A májusi virágzás egyik leglátványosabb növénye a rododendron a hangafélék családjába tartozó díszcserje. Bár nem őshonos Magyarországon, kiegyenlített mikroklímájú kertekben és arborétumokban szépen fejlődő példányaival is találkozhatunk. Különösen gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a Jeli és a Kámoni Arborétum. Sokszínű megjelenését, fajtagazdagságát és történetét érdemes megismerni.
Szerző: Kardos Luca Viktória (Alga- és Harasztgyűjtemény)
A tavasz dereka, különösen a májusi virágzás időszaka, minden évben lenyűgöző látványt tartogat a kertkedvelők és természetjárók számára. Ezen időszak egyik legpompásabb szereplője kétségtelenül a rododendron, amely nemcsak tömeges virágdíszével, hanem elegáns megjelenésével is kiemelkedik a díszcserjék sorából.
Nevének eredete a görög rhódon (rózsa) és déndron (fa) szavakból származik, köznyelvben gyakran havasszépeként is emlegetik, utalva ezzel hegyvidéki, párakedvelő élőhelyére és káprázatos virágzására.
Kelet-Ázsia területén, elsősorban a Himalája, Kína, Japán és Korea erdőségeiben fordul elő legnagyobb fajszámmal, ugyanakkor a teljes északi félgömbön megtalálhatóak fajai. Tudományos leírásuk a 18. századra nyúlik vissza. Több kelet-ázsiai fajukat elsőként Adrien René Franchet francia botanikus dokumentálta. Az európai botanikus kertekbe az 1800-as évek végén kerültek, majd a kertészeti nemesítés gyors fellendülésével világszerte közkedveltté váltak.
Magyarországra a rododendronokat gróf Ambrózy-Migazzi István telepítette be a 20. század elején, kísérleti jelleggel. Munkásságának leglátványosabb eredménye a Jeli Arborétum, amely mára nemcsak Közép-Európa egyik legnagyobb rododendron állományát őrzi, de a nemzetség honosításának és terjesztésének is emléket állít. Bár a rododendronok a Kárpát-medence természetes flórájától idegen növények, a kert sajátos mikroklímája és a talaj pH-jának tudatos csökkentése lehetővé tette számukra a sikeres megtelepedést és fejlődést.
A 19–20. század fordulóján a dísznövénykertészet fellendülésével a rododendronok is egyre nagyobb népszerűségre tettek szert Európa-szerte, így Magyarországon is. Ennek a korszaknak köszönhetően a rododendronok nemcsak elterjedtek, hanem rendkívüli változatosságuk is ekkor kezdett kibontakozni, hiszen a nemzetség fajai jól keresztezhetők, és könnyen alakíthatók különféle díszítőértékek szerint. Ennek eredményeképpen rengeteg kertészeti hibrid jött létre, amelyek különböznek a virágzási idő, virágszín, télállóság és bokorméret tekintetében. Magyarországon főként télálló hibridek elérhetők, de érdemes utánajárni a pontos fajtának, mielőtt ültetünk, mert nem mindegyik bírja jól a téli fagyokat.
A rododendron a hangafélék családjába (Ericaceae) tartozik, és a nemzetség több mint 1000 fajt foglal magába világszerte. Természetes élőhelyén, főként a párás, hegyvidéki régiókban leggyakrabban aljnövényzeti cserjeként fordul elő, de bizonyos fajai akár 30 méter magasra is megnőhetnek. Legfőbb díszítőértékét a tavasz végén – jellemzően májusban – nyíló, nagy, tölcsér alakú virágai adják, amelyek szinte teljesen beborítják a bokrot.
A rododendronok örökzöld vagy félig örökzöld növények, leveleik bőrneműek, sötétzöldek, fényes felületűek, és gyakran vastag viaszréteggel borítottak, amely segíti őket a páratartalom megőrzésében. Élőhelyi igényükből adódóan savanyú kémhatású talajban érzik jól magukat, ez 4,5–6,0 közötti pH-értéket jelent. A lúgos talajban gyakran szenvednek vashiánytól, amit a levelek sárgulása jelez.
A rododendron kiválóan társítható más, savanyú talajt kedvelő növényekkel, mint például a páfrányok, az azálea, hortenzia, japán juhar vagy az árnyliliom, amelyek nemcsak hasonló környezeti igényekkel rendelkeznek, hanem vizuálisan is harmonikus, egységes kertképet alkotnak – különösen árnyékosabb, félárnyékos területeken.
A rododendronok nemcsak dísznövényként érdekesek, hanem természetes élőhelyükön fontos ökológiai szerepet is betöltenek. A virágaikat rovarbeporzók, például poszméhek és lepkék látogatják, de egyes fajokban annyi nektár van, hogy méheket is vonzanak. Bizonyos rododendron fajok, elsősorban a pontusi havasszépe (Rhododendron ponticum), mérgező nektárt termelnek, amelyből úgynevezett „őrült méz” készülhet. Ez a jelenség főként a Fekete-tenger partvidékén, különösen Törökországban fordul elő, ahol ezek a növények nagy kiterjedésű, természetes állományban élnek. Mivel a pontusi havasszépe nem őshonos Magyarországon, és nem is jellemző dísznövényként való ültetése, hazai körülmények között ennek a típusú mérgezésnek gyakorlatilag nincs ismert előfordulása.
Az „őrült méz” toxicitásért a grayanotoxin felelős, ez kisebb koncentrációban, a növények leveleiben és virágaiban is megtalálható. Éppen ezért, ha rododendront választunk dísznövényként, érdemes szem előtt tartani, hogy mérgező lehet háziállatokra és kisgyermekekre, így ilyen környezetben csak fokozott odafigyeléssel ajánlott a telepítése!
Bár a rododendron és az azálea egyaránt a Rhododendron nemzetségbe tartozik, mégis számos lényeges morfológiai különbség figyelhető meg közöttük: Az azáleák többnyire lombhullatóak, míg a klasszikus rododendronok örökzöldek. Azáleák levelei kisebbek, gyakran finoman szőrözöttek, virágaik pedig bár apróbbak, látványos tömegben nyílnak. Rododendronok virágai ezzel szemben nagyobbak, mutatósabbak, gyakran fürtökben nyílnak.
Érdekes módon ugyanabban az időszakban virágoznak, ami miatt összetéveszthetjük őket.
Ahogy a május közeledik, a rododendronok virágzása is egyre látványosabbá válik. Ha valaki igazán impozáns élményre vágyik, a Jeli Arborétum (más néven Jeli Varázskert) kihagyhatatlan célpont: itt több ezer rododendron borul virágba, egyedi hangulatot teremtve a Vas megyei tájban. Emellett a szombathelyi Kámoni Arborétum is gazdag gyűjteménnyel rendelkezik – ideális helyszín akár egy hétvégi sétához is.
Akik pedig egy ingyenesen látogatható, mégis látványos helyszínt keresnek, azoknak jó szívvel ajánlható Zalaegerszeg Azáleás-völgye. Itt természetközeli környezetben gyönyörködhetünk a rododendronok lombhullató rokonaiban, az azáleákban.
Legyen szó arborétumi kirándulásról vagy spontán virágnézésről, a tavasz ezen szakaszában a rododendronok virágzása mindenkit lenyűgöz – és méltán emeli a májust az év egyik legszínesebb időszakává.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
