Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Szerzők: Horváth Edit, Lazányi Eszter, Nagy Hajnalka, Dr. Mahunka Sándor † (Talajzoológiai gyűjteménycsoport)

Minden ismeretterjesztő történet a múlttal és a nagy elődök bemutatásával kezdődik. Ezek ismerete és megértése valóban elengedhetetlen, megalapozza a jelen megértését, értékelését. Blog-sorozatunk második részében mi is megpróbáljuk összefoglalni a Talajzoológiai gyűjteménycsoport történetét, megemlékezünk a nálunk megforduló nagy kutatókról, illetve bemutatjuk tudományos eredményeiket.

Gyűjteménycsoportunk idén ünnepli újjáalakulásának 20. születésnapját! Mint oly sok mindent a világban, a gyűjtemények sorsát is néha történeti okok befolyásolják, nem pedig tudományos tények. Ez önmagában nem baj, attól még a tudomány, a múzeumi élet jól működik. De ezért tudnak ezek a történetek annyira változatosak és érdekesek lenni. A mi esetünkben a megalakulás történetét 2002-ben megírta a gyűjteménycsoport alapítója, professzor Mahunka Sándor (1937-2012), aki egyben a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese is volt 1985-2004 között. Írása megjelent a Múzeumi Hírlevélben¹.

Egészen különleges volt a csillagállás az ezredfordulón, ami lehetővé tette, hogy az addigi Pókszabásúak gyűjteménye² egy világméretű Talajzoológiai gyűjteménnyé bővülhessen. Körülbelül egyszerre történtek a következő események:

1. a Madárgyűjtemény átköltözött a Ludovika téri új épületbe, ezzel nagy terület vált szabaddá a Pókszabásúak gyűjteménye szomszédságában;
2. a Múzeum megvásárolta Andrássy István fonalféreg-, Balogh János pók- és atka-, valamint Zicsi András gilisztagyűjteményeit, és sikerült megszerezni ajándékképpen Iharos Alfonz medveállatka-gyűjteményét, illetve a Loksa Imre-féle talajminta-gyűjtemény nagy részét, ami Magyarország egészét reprezentálja;
3. Mahunka Sándor átvette a Magyar Tudományos Akadémia Zootaxonómiai Kutatócsoportjának vezetését Zicsi András professzortól, így logikusnak tűnt a kutatócsoport székhelyét áthelyezni az ELTE TTK-ról a Múzeumba (ld. 1. pont).

Így 2002-ben megalakult a Talajzoológiai gyűjteménycsoport, mely egyben az MTA Zootaxonómiai Kutatócsoportjának székhelyévé is vált 2012-ig. Hirtelen pezsgőbb lett az élet a Baross utca 4. emeletén, sok-sok kutatóval, asszisztenssel, nem egyszer hatalmas (akár 60 fős!) Akadémiai megbeszélésekkel, vendégfogadásokkal.

A Myriapoda gyűjteményrész³ történeti okokból sokáig önálló gyűjteményként létezett. Mondhatnánk, hogy a Soklábúak gyűjteménye most ünnepli 40. (újjá)születésnapját, mert dr. Szalay László halála után bő egy évtizedig „gazdátlan” volt: Mahunka Sándor felügyelte a gyűjteményt, de aktív kutató nem foglalkozott soklábúakkal. 1982-ben az akkor frissen diplomázott Korsós Zoltánt nevezték ki a gyűjtemény élére, ezzel „újjáélesztve” azt. Végül – ugyancsak történeti okokból – 2013-ban csatolták a Talajzoológiai gyűjteménycsoporthoz.

Mahunka Sándor 2002-es kéziratának egy publikálatlan részletét közöljük most, mert az a gyűjteménycsoport életének egy fontos szeletét mutatja be:

„A muzeológusok „tízparancsolatának” (gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, ismertetés-bemutatás) hármas alapelve szintén közismert és érvényes. A mostani esetben azonban a gyűjtés és a nemzetközi kapcsolatok felhasználása a talajzoológiai gyűjtemény létrejöttében különlegesen nagy szerepet kapott.

