A lepkék leginkább színes szárnyaik miatt ismertek. A színek nem dekoratív célokat szolgálnak, hanem szaporodási stratégiájukon belül döntő fontosságúak. Ezek egyike a szexuális jeladás, amikor a párosodás előtti kommunikációhoz használt színek nem pigmentek által adott kémiai, hanem nanoméretű architektúrák előállította fizikai színeken alapulnak. A nappal repülő Pillangóalakúak (Papilionoidea) esetében ez fokozottan igaz, mivel a fizikai színek természetüknél fogva sokkal feltűnőbbek, így nagyon sok faj él ezzel a megoldással.
Az Euphaedra nemzetség az afrotrópikus régió legváltozatosabb pillangóalakú lepkéi közé tartozik, és több tucat fajával az Adolka-rokonúak (Adoliadini) tribuszt képviseli. Számos adolka faj elképesztően színes, találunk köztük lila, tenger- vagy azúrkék, zöld, bíbor, vagy arany színű fajokat. Az Indiai-óceán partja mentén elterülő keskeny erdősávban és az ahhoz csatlakozó szárazföldi területeken a génuszt azonban mindössze két faj képviseli, ezek közül az egyik a Rothschild adolka (E. rothschildi), ami kémiai piros színeivel különféle utánzó-gyűrűk tagja. A másik faj a Neofron adolka (E. neophron), amelynek földrajzi alfajai a mély violától a ragyogó kéken át a fényes zöldig, szerkezeti színezetű szárnyfelszínt mutatnak.
A Neofron adolka afrikai pillangóalakú lepke különböző alfajai. A = ssp. violaceae, B = ssp. ellenbecki, C = ssp. littoralis, D = ssp. rydoni, E = ssp. neophron, F = ssp. zambesia.
Anyagtudományi módszerekkel kimutattuk, hogy a Neofron adolka alfajai a pillangóalakú lepkék által széles körben alkalmazott módon állítják elő színeiket: a szárnyhártyát borító pikkelyek alsó felületének rétegvastagságát változtatgatják, így a színképzésért a fizikusok által jól ismert vékonyréteg-interferencia a felelős. A kigyűjtött adatok felhasználásával elsőként modelleztük az alfajok feltárt színeit és próbáltuk egyeztetni különféle környezeti változókkal. Nem találtunk összefüggést a színek és a különböző éghajlati viszonyok, illetve földrajzi elhelyezkedés között.
A Neofron adolka afrikai pillangóalakú lepke különböző alfajainak elterjedése
Kielemezve eredményeinket arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az Neofron adolka populációk szerkezeti színeinek diverzitása tükrözi a vizsgált populációk környezeti változókra adott válaszait, a jelenség nem tekinthető cline-szerű mintázatnak, sem pedig a változókra adott sémákat követő válasznak. Így nemcsak a tengerparti alfaj lehet violaszínű, hanem akár a hegyvidéki állomány is. Köztük meg érdekes színfoltként ragyoghat a kék vagy a zöld színű alfaj. Úgy véljük, hogy a színek sokféleségéből inkább egy-egy alfaj egyéni válasza olvasható ki a megváltozott környezetre, semmint egy módszer mechanikus alkalmazása.
A cikk a Magyar Természettudományi Múzeum és a ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet kutatási projektjének eredménye.
A teljes cikk itt elérhető:
Bálint Zs., Katona G., Sáfián Sz., Collins S., Piszter G., Kertész K. & Biró L.P.: Measuring and Modelling Structural Colours of Euphaedra neophron (Lepidoptera: Nymphalidae) Finely Tuned by Wing Scale Lower Lamina in Various Subspecies. – Insects 14(303): 1–14. https://doi.org/10.3390/insects14030303
Bálint Zsolt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
