Malária, leharapott ujj és rovarok – Kittenberger Kálmán afrikai gyűjtései
A hónap műtárgya – 2019. június

Elefántokat meg oroszlánokat puskával elejteni sokan tudnak. Váltóláztól gyötörten rovarokat gyűjteni kevesebben. Kittenberger Kálmánnak mindkettőben volt része.

SzerzőkMerkl Ottó (MTM Bogárgyűjtemény) és Katona Gergely (MTM Lepkegyűjtemény)

Kittenberger Kálmán (1881–1958) pályája úgy indult, ahogy a magyar tájon sok társáé: a nélkülözéssel teli gyermekkor alatt fellángolt benne a természet szeretete, de az ifjú hiába volt rátermett és szorgalmas, a távoli vidékek felkeresése megvalósíthatatlan álomnak tűnt csupán. Dolgozhatott ugyan a Nemzeti Múzeum (a mai Magyar Természettudományi Múzeum jogelődje) Állattárában fizetés nélküli segédpreparátorként, és folyamatosan képezte magát, hogy eljusson a trópusokra, ám az éhezés ellen ez nem sokat ért. Kénytelen volt tanítói állást vállalni a Brassó vármegyei Tatrangon (románul Tărlungeni). Szeretett ott lenni, a hétfalusi csángók között, és a vadászatban is örömét lelte, de végül csak pár hónapot töltött Erdélyben.

kittenberger_abra_1_kicsi.jpg

Tanzániai virágbogár (Stephanorrhina neumanni) Kittenberger Kálmán gyűjtéséből.  A felső cédulán gyűjtőként "Katona" olvasható; ez valójában Kittenberger Kálmánt takarja, aki azonban sohasem magyarosította a nevét (fotó: Németh Tamás és Grabant Aranka)

 

Afrika, látótávolságban

Nem várt szerencse köszöntött ugyanis Kittenbergerre: egy bácskai földbirtokos, bizonyos Damaszkin Arzén vadászni indult Német-Kelet-Afrikába, és olyan segédre volt szüksége, aki a trófeáit a helyszínen szakszerűen kikészíti és kezeli. Damaszkin így emlékezett a találkozásukra:

Telegrafáltunk tehát neki, hogy milyen feltételek alatt és mikor jöhet Afrikába. Még aznap megérkezett a rövid válasz: "Azonnal, bárminő feltételek alatt." így jutott Kittenberger Kálmán a Kilimandzsáró vidékére, amelynek faunáját még ma is ernyedetlen szorgalommal és odaadással gyűjti a Magyar Nemzeti Múzeum számára.

A földbirtokos az afrikai tartózkodást fizette, de a kiutazást nem. Végül a múzeum ezt biztosította neki, cserébe a természetrajzi gyűjtésért.

kittenberger_abra_6_kicsi.jpg

Kittenberger Kálmán (Magyar Természettudományi Múzeum, Fotótár)

Az expedíció azonban balul ütött ki. A kenyai Mombasa kikötőjétől egy ideig vonattal mentek, de később 140 kilométert kellett gyalogolniuk a szörnyű hőségben. Kittenberger közben megbetegedett; és mire elvergődött a Kilimandzsáróhoz közeli Moshiba, már rohamokban kínozta a malária, melyen csak erős szervezetének és egy rátermett német orvos, Hermann Plötze kezelésének köszönhetően sikerült úrrá lennie.

kittenberger_abra_3.JPG

Aranyos danaisz (Danaus chrysippus) Tanzániából (fotó: Katona Gergely)

Gyógyulása azonban hetekig tartott; közben a környéket járta, megtanulta a szuahéli nyelvet, és ami a legfontosabb: vadászott és gyűjtött. Damaszkin Arzén féltékeny lett a sokkal ügyesebb Kittenbergerre, így útjaik elváltak – innentől kezdve vadászatból és az eladott zsákmányból kellett eltartania magát. A múzeum is megígérte, hogy fizet a gyűjtött anyagaiért, ami hol megvalósult, hol nem. Kittenberger mérgében egyszer a saját egyik ujjpercét küldte haza, melyet egy oroszlán harapott le – a formalinban ázó ujj arzénes elszíneződésével bizonyította, hogy igenis dolgozik a madárbőrök konzerválásán, megérdemli hát a fizetséget. 

