kalciumot, a Ca2+-ion koncentrációja nemkívánatos mértékben emelkedik (3). A megnövekedett intracelluláris Ca2+-ion fehérjebontó enzimeket (proteázokat) aktivál, amelyek károsítják a sejthártyát (4), még több kalciumion kerül a sejtbe, ezáltal a mitokondriumok működése is leáll (5), végül a sejt elpusztul.
A nefron a vese szerkezeti és működési egysége. A hajszálérgomolyagon átáramló vér plazmájából a nyomáskülönbség hatására a vesecsatornában szűrlet keletkezik. A vese- és gyűjtőcsatornán átáramló szűrletből a szervezet számára fontos anyagok visszaszívódnak, így alakul ki a vizelet végleges összetétele. A vesébe kerülő mioglobin - a lebomlása során keletkező szabad gyökökön keresztül - közvetlenül is károsítja a vesecsatornák közeli szakaszának hámsejtjeit. (A szabad gyökök párosítatlan elektronnal rendelkező, különösen reakcióképes atomok, atomcsoportok). Ha a vizelet (szűrlet) savas kémhatású, akkor a vesecsatorna távoli szakaszában és az elvezető csatornákban a mioglobin egy másik fehérjével (uromodulinnal) együtt kicsapódik, és elzárhatja a vizelet útját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