Magyar viszonylatban nem gyakori, hogy expedíciók, expedíció sorozatok szerveződjenek és induljanak a világ minden tájára. A magyar talajzoológia azonban már az ötvenes-hatvanas években világhírnevet vívott ki magának, így érthető, hogy az UNESCO támogatását megnyerve, Balogh János professzor vezetésével, többhónapos afrikai és dél-amerikai expedíciók gyűjthettek elsősorban talajállatokat. Ezekben az expedíciókban minden esetben részt vehetett a múzeumunk egy munkatársa is. Később ez az expedíciós-gyűjtő tevékenység kiszélesedett, s egyrészt Balogh János külön gyűjtőútjai, másrészt Zicsi András dél-amerikai és Mahunka Sándor afrikai, majd távol-keleti útjai szintén elsősorban talajzoológiai indíttatásúak voltak. A Múzeum is szervezett olyan expedíciósorozatokat (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Vietnám) amelyek szintén nagy anyagokkal gyarapították gyűjteményeinket és a most megvett gyűjteményeket

Fotó: Brazíliai expedíció, Manaus. Mahunka Sándor gyűjt az őserdőben. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport)

Fotó: Ecuadori expedíció, Zicsi András egy indián család körében. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport)

A gyűjtésekkel egyenlő nagyságrendben gyarapította a gyűjteményeket a magyar talajzoológusok részvétele nemzetközi kutatásokban, programokban. A circumtrópikus talajzoológiai kutatásokat rajtunk kívül, megegyezéses munkamegosztásban, elsősorban első sorban Svájc szervezte, s a feldolgozómunkában szinte valamennyi magyar talajzoológus részt vett. A feldolgozás után az anyagok jelentős része a mi tulajdonunk lett. Hasonló módon, feldolgozást vállalva, szereztünk és szereztek a megvett gyűjtemények kutatói is anyagokat a világ minden részéről, Ausztráliától Észak-Amerikáig.”

Fotó: Ecuadori expedíció, csoportkép Guayaquil városában.
(Balról jobbra: Loksa Imre, Andrássy István, Mahunka Sándor, Balogh János.)
Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Talajzoológiai gyűjteménycsoport, Zicsi András †

Az imént felsorolt gyűjtőutak mellett kiemelnénk azt a nagyszabású, a Balkán-félszigetet felölelő expedíció-sorozatot, melyet a Zootaxonómia Kutatócsoport OTKA-ja finanszírozott, és sok muzeológus részt vehetett rajta más gyűjteményekből és tárakból – ezzel széles körben gazdagítva a Múzeum balkáni anyagát. Ugyancsak kiemelendő a kutató- és a gyűjteménycsoport barlangászati kapcsolódása, egyedülálló barlangi gyűjteménnyel rendelkezünk. A Myriapoda gyűjtemény pedig Tajvanon és Japánban gyűjtött sok-sok anyagot.

A teljesség igénye nélkül felsorolnánk – születésük időrendjében – a gyűjteménycsoporthoz köthető (Pókszabásúak, Soklábúak, Talajzoológia vegyesen) néhai és néhány még ma is aktív kutatót: Herman Ottó, Chyzer Kornél, Tömösváry Ödön, Daday Jenő, Lendl Adolf, Szalay László, Kolosváry Gábor, Iharos Alfonz, Balogh János, Loksa Imre, Andrássy István, Zicsi András, Mahunka Sándor, Korsós Zoltán, Csuzdi Csaba, Kontschán Jenő, Dányi László, Szederjesi Tímea, Ujvári Zsolt, stb.

Tudományos eredményeiket külön blog-sorozatban részletezhetnénk, publikációik száma 1500 feletti, az általuk leírt tudományra új fajok száma több mint 3000…

Az utóbbi pár évben csendesebb, nőiesebb, az élet a gyűjtemény falai között. Szeretettel várjuk kollégáinkat bármikor egy jó beszélgetésre, egy havonkénti közös ebédre-kávészünetre, örülünk a gyűjteménybe látogató külföldi és hazai kutatóknak, érdeklődő családoknak. Fogadunk IKSZ-es diákokat, a nyári táborokban szívesen mesélünk állatainkról és szerepükről a természetben. Mindemellett pedig szeretjük és kutatjuk őket: Hajni a televényférgeket, Edit az atkákat, Eszter az ezerlábúakat. Várjuk az utánpótlást, szakdolgozókat, érdeklődőket, Önöket!

Blog-sorozatunk következő részeiben bemutatjuk a gyűjteménycsoportban őrzött állatokat, gyűjtésüket, őrzésüket és a velük kapcsolatos kutatásainkat.

¹Mahunka Sándor (2002): Új világgyűjtemény a 200 éves Magyar Természettudományi Múzeumban. – Múzeumi Hírlevél, 23(3): 93.

²A Pókszabásúak gyűjteményének múltjára talán egy másik alkalommal térünk ki, hiszen az is egy izgalmas, „szövevényes” történet.

³A Myriapoda gyűjtemény teljes történetéről dr. Korsós Zoltán ír részletesen, a cikk várhatóan idén megjelenik.