Egy főnemesi gyűjteményalapító Gróf Széchényi Ferencné, született Festetics Julianna grófnő

 Széchényi Ferenc nagylelkű adományozása révén 1802-ben létrejött a Magyar Nemzeti Múzeum. Kevésbé ismert tény azonban, hogy itt kapott helyet felesége, Festetics Julianna ásvány- és növénygyűjteménye is, megteremtve ezzel a múzeum természettudományos részlegét 1803-ban. Festetics Juliannának köszönhetően, Európában az elsők között vált a nagyközönség számára is megtekinthetővé, egy gazdag természettudományos gyűjtemény.

Szerző: Kecskeméti Tibor (Magyar Természettudományi Múzeum)

Festetics Julianna grófnő (1753–1824) a Nyitra vármegyei Jabloncán (később Jablánc, ma Jablonica, Szlovákia) született a Festeticsek tolnai ágához tartozó Festetics Pál gróf és Bossányi Julianna grófnő házasságából. Apja, aki az udvar hű embereként cs. kir. kamarási, belső titkos tanácsosi címet nyerte el, majd 1770-ben grófi rangra emelték, Sopron vármegye alispánja, majd Tolna vármegye főispánja volt. Festetics Julianna gyermekéveit Ságon töltötte, ahol a főúri családoknál szokásos módon megszerezte alapfokú ismereteit, majd Notre Dame de Sion Nővérek pozsonyi intézetében végezte el felsőbb tanulmányait. Tanulmányai végeztével egy több nyelven beszélő, művelt, kellemes modorú hölgy tért vissza Ságra, a családi otthonba. 1772-ben feleségül ment a közeli Cenken élő Széchényi József grófhoz, majd annak korai, tragikus elhunyta után öccsével, a Magyar Nemzeti Múzeumot később megalapító Széchényi Ferenc gróffal lépett frigyre 1775-ben. Házasságukból hat gyermek született, köztük a Magyar Tudós Társaságot, az MTA jogelődjét megalapító, a magyar társadalom és gazdaság felemeléséért végzett áldozatos munkájáért a „legnagyobb magyar” címet kiérdemlő István (1791–1860).

kecskemeti_tibor_blogcikk.jpg

Festetics Julianna (1753-1824)

 

   Festetics Julianna elsődleges feladatának tartotta gyermekei erkölcsi és szellemi nevelését. Emellett kiterjedt társasági életet élt, melynek a férje hivatalából adódó reprezentáció is része volt. Számos hazai és külországi utazást is tett. Férje oldalán, vagy barátai, barátnői társaságában bejárta szinte az egész akkori Magyarhont. Elkísérte férjét a Habsburg Birodalom, valamint a Német-Római Császárság számos tartományába, illetve Hollandiába, Franciaországba, Belgiumba, Angliába, Skóciába és Itáliába. Az utazások során szerzett tapasztalatok, a nevezetességek megtekintése, a művészekkel és tudósokkal való találkozás és beszélgetés mind hozzájárult ahhoz, hogy tudása bővüljön, ismeretei gyarapodjanak.

A forrásokban számos utalás van arra, hogy a tudományok területén is tájékozott volt, mert üres óráiban „hasznos könyveket” olvasott. Ebben nagy segítéségre volt kitűnő német, francia, olasz és angol nyelvtudása, valamint férje soproni, horpácsi, cenki, bécsi, valamint öccse, Festetics György hatalmas keszthelyi könyvtára. Különösen a keszthelyi szellemi miliő lehetett Julianna számára inspiráló, mert ott-tartózkodásakor került kapcsolatba nemcsak a humaniórákkal, hanem a rohamosan fejlődő természettudományok – különösen a mezőgazdasággal, valamint a talajjal, a földtannal és ásványtannal foglalkozó – ágaival. S ami a legfontosabb, nemcsak az új ismeretekkel találkozott itt, hanem György testvére révén azok „kitalálóival”, a tudósokkal is.

Mindezekkel a tartalmas gyakorlati és szellemi tevékenységekkel is töltötte életét. A korban előre haladva egyre több betegséggel, különösen szembajjal küszködött. Férje 1820-ban bekövetkező halála megrendítette. Utolsó éveit családjával együtt Bécsben töltötte s itt érte a halál 1824. január 24-én.

A 18. század második felében a tehetősebb személyek (uralkodók, főnemesek, fő papok), valamint a kialakulóban lévő polgárság képviselői (orvosok, gyógyszerészek, bányászok, tanárok, lelkészek) körében egyre kedveltebbé és gyakoribbá volt a természeti tárgyak gyűjtése, tanulmányozása. Hazánkban is egyre több gyűjtemény – mindig magántulajdonban – alakul ki. Ezek fő jellemzői: a széles gyűjtőkör és a gyakran tudományos igény. A természeti tárgyak minél teljesebb gyűjteményeit igyekeztek létrehozni (ásványok, ősmaradványok, herbárium, kitömött állatok, csontvázak, gereznák, csigák, kagylók, rovarok, „borlél”-ben (alkoholban) elhelyezett készítmények). Sok gyűjtemény már dokumentált (szerepel a jelzőcéduláikon a megnevezés, lelőhely, a gyűjtő neve, a gyűjtés dátuma stb.) és rendszerezett (persze az akkori kezdetleges rendszerezések szerint) és katalogizált.

