A kellemes küllemű söréteszuzmó nedves állapotban, első ránézésre akár egy májmoha is lelhetne. Az árulkodó kerek, lebenybe süllyedt termőtestek azonban hamar leleplezik a faj rendszertani hovatartozását. Ismerjük meg ezt a kivételesen értékes, dolomitsziklafalakon élő zuzmót!
Szerző: Sinigla Mónika (Botanikai gyűjtemény, MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)
A söréteszuzmó száraz állapotban
A söréteszuzmó, más néven pettyegetett tárcsalapony (Solorina saccata) a Peltigeraceae (Peltigerales, Ascomycota) családhoz tartozó lombos telepnövekedésű faj. Lebenyei (2–6 mm) rásimulnak a talajra, mohára. A zuzmó nevét adó látványos termőtestek (apotécium) sörétnyomhoz hasonlóan a lebenyekbe süllyedők vagy ülők, kerekdedek, 2–4 mm átmérőjűek, vörös- vagy sötétbarna színűek. A telep alsó része fehér vagy világosbarna színű, filcszerű textúrával, hosszú, fehér rögzítőfonalakkal (ún. rizinákkal) rendelkezik. A telep száraz állapotban szürke, barnásszürke, világoszöld, nedvesség hatására sötétzöld, élénkebb színű. A telep felületén apró kiemelkedések (ún. cefalódiumok ) találhatóak, ezek kékalgát (Nostoc) tartalmaznak, és jól elkülönülnek a zöldalga (Coccomyxa) rétegtől. A cefalódiumok elősegíthetik a tápanyagfelvételt és a túlélést extrém élőhelyi körülmények között.
A söréteszuzmó nedves állapotban
Hazánkban hozzávetőleg 100 lelőhelyről ismert, elsősorban az Aggteleki-karszt, Bakony, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Bükk, Gerecse, Keszthelyi-hegység, Kőszegi-hegység, Pilis és Vértes területéről. Többnyire árnyas, északi kitettségű mészkedvelő élőhelyeken fordul elő. Gyakran mészkő- vagy dolomit-sziklakibúvásokon, vagy sziklarepedésekben található.
2013 óta áll jogszabályi védelem alatt. Természetvédelmi értéke 5000 Ft. Veszélyeztető tényezői közé tartozik az élőhely leromlását előidéző motokrossz, a bányászat és a vadtaposás (elsősorban muflon).
A söréteszuzmó élőhelye: dolomitsziklafalak, sziklaerdők
A védett zuzmófajok elterjedése természetvédelmi szempontból is értékes területekhez köthető. A Solorina saccata a Bakonyban, Balaton-felvidéken végzett élőhely-preferencia és elterjedés vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy nagyrészt Natura 2000 területen fordul elő. A Bakony és Balaton-felvidék területéről 24 lelőhelyről ismerjük előfordulását.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
