A novemberi ködben jóleső érzés visszagondolni a napsütéses október „hamis tavaszára”, amikor az orgona virágzásáról készült fényképekkel lehetett találkozni a közösségi média felületeken, hírportálok színes rovataiban. De mi is ez a csalóka tavasz, „zavar az erőben”? :)
Szerző: Bauer Norbert (Növénytár)
Fényképek: Bauer Máté, Bauer Norbert, Márkus András
Veresgyűrű som másodvirágzó hajtása a Bakonyból (Bauer Norbert felvétele)
Az időjárás nyomon követése majd mindannyiunk számára fontos, a megszokottól eltérő jelenségekkel és ezek következményeivel egyre többször találkozunk. E meglepő, olykor tragikus kimenetelű jelenségek hírértéke az észlelés pillanatában nagy. Megértésük már nehezebb, jellemzően tudományos kérdés, akár a légköri, időjárási jelenséget, akár az élővilág számos fajának válaszát próbáljuk megfejteni.
A molyhos tölgy (Quercus pubescens) is eltévedt idén ősszel, hajtásán együtt látható az érett makk és kifakadó virágrügyek (Bauer Máté felvétele)
Visszatérve a megtévedt orgonabokrokra, hazai tájakat járva idén ősszel szokatlanul sok növényfaj, őszi másodvirágzásával találkozhattunk, különösen a Dunántúl és az Alföld melegebb tájain. Az ilyenkor már a termését érlelő fa- és cserjefajok közül a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) sok helyen, néhol a fagyal (Ligustrum vulgare), az ostormén bangita (Viburnum lantana), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), a fekete madárbirs (Cotoneaster niger), a sajmeggy (Cerasus mahaleb), a fehér akác (Robinia pseudoacacia) is virágba borult. Budapesten és máshol, városi fasorokban itt-ott a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) virágfürtjeit lehetett megfigyelni egyes ágakon, már bőven a fafaj termésérlelése idején. Karsztbokorerdőkben, középhegységeink meleg, déli lejtőin a rendesen lombfakadás idején, április végétől virító virágos kőris (Fraxinus ornus) egyes egyedei borultak virágba. E mannakőrisnek is nevezett, kistermetű fafaj dús bugavirágzatot alkotó, krémfehér virágai helyenként tömegesen virítva, május elsejét idéző illattal töltötték be a Szársomlyó (Villányi-hegység) déli lejtőjét. Ennél is meglepőbb, hogy néhol a molyhos tölgy (Quercus pubescens) egyes egyedei is megtévedtek, hajtásaikon a nemrég megérett makk mellett, a szomszédos ágvégeken, már a jövő tavaszra készült virágrügyek egy része is kifakadt. A lágyszárúak sem maradtak ki a sorból, közülük a márciusban virító leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a májusban jellemző erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), nagyezerjófű (Dictamnus albus), a júniusban virágzó borzas peremizs (Inula hirta) egészítették ki a lombszíneződéstől már eleve tarka bokorerdők őszi pompáját a Mecsekben, a Vértesben és a Balaton-felvidéken.
Virít a virágos kőris, 2024 októberében (Bauer Máté felvétele)
Virágba borult virágos kőris (Fraxinus ornus) egy őszi karsztbokorerdőben (Bauer Máté felvétele)
A másodvirágzás egyes növényfajok esetében szinte rendszeres, évről-évre megfigyelhető, így a pannon sztyepplejtőkön egy-egy fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), vagy mocsárréteken a réti iszalag (Clematis integrifolia) őszi virágzása a rendszeres természetjáróknak nem is olyan nagy meglepetés. A tömegesség, a sok fajnál egyszerre jelentkező másodvirágzás esetében azonban már felvetődik az eltévelyedés okának feltárása.
