Eltelt egy év, ismét jelentkezünk a múzeumi biodiverzitás-kutatás legújabb eredményeivel. A térben és időben is messzire nyúló kutatási tevékenység eredményeként 2021-ben 69 tudományra új fajt és nyolc új nemzetséget fedeztek fel, írtak le a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói. Az alábbiakban bemutatjuk természetrajzi örökségünk legújabb kincseit.
Az elmúlt néhány évben már jó szokásunkká vált, hogy az újévbe lépve összegezzük és megosztjuk a biodiverzitás-kutatásban elért legfrissebb eredményeinket. Így a folyamatos kutatómunkában megállhatunk néhány pillanatra örömmel visszatekinteni a már elért eredményeinkre, és érdeklődő olvasóinknak is hasznos, akik így betekinthetnek a múzeum taxonómiai műhelyeibe, és bizony méltán lehetnek büszkék e „kis ország nagy múzeumában” folyó, világszínvonalú tudományos eredményekre.
A taxonómia, más néven rendszertan, az élőlények rendszerezésének, osztályozásának tudománya. Neve a taxon szóból származik, amely kifejezés tetszőleges rendszertani kategóriájú egységet jelent. Taxon tehát a faj, a nemzetség és a törzs is. A taxonómia területéhez tartozik a tudományra új taxonok leírása és a már ismert taxonok folyamatos kritikus revíziója is. Világszerte döntően a múzeumok tudományos gyűjteményeiben művelt tudományág, hiszen reprezentatív, jól feldolgozott természetrajzi gyűjtemények nélkül ilyen irányú szakértelem megszerzése nem lehetséges. Művelői mára olyannyira megritkultak, hogy a közelmúltban a megmaradt szakértőket az Európai Bizottság, a CETAF, az IUCN és a Pensoft elkezdte lajstromba venni, létrehozva a „taxonómusok vörös listáját” – hasonlóan a vörös listás, kihalással veszélyeztetett fajokhoz.
A Magyar Természettudományi Múzeum muzeológus kutatóinak egyik legfontosabb feladata (sőt, törvényi kötelezettsége) a gyűjteményekben őrzött példányok tudományos feldolgozása, és az ennek során keletkező tudományos eredmények közlése. A múzeum legtöbb gyűjteményében a gyakorlatban ez a feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti. E munka során időről időre előfordul, hogy a szakértő munkatársak a tudomány számára még ismeretlen fajok képviselőivel találják szembe magukat. Ekkor jön a komoly és aprólékos taxonómiai kutatómunka java. Múzeumi példányok akár százainak-ezreinek vizsgálatával és a legkülönfélébb nyelveken és korokban született fajleírások tanulmányozásával a kutató megbizonyosodik arról, hogy valóban egy mostanáig ismeretlen élőlény példányaival van dolga. Végül a nemzetközileg elfogadott előírásoknak megfelelő tudományos leírással és elnevezéssel egy szakfolyóiratban publikálja az új taxont. Bárminemű, a fajhoz kapcsolódó tudás alapja ez a tevékenység, hiszen amíg valamit nem tudunk nevén nevezni, megkülönböztetni, addig rá vonatkozó biológiai vagy alkalmazott módon hasznosuló ismeretekről sem beszélhetünk. Az evolúciós (a faj kialakulása) és a személyes történet (a faj felfedezése, leírása) találkozása teremti meg a lehetőséget, hogy az egész emberiség számára értékes tudás és akár valamilyen alkalmazott formában hasznosuló ismeret lehessen az eredmény.
Új év – új fajok
2021 sem volt könnyű év. A világjárvány sajnos a mindennapjaink része maradt, ez az év sem volt kimondottan a gondtalan, zavartalan, elmélyült kutatómunka éve. Tragédiák is sújtottak minket: Merkl Ottó (1957–2021) és Papp László (1946–2021) személyében kiváló kollégákat, barátokat, mentorokat, szakembereket (és mérhetetlen szaktudást) veszítettünk el. De tettük a dolgunkat tisztességgel, és ennek az eredménye sem maradt el. 2021-ben összesen 69 tudományra új fajt és 8 új nemzetséget írtak le a múzeum kutatói; munkásságuk földrészeken, kontinenseken, geológiai időkön átívelve gyarapította tudásunkat a puszta fennmaradásunk érdekében is egyre több figyelmet igénylő múltbeli és jelenkori biodiverzitásról.
