Sorozatunk első részében a hegyi laskagombáról (Pleurocybella porrigens) írtunk (Rejtélyes gombamérgezések - Magyar Természettudományi Múzeum Blog). Most, a második részben egy Magyarországon gyakori gombafajt, a begöngyöltszélű cölöpgombát (Paxillus involutus) vesszük górcső alá. Hosszú időn keresztül ehetőnek tartották, csak a nyers gomba fogyasztásától tanácsolták el a gombagyűjtőket. Több esetben azonban a kellően hőkezelt gomba is okozott megbetegedést, amely komoly fejtörésre késztette a szakértőket.

Szerzők: Locsmándi Csaba, Vasas Gizella (Növénytár, Gombagyűjtemény)

Több fajra tagolták

Néhány évtizeddel ezelőtt a begöngyöltszélű cölöpgomba még önálló gombafajként szerepelt a határozókönyvekben, a helyzet azonban mára megváltozott. A molekuláris genetikai vizsgálatok 2014-ben azt erősítették meg, hogy négy különböző, morfológiai tulajdonságaikban azonban nagyon hasonló faj létezik Euróban, tehát a hagyományos értelemben vett Paxillus involutus fajkomplexnek tekinthető.

A begöngyöltszélű cölöpgomba fajcsoport tagjai gyökérkapcsolt gombák, a fák első mikorrhizapartnerei között szerepelnek. Az északi féltekén terjedtek el, Észak-Amerikában, Ázsiában és Európa valamennyi országában megtalálhatóak, az alföldektől egészen a magashegységekig gyakoriak. Magyarországon a tágabb értelemben vett begöngyöltszélű cölöpgomba főleg ősszel terem, fapartnerekben nem válogatós, lombos fával és fenyőfélékkel is képez gyökérkapcsolatot, még városi környezetben is előfordul.

Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus)

Könnyű felismerni

A tágabb értelemben vett begöngyöltszélű cölöpgomba termőteste nagyon jellegzetes. Kalapja okker-, fahéj- vagy rozsdabarna színű, fiatalon domború, közepe gyakran kissé púpos, majd ellaposodik, idősebb korban benyomottá, majd tölcséressé válik. Széle sokáig, erősen begöngyölt, idővel hullámos, gyakran kissé bordázott lesz. Felülete szárazon matt, nemezes tapintású, később lecsupaszodik, nedvesen tapadós. A gomba felismerését nagyban megkönnyíti, hogy fiatalon okkeres lemezei könnyen lefejthetők a kalap húsáról és nyomásra, sérülésre barnán foltosodnak. Puha, halványsárga húsa vágásra szintén vörösbarnára színeződik. Lemezei a tönkre mélyen lefutnak, sűrűn állók, gyakran villásan elágazók, öregen a spórák érésével megsötétednek, rozsdabarnák lesznek. A gomba tönkje hengeres vagy lefelé elvékonyodó, a kalaphoz hasonló színű, felülete csupasz. Ha a gombát megszagoljuk, nem érezzük jellegzetes illatúnak, esetleg enyhén fűszeres lehet, megkóstolva azonban mindig savanykás ízű. A hozzá kissé hasonló bársonyostönkű cölöpgomba (Tapinella atrotomentosa) elhalt fenyők anyagán, többnyire tuskókon vagy azok közelében nő, tönkje barnán nemezes, bársonyos, lemezei csak gyengén barnulnak.

Bársonyostönkű cölöpgomba (Tapinella atrotomentosa)

Kiváló ízű gomba, sokáig ehetőnek tartották

A begyöngyöltszélű cölöpgombát régóta ismerik Európában és hazánkban is. A kiemelkedő németalföldi orvos és botanikus Carolus Clusius, a 16. század végén a Dunántúlt bejárva számos magyar gombanevet jegyzett fel. 1601-ben, Antwerpenben megjelent latin nyelvű műve ma Clusius-kódex néven ismert, amelyben összesen 105, Magyarországon megfigyelt gombafajról közölt leírást, közöttük a begöngyöltszélű cölöpgombáról is. Első megjelenését az évben "Szent Bertalan napja" (aug. 24.) körüli időpontra teszi, és az ismeretlen étkezési értékű fajok közé sorolja. A begöngyöltszélű cölöpgomba jelenleg is érvényes tudományos neve, Paxillus involutus a "mikológia atyjának" tekintett svéd mikológus Elias Magnus Fries leírásából származik, 1838-ból, ahol viszont a gomba már ehetőként "edulis" szerepel.

A begöngyölt szélű cölöpgomba latin nyelvű leírása Elias Magnus Fries: Epicrisis Systematis Mycologici című művében, 1838-ból

A huszadik század első felében általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy a begöngyöltszélű cölöpgomba jóízű, ehető gomba, de alaposan át kell sütni-főzni, mert egyébként gyomor-béltünetes mérgezést okozhat. Ez önmagában még nem jelentene problémát, mert ma is több, nyersen mérgező gombafajt sorolnak a fogyaszthatók közé, ilyen pl. a hazánkban árusítható gyűrűs tuskógomba vagy a szintén árusítható piruló galóca. Utóbbiak méreganyagairól tudjuk, hogy a hőkezelés során elbomlanak. Bohus és munkatársainak, Magyarország kalaposgombáiról írt határozókönyvében (1951) is ehetőnek tartják a szerzők a begöngyöltszélű cölöpgombát. A cikk szerzői még a 90-es években közeli munkatársai voltak Bohus Gábornak, aki a téma kapcsán akkor elmondta, hogy 1950-től 1970-ig személy szerint ő is többször fogyasztott ebből a "nagyon finom" gombából, de mérgezéses tüneteket egyáltalán nem tapasztalt.

Változott a fogyaszthatóság megítélése

A szakirodalomban már a múlt század negyvenes és ötvenes éveiből is beszámoltak begöngyöltszélű cölöpgomba-mérgezésekről, de ezeket az eseteket főleg a nyers, vagy a nem kellően hőkezelt gomba fogyasztásának tulajdonították. Az egyre szaporodó mérgezések miatt a vészharangot először Németország keleti felén, az akkori NDK-ban kongatták meg még az 1970-es évek elején, amikor a tudományos álláspont változása folytán (ld. alább) az ehetőből a mérgező csoportba sorolták át a gombát, és tájékoztatták a lakosságot a begöngyöltszélű cölöpgomba fogyasztásának a veszélyeiről. A mérgezések száma ettől az időponttól számítva ott jelentősen csökkent. Sajnos az NDK-ban, 1962-től vezetett nyilvántartásokból nem derül ki, hogy nem megfelelően hőkezelt vagy alaposan átsütött-megfőzött gombától származnak a mérgezési tünetek. Nagyjából ugyanebben az időben a többi európai országban is a nem ehető vagy mérgező kategóriába került a begöngyöltszélű cölöpgomba.

Gombamérgezések a volt NDK-ban

Lehetséges tünetek és okok

A hőkezelt gomba ismételt fogyasztása során az első tünetek többnyire már a gomba elfogyasztása után 1-2 órával jelentkezhetnek, általános gyengeség, hasi fájdalmak, hányás-hasmenés formájában. Súlyosabb esetekben hemolízist (a vörösvértestek szétesését) is diagnosztizáltak, amelynek következményként a keringési rendszerbe kerülő szabad hemoglobin vizeletkiválasztási zavarokat, komoly vesekárosodásokat okozhat, de a keringi rendszer összeomlása is bekövetkezhet. Szakszerű kórházi ellátással a betegek többsége gyógyítható.

Súlyos allergiát okozhat

Bár sok megbetegedést tulajdonítottak a cölöpgombának, azonban ezeknek az eseteknek a leírása többnyire nagyon hiányos. A szakirodalomban mindezidáig összesen hét, megfelelően dokumentált esetet ismerünk, amely alapján bizonyítható, hogy a kellően hőkezelt begöngyöltszélű cölöpgomba fogyasztása megbetegedést okozott. A diagnosztizálást nagyban megnehezítette, hogy tünetek csak a gomba ismételt fogyasztása után léptek fel, így sem a beteg, sem pedig az orvosok nem gondoltak a cölöpgombára, hiszen a páciens korábban már többször, gond nélkül fogyasztott belőle. További nehézséget jelentett az is, hogy más személyeknél, akik ugyanabból a gombás ételből fogyasztottak, mérgezési tünetek nem, vagy csak nagyon ritkán léptek fel. Ezek a megfigyelések nem illettek bele egyik ismert gombamérgezési típusba sem, ezért felmerült annak a lehetősége, hogy itt valójában másról lehet szó, mint hagyományos értelemben vett gombamérgezésről. Az 1970-es évektől kezdődően, a kérdés tisztázásához döntő mértékben hozzájárultak az elvégzett immunszerológiai vizsgálatok. Kémcsőben, laboratóriumi körülmények között bizonyították, hogy a hőkezelt, begöngyöltszélű cölöpgombából származó gombakivonat, a betegek - ellenanyagot (antitestet) tartalmazó - vérszérumával együtt az emberi vörösvértestek károsodását okozza. A 20. század végére a kutatók egyetértettek abban, hogy begöngyöltszélű cölöpgombában olyan, hőre el nem bomló, ismeretlen antigén található, amely ellenanyag (immunglobulin-G) képződését váltja ki az arra érzékeny személyek szervezetében. A gomba többszöri fogyasztása után létrejövő antigén-antitest komplex a vörösvértestek felszínéhez kötődik, ami a vörösvértestek kicsapódásához, majd az un. komplementrendszer fehérjéinek közreműködésével azok széteséséhez, hemolízishez vezet. Szűkebb értelemben tehát nem valódi gombamérgezésről beszélhetünk, hanem súlyos túlérzékenységi, allergiás reakcióról!

Antigén-antitest komplex

A mai álláspont

A begöngyöltszélű cölöpgombát ne fogyasszuk! Nyersen fogyasztva a gomba valóban mérgező, feltételezhetően hőre lebomló méreganyagokat tartalmaz, gyomor-béltünetes mérgezést, hányást-hasmenést okoz. Alaposan átsütve, többszöri fogyasztása után azonban egyes személyeknél súlyos élelmiszer-allergia léphet fel, amely hemolízishez, a vörösvértestek széteséséhez vezethet. A DNS-vizsgálatok szerint a begöngyöltszélű cölöpgomba genetikailag négy, különálló vonalra osztható Európában. Egyáltalán nem biztos, hogy a begöngyöltszélű cölöpgomba fajcsoportba tartozó négy faj mindegyike tartalmazza az allergiát okozó antigént, ezt azonban tudományos vizsgálatokkal még nem igazolták. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a fajcsoporton belül a fajok egy része más-más termőhelyen nő, ez esetleg magyarázatot ad arra a korábbi megfigyelésre, hogy egyes területeken, - ahol feltételezhetően, elsősorban az allergiát okozó antigént tartalmazó faj terjedt el - nagyobb számban fordultak elő megbetegedések, míg másutt alig vagy egyáltalán nem. Franciaországban - ahol köztudottan sok gombát fogyasztanak - eddig még nem betegedtek meg a begöngyöltszélű cölöpgombától, de arról sem tudunk, hogy hazánkban előfordult volna begöngyöltszélű cölöpgomba-allergia.