A tizennegyedik dalai láma életének első, Lhászában töltött szakaszát Heinrich Harrer osztrák hegymászó, felfedező mutatta be a világnak „Hét év Tibetben” című könyvében, mely ötvenhárom nyelven, több tízmillió példányban jelent meg. A kötet alapján készült film humoros jelenete lehetett volna, mikor a dalai láma elújságolja a Brad Pitt által alakított főhősünknek, Harrernek, hogy 1956 őszén egy európai, magyar delegáció járt nála: robusztus, magashegyi viszonyokra épített Csepel teherautókon begördültek a fővárosba, öltönyeiket levetették, színes ruhákba öltöztek, csúnyán elkéstek, ajándékaikat elhagyták, magnetofonjuk nem működött, valami ismeretlen Kőrösi Csoma Alexanderről kérdezősködtek, végül hazamentek...

Írta: Katona Gergely (MTM, Lepkegyűjtemény)

Sajnos sem a filmben, sem Heinrich Harrer könyvében nem esik szó erről a látogatásról, de a magyar olvasók szerencséjére a Népszabadság és a Szabad nép újságírója és fotóriportere, Patkó Imre és Rév Miklós szerzők 1957-es „Tibet” című kötetében részletesen beszámolnak nem csupán a találkozóról a dalai lámával, hanem az egész expedícióról.

Mégis, hogy kerültek magyarok a nyugati világtól teljesen elzárt Tibetbe?

Az USA, Nyugat-Európa és szocialista blokk teherautókat gyártó üzemei (IFA, GMC, GAZ, Dodge, Prága, ZISz, Heinschel, Horch stb.), illetve a magyar Csepel Autógyár is kínálkozó lehetőséget láttak a magasan fekvő, ám iparilag, infrastrukturálisan elmaradott országban. Mindannyian bizonyítani szerették volna, hogy tehergépjárműveik előtt nincsenek határok és akadályok, bármilyen körülmények közt megállják a helyüket, ezért Kína hatalmas piacára az övék a legalkalmasabb jármű. Ezt demonstrálták egy-egy tibeti „próbaúttal”, ami az akkor még csak félgőzzel nyomuló, úgymond „megfontoltan haladó” kínaiak részéről is támogatásra talált, ezzel is nyitva az „elzárt ország” kapuján.

A Járműfejlesztési Intézet Csepel teherautói Lhászában, háttérben a Potala-palota (forrás: MTM fotótár)

Heinrich Harrer és Patkó Imre könyvei egyaránt elfogultak, de épp ellentétes irányban. Harrer a tibetiek és a dalai láma udvarának nézőpontjából mutatja be a negyvenes-ötvenes évek Tibetjét, Patkó Imre pedig Rákosi Mátyás és Mao Ce-tung vendégeként tudósít 1956-ból, beszélgetőpartnereinek olyan kényes politikai kérdéseket is feltéve, melyekkel az átlagos utazó biztosan nem próbálkozna.
A valóság valahol a kettő között rejtőzhet: a bevezetőben említett történtek is igazak, de csak „egy bizonyos szemszögből”. Hazánkfiai valóban nagyon elkéstek, de a kínai összekötő hibájából. A magyarok által az illendőség szerint ajándékba hozott selyemszalagokat a palotába menet szintén az összekötők „veszítették el”. Patkó Imre könyve nem titkolja, hogy ők szabotázsra gyanakodtak, de ezt a szót már nem merték leírni. A korábban ott járt csehszlovák kollégák javaslatára cserélték fekete-fehér ingüket, zakójukat a lehető legszínesebb öltözetekre. Az ajándékba hozott, a Magyar Optikai Művek által gyártott magnetofont pedig áram nélkül nem tudták kipróbálni. Utólag már az is kiderült, hogy Kőrösi Csoma Sándor nevét nem angolul, hanem tibeti nevén ismerik csak a láma udvarában.
A könyvben szó esik a huszonegy éves Dalai Láma ajándékairól is: „Több kisebb-nagyobb szőnyeget küldött, két tigrisbőrt és más kisebb prémeket, meg egészen egyszerű tibeti háziszőtteseket. Különösen a szőnyegek voltak szépek: most a budapesti Kelet-Ázsiai Múzeum gyűjteményét gazdagítják.”

Valóban: A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumba a Járműfejlesztő Intézet ajándékaként 1957 elején került 4 gyapjúszőnyeg, egy nyeregtakaró, két ajándék kendő, két gyapjútekercs, egy cserépkanna és egy ezüst csésze, 57.183-tól 57.193-ig terjedő leltári számokkal, az Adattárban pedig ott  vannak a Rév fotók és negatívok erről az útról.
Arról sajnos nem szól a kötet, hogy az állatbőrök viszont hozzánk, a Magyar Természettudományi Múzeumba kerültek. A két „tigrisbőr” – valójában két leopárd (Panthera pardus), illetve egy vidra (Lutra lutra) és egy hópárduc (Uncia uncia) bundája mind az Emlősgyűjteményben található.

A hópárduc bőre 2012-ben a „Leltárba véve – 9 625 847 tárgy, egy élő nemzeti természetrajzi gyűjtemény” című kiállításon volt látható

Még egy magyar vonatkozása van a Hét év Tibetben könyv történetének: Heinrich Harrer 1944-ben ugyanabból az ahmednagari hadifogolytáborból szökött meg, ahol 25 évvel azelőtt Kittenberger Kálmán is raboskodott.

A Hét év Tibetben c. film 1997-es moziplakátja, Heinrich Harrer szerepében Brad Pitt