MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Kárpát-medence vitathatatlanul létező geográfiai entitás, és történelmi vagy akár politikai értelemben is van létjogosultsága Kárpát-medencéről beszélni. A geográfiai értelemben vett Kárpát-medence azonban nem pontosan azonos a Trianon előtti Magyarország – a Magyar Királyság – területével, melyet életföldrajzi szempontból ma már négy régióhoz sorolunk.

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

Tengerszemek a Retyezátban (Déli-Kárpátok) (fotó: Puskás Gellért)

A magyar zoológia grandiózus különlegességgel kívánt hozzájárulni Magyarország ezeréves fennállásának ünnepléséhez: 1893-ban elhatározták, hogy egy könyvsorozatban közreadják mindazon állatfajok katalógusát, melyek az akkori állam, a Magyar Királyság területén előfordulnak. A szakemberek nem jól mérték fel annak a fának a méreteit, melybe a fejszéjüket vágták, így a nagy mű befejezésére nem volt elég a három év, ami rendelkezésre állt az 1896-os millenniumi ünnepségekig. A sorozat végül 25 év múlva, 1918-ban jelent meg teljes egészében: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae) 961 oldalon 20.573 fajt rögzített a Magyar Királyságból.

Hogy mennyire feltáratlan volt akkor még a terület állatvilága, azt jól jelzi, hogy a sokkal kisebb mai Magyarországról a jelenleg ismert fajok száma nagyjából 40 ezer.

A Magyar Királyság nyolc állattani részterülete

A Fauna Regni Hungariae harmadik, ízeltlábúakkal foglalkozó kötetéhez mellékelt térképen a szerzők a Magyar Királyságot római számokkal jelölt nyolc kisebb részre osztották fel. Bizonyos kötetek e részek jellemző fajait is felsorolták, de nem állították, hogy e fajok együttese Magyarországot önálló állatföldrajzi egységgé tenné – egyszerűen régiókra osztották országukat, melynek határairól ők sem gondolták, hogy pár év múlva semmivé válnak.

Fontos hangsúlyozni, hogy az előző századforduló zoológusai régióknak (latinul regio) nevezték a nyolc részterületet, de ezek nem azonosak Európa mai életföldrajzi (biogeográfiai) régióival, melyek más léptékűek.

A Magyar Királyság életföldrajzi részterületei a A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae) mellékelt térképén (1918)

A nyolc részterület a következő volt. 

Trianon után azonban a korábban magyar fennhatóság alatt álló területek az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaihoz kerültek. Magyarország számára a medence jobbára alföldi területei maradtak. Trianontól kezdve a zoológusok és a botanikusok saját szakterületükön is hangsúlyozni kívánták a döntés igazságtalan voltát, ezért megjelent a Kárpát-medence mint önálló életföldrajzi egység képe. Akaratlanul vagy szándékosan ez a „Kárpát-medence” – a „fauna- vagy flóraterületünk” – pontosan egybeesett a Trianon előtti Magyar Királyság határaival. Még a Magyarországgal társállami viszonyban lévő Horvátországot is ezen egység részének tekintették, noha Horvátországnak a Dinári-hegységen túli része – az Adriai-tenger melléke – semmilyen földrajzi értelmezésben nem része a Kárpát-medencének. 

Többek között ez is oka annak, hogy külföldi szerzők számos olyan fajt említenek Magyarországról, amelyek a jelenlegi határaink között nem fordulnak elő. A félreértést fokozzák például a „Hung. mer.” vagy „Hungaria mer.” lelőhelycédulájú példányok, amelyeket hosszú ideig Dél-Magyarországon is előforduló fajok bizonyító példányainak tekintettek. Az ilyen módon cédulázott és általában a 19. században gyűjtött állatok és növények azonban szinte kivétel nélkül a Bánságból (például Herkulesfürdő, Kornyaréva, Sebeshely), tehát a mai Romániához és Szerbiához tartozó területekről származnak, így a hazai fauna- és flórajegyzékből ezeket a fajokat törölni kellett.

(Forrás: Merkl O. & Vig K. 2009: Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp.)

A pannon biogeográfiai régió

A ma elfogadott életföldrajzi beosztás alapján Magyarország teljes területe – Szlovákia, Ukrajna, Románia, Horvátország és Szerbia csatlakozó alföldi részeivel együtt – a pannon biogeográfiai régióra esik. A hajdani Magyar Királyság területéből a Kárpátok és a Dinári-hegység az alpesi, az Erdélyi-medence, Horvátország és Szerbia északi része a kontinentális régióhoz tartozik, az adriai Tengermellék pedig a mediterrán régióhoz.

A pannon régió határai nagyjából megegyeznek a geológiai értelemben vett Kárpát-medence határaival: a medencét határoló hegyek hegylábi területein kb. 600 méter tengerszint feletti magasságban futnak. A régió magában foglalja a medencében emelkedő alacsonyabb hegységeket és dombságokat, de nincsenek benne a teljesen alpesi jellegű Kárpátok. (Viszont ide tartozik a Morva-medence is a maga árvalányhajas pusztáival.)

Európa életföldrajzi (biogeográfiai) régiói (forrás: European Environment Agency)

A pannon biogeográfiai régió peremén persze előfordulnak alpesi, kontinentális vagy akár mediterrán elemek – többnyire olyan fajok, amelyek nálunk féltett ritkaságok, de a szomszédos területeken gyakoriak. Ám a Kárpátok (és nem a Kárpát-medence) igazi magashegyi bennszülött fajai, amelyek olyannyira jellemzik az alpesi régiónak ezt a darabját, aligha fognak felbukkanni a pannon régióban.

(Forrás: Merkl O. & Vig K. 2009: Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp.)