Találkozását ezzel az oroszlánnal – mely találkozás majdnem sokkal rosszabbul végződött – így mesélte el.

Az oroszlán már mellettem termett és mancsával combomba vágott – éppúgy, ahogy a macska szokta a hozzá kapó kutyákkal – ami azonnal földre döntött. Fektemben puskámat két kézre fogva, keresztben az oroszlán szájába szorítottam és úgy próbáltam távol tartani magamtól. Ezekre a válságos pillanatokra későbben sem tudtam pontosan visszaemlékezni, csak azt tudom, hogy közben az állat erős, érdes nyelve a jobb kezem ügyébe került. Nagyot rántottam rajta, hiszen az életemről volt szó. Erre a váratlan inzultusra az erősen sebzett állat egy pillanatra visszahőkölt, a fegyver a jobb kezemben maradt. Ekkor hirtelen beleismételtem egy másik töltényt és az oroszlán felé sütöttem, persze nem archoz emelve és célozva, de oly szerencsével, hogy a lövedék az állat szemén hatolt be és a koponyát összezúzva azonnali halálát okozta.

colotis_protomedia01.JPG

Gyöngyös kolotka (Colotis protomedia) Tanzániából (fotó: Katona Gergely)

Életének további folyását most nem részletezzük, azt alaposan dokumentálta barátja, Fekete István, és tíz könyvében ő maga is. Ezekben nem csupán a vadászatról írt, hanem bemutatta a természeti viszonyokat, az afrikai lakosság életmódját, szokásait és társadalmi berendezkedését is. Érdekes részleteket olvashatunk róla ittitt és itt, sőt munkásságával önálló honlap is foglalkozik. Egy magyar szerzőtrió – Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs – steampunk képregénysorozatot álmodott Kittenberger Kálmán személye köré. Ezekben a történetekben keveredik a fantázia (Áts Feri és Boka a Pál utcai fiúkból) és a valóság (Damaszkin Arzén és Torday Emil) a szereplők és az események tekintetében is.

 

Nagyvad, kisvad

Kittenbergert a legkiemelkedőbb afrikai vadászok egyikének tartják, ám a múzeumnak nem csak emlősöket és madarakat küldött. Igen tehetségesen gyűjtött rovarokat is. Ebből is látszik, hogy kétféle ember lakozott benne. Nagytestű emlősöket cserkészni és rovarokat hálóval elkapni végül is egy tőről fakad: megkeresni az állatot, túljárni az eszén és megszerezni. De amíg az afrikai szavanna hétpróbás nagyvadait követni, majd lelőni véres férfimunka, addig a rovarok megfogásához – és főleg megőrzésükhöz – precizitás, aprólékosság és kézügyesség kell.

kittenberger_abra_2_kicsi.jpg

Kelet-afrikai őscincér (Tithoes confinis) feje (fotó: Németh Tamás és Grabant Aranka)

Több mint 26 ezer bogarat és több ezer lepkét juttatott Kittenberger a Nemzeti Múzeum Állattárába. Ezek jelentős része jókora méretű, látványos, színpompás rovar – ám a nagy vadász a rovarrostát is értő módon kezelte, így milliméteres apróságokra is bőven szert tett.

 

A tűz martaléka – és ami megmenekült

Kittenberger összesen 16 évet töltött Afrikában, és ifjúságának nyomorúságáért azért szép esztendőkkel is kárpótolta az élet. Könnyű dolga azonban soha nem lehetett. Ahogy Fekete István írja:

Sokat, nagyon sokat adott Afrika annak, aki el tudta tőle venni, de mindent elvett attól, aki nem vigyázott minden lépésére, és nem mérlegelte előre minden mozdulatát. És különösen neki kellett kínosan latra tenni minden eshetőséget, minden patront, minden szem kinint és minden csepp teát, mert mindig egyedül volt, és ha itt-ott váratlan segítséget is kapott, számítani soha nem számíthatott senkire és semmire.

