A bogarászoknak a tömjénillatról nemcsak a háromkirályok gyógyító ajándéka vagy a "fél, mint ördög a tömjénfüsttől" szólás jut eszébe – még ilyenkor, az adventi időszakban sem...
Tömjénillat-pikkelyesormányos (fotó: Sinigla Mónika)
Írta: Kutasi Csaba (MTM, Bakonyi Természettudományi Múzeum)
A tömjénillat-pikkelyesormányost Csehország délkeleti részén, a Štramberk melletti Kotouč-hegyen, mészkősziklagyepben fedezték fel, az itt talált példányok alapján írta le a fajt Edmund Reitter 1896-ban. A bogár csak a tömjénillatot (Seseli libanotis) fogyasztja, tudományos nevét is a növényétől kölcsönözte: Hypera libanotidis.
A tömjénillat (Seseli libanotis) eurázsiai növény, a síkságtól a hegyvidéki területekig megtalálható, főként a kontinentális jellegű területeken elterjedt. Mészkedvelő, évelő növény, ernyős virágzata júliustól szeptemberig díszlik. Karsztbokorerdőkben, homoki tölgyesekben, magaskórós társulásokban, ligeterdőkben, erdőszéleken egyaránt előfordul. A faj Magyarország keleti területein szórványos és a Dunántúlon sem gyakori; több helyen megtalálható, de nagyobb állományai ritkák.
Tömjénillat (Seseli libanotis) (fotó: Kutasi Csaba)
Edmund Reitter (1845–1920) osztrák rovarász, rovartani szaklapok szerkesztője és kiadója. Tudományos tevékenysége során 6411 új bogárfajt írt le, több mint ezer szakcikket írt. A körülbelül 30 ezer fajból álló, 5000 bogárfaj típusait tartalmazó bogárgyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba került. Ebben a gyűjteményben találhatók a tömjénillat-pikkelyesormányos típuspéldányai is.
Azt hitték, kipusztult
Štramberk mellől, bár leírásakor nagy számban gyűjtötték, 1900 után már nem került elő, kipusztulását az intenzív gyűjtés és a területen terjeszkedő mészkőbánya rovására írják. Az ormányosbogarat morvai bennszülött fajként (endemizmusként) tartották számon, a későbbiekben Szlovákiából néhány helyről jelezték az előfordulását, de ezek a közlések nem voltak megbízhatóak. Ezek alapján a cseh vörös könyv is azt valószínűsítette, hogy a faj mára már kipusztult.
Morvai bennszülött faj Magyarországon?
2012-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megbízásából talajcsapdás mintavételezéseket végeztünk Balatonkenesén. A talajcsapdák a talajba a peremükig beásott műanyag poharak voltak, amelyek a talajon mozgó rovarokat gyűjtötték.
A tömjénillat-pikkelyesormányos élőhelye Balatonkenese környékén (fotó: Sinigla Mónika)
Az egyik területünk egy felhagyott gyümölcsösben volt, az innen származó mintákban találtuk meg a tömjénillat-pikkelyesormányos első példányait – nem kis meglepetésünkre. Ez az ormányosbogár 6–8 mm-es nagyságú, fekete vagy barna színű, csápjai és lábai legalább részben vörösek. Ormánya kissé rövidebb az előtornál, gyengén hajlott. Feltűnő jellemzője, hogy teste fehér pikkelyszőrökkel hosszában csíkozott. Ez a jellegzetesség azonban nem csak ennél a fajnál fordul elő, így könnyű összetéveszteni rokon fajaival. Az általunk gyűjtött példányt Podlussány Attila, az ormányosbogarak szakértője azonosította.
A pikkelyesormányosok magyar nevüket arról kapták, hogy a felületüket hosszú pikkelyszőrök vagy pikkelyek takarják. Főként pillangósvirágúakon élnek, termesztett növényeinken is kárt okozhatnak. Gubósormányosoknak is nevezik őket, mert a kifejlett lárvák laza szövésű gubót készítenek és abban bábozódnak.
A tömjénillat-pikkelyesormányos gyűjteményi példánya (fotó: Németh Tamás)
2014 tavaszán Podlussány Attilával és Sinigla Mónika botanikussal közösen kerestük fel a faj lelőhelyét, ahol rostálással is sikerült fognunk egy példányt. A rostálással a talajban és a talajt borító törmelékben élő, vagy ott telelő apró rovarokat lehet kimutatni. A rovarokat átengedő 0,8x0,8 mm lyukbőségű fémhálón rostáljuk át a talajt. A kirostált anyagot napsütéses időben vékonyan fehér lepedőre terítjük, a menekülő rovarok a lepedőről összegyűjthetők.
Kutasi Csaba (guggolva) és Podlussány Attila rostálás közben (fotó: Sinigla Mónika)
A Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményének átvizsgálása során Podlussány Attila talált még egy régen, feltehetően az 1900-as évek elején gyűjtött példányt a Bánságból, „Ferencfalva coll. Kanabé” felirattal.
Vitéz Kanabé Dezsõ (1878–1950) tanár, címzetes igazgató, rovarász. Az aradi tanítóképzőben szerzett diplomát, 1905 és 1913 között Resicabányán tanított. A közeli Ferencfalván gyűjtötte az MTM gyűjteményében levő tömjénillat-pikkelyesormányos egy példányát. Az I. világháborúban kadétként, majd zászlósként szolgált. 1928-tól Debrecenben tanított, több dolgozatot is írt a környék bogárfaunájáról.
Az új fogások és a korábban gyűjtött példány alapján elmondhatjuk, hogy a tömjénillat-pikkelyesormányos valószínűleg Közép-Kelet-Európában előforduló faj, amely nagyobb tömjénillat-állományokban bizonyára többfelé megtalálható. A faj ritkasága mellett az azonosítási nehézségek is gondot okozhattak abban, hogy ezt a fajt sokáig nem sikerült megtalálni.
A tömjénillat-pikkelyesormányost a magyar faunára új fajként a Folia entomologica hungarica folyóirat cikke 2017-ben közölte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