Összegző infografika a Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt tudományra új fajokról és nemzetségekről (készítette: Szőke Viktória)
A Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt 69 tudományra új faj közül 68 állat, egy pedig fosszilis, miocén kori növény (ez utóbbiról bővebben az új nemzetségeknél esik majd szó). Az új állatfajok többsége – ahogy a biodiverzitás zöme – rovar. A múzeum rovarászai 58 tudományra új fajt jegyeztek: Makranczy György 27 holyvafajt (a holyvák a bogarak népes rendjébe tartoznak); Vas Zoltán 13 fürkészdarázsfajt; Bálint Zsolt (és munkatársai) nyolc boglárkalepkefajt; Sáfián Szabolcs további öt boglárkalepkefajt; Tóth Balázs három bagolylepkefajt; Sziráki György egy lisztesfátyolkafajt; Kovács Tibor (és munkatársa) egy szitakötőfajt. A rovarokon kívül a gerincteleneket a puhatestűek képviselik: Varga András Magyarországról írt le két új édesvízi csigafajt, Fehér Zoltán (és munkatársai) Olaszországból egy új szárazföldi csigafajt, míg Szabó János (és munkatársa) hat új fosszilis, jura időszaki tengeri csigafajt közölt Indiából. Jóval ritkábbnak mondható az új gerinces állatfajok felfedezése, ám a múzeum kutatói évről-évre azért mégis megörvendeztetik a világot egy-egy új gerinces fajjal is – idén Vörös Judit (és munkatársai) Ecuadorból írtak le egy új békafajt.
A 2021-ben leírt tudományra új fajok rendszertani eloszlása (készítette: Szőke Viktória)
Világszínvonal-térképvetület
A múzeum kutatói a világ összesen 28 országából írtak le tudományra új fajokat 2021-ben. Az új fajok földrajzi eloszlása szépen tükrözi a múzeum biodiverzitás-kutató tevékenységének a Kárpát-medence kutatása melletti hagyományos, esetenként már évszázados múltú erősségeit: Ázsia középső, keleti és déli részei mellett Új-Guinea térsége és Afrika zoológiai kutatása is erősen magán viseli a Magyar Természettudományi Múzeum egykori és mai szakembereinek névjegyét. Az Újvilág taxonómiai kutatásában általában érzékelhetően kisebb a szerepünk, mint az Óvilágéban, de a 2021-es év e téren kivételesnek bizonyult. Bálint Zsolt (és lengyel munkatársai) két évtizedes múltra visszatekintő andoki boglárkalepke-kutatásának új eredményei (hét új Johnsonita- és egy új Podanotum-faj) mellett ebben az évben Vörös Judit (és munkatársai) ecuadori új békafaja, valamint Makranczy György észak-, közép- és dél-amerikai, összesen hat új holyvafaja is erősítette az MTM tudományos súlyát az újvilági fauna megismerésében.
A 2021-ben leírt tudományra új fajok földrajzi eloszlása (készítette: Szőke Viktória)
Bálint Zsolt andoki boglárkalepke-kutatása 20 éves múltra tekint vissza, ennek egyik 2021-es eredménye a fotón felül- és alulnézetben is látható Johnsonita zubkova; az új faj neve Anna Zubek lengyel lepkekutató előtt tiszteleg (fotók: Pierre Boyer)
Minden faj egy-egy történet
Nem vállalkozhatunk itt arra, hogy a 2021-ben a múzeum kutatói által leírt valamennyi új taxonról részletesen beszámoljunk, mindössze a fentiekben csupán összesített számokként megjelenők közül szemezgetve felvillantunk néhány olyan aspektust, amelyek a múzeumi kutatómunka évszázados hagyományaihoz vagy különleges aktualitásokhoz való kapcsolódásuk által mindenképp említésre érdemesek.
A gerinctelenek óriási „biodiverzitás-túlerejét” ismerve nem csodálkozhatunk azon, hogy az újonnan leírt állatfajok többségét is ők alkotják. Annál meglepőbb és örömtelibb azonban, amikor a kétségkívül sokkal jobban feltárt gerincesek köréből is üdvözölhetünk egy-egy mostanáig felfedezetlen fajt: Vörös Judit (és munkatársai) egy új békafajt közöltek Ecuadorból. Azt gondolhatnánk, hogy Ecuador erdei kiválóan alkalmasak arra, hogy egy békafaj gyakorlatilag bármeddig elrejtőzhessen a felfedezésére törő kutatók elől, de úgy tűnik, a Pristimantis lojanus névre keresztelt új faj nem különösképpen igyekezett elkerülni az emberi figyelmet, hiszen Loja városban és annak környékén találták meg a kutatók.
Pristimantis lojanus, egy új békafaj Ecuador-ból (fotó: Paul Székely)
Ázsia középső, keleti és déli részeinek zoológiai feltárása hagyományosan a múzeum kutatásainak egyik legfőbb erőssége. Makranczy György revíziós munkái és újonnan leírt 21 holyvafaja, valamint Tóth Balázs három bagolylepkefaja is bizonyítja, hogy a magyar kutatók továbbra is prominens szerepet töltenek be a térség kutatásában.
Az Indonéziából leírt Naarda merkli (balra) fajneve Merkl Ottó kollégánk emlékét őrzi, a Vietnamból leírt Naarda vojnitsi (jobbra) pedig Vojnits András lepkészét (fotók: Tóth Balázs)
Kovács Tibor munkatársunk – mintegy Bíró Lajos (1856–1931) „lábnyomait követve” – évek óta gyűjti és kutatja az Új-Guinea nyugati partjánál elhelyezkedő Batanta-sziget rovarvilágát. 2021-es batantai eredménye egy új szitakötőfaj, amelyet munkatársával írt le. Az Argiolestes varga névre keresztelt fajt kollégánk két Varga családnevű barátjáról, Varga András malakológusról és Varga Zoltán lepkészről nevezte el. Az említett Varga András 2021-ben igencsak adok-kapok viszonyba került a tudományos nevekkel: egy szitakötő örökölte a nevét, ő maga pedig egy Magyarországon talált új édesvízi csigafajt nevezett el Páll-Gergely Barna csigataxonómus tiszteletére.
Az Argiolestes varga névre keresztelt batantai új szitakötőfaj élő példánya és irigylésre méltó élőhelye (fotók: Kovács Tibor)
Úgy véltük, a Paladilhiopsis pallgergelyi névre keresztelt új csigafaj hasonlíthatna jobban is Páll-Gergely Barnára, és tettünk is ezért… (a vázfotót Páll-Gergely Barna készítette, ennek arcképes módosítását (Páll-Gergely Barna engedélyével) Szőke Viktória; élőhelyfotók: Varga András)
Afrika és Madagaszkár rovarvilágának feltárásában ismét erős évet zártunk. Vas Zoltán 13 új fürkészdarázsfajt írt le Afrikából. A kontinensen már szinte „fürkészdarázs-nagyhatalom” vagyunk, igen szép arányokat tudhatunk magunkénak a nemzetközi palettán: például a Casinaria nemzetség jelenleg ismert tíz afrikai fajából nyolcat, az afrikai Campoplex-fajok felét, illetve a kontinens egyetlen ismert Cymodusa-faját múzeumunk kutatója írta le. Sáfián Szabolcs öt új afrikai lepkefajt közölt: egy kékesen csillogó Iridana-fajjal és négy fehér Liptena-fajjal gazdagította Afrika faunáját. Sziráki György folytatta a madagaszkári lisztesfátyolkák kutatását: egy új faj, a Hemisemidalis pennyi leírásával elsőként közölte a nemzetség madagaszkári előfordulását, és elsőként dokumentálta az elülső lábpár fogólábbá módosulását a család nőstényeinél.
A Campoletis kangalogba (balra) fürkészdarázsfaj típuspéldányait Merkl Ottó gyűjtötte a kenyai Elgon-hegyen, a Hyposoter nanodraco (jobbra) típuspéldányait pedig Papp László a dél-afrikai Sárkány-hegységben – innen a „minisárkány” fajnév (fotók: Vas Zoltán)
Az Iridana languyi Nyugat-Afrikából, a Liptena minimis és L. introspectionem pedig Közép-Afrikából leírt új lepkefaj (fotók: Sáfián Szabolcs)
Korábban már egy egész blogbejegyzést szenteltünk a tudományos nevek különlegességeinek és különceinek (lásd itt). Kapcsolódva e blogcikk témájához, a 2021-ben publikált új fajok nevei között is akadnak olyanok, amelyekben a rigorózus tudományosság mellett megjelennek a taxonómusok emberi aspektusai. Fentebb is láthattunk már példákat „tudományos nevekbe csomagolt” tiszteletre, gyászra, barátságra, de gyakran ezeknél jóval hétköznapibb rokonszenvek, rajongások is tükröződhetnek a tudományos nevekben. Sáfián Szabolcs új afrikai boglárkalepkefajai az angol Pet Shop Boys zenekar két tagja, Neil F. Tennant és Christopher S. Lowe után kapta nevét (Liptena neiltennanti és L. chrislowei), a L. introspectionem és a L. minimis (lásd előző ábra) pedig e zenekar Introspective című albuma és Minimal című szerzeménye után. Három új dél-afrikai fürkészdarázsfaj pedig a Diablo II számítógépes játék fő antagonistái után kereszteltetett Campoplex diablo, C. mephisto és C. baal névre.
Pet Shop Boys-zenészek és lepkék: Neil Tennant, Christopher Lowe, valamint a Liptena neiltennanti és L. chrislowei (lepkefotók: Sáfián Szabolcs; Pet Shop Boys: https://www.deezer.com/hu/artist/986)
A Campoplex diablo, C. baal és C. mephisto (balról jobbra), névadó karaktereikkel (darázsfotók: Vas Zoltán; grafikák: Kevin Cassidy, képeinek kereskedelmi célú felhasználása nem engedélyezett)
Új nemzetségek
Új nemzetséget (genuszt) leírni alapvetően két esetben indokolt. Az egyik az, amikor egy újonnan felfedezett faj annyira különbözik a legközelebbi ismert rokonaitól, hogy egyben egy új nemzetség képviselőjének is tekinthetjük: ekkor az új fajt és az új nemzetséget egyszerre írják le. A másik eset az, amikor a korábban egy nemzetségbe sorolt fajok összehasonlító taxonómiai vizsgálata, revíziója során két (vagy akár több) jól elkülönülő leszármazási ágra csoportosíthatók a fajok, így az újonnan felismert csoport számára célszerű egy új nemzetséget felállítani. Az MTM-ben 2021-ben leírt új nemzetségek közül egy fosszilis csiga- és egy fosszilis növénynemzetség az előbbi, míg hat új zuzmónemzetség az utóbbi esetre szolgáltat példát.
Előreengedjük a zuzmókat, a kihalt növények és csigák már úgysem sietnek sehová (bár a zuzmók sem kimondottan „hamari” élőlények). Lőkös László (munkatársaival) morfológiai, kémiai és molekuláris genetikai vizsgálatok arzenáljával felszerelkezve vágott bele a Physciaceae alcsalád nemzetségeinek gombafonalas-algás szövevényébe. Revíziós munkájuk eredményeképp több elkülönült, eddig még nem azonosított leszármazási vonalat ismertek fel, amelyek számára összesen hat új nemzetséget vezettek be (Helmutiopsis, Huriopsis, Klauskalbia, Kudratovia, Kurokawia, Poeltonia). A zuzmók egyébként igencsak különleges lények, hagyományos kategóriáinkat (állat, növény, gomba) sem tisztelik: a zuzmó nyilvánvalóan nem állat, de súlyosan megsérthetnénk őket azzal is, ha egyszerűen „lenövényezzük” vagy „legombázzuk” őket. A zuzmók különféle algák (vagy cianobaktériumok) és gombák szimbiózisában egybeforrt szervezetek. Minden elismerésünk a zuzmászoké, a taxonómia éppen eléggé bonyolult tudomány akkor is, ha ilyen szövevényektől mentes, „egylényegű” állatokkal vagy növényekkel foglalkozunk.
A másik kettő új nemzetség egy-egy újonnan felfedezett faj számára lett bevezetve. A kb. 150–200 millió éves (jura időszaki), Jumaramaria jumaraensis névre keresztelt tengeri csiga legközelebbi ismert rokonaitól nemcsak faji, hanem nemzetségi szintű különbségeket is mutat, így számára a szerzők (Szabó János és munkatársa) leírták a Jumaramaria nemzetséget is. Nevét lelőhelye, az indiai Jumara-dóm után kapta. Az ősnövényekkel foglalkozó kollégáinknak viszont nem kellett ilyen messzire menni a felfedezésért. Hably Lilla a Mecsekben, Magyaregregy környékén talált kb. 16 millió éves, miocén kori fosszilis szárnyas magokat, amelyeket Erdei Boglárkával közösen egy új nemzetséget (Mecsekispermum) is képviselő új fajként írtak le. Rendszertani helyzete némileg bizonytalan, leginkább a teafélék Gordonia nemzetségével rokonítható; erre utal tudományos neve is: Mecsekispermum gordonioides, azaz durva fordításban „Gordonia-szerű mecseki mag”.
A Jumaramaria jumaraensis fosszilis váza (fotó: Szabó János)
A Mecsekispermum gordonioides fosszilis szárnyas magja (fotók: Rácz István)
A leírók
A Magyar Természettudományi Múzeum összesen 14 munkatársa írt le tudományra új taxont 2021-ben (beleértve az intézményi filiálékat és az önkéntes munkatársakat). Nevük betűrendben:
Bálint Zsolt (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), Erdei Boglárka (Növénytár, Ősnövénytani gyűjtemény, Budapest), Fehér Zoltán (Állattár, Puhatestűek gyűjteménye, Budapest), Hably Lilla (Növénytár, Ősnövénytani gyűjtemény, Budapest), Kovács Tibor (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény, Gyöngyös), Lőkös László (Növénytár, Zuzmógyűjtemény, Budapest), Makranczy György (Állattár, Bogárgyűjtemény, Budapest), Sáfián Szabolcs (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), Szabó János (Őslénytani és Földtani Tár, Gerinctelen paleontológiai gyűjtemény, Budapest), Sziráki György (Állattár, Kisebb rovarrendek gyűjteménye, Budapest), Tóth Balázs (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), Varga András (Mátra Múzeum, Puhatestű-gyűjtemény, Gyöngyös), Vas Zoltán (Állattár, Hártyásszárnyúak gyűjteménye, Budapest), Vörös Judit (Állattár, Kétéltű- és hüllőgyűjtemény, Budapest).
A taxonómiai kutatómunka aprólékos, időigényes tevékenység, és egy új taxon csak leírásának tudományos publikációban való megjelenésével „kel életre” a tudomány számára, gyakran több éves munka eredményeként. Új taxonjaik leírásán, eredményeik közlésén jelenleg is dolgozó kollégáink munkái a következő, egy év múlva esedékes összeállításban jelennek majd meg.
Az új taxonok listája
Az új taxonok teljes nevei után szögletes zárójelben a lelőhelyük országai szerepelnek. A rendszertani listában ahol van magyar köznévi megfelelő, azt is feltüntettük.
KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Strabomantidae
Pristimantis lojanus Székely, Székely, Ordoñez-Delgado, Armijos-Ojeda et Vörös, 2021 [Ecuador]
ROVAROK (INSECTA)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Holyvafélék (Staphylinidae)
Anotylus analepticus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus bolmorum Makranczy, 2021 [Fülöp-szigetek]
Anotylus crepidatus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus cyzicus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus deductus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus erratus Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus fusoideus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus gagatinus Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus hauriens Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus intuitus Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus jaechi Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus kurbatovi Makranczy, 2021 [Mianmar]
Anotylus lagreanus Makranczy, 2021 [Laosz]
Anotylus laobianus Makranczy, 2021 [Kína]
Anotylus loricatus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Anotylus nepalensis Makranczy, 2021 [Nepál]
Anotylus pingbianus Makranczy, 2021 [Kína]
Anotylus shavrini Makranczy, 2021 [Fülöp-szigetek]
Anotylus tangotadosi Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus ustulosus Makranczy, 2021 [Indonézia]
Anotylus velatus Makranczy, 2021 [Malajzia]
Thinodromus carltoni Makranczy, 2021 [Belize]
Thinodromus dryophilus Makranczy, 2021 [USA]
Thinodromus fractus Makranczy, 2021 [Brazília]
Thinodromus minusculus Makranczy, 2021 [Paraguay]
Thinodromus rubiginosus Makranczy, 2021 [USA]
Thinodromus vernicatus Makranczy, 2021 [Francia Guyana]
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Kvadrifid bagolylepkefélék (Erebidae)
Naarda merkli Tóth, 2021 [Indonézia]
Naarda scutigera Tóth, 2021 [Nepál, Kambodzsa, Vietnám]
Naarda vojnitsi Tóth, 2021 [Vietnám]
Család: Boglárkalepke-félék (más néven lángszinérfélék) (Lycaenidae)
Iridana languyi Sáfián, 2021 [Libéria]
Johnsonita carpia Bálint, Boyer et Pyrcz, 2021 [Ecuador]
Johnsonita iacinta Bálint, Boyer et Pyrcz, 2021 [Peru]
Johnsonita ianusca Bálint, Lorenc-Brudecka et Pyrcz, 2021 [Ecuador]
