A dinoszaurusz maradványok tudományos tanulmányozása előtt az emberiség többnyire sárkányokhoz, óriásokhoz vagy egyéb szörnyekhez, mitológiai lényekhez kötötte ezeket a fosszilis csontokat. Az ősmaradványok tudományos szintű vizsgálata csak az 1700-as évek végére vált komolyabbá, és épp 200 évvel ezelőtt kapta meg a tudományos nevét az első dinoszaurusz faj is.
Szerző: Magyar János (Őslénytani és Földtani Tár)
Megalosaurus életkép. (Forrás: De Russell Gooday alkotása. https://dino.fandom.com/wiki/Megalosaurus )
A dinoszaurusz szó 1842-es megalkotása előtt már ismert volt néhány dinoszaurusz faj, pontosabban három, amelyek fosszíliáira alapozva Sir Richard Owen, korának egyik legismertebb összehasonlító anatómusa, úgy látta, hogy a három különböző fajhoz tartozó fosszilis csontok egy addig ismeretlen közös csoportba, a dinoszauruszok csoportjába tartoznak. Ezen első fajok közé tartozik a Megalosaurus is, amely 200 éve, 1824-ben, majd 20 évvel a dinoszaurusz, mint csoport felismerése előtt kapta meg a tudományos nevét, a világon elsőként a nem madár dinoszauruszok között. A másik két említett dinoszaurusz az Iguanodon és a Hylaeosaurus volt.
Felfedezése:
Ez idő tájt számos megkövesedett csont került elő Dél-Angliából, amelyeket William Buckland, az Oxfordi Egyetem első geológiai lektora is évekig gyűjtött. A Megalosaurus génusz (nemzetség) megalapozását szolgáló leletek a stonesfieldi kőfejtőből kerültek elő, nagyrészt 1815-ben. Ekkor még William Buckland sem tudta, hogy milyen állathoz tartozhatnak a csontok, de méretük alapján biztos volt benne, hogy egy addig ismeretlen lény maradványai. Történt aztán, hogy 1818-ban, Georges Cuvier francia összehasonlító anatómus meglátogatta Bucklandet Oxfordban egy másik lelet ügyében, amely Hollandiából, Maastricht közeléből került elő. Ezen látogatás során rájött, hogy a stonesfieldi kőfejtőből származó maradványok, a felépítésük alapján, egy óriási gyíkszerű lénytől származnak.
Ezután Buckland tovább tanulmányozta a maradványokat barátjával, William Conybeare-rel, aki 1821-ben „Hatalmas gyík” néven említette azokat, ebből származik a Megalosaurus név. 1822-ben Buckland és Conybeare egy közös cikkben, tudományos nevet kívántak adni a brit és a maastrichti leletnek is. Az utóbbinak a Mosasaurus nevet találták ki. Érdekes dolog, hogy a Mosasaurus-t ekkor még szárazföldi állatnak tekintették, míg a Megalosaurus-t egy „szemiakvatikus” félig vízi életmódú állatnak gondolták.
Abban az évben a publikáció elmaradt ugyan, de végül 1824. február 20-án publikálásra került. Ekkor még csak a génusz (vagyis a „nem”) kapott tudományos nevet. Később 1827-ben adott neki fajnevet Gideon Mantell, az Iguanodon felfedezője, aki Buckland után nevezte el, így a teljes tudományos neve a Megalosaurus bucklandii lett.
A Buckland által tanulmányozott Megalosaurus állkapocs rajza. (Buckland, 1824)
Rekonstrukciók:
Az első rekonstrukciók még négy lábon járó, nagyjából 20 méteres testhosszúságú gyíkszerű állatokat ábrázoltak, amelyek mérete később egy jóval kisebb és valóságnak jobban megfelelő 9 méteres testhosszra „csökkent”. Ilyen formában lett szoborként is megalkotva és kiállítva a híres londoni Crystal Palace parkban az Iguanodon, a Hylaelosaurus és a Mosasaurus mellett. Ezeket a szobrokat, amelyek a világon az első életnagyságú dinoszaurusz modellek voltak, Benjamin Waterhouse Hawkins készítette Sir Richard Owen tudományos tanácsai alapján.
Viszont ma már tudjuk, hogy a Theropoda dinoszauruszok, amely csoportba a Megalosaurus is tartozik, többnyire két lábon járók, úgynevezett „biped” szárazföldi állatok voltak.
A Crystal Palace parkban található Megalosaurus szobor. (A szerző felvétele.)
