MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Hazánkban is évről-évre egyre nagyobb számban adnak hírt idegenhonos növény- és állatfajok észleléséről. Ezek egy része ártalmatlan, alkalmi megjelenésű elem. Néhány közülük azonban, hosszabb-rövidebb idő alatt „szép karriert fut be” és elindul a meghonosodás útján, több-kevesebb fejfájást okozva a természetvédelem, vagy épp a mezőgazdálkodók számára. A közelmúltban jelent meg egy közleményünk, amely egy mediterrán gyomnövény, a szikár merevperje elmúlt években tapasztalt, igen gyors terjedésére hívja fel a figyelmet. A szikár merevperje talán nem okoz majd komoly problémát, de nagyon úgy tűnik, hogy e fagyérzékeny, melegigényes faj már hazánkban is megfelelő feltételeket talál és elindult a meghonosodást útján.

Szerző: Bauer Norbert (Növénytár)

A szikár merevperje (Catapodium rigidum) egyike a Mediterráneum legközönségesebb kultúrakísérő fajainak, előfordulása száraz köves gyepekben, különösen ruderális helyeken, utak mentén, romtalajokon jellemző. Aki már járt a Földközi-tenger és melléktengerei partvidékén, egész biztos, hogy találkozott vele, ismeretlenül is taposott rá, …hiszen a tengerparti települések sétányain, utcáinak kövezetében vasútállomásain az egyik leggyakoribb, apró termetű, egyéves életformájú pázsitfű-fajról van szó.  Atlanti-mediterrán növény, azaz természetes elterjedési területe Európa fagymentes, enyhe telű részein, a Golf-áramlat által fűtött Atlanti partvidéken és a Földközi-tenger medencéjét övező szárazföldeken lehetett. Terjedési sikerét bugavirágzatában fejlődő rengeteg apró, éréskor kihulló szemtermése (*a pázsitfüveknél a maghéj szorosan összenő a terméshéjjal) igen hatékonyan segíti. Ezek az apró szaporítóképletek a szél által is messze kerülhetnek, de ruházatba, állatok szőrzetébe kerülve, vagy egy kisebb-nagyobb sárdarabban megtapadva távoli tájakra is eljuthatnak. Másodlagos, de meghonosodott előfordulásai ismertek Dél-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Japánban is, mindenhol olyan tájakon, ahol az éghajlati viszonyok a faj számára kedvezőek. Behurcolását olykor kedvezőtlenebb klímájú, hidegebb telű tájakon is észlelték (pl. Svájc, Ausztria), de itteni megfigyelései általában alkalmi megjelenéseknek bizonyultak, ezek állományok a hidegebb teleket, keményebb fagyokat követően kikoptak, eltűntek a flórából.

Hazánkban először 2008-ban, Becsehely (Zala megye) határában, főút mellett találták (Solymosi 2008). Egy évtizeddel később jelentették második hazai megfigyelését (Schmidt 2019), majd ezt követően az események felgyorsultak. Az elmúlt néhány éveben e mediterrán pázsitfű felbukkant Nyugat-Dunántúl több pontján, a Balaton déli partmellékén, valamint Pécsett és Budapesten is. Mindenütt forgalmas helyeken, útszéleken, járdarepedésekben.  

Közelmúltban megjelent közleményünk (itt olvasható) a faj magyarországi elterjedésének 2023 végéig összegyűlt megfigyeléseit összegzi (12 lelőhely), várható további terjedésére, meghonosodására hívja fel a figyelmet. Előző évi feltételezésünk beigazolódni látszik, a 2024-es terepi vizsgálatok alapján a hazai lelőhelyek megduplázódtak. A növény 2024 tavaszán szinte berobbant az M7-es autópálya mentén, ahol a délnyugati országhatártól szinte Siófokig az útpadkán, és főleg az útrézsű sóstressztől kevésbé érintett részein, foltszerűen tömeges (több száz/több ezer példány lokalitásonként) megjelenéseit tapasztaltuk. A Balaton déli partjának településein is újabb és újabb előfordulásai kerültek elő, a vasútvonal mentén éppúgy, mint nyaralóturizmus által erősen érintett utcák gyomnövényzetében. A faj rendszeresnek látszó behurcolása minden bizonnyal Mediterrán tengerpartokra irányuló nyaralóturizmussal és a minden korábbinál intenzívebb gépjárműforgalommal lehet összefüggésben. A lábbelire, vagy autóra tapadt sárdarabbal potyautasként érkező faj kialakuló állományainak megmaradása ugyanakkor már inkább arra utal, hogy az egyre enyhébb teleink nem jelentenek akadályt e jövevény pázsitfű-faj meghonosodásához.

A faj terjedésének nyomon követése, feltérképezése mostantól igazán úgy lehet eredményes, ha abban minél többen részt vesznek. Ebben kérjük vállalkozó kedvű, a növények megfigyelésére nyitott olvasóink segítségét az adatgyűjtésben. Akár egy telefonnal készített fotó is bizonyítékként szolgálhat, de az apró termetű faj egy-egy lepréselt, címünkre borítékban elküldött példányát is örömmel fogadjuk. Aki találkozik a fajjal és szívesen részt venne az adatgyűjtésben, azoktól kérjük az alapvető adatok pontos megadását. Ezek a következők: 1) a megfigyelő neve, 2) a lelőhely azonosításához szükséges adatok (települése és utcanév, vagy földrajzi koordináta), továbbá 3) a megfigyelés dátuma. E-mailben az adatokat a novenytar@nhmus.hu elérhetőségre küldhetik.

Postai küldeményeket a következő címre várjuk: Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.

Irodalom:

Bauer N., Csiky J., Mesterházy A., Wolf M., Schmidt D. 2025: Rapid spread of the glycophyte Mediterranean Catapodium rigidum in Hungary.  Acta Botanica Croatica 84 (1): 22–26.

Schmidt D. 2019: Vonalas létesítmények mentén terjedő növények Vas megyében. Vasi Szemle 73(2), 160–174.

Solymosi P. 2008: Két új termofil pázsitfűfaj jelent meg Magyarországon. Növényvédelem 44(3), 141–142.