Tájak és fajok a Magyar Királyság nyolc régiójából

 A következőkben minimális kommentárokkal bemutatunk egy-egy tájat, illetve néhány állat- és növényfajt a valaha volt Magyar Királyság nyolc életföldrajzi részterületéről.

I. Regio centralis

(Központi terület) 

Nyáras-borókás a Duna-Tisza közén, Táborfalván (fotó: Merkl Ottó)

A túzok (Otis tarda) teljes állományának egyik legnagyobb egyedszámú része az Alföldön él (forrás: Motkó Béla, Magyar Madártani és Természettudományi Egyesület)

Magyar futrinka (Carabus hungaricus), az alföldi homoki gyepek jellegzetes futóbogara (fotó: Németh Tamás)

Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra), az Alföld jellemző szöcskefaja (fotó:: Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Zefír boglárka (Plebejides sephirus) a tokaji Kopasz-hegyről (fotó: Katona Gergely)

Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), az Alföld bennszülött növénye (fotó: Bauer Norbert)

II. Regio pannonica

(Pannon terület)

Löszgyep a Zámolyi-medence szélén, Gyermelyen (fotó: Merkl Ottó). A Dunántúl e jellegzetes tájának élővilágáról itt lehet olvasni

Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) a Dunántúlról (fotó: Káldi József) 

L-betűs szöglenc (Nymphalis vau-album) Kaposvárról (fotó: Katona Gergely)

Óriás-keresztespók (Araneus grossus) a Pilisből (forrás: Ujvári Zsolt, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Magyar gurgolya (Seseli leucospermum), a Dunántúli-középhegység bennszülött növénye (fotó: Bauer Norbert)

III. Regio septentrionalis occidentalis

(Északnyugati terület) 

A Csorba-tó a Magas-Tátrában (fotó: Merkl Ottó) 

Tőzeg surán (Colias palaeno) az Árvai-Magurából (fotó: Katona Gergely) 

Vörösfenyő-aranybagolylepke (Syngrapha ain) a Magas-Tátrából (fotó: Tóth Balázs)

Tátrai labdacsbogár (Carpathobyrrhulus tatricus), az Alacsony- és a Magas-Tátra bennszülött bogárfaja (forrás: H. Polacek, koleopterologie.de)

Tátrai árvácska (Viola lutea subsp. sudetica) (fotó: Bauer Norbert)

IV. Regio septentrionalis orientalis

(Északkeleti terület)

A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátokban (fotó: Merkl Ottó). A Magyar Természettudományi Múzeum máramarosi kutatásairól itt lehet olvasni

Nagy apolló (Parnassius apollo) Kassahámorról (fotó: Katona Gergely)

Havasi levélbogár (Chrysolina umbratilis) az Iza folyó forrásától (Radnai-havasok) és havasi pikkelyespattanó (Danosoma fasciatum) Ruszpolyánáról (Máramarosi-havasok) (fotó: Németh Tamás)

Erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) a Feketebércről (Csornahora) (fotó: Mykola Swarnyk, Wikimedia Commons)

V. Regio transsylvanica

(Erdélyi terület)

Tengerszemek a Retyezátban (Déli-Kárpátok) (fotó: Puskás Gellért)

 Frivaldszky-avarszöcske (Pholidoptera frivaldszkyi) a Maros völgyéből (fotó: Puskás Gellért)

Az erdélyi boglárka (Rubrapterus hungaricus) kizárólag az Erdélyi-medence lejtősztyepjein honos (fotó: Katona Gergely)

A szibériai cickafark (Achillea impatiens) Európában csak Erdélyben megmaradt jégkori maradványfaj (fotó: Bauer Norbert). A Magyar Természettudományi Múzeum botanikai kutatásairól a Kelemen-havasokban itt lehet olvasni

VI. Regio banatica

(Bánsági terület)

A Domogled sziklái Herkulesfürdő felett (fotó: Jókuthy Emese). Herkulesfürdői régi és új gyűjtésekről itt lehet olvasni

Pompás díszbogár (Cypriacis splendens) Herkulesfürdőről (fotó: Németh Tamás)

Homoki vipera (Vipera ammodytes) Herkulesfürdőről (fotó: Németh Tamás)

A Reichenbach-nőszirom (Iris reichenbachii) bánsági-balkáni bennszülött növény (fotó: Bauer Norbert)

VII. Regio croatica

(Horvát terület) 

A Papuk hegység (forrás: Rajnai Richárd)

Pókszöcskefaj (Poecilimon gracilis) a Papuk hegységből (fotó: Puskás Gellért)

A horvát pöszörszendert (Hemaris croatica) Károlyvárosból (ma Karlovac) írták le (fotó: Tóth Balázs)

Illír nőszirom (Iris illyrica), nyugat-balkáni bennszülött növényfaj (fotó: Bauer Norbert)

VIII. Regio adriatica

(Adriai terület, Tengermellék)

 A Paklenica Nemzeti Park Starigrad közelében (fotó: Puskás Gellért)

Dalmát kavicssáska (Prionotropis hystrix) a Poštak-hegységben (fotó: Puskás Gellért)

Égei szöglenc (Pararge egea), az adriai Tengermellék gyakori lepkéje (fotó: Katona Gergely)

Barlangi vakgőte (Proteus anguinus) az adriai Tengermellék karsztbarlangjaiból (fotó: Branco Jalzic)

Tengerparti szulák (Calystegia soldanella), az adriai partok ritkasága (fotó: Bauer Norbert)

Köszönetnyilvánítás

A képek jelentős részét zoológus és botanikus (volt és jelenlegi) kollégáimtól kaptam. Hálásan köszönöm a közreműködésüket, és örülök, hogy erőfeszítéseik nem mentek veszendőbe. – Merkl Ottó