Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A cím nem valamiféle krimibe illő sztorit sejtet, a történet azonban nagyon érdekes, múzeumtörténeti szempontból meg talán kalandos is kicsit.

Szerző: Gasparik Mihály (MTM, Gerinces Paleontológiai Gyűjtemény)

Megakadt a szemem egy termetes combcsonttöredéken

Kezdődött azzal, hogy amikor a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára a Nemzeti Múzeumból a Ludovíceum épületébe költözött, az egyik pincehelyiségben, az ott tárolt ősmaradványok csomagolása közben megakadt a szemem egy termetes combcsonttöredéken, amely a mérete alapján akár egy kisebb gyapjas mamuté is lehetett volna. A példányra ragasztott leltárcédulán ez állt: „V.79.162 - Megatherium ?? – femur prox. fr. – pleiszt.”. Közérthető nyelvre lefordítva: V.79.162-es leltári számmal került be a leltárkönyve (ami egyben azt jelenti, hogy 1979-ben leltározták be), kérdőjelesen Megatherium-ként azonosították, azaz egy dél-amerikai óriás földilajhár maradványa, egész pontosan egy combcsontjának (= femur) felső (prox. = proximális) töredéke (fr. = fragmentum), amely a jégkorszakból származik (pleiszt. = pleisztocén).

A kalandos sorsú óriásföldilajhár-combcsont, jól látszik a törés, ami mentén annak idején különvált egymástól az alsó és a felső vége

A Mammut Üzletházban volt kiállítva az ismeretlen csonttöredék

Magyarországi gyűjteményekben az óriás-földilajhár ilyen végtagcsontjáról nincs tudomásunk, ez nagyban emeli a példány tudományos és közművelődési értékét. A leletet 2009-től a nagyközönség is láthatta egyéb dél-amerikai jégkori maradványok társaságában: egy óriás-övesállat (Glyptodon) páncéltöredékeivel együtt. De nem ám a múzeumban, hanem a Mammut Üzletházban, ahol – a múzeummal kötött megállapodás értelmében – 2002-től éveken át sok-sok múzeumi jégkori ősmaradványt mutattunk be 10 vitrinben, amelyeket az üzletház különböző emeletein helyeztek el. Nagyjából évenként cseréltük az ősmaradványokat. Az utolsó „adag” azonban több évig maradt ott, 2009-től egészen 2017-ig, amikor a kiállított tárgyak csere nélkül visszakerültek a múzeumba.

 Egy fióknyi különféle dél-amerikai ősmaradvány a hozzájuk tartozó cédulákkal és csomagolópapír-darabokkal

Egyelőre azonban térjünk vissza a múzeumba

Valamikor 2010-ben vagy 2011-ben, az Emlősgyűjtemény összehasonlító csontkollekciójának rendezése közben zoológus kollégáim találtak egy combcsontdarabot, amiről nem tudták, micsoda, csak azt, hogy egy igen nagy termetű emlős combcsontjának az alsó töredéke. A megtartási állapota alapján arra lehetett következtetni, hogy inkább fosszília, mintsem egy ma élő nagyemlős csontja. Így aztán átadták nekem, az ősgerinces-gyűjtemény kurátorának, hogy őrizzem én tovább.

Hosszú ideig hevert az egyik fiókomban, néha-néha kíváncsian elővettem, és megpróbáltam rájönni, milyen állaté lehet. Idő híján sajnos nagyon lassan haladtam előre a megfejtésben, de azért eljutottam oda, hogy sikerült minden olyan nagyemlőst kizárni, amelyek a Kárpát-medence területén megfordultak az utóbbi néhány százezer, sőt néhány millió évben. Kiderült, hogy biztosan nem ormányos, nem orrszarvú, nem víziló, nem zsiráfféle stb. Elkezdtem tehát olyan tudományos munkák illusztrációit nézegetni, amelyek más földrészek jégkorszaki állatvilágával foglalkoznak, és végül sikerült azonosítani, melyik állatcsoportban keresgéljek tovább.

