A trianoni szerződés nemcsak Magyarország területét darabolta fel és a magyar lakosságot szakította szét, hanem állatfajokat is eltávolított a hazai faunalistákból. Olyan is akad azonban, amely látszólag a mai Magyarországra szorult – ám utólag előkerült az elcsatolt részekről is.
Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)
Atracélcincér (Pilemia tigrina) (fotó: Rahmé Nikola)
Az atracélcincér (Pilemia tigrina) Magyarországon fokozottan védett, közösségi jelentőségű bogárfaj. Három dél-dunántúli lelőhelyét leszámítva az összes magyarországi előfordulása a Tiszántúl déli részére (Békés és Csongrád megyékre) esik. Lárvája a kék atracél (Anchusa barrelieri) nevű növény gyökerében fejlődik, a kifejlett bogár a virágzó hajtáson található. Ritkaságát az is magyarázza, hogy a növény sem gyakori – az aránylag természetes löszgyepek jellegzetes faja.
Kék atracél (Anchusa barrelieri) (forrás: Earthpedia)
Mivel a bogár nálunk leginkább a román határ közelében fordul elő, jogosan feltételezhető, hogy a mai határ túloldalán is élhet. A szomszédos partiumi és bánsági területek élővilágáról azonban nagyon hiányosak az ismereteink. Csathó András István magyar botanikus 2009-ben és 2015-ben szerencsére megtalálta az atracélcincért Temes megye két pontján, Újpécs (Peciu Nou) és Sándorháza (Şandra) községek határában. Ezzel nőtt a remény arra, hogy a néha egészen kicsi löszgyepfoltokra visszaszorult bogárfaj nagyobb területen is elterjedt, ami a fennmaradását segítheti.
Az atracélcincér élőhelye az újpécsi temetőben. Az előtérben a bogár tápnövénye, a kék atracél (Anchusa barrelieri) (fotó: Csathó András István)
Az atracélcincér legújabban felfedezett lelőhelyei Magyarországon, a romániai Bánságban, illetve Moldovában, ahol Csathó András István a fajt 2008-ban szintén megtalálta. 1 = Szekszárd, 2 = Dombiratos, 3 = Battonya, 4 = Sándorháza (Şandra), 5 = Újpécs (Peciu Nou), 6 = Chişinău (Durleşti), 7 = Bender, 8 = Hînceşti (forrás: Folia entomologica hungarica)
Gyakoribb eset, hogy az elcsatolt országterületekről ismert fajoknak a mai Magyarországon nem maradt előfordulása, később azonban nálunk is felfedezték őket. Ilyen például az áfonya-zöldaraszoló (Jodis putata), mely a Kárpátokban és az Alpokban gyakori, ám Magyarországon csak az ezredforduló környékén találták meg az Őrségben. Hasonló a helyzet a denevérszenderrel (Hyles vespertilio), melyet a Magyar Királyság területén csak A Felvidékről és Horvátországból ismertek, de 2003-ban megtalálták az erdélyi Tusnádfürdőn (Băile Tușnad), majd 2005-ben Magyarországon, Fertőrákoson is.
A Steven-turzásfutóval (Stenolophus stevenii) némileg más a helyzet: voltak lelőhelyei a mai Magyarország területéről is, de azok annyira régiek, hogy a bogarat az eltűnt fajok közé sorolták. Biztos előfordulásairól azután már csak Erdélyből tudtunk. Az alaposabb kutatásnak köszönhetően azonban ismét előkerült az anyaországból is, főleg a Bakonyvidékről, de a Hernád mellől és a Mecsekből is.
Felhasznált irodalom
Danyik T. 2018: Az atracélcincér (Pilemia tigrina) és élőhelyeinek természetvédelmi helyzetképe a Dél-Tiszántúlon. – Crisicum 10: 169–192. Pdf.
Kovács T. 2005: Adatok a Pilemia tigrina (Mulsant, 1851) magyarországi elterjedéséhez és életmódjához (Coleoptera: Cerambycidae). – Folia historico-naturalia Museum Matraensis 29: 145–150. Pdf.
Tóth A. I., Csathó A. I., Buşmachiu G. & Merkl O. 2016: Pilemia tigrina: new and corrected records from the Republic of Moldova, Hungary and Romania (Coleoptera: Cerambycidae). – Folia entomologica hungarica 77: 33–40. Pdf.
Atracélcincér (Pilemia tigrina) (fotó: Németh Tamás)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