Johnsonita oxalida Bálint, Boyer et Pyrcz, 2021 [Peru]
Johnsonita subcunicula Bálint, Cerdena et Pyrcz, 2021 [Peru]
Johnsonita turquisca Bálint, Boyer et Pyrcz, 2021 [Ecuador]
Johnsonita zubkova Bálint, Boyer et Lorenc-Brudecka, 2021 [Peru]
Liptena chrislowei Sáfián, 2021 [Kamerun]
Liptena introspectionem Sáfián, 2021 [Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság]
Liptena minimis Sáfián, 2021 [Kamerun]
Liptena neiltennanti Sáfián, 2021 [Libéria]
Podanotum pajaten Farfan, Cerdena et Bálint, 2021 [Peru]
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Család: Valódi fürkészdarázsfélék (Ichneumonidae)
Campoletis clepsydra Vas, 2021 [Kenya]
Campoletis kangalogba Vas, 2021 [Kenya]
Campoplex baal Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Campoplex diablo Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Campoplex mephisto Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Casinaria brachycera Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Casinaria caliginea Vas, 2021 [Burundi]
Casinaria corvina Vas, 2021 [Burundi]
Cymodusa capensis Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Dusona nigrescens Vas, 2021 [Uganda]
Dusona solinervosa Vas, 2021 [Uganda]
Hyposoter nanodraco Vas, 2021 [Dél-Afrika]
Klutiana brevigenalis Vas, 2021 [Tanzánia]
Rend: Igazi recésszárnyúak (Neuroptera)
Család: Lisztesfátyolka-félék (Coniopterygidae)
Hemisemidalis pennyi Sziráki, 2021 [Madagaszkár]
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Argiolestidae
Argiolestes varga Kovács et Theischinger, 2021 [Indonézia]
PUHATESTŰEK (MOLLUSCA)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Család: Cochlostomatidae
Cochlostoma stelucarum Zallot, De Mattia, Fehér et Gittenberger, 2021 [Olaszország]
Család: Hydrobiidae
Alzoniella katagabriellae Varga, 2021 [Magyarország]
Család: Moitessieriidae
Paladilhiopsis pallgergelyi Varga, 2021 [Magyarország]
Család: Aplustridae
Sulcoactaeon haboensis Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Család: Ataphridae
Solarioconulus kachchhensis Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Család: Cryptaulacidae
Exelissa indiana Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Család: Metriomphalidae
Planiturbo lerensis Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Család: Paraturbinidae
Chartronella belaensis Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Család: Pleurotomariidae
Jumaramaria Szabó et Jaitly, 2021 [India]
Jumaramaria jumaraensis Szabó et Jaitly, 2021 [India]
ZÁRVATERMŐK (MAGNOLIOPHYTA)
Rend: ?Ericales
Család: ?Teafélék (?Theaceae)
Mecsekispermum Hably et Erdei, 2021 [Magyarország]
Mecsekispermum gordonioides Hably et Erdei, 2021 [Magyarország]
ZUZMÓK (LICHENOPHYTA)
Osztály: Lecanoromycetes
Rend: Caliciales
Család: Physciaceae
Helmutiopsis Kondratyuk, Lőkös et Hur [típusfaja Angliából leírva]
Huriopsis Kondratyuk et Lőkös [típusfaja Japánból leírva]
Klauskalbia Kondratyuk, Lőkös, Farkas et Hur [típusfaja Kolumbiából leírva]
Kudratovia Kondratyuk, Lőkös et Hur [típusfaja Iránból leírva]
Kurokawia Kondratyuk, Lőkös et Hur [típusfaja Oroszországból leírva]
Poeltonia Kondratyuk, Lőkös et Hur [típusfaja Franciaországból leírva]
*
Szerzők: Vas Zoltán (Hártyásszárnyúak gyűjteménye), Szőke Viktória (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)
Grafikák: Szőke Viktória (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)
További közreműködők (betűrendben): Bálint Zsolt (Lepkegyűjtemény), Erdei Boglárka (Ősnövénytani gyűjtemény), Fehér Zoltán (Puhatestűek gyűjteménye), Hably Lilla (Ősnövénytani gyűjtemény), Kovács Tibor (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény), Lőkös László (Zuzmógyűjtemény), Makranczy György (Bogárgyűjtemény), Sáfián Szabolcs (Lepkegyűjtemény), Szabó János (Őslénytani és Földtani Tár), Sziráki György (Kisebb rovarrendek gyűjteménye), Tóth Balázs (Lepkegyűjtemény), Varga András (Mátra Múzeum, Puhatestű-gyűjtemény), Vörös Judit (Kétéltű- és hüllőgyűjtemény)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
