Év végi minisorozatunk azt a témát járja körül, hogyan lehet egy kis fényt előcsalogatni az éjszakában az év ásványa segítségével
Szerző: Papp Gábor
Termolumineszkáló fluoritok a rezsón
A sorozat első részéből kitűnt, hogy ha a fluoritot a sötétben UV-lámpával megvilágítjuk, csodásan fog fényleni, nem véletlenül nevezték el róla a fluoreszcenciát. A minisorozat e miniepizódja pedig megmutatja, hogy ha történetesen nincs a kezünk ügyében egy UV-lámpa, viszont van egy villanyrezsónk, a fényt akkor is ki tudjuk csalogatni a fluoritból. Várjuk meg az estét, vagy húzódjunk be a lakás egy sötét zugába, tegyük a fluoritdarabkáinkat a villanyrezsóra, kapcsoljuk be, és várjunk türelemmel. Ajánlatos egy védőszemüveget is fölvennünk, mert az ásvány a melegítés hatására „fölrobbanhat”, éppen ezért ne gyűjteményünk legszebb példányaival kísérletezzünk. Egy kis idő múlva azt találjuk, hogy a platnin üldögélő fluoritdarabkák világítani kezdenek. A folyamatot ez a videó is bemutatja:
Kissé brutálisabb megoldás, amikor a fluoritot egyszerűen gázlángba tartják, amint ezen az orosz videón megcsodálható:
Ez a jelenség a termolumineszcencia, vagyis a hő hatására – jóval az izzás hőmérséklete alatt történő – fénykibocsájtás. A jelenséget először (1673-ban) Robert Boyle angol fizikus és vegyész említette a gyémánt esetében, de már 1676-ban megjelent az első leírás a fluorit termolumineszcenciájáról is Johann Sigismund Elsholtz tollából.
Johann Sigismund Elsholtz (1623–1688)
Az ásványt a német természetbúvár zöldes lumineszcens színhatása miatt „phosphorus smaragdinus” névvel illette, ami az egyik erős zöld termolumineszcenciájáról híres, amúgy szobahőmérsékleten lila fluoritváltozatnak 219 évvel később adott pirosmaragd névben köszön vissza.
Részlet a fluorit termolumineszcenciájáról szóló első írásból (Johann Sigismund Elsholtz: De phosphoris quatuor observatio, 1676, Berlin )
Ha az olvasó alaposan megnézi a képpárt, akkor nemcsak azt veszi észre, hogy a rezsóra rá van égve egy s más, hanem azt is, hogy a fluoritkristálykák eltérő mértékben és színárnyalatban világítanak. Ez nem meglepő, hiszen az egyes példányok fluoreszcenciája is eltérő. Egy az 1960-as években végett vizsgálatsorozatban több százszoros intenzitáskülönbséget találtak az egyes fluoritok termolumineszcenciája között. Ugyanebben a tanulmányban a legerősebb fényhatást 210-270 fok között tapasztalták, de erős lumineszcencia mutatkozott 155 fok körül, illetve 290 és 375 fok között. A fluoreszcenciához hasonlóan a termolumineszcenciát is úgynevezett színcentrumok okozzák (ezekről az első részben írtunk bővebben). Egy újabb publikáció szerint a termolumineszcenciával kapcsolatos színcentrumok főleg a diszprózium beépülése nyomán jönnek létre a fluorit szerkezetében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