A Széchényi házaspár külföldi útjai során azt tapasztalta, hogy mind Bécsben, mind Londonban megnyitották a közönség előtt a múzeumok gyűjteményeit, s azokat bizonyos szakképzettséggel bíró őrök (custos) mutatják be meghatározott időben. Ugyanakkor nálunk a magántulajdonban tartás miatt a gyűjteményeket, még ha oly értékesek is, csak a tulajdonos s néhány barátja, vendége élvezheti. Ezt megszüntetendő tették meg nemes gesztusukat s ajánlották fel értékes és gazdag gyűjteményeiket a nemzetnek, a köznek. A férje által alapított nemzeti gyűjtemény gyarapításához Festetics Julianna is hozzájárult, amikor 1803. október 9-én ásványgyűjteményt, majd ne sokkal később herbáriumot adományozott az intézménynek.

Gróf Festetics Julianna ásványgyűjteményének kialakulásáról ismert írásos dokumentumok híján csak feltételezéseink lehetnek. Az egyik szerint a mineralógus, geológus Born Ignáctól (1742–1791) kaphatott indíttatást egy gyűjtemény összeállításához vagy megvásárlásához. Ezt valószínűsíti Festetics György és Born Ignác szabadkőműves kapcsolata. A másik szerint, a Mitterpacher Lajos természettudóstól (1734–1814) kaphatott kedvet az ásványgyűjtéshez. Az alkalmat és lehetőséget tekintve, újra a testvérre kell hivatkoznunk, a Festetics György és Mitterpacher Lajos közötti Theresianum-beli diák–tanár kapcsolat teremthette meg, de Festetics Julianna férje, Széchényi Ferenc is majdnem ugyanekkor volt a Theresianum növendéke (az intézménynek természetesen ásványgyűjteménye is s volt). A legvalószínűbbnek azonban az látszik, hogy a főnemesek között akkoriban gyakori ajándékozás révén juthatott a kollekcióhoz Festetics Julianna. A növénygyűjteményre vonatkozóan azonban van egy írásos adatunk. Süle Sándornak a keszthelyi Georgikonról írt 1967-es munkája 106. oldalán említi, hogy Lakosik Antal 1803-ban egy herbáriumot ajándékozott a családnak.

Magáról a gyűjtemények darabjairól keveset tudunk. A Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója, Miller Ferdinánd által összeállított Protocolum Patriophilorum (a múzeum első „gyarapodási naplója”) latin bejegyzése mindössze annyit közöl, hogy „Die 9a Excell. ac Ill. Domina Comitissa Juliana Széchényi nata Comitissa Festetich donavit selectam ac pretiosam Collectionem minerarum hungaricum” azaz „[október] 9. napján a kiváló és jeles Széchényi Julianna grófné, született Festetich grófnő válogatott és értékes magyar ásványgyűjteményt adományozott”. A Nemzeti Múzeum létrehozására buzdító, Miller által írt és József nádor által kinyomtatott 1807-es tervezet (A’ Nemzeti Gyüjtemények elintézése’ feltételei Magyar ország hazafiai’ számára) úgy fogalmaz, hogy „Nagy Méltóságú gróf Széchényi Juliána született Gróf Festetich Kis-Assszonynak bőkezűségből egy kis, de ritka szépségű Ásványok’ gyűjteménye ígéretben adatott.”

Festetics Julianna természetrajzi tárgyú adományozásait Róthkrepf Gábor a Tudományos Gyűjtemény 1827. évi VI. kötetében így örökítette meg: „Ő ajándékozta az Országos nemzeti Museumnak: 1) A’ Magyar országi ásványokat, mellyek közt igen ritka darabok voltak; – 2) az ahoz tartozó legnevezetesebb nyomtatott munkákat; – 3) a’ kristály figurákat, melyek Bekkerhinnek e’ munkája szerint: „Crystallographie des Mineralreichs” rendes systemába valának szedve; – 4) A’ fák nemei gyűjteménnyét, az az: minden esmeretes fának egy egy darabját, meglévén egy része fényesítve, kérgével ’s nevezetével együtt különös almáriomotskákba felosztva”.

Sajnos ezen adományok – részben a múzeum mostoha sorsa miatt – ma már nem azonosíthatók. Az ásványgyűjtemény első katalógusa 1821-ből maradt fönn, ebben akvizíciós (aza beszerzési) adatokat nem rögzítettek, így nem állapítható meg, hogy az 1956-os tűzvésztől megmenekült régi példányok melyike köthető esetleg a grófnő személyéhez. A nyomtatott munkák és a „kristály figurák” (kristályminták), ha megvoltak, bizonyosan elégtek 1956-ban.

A növénytani anyagnak pedig a Növénytárnak az egykori Pálos kolostorból (ma Központi Papnövelde épülete) az 1860-as években a Magyar Tudományos Akadémia épületébe történő költözésekor nyoma veszett.

Festetics Juliannát a Gondviselés kiemelkedő külső és belső szépséggel áldotta meg. Példás családanya volt. Gyermekei erkölcsi és szellemi nevelését mindennél előbbre tartotta. Mindemellett példás hazafi is volt. Gyerekeivel magyarul beszélt, s gyermekei mellé magyar dajkát választott. Nagyon tisztelte embertársait. Ez a legmagasabb méltóságnál és az egyszerű jobbágynál, cselédnél is megnyilvánult. Méltán illenek élete jellemzésére Arany János sorai:

„Nem hal meg az, ki milliókra költi

 dús élte kincseit, ámbár napja múl”

E verssorok itt sokszorosan igazak; mert gróf Széchényi Ferencné, született Festetics Julianna grófnő valóban pazarlóan szórta közénk dús élte kincseit.

                                                                                                     Kecskeméti Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr5416758394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása