A pécsváradi bányában található homok nemcsak építőanyag, hanem egy kiváló fosszília lelőhely is egyben kitartó gyűjtők-kutatók számára. Az itt felhalmozódott homok számos gerinctelen és gerinces fosszíliát őrzött meg számunkra, köztük az egykor a környéken élt krokodilok maradványait is.
Szerző: Szentesi Zoltán (Őslénytani és Földtani Tár, Rétegtani gyűjtemény)
A pécsváradi homokbánya ősmaradvány-tartalmú rétegei (fotó Sebe Krisztina)
Hogy került ide a homok?
A homok az egykori Pannon-tó partközeli régiójában ülepedett le nagyjából 7,6–6,8 millió éve, a pannon időszaknak nevezett földtörténeti korban, amelyből számos gerinctelen kövületet őrzött meg, mint a szívkagyló (Lymnocardium) vagy a balatoni kecskekörömmel rokon Congeria balatonica kagylót. A leggyakoribbak azonban a vízi emlősök, cetfélék maradványai, melyek jóval régebben, a Paratethys-óceánban éltek kb. 16-13 millió éve. Az egyetlen cápafog és a tengeri halak maradványai minden bizonnyal ezen időszak legkorábbi szakaszából származnak. Az orrszarvúak maradványai a fent említett időszak végén, vagy a pannóniai időszak legelején lerakódott üledékekből halmozódott át. A Pannon-tó környékén, és annak partján biztosan megfordultak tapírok és zsiráfok több mint 7 millió éve, ezen állatok csontjai a homok lerakódásával nagyjából egy időben, esetleg egy kicsit korábban kerülhettek az üledékbe. Szintén ekkoriban élhettek itt lágyhéjú teknősök (Trionyx) és egy vastagteknőjű szárazföldi teknősféle (Ptychogaster) is.
Hogyan kerültek elő ezek a leletek?
A pécsváradi homokbánya anyagát építkezéseknél használják fel falak habarcs- és vakolóanyagaként. A homokot ipari méretű rostán átrostálják, hogy a megfelelő szemcseméretű homok kerüljön a kőműves mesterek kezébe. A rostán akadnak fent a csont- és fogmaradványok jó néhány meszes konkréció (összecementálódott homok) kíséretében.
Na, de mikor élhettek itt krokodilok?
Jelenleg egy krokodilfog koronát és néhány töredékes páncélelemet ismerünk a pécsváradi homokbányából, melyek a kihalt Diplocynodon krokodil nembe sorolható a mai alligátorokkal rokon állat(ok)hoz tartozhattak. A nembe tartozó legnagyobb példányok elérhették a 3 méteres testhosszt is, de az 1 méter körüli nagyság volt inkább a jellemző. A három maradvány akár három különböző egyedhez is tartozhatott, ezért a feltételes többes szám.
Diplocynodon krokodil a-b: páncéltöredékek és c: fog a pécsváradi homokbányából (fotók Sebe Krisztina)
Ezen maradványok kopott, töredékes állapotából is látszik, hogy ez(ek) az állat(ok) jóval régebben élt, mint ahogy a bányászott homok lerakódott. Ezek a fosszíliák tehát valahonnan áthalmozódhattak akár az egykori Pannon-tó hullámzásából következő eróziós tevékenységéből, és/vagy a Kárpát-medence kőzetmozgásával bekövetkezett kiemelkedés során pusztultak, sodródtak az egykori tóba a laza üledékkel együtt.
A Diplocynodon aligátor-rokon krokodilok a paleocéntől a középső-miocénig (kb. 47 – 14 millió évig tartó időszak). A Kárpát-medencében az úgynevezett középső-miocén klíma optimum idején (kb. 20 – 14 millió éve) éltek ezek az állatok. Az átlagos globális hőmérséklet ekkoriban 3 Celsius fokkal volt magasabb, mint manapság. A téli középhőmérséklet a Kárpát-medencében ekkoriban 9,6 –13,3; míg a nyári 24,7– 27,9 Celsius fok között mozgott. Ez ideális környezet volt e krokodilok számára. Az éghajlat hűvösebbre fordultával végleg véget ért a krokodilfélék aranykora a Kárpát-medencében.
Ezt megelőzően csak a Kárpát-medence nyugati részéről, Ausztria területéről voltak ismertek hasonló leletek, melyeket a Diplocynodon ungeri fajba soroltak. Ma már a Mecsek-hegység több, hasonló időszakban felhalmozódott homokjából is előkerültek e krokodilokhoz sorolható fog és csontleletek.
Miért nem kapott teljes nevet a pécsváradi krokodil?
Ahhoz, hogy fajra tudjunk ősmaradványokat határozni, szükségesek az úgynevezett diagnosztikus bélyegek, melyek csak adott fajra jellemzőek. A gerinces állatok esetében ez többnyire a koponyát, esetleg annak egyes csontjait jelenti. A koponya mögötti részek erre ritkán alkalmasak, például kétéltűeknél vagy kígyóknál a csigolyák is alkalmazhatóak fajszintű határozásra. A krokodil fog és páncélelem azonban sajnos nem, azok csak a nem szintű besorolást teszik lehetővé. Habár csak egy faj, a Diplocynodon ungeri ismert eddig a Kárpát-medencéből, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a pécsváradi krokodil leletek egy másik fajhoz tartoznak. Ezen leletek alapján legalábbis sajnos biztosan nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