Kiderült, hogy földilajháré lehetett a csonttöredék 

A példány nagy valószínűséggel egy óriás-földilajhár combcsontjának a darabja. Nyomban eszembe is jutott, hogy esetleg éppen a Mammutban kiállított felső töredékhez passzol. Mikor visszakerültek az Őslénytárba a kiállított leletek, ki tudja hány év után, újra össze lehetett illeszteni a combcsont két darabját! A felső csontvéget – említettem – 1979-ben leltározták, és a címke is mutatja, hogy akkor már hiányzott az alsó vége. Könnyen lehet, hogy az 1956-os múzeumi tűzvész utáni kavarodásban került el egymástól a két darab. Sajnos ekkor semmisült meg az Őslénytár leltárkönyve is, így már lehetetlen utánanézni a példány eredetének. Holott eredetileg a combcsontot nagy valószínűséggel nyilvántartásba vették, az ugyanis egészen biztos, hogy valamikor az 1900-as évek elején került a gyűjteménybe. Az is majdnem bizonyos, hogy vásárlással szerezte be a múzeum számos egyéb dél-amerikai (patagóniai) ősmaradvánnyal együtt, minden bizonnyal a nagy mecénás, Semsey Andor adományainak köszönhetően. Ezekről árulkodnak az egykori csomagolópapír megmaradt darabjai, a mellettük lévő kézzel írott cédulák, valamint néhány ideiglenes leltárcédula, amelyeken a világhírű Krantz cég neve szerepel. Tőlük nagyon sok ásványt és ősmaradványt vásárolt a múzeum számára Semsey Andor az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején.

Óriás-földilajhár (Megatherium americanum) (a MTM 2008. évi Jégkorszak kiállításának illusztrációja)

Lestodon, Scelidotherium vagy Megatherium?

A cédulák alapján azt is megkockáztathatjuk, hogy a határozás talán téves, azaz a combcsont nem biztos, hogy egy Megatheriumé. Könnyen lehet, hogy valamelyik másik óriás-földilajháré, a cédulákon olvasható Lestodon és Scelidotherium ugyanis a Megatherium-hoz hasonló állat volt. Abban mindhárom állat megegyezik, hogy óriásira nőttek (a szóban forgó combcsont egykori tulajdonosa 3,5–4 méter magas lehetett, ha két lábra állt). Az is közös bennük, hogy növényevők, és Dél-Amerikára nézve endemikus állatok voltak. Ez utóbbi azt jelenti, csak előfordulásuk erre a földrészre korlátozódott, sohasem vándoroltak át Észak-Amerikába. Körülbelül 3 millió éve ugyanis, amikor létrejött a Panama-földszoros, az addig szeparált Észak- és Dél-Amerika között nagy faunavándorlás zajlott le, egyebek mellett egyes óriásföldilajhár-fajok (például Jefferson őslajhárja, a Megalonyx) és egyes óriás-övesállatok (Glyptotherium) átjutottak Észak-Amerikába. Aztán a pleisztocén végén, a holocén elején, úgy 11–5 ezer évvel ezelőtt mindegyikük kihalt. Ez azonban a mi szempontunkból nem is lényeges, sokkal fontosabb az, hogy egy ilyen szép lelet darabjai, ha (földi)lajhárlassúsággal is, de végre egymásra találtak.

Dél-amerikai megafauna-életkép részlete óriás-földilajhárokkal (a MTM 2008. évi Jégkorszak kiállításának illusztrációja)

Gasparik Mihály, a Gerinces Paleontológiai Gyűjtemény főmuzeológusa

 A hónap műtárgya a múzeum Ludovika téri kiállításában (fotó: Turcsán Zsolt)

A hónap műtárgya a múzeum Ludovika téri kiállításában (fotó: Turcsán Zsolt)