Hazaküldött vadászzsákmányából a Nemzeti Múzeumban a maga idejében Európa-hírű Afrika-kiállítás készült, mellyel a kor mégis csak elismerte a nagy vadász teljesítményét. A Rákosi-korban azután ismét elbocsátás, nyugdíjtól való megfosztás, fegyvereinek elkobzása és szilencium várt rá. Nem csoda, hogy rettenetes fájdalommal élte meg, amikor az 1956-os forradalom idején a múzeumot ért belövés és tűzvész megsemmisítette az Afrika-kiállítást.

kittenberger_abra_5_kicsi.jpg

Bogarak és lepkék Kittenberger Kálmán gyűjtéseiből (fotó: Vukics Adrienn)

Az általa gyűjtött rovarok preparátumai azonban túléltek minden csapást. Csak remélni tudjuk, hogy e szépséges kincseket az előttünk álló évtizedekben is értő kezek gondozzák a budapesti Természettudományi Múzeumban.

A Kittenberger Kálmán afrikai rovarainak válogatását bemutató kiállítás júniusban megtekinthető a múzeum Ludovika téri fogadócsarnokában.

2019-hm_jun03-2_webes.JPG(fotó: Turcsán Zsolt)

2019-hm_jun07_webes.JPG(fotó: Turcsán Zsolt)

2019-hm_jun01_webes.JPG(fotó: Turcsán Zsolt)

2019-hm_jun04_webes.JPG(fotó: Turcsán Zsolt)

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr8914876500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PonDrow 2019.06.07. 11:46:21

Tinikoromban sok könyvét elolvastam. Többször is átélve nagy kalandjait. :)

Boar. 2019.06.07. 12:18:30

Nincs "Nagyvadak és kisvadak"...
Nagyvad van és apróvad, többes szám nélkül.

exilis 2019.06.07. 12:26:48

@Boar.: Nem vadászati értelemben használták a szót, a rovarokat értették alatta, az meg minden csak nem apróvad. Szívesen.

murray 2019.06.07. 12:33:34

Gyerekkoromban faltam a könyveit. Széchenyi Zsigmond "csui" könyvét is.
Aztán elindultam a határba , nádasba, erdőbe. Most próbálj meg ilyet.. 10 évesen..

múzeum 2019.06.07. 13:18:08

@Boar. + @exilis:

Hát persze, hogy egyfajta játék volt a szavakkal, nem vadászati/vadgazdálkodási szakkifejezések.

Egyébként miért ne lenne a nagyvadnak többesszáma? Az elefánt, a zsiráf, az oroszlán Afrikában élő nagyvadak. Mi ezzel a baj?

Merkl Ottó

Boar. 2019.06.07. 13:24:22

@múzeum: A vadásznyelv nem használja többes számban a "vad" kifejezést.
Az irodalom igen, "vadakat terelő juhász", de a legnagyobb magyar vadászról szóló cikkben használjuk inkább a vadásznyelvet.

Boar. 2019.06.07. 13:25:35

@exilis: Úgy tűnik, nem ugyanazt a cikket olvastuk...

múzeum 2019.06.07. 13:43:30

@Boar.:

A nép (az olvasó) szava Isten szava - átjavítottam egyes számra. De a kisvadhoz ragaszkodom, bogarakra és lepkékre nem bírnám az apróvadat használni.

Merkl Ottó

Kelly és a szexi dög 2019.06.07. 15:16:20

Attól nem sajnálom a vadászélményt, aki az elefántfüvesbe egy szál puskával bemegy a sebzett oroszlán után, 100 kilométerre a legközelebbi sárkunyhós településtől!

Leylandi 2019.06.07. 17:07:26

@múzeum: "Egyébként miért ne lenne a nagyvadnak többesszáma?"

Ez nem szakmai, hanem nyelvi szabály:
"A gyűjtőneveknek rendesen nem használjuk többes számú alakjukat.
Pl.: erdő, mén, nyáj, csorda, közönség, nép, tömeg"
tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/2/fogalomgyujtemeny/gyujtonev
Hiszen azt se mondjuk, hogy "hajak".
Vagy ahogy kedvenc tanárom mondta: "A vadak nem az erdei állatok, hanem az afrikai bennszülöttek."
Esetükben ugyanis a "vad" nem gyűjtőnév, míg az állatok esetében igen.

múzeum 2019.06.08. 13:37:42

@Leylandi:

Na, több mindent nem értek.
"A gyűjtőneveknek rendesen nem használjuk többes számú alakjukat." Gondolom, a "rendesen" itt "rendszerint" értelemben szerepel. Viszont természetrajzi körökben már hogyne lenne többes száma némelyiknek! Mégpedig elég gyakran.