Ostormén bangita másodvirágzása, hajtásán a nyári aszály során elszáradt levelekkel (Bauer Norbert felvétele)
Talán emlékszünk még az idei nyár és az ősz eleje extremitásokat hozó időjárásának forgatókönyvére. A tartós aszály nem csak a mezőgazdaság számára probléma, a természetes élőhelyek fajai számára is megpróbáltatást jelent. Idén, augusztus végére sok hazai élőhely szomorú látványt nyújtott az élőlényekért aggódók szemében. A teljesen megsárgult gyepek mellett – különösen extrém száraz helyeken – a fák levelei is korán megbarnultak, összeszáradtak. A nyári szárazságot és melegrekordok sorát hozó augusztust szeptemberben erős lehűlés, sok csapadék majd egy újbóli felmelegedés követte. A szokatlan őszi virágzások minden bizonnyal ezek együttes következményeként jelentkeztek. De hogy is történhetett ez? A jelenség növényélettani, hormonális háttere bonyolult, de lényege, hogy számos mérsékelt éghajlaton élő növényfaj éves élettani ciklusát a hőmérséklet és csapadékviszonyok jellemző alakulása, ciklikussága határozza meg. A növényfajok elég megbízhatóak. A lombfakadás, a virágzás, a termésérlelés egy földrajzi területen adott fajra jellemző időben történik. A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) közvetlenül tél végén, a kislevelű hárs (Tilia cordata) június elején virít, a vadkörte (Pyrus pyraster) szeptemberben érleli termését. Ezek az ún. fenológiai fázisok a nyugalmi szakaszt követő fénymennyiség, hőösszeg és számos más tényező által meghatározottak. Éghajlatunkon a növények jellemző nyugalmi időszaka a tél, amikor az élettani folyamatok lelassulnak, a növekedés leáll. Ez a leállás a biztosítéka az új kezdetnek, hogy a következő vegetációs periódusban a fejlődés, virágképzés, a termésérlelés a faj számára kedvező időben és sikeresen megtörténjen. Olykor, egyes növények számára lehet nyugalmi időszak egy erős nyári aszály is, amely szélsőséges esetben – mint idén nyáron – akár lombozat elszáradásával, lombvesztéssel is jár. Ha ezt a környezeti stressz (aszály, hőstressz) okozta kényszerű nyugalmi időszakot egy enyhe telet idéző lehűlés és számottevő csapadékhullás kíséri, talán már kevésbé csodálkozunk azon, hogy egyes növényfajok megzavarodtak és szokatlan időben virágba borultak.
A nagyezerjófű (Dictamnus albus) virágzása november elején nem éppen megszokott jelenség (Márkus András felvétele)
A rekordhőmérsékleteket és hosszabb aszályos időszakokat hozó nyarakat követően ez a tömeges másodvirágzás egyre gyakoribb jelenség, 2022. év „történelmi aszályát” követően is jelentkezett. Az elmúlt két évtizedben egyre többször találkozhatunk a jelenséggel. A fényképes dokumentáció nagyon szemléletes, de később a stresszt elszenvedett egyedek nem vizsgálhatók. Növénygyűjteményeinkben ezért olykor különleges fenológiai eltéréseket reprezentáló példányokat is dokumentálunk.
A cserszömörce szokatlan őszi virágzását dokumentáló példány múzeumunk Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményéből
Felmerül a kérdés, lesz-e ebből baj, maradandó károsodás? Nem tudjuk, de kétségtelen, hogy az ősszel fejlődő virágokon a tél korai beköszöntével a termésérlelésre és különösen a jövő tavaszt megalapozó rügyképződésre már nem maradt elég idő. Így alakult ez idén novemberben is, az első kemény fagyokat épp ezekben a hetekben tapasztaljuk. Ez csökkentheti az egyed túlélési esélyeit is télen. Ha a legrosszabb nem is következik be, a fagyérzékenyebb friss hajtásokon a következő évben várhatóan nem fejlődnek majd virágok, így az ősszel virágba borult ágakon a következő évi virágok és gyümölcsök részben elmaradnak. Szerencsés körülmény, hogy az őszi virágzás még azonos élőhelyen sem általános jelenség, olykor egymás melletti egyedek sem azonos módon reagálnak a környezeti stresszre, az időjárás szélsőségeire. Ez a jelenség is arra hívja fel a figyelmünket, hogy a biológiai sokféleség az ilyen problémák átvészelésében is kulcs fontosságú.
Ajánlott szakirodalom:
Haraszty Á. 1977: Növényszervezettan és növényélettan. 2. kiadás – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 798 pp.
Hess D. 1979: Növényélettan. – Natura, Budapest, 457 pp.
Koch E., Scheifinger H. 2004: “Phenology as a biological indicator for a warming Europe.” – World Resource Review, 16, 173–182.
Menzel A. et al. 2006: “European phenological response to climate change matches the warming pattern.” – Global Change Biology, 12: 1969–1976.
Miller-Rushing A., Hoye T., Inouye D. & Post E. 2010: “The effects of phenological mismatches on demography.” Philosophical Transactions of the Royal Society, B: Biological Sciences, 365: 3177–3186.
Nowell-Smith, C., 2021: How do you measure climate change? Learn how records from everyday people can help protect our planet from climate change. https://www.kew.org/read-and-watch/history-day-recording-climate-change
Szabó, B., Vincze, E. & Czúcz, B. 2016: Flowering phenological changes in relation to climate change in Hungary.1 International Journal of Biometeorology 60: 1347–1356.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