A Megalosaurus mai rekonstrukciója (Hendrickx et al. 2015)
Fajok:
A Megalosaurus génusz jelenleg egy elfogadott fajt, a M. bucklandii-t tartalmazza, amely nagyjából 166 millió évvel ezelőtt élt a jura időszak közepe táján, a 168,3 millió évvel ezelőtt kezdődő és 166,1 millió évvel ezelőtt véget érő Bathi korszakban, a mai Dél-Anglia területén. Viszont később számos, a Megalosaurus maradványaihoz hasonló csontokkal rendelkező fajt soroltak ide, főként a hiányos leletek és ebből fakadó hiányos ismeretek miatt. Így amolyan „wastebasket” vagy magyarul „szemétkosár” taxonná vált. Vagyis egy olyan gyűjtőcsoporttá, amelybe általában csak azért helyeznek fajokat, mert valamennyire hasonlítanak egymásra bizonyos tulajdonságaik alapján, és máshova nem is igazán illenek be, de valódi, közeli rokonság nem mutatható ki egyértelműen a csoport tagjai között, és nem zárható ki, hogy más csoportok tagjaival közelebbi rokonságban állnak. Ez a helyzet leggyakrabban olyankor fordul elő, amikor a hiányos leletanyagban csak olyan részei találhatók meg egy állatnak, amelyek egy viszonylag nagyobb csoporton belül általános felépítést mutatnak, mint például a fogak vagy a csigolyák.
Hazánkhoz kötődő Megalosaurus-ok:
Jelenleg a M. bucklandii fajon kívül az összes, korábban a Megalosaurus génuszba sorolt faj érvénytelennek számít, vagy más csoportokba sorolták át a róluk újonnan szerzett információk alapján. Hazánkhoz is kötődnek Megalosaurus-ok, vagy legalábbis hozzájuk hasonló maradványok.
Az első a M. pannoniensis, amely neve Pannóniára utal, és ennek a területnek a Dunántúl is része volt. Az ide sorolt maradványok csak két, oldalról lapított, hátrafelé hajló recézett fogból áll, amelyek Kelet-Ausztria, késő kréta korú kőzeteiből kerültek elő. Mivel a brit leletekkel nagy hasonlóságot mutatnak, ezért 1881-ben Harry Govier Seeley ebbe a génuszba sorolva nevezte el őket. Azóta a név már nomen dubium, tehát érvénytelen, és a fogak egy azonosítatlan Theropodához, elképzelhetően egy Dromaeosauridae vagy akár egy Tyrannosauroidea családba tartozó állathoz tartozhattak.
Az iharkúti dinoszaurusz lelőhelyről előkerült Tetanurea fogak. (www.magyardinoszaurusz.hu)
A második, hasonló sorsú faj a M. hungaricus nevet viselte. 1902-ben nevezte el báró Nopcsa Ferenc azt a szintén két ragadozó fogat, amely Észak-Erdélyből, Nagybáród közeléből került elő egy késő kréta időszakban lerakódott szenet tartalmazó bánya meddőjéről. A leletek leginkább az ausztriai fogakra hasonlítottak, így egyértelműen közeli rokonok lehettek. Később 1915-ben további két farokcsigolyát sorolt ebbe a fajba Nopcsa Ferenc, amelyek sokkal fiatalabb kőzetekből és más területről, a Hátszegi-medence keleti feléből kerültek elő. Az évtizedek alatt a két fog sajnos elveszett, míg a két farokcsigolyáról kiderült, hogy valójában egy Titanosauria növényevő dinoszaurusz farokvégi csigolyái. Így nem lehet pontosabban megállapítani az említett két fog rokonsági viszonyait, de az feltételezhető, hogy az ausztriai anyaggal rokonítható.
Végezetül pedig a Bakony iharkúti lelőhelyének Santoni korú, körül belül 85 millió éves ragadozó maradványait említhetjük meg itt. Ez a leletegyüttes is nagyrészt 3-5 cm-es fogakból áll és tulajdonosaik 4-5 méteresre becsült testhosszukkal az egykori élőhelyük csúcsragadozói lehettek. Ugyan ők nem voltak sosem a Megalosaurus génuszba besorolva, és a hiányos leleteik miatt pontosabban meghatározva, viszont a fogak több olyan tulajdonságot is mutatnak, mellyel nagyon hasonlóvá válnak mind az ausztriai, mind az erdélyi leletekhez és jelzik a primitív Tetanurae dinoszauruszok felé való rokonságot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