Pl. erdő. Itt van a hazai élőhelyek leírása:

www.novenyzetiterkep.hu/eiu2011

Idézek: molyhos tölgyes bokorerdők; fűz-nyár ártéri erdők; keményfás ártéri erdők.

A mén tudtommal a hím ló (= csődör), nyilván nem azonos a ménessel. Példamondat: A zebrák csapatokban élnek, amelyek főleg kancákból és csikókból állnak. A mének vagy egyedül járnak, vagy csak ménekből álló csapatokat alkotnak. (Most mindegy, hogy a zebráknál pontosan így van-e.)

Továbbá: A takinok nyájban élnek. A Volong San területén harminc nyájuk van. A nyájak nyáron magasan a hegyekben legelnek, télire lejönnek a völgyekbe, de bizonyos nyájak egész évben odafent maradnak. (Megint nem az a lényeg, hogy tényleg ennyi nyáj van-e.) Hogy lehetne ezt az egészet megoldani a nyáj többes száma nélkül?

Értem én, hogy a köznapi beszédben a gyűjtőneveket inkább mondjuk egyes számban (így magyarosabb is), de ez természetrajzi blog, és a ritka kivételek itt feldúsulnak.

Merkl Ottó

Leylandi 2019.06.10. 22:58:12

@múzeum: meg ne haragudj azért, amit írok, de akiben a "rendesen" szó megértése bármiféle bizonytalanságot okoz, az egészen biztosan nem magyar anyanyelvű ember.
No, nem baj ez! Az ember ugyanolyan értékes akkor is, ha Ukrajnában, Romániában vagy épp Izlandon született, magyarul meg mondjuk kamaszkorban tanult meg. Csak akkor a magyar nyelvről ne akarjon vitatkozni.
Beszéljünk akkor más témáról. Azt írod:
"De amíg az afrikai szavanna hétpróbás nagyvadait követni, majd lelőni véres férfimunka, addig a rovarok megfogásához – és főleg megőrzésükhöz – precizitás, aprólékosság és kézügyesség kell."
Ez így sajnos eléggé összekeveredett. A nagyvad birtokbavételének folyamatát hasonlítod össze a rovarok megőrzésével (preparálásával), ami nyilvánvaló hiba, hiszen összehasonlítani csak mindkettő preparálását vagy mindkettő birtokbavételét érdemes. Egyrészt a struccot négyszázról puskával elejteni körülbelül ezerszer (számolj utána, milyen pici mozdulat elég a puska csövén, hogy a lövedék mellémenjen) precízebb mozgást kíván, mint a rovarcsapdát kiborítani az asztalra! Hidd el, mondjuk egy sakálbőr preparálása legalább olyan nehéz és aprólékos feladat, mint egy rovaré, mert bármely kis zsírcafat, amit nem távolítottak el a bőrről rendesen, annak megromlását eredményezi. Ha nem próbáltad, akkor legalább olvasgass Kittenberger-könyveket. Leírta...

KittenbergerKutatás 2019.06.15. 16:29:18

A KittenbergerKutatás birtokában lévő dokumentumok, információk és a rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján a cikk több pontja is pontosításra szorul:

1. A Damaszkin-Kittenberger kapcsolat neheze értelmezhető mert nagy részét jelenleg homály fedi. A rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján (Fekete I. - Kittenberger Kálmán élete, Damaszkin A. - A maszáj fennsíkon (1905)) nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Damaszkin nem féltékenysége okán hagyta magára Kittenbergert. Eredeti terve alapján 1903 február - június közötti időszakban vadász expedícióját a Kilimandzsárótól nyugatra eső területekre vezette, ahová Kittenberger betegsége okán nem követhette. 1903 júniusában tér vissza Moschiba, ahol Kittenbergert újra betegen találja. Erről Damaszkin így ír naplójában.
“Este találkoztam Kittyvel. Szegény ismét maláriában szenved. Azért
nem töltötte tétlenül az időt. A Nemzeti Múzeum számára két hatalmas
láda állt elszállításra készen a Kilimandzsáró vidékén gyűjtött madarakkal,
lepkékkel, rovarokkal tele. A kiszuáhili nyelvet már folyékonyán beszéli.
Kitartását a malária dacára sem vesztette el, sőt vasszorgalommal tanulja
a mászai nyelvet, mert azon a vidéken is akar gyűjteni. Nagyon szeretné
még a középafrikai nagy tavakat fölkeresni, hogy ezeknek faunájával is
gazdagítsa a múzeumot."
1904 nyarán Damaszkin - eddig nem tisztázott okokból - visszatér Európába. Egész felszerelését Kittenbergerre hagyja, ki csupán ennek köszönhetően maradhatott Afrikában (Kubassek szóbeli közlése alapján). 1905 karácsonyán megjelenő könyvének kiadásából származó bevételét Kittenberger afrikai munkáját segítendő ajánlja fel.
“Végül még arra kérlek Titeket, ajánljátok könyvemet ismerőseitek
szíves pártfogásába, mert jövedelme Kittenberger Kálmáné, aki huszonegy
éves korában elhagyta biztos állását, hogy egészségét, életét nemes
hevülettel a magyar tudományosság szolgálatára szentelje." Az már más kérdés, hogy ezt Kittenberger nem fogadja el.
Damaszkin hazatérését követően is levelező kapcsolatban állnak, neki írja meg elsőként 1904 szeptember harmadikán a híres "oroszlánkalasmitás" történetet. Kettejük kapcsolatára bizonyára rányomta bélyegét az eltérő társadalmi helyzetükből adódó különbözőség, - amit az erre igen érzékeny - Kittenberger valószínűleg soha nem tudott kielégítően kezelni.
Végül Fekete I. könyvének Damaszkinra vonatkozó információit nagyrészt D. naplója alapján írta, mely alapján D. K-hez fűződő kapcsolatának végső konklúziója:
"Ez az ember mindenütt jóindulattal és betegségében mély részvéttel emlékezik meg róla. Elszántságát magasztalja ..."

2. 1903-as maláriás megbetegedését nem Hermann Plötze kezelte. H. P az 1904 június 11.-én megesett oroszlán balesetet követő megmentésében és felgyógyulásában vett részt. Kittenberger nagy valószínűséggel neki köszönheti, hogy életben maradt. A KittenbergerKutatás birtokában van az a napló részlet, mely gyógyulásának helyszínén a kezeléséről készült. A teljes história valamint e dokumentum a honlapon megtekinthető.
Itt azért megemlíteném, hogy ujjpercét valószínűleg nem mérgében vágta le, mivel az oly mértékben roncsolódott, hogy egyébként is amputálásra szorult volna.

3. Kittenberger kettő könyvet írt: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) és a Megváltozott Afrika (1930) ezt közösen Horty Jenővel. 1956-ban jelenik meg az A Kilimandzsárótól Nagymarosig c. összeállítása. A többi megjelenő mű az első kettőből készült átdolgozás vagy halála után a még ki nem adott írásaiból készült össze állítás.

www.kittenbergerkutatas.hu

KatonaG 2019.07.01. 16:04:08

Köszönöm a pontosításokat!

1. Újra kell olvasnom a Damaszkin-könyvet, mert a naplóhoz utólag illesztett bevezetőből idézett elismerő szavakon kívül -emlékeim szerint- valahol később a kötetben Damaszkin egészen más hangnemben ír Kittenbergerről: amikor hírt kap arról, hogy vele ellentétben az oroszlánvadászatban K.K. messze eredményesebb, és ő ezzel szemben hiába küzd, nem sikerül megfelelő oroszlánt lőnie.

2. Nem az szerepel a cikkben, hogy "mérgében vágta le", hanem hogy mérgében küldte el a támogatását hanyagoló, garasoskodó Múzeumnak.
"És Kittenberger még arra sem számíthatott, hogy nagyon szorgalmas (és
sokszor életveszélyes) munkával annyi ritkaságot küld a múzeumnak, hogy
végre felszereli magát, mert éppen szegény Kovács Ödön figyelmeztette:
nehogy egyfajta rovarból, lepkéből vagy bármiből sokat küldjön, mert az
“öreg Mocsáry" nem egy forintot, de majd húsz fillért fog fizetni
darabjáért." (F.I.)
Mindkét kezelés Moshiban történt, ezért gondoltam azt, hogy az orvos is ugyanaz lehetett.

Üdvözlettel:
Katona Gergely

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása