A tizennegyedik dalai láma életének első, Lhászában töltött szakaszát Heinrich Harrer osztrák hegymászó, felfedező mutatta be a világnak „Hét év Tibetben” című könyvében, mely ötvenhárom nyelven, több tízmillió példányban jelent meg. A kötet alapján készült film humoros jelenete lehetett volna, mikor a dalai láma elújságolja a Brad Pitt által alakított főhősünknek, Harrernek, hogy 1956 őszén egy európai, magyar delegáció járt nála: robusztus, magashegyi viszonyokra épített Csepel teherautókon begördültek a fővárosba, öltönyeiket levetették, színes ruhákba öltöztek, csúnyán elkéstek, ajándékaikat elhagyták, magnetofonjuk nem működött, valami ismeretlen Kőrösi Csoma Alexanderről kérdezősködtek, végül hazamentek...

Írta: Katona Gergely (MTM, Lepkegyűjtemény)

Sajnos sem a filmben, sem Heinrich Harrer könyvében nem esik szó erről a látogatásról, de a magyar olvasók szerencséjére a Népszabadság és a Szabad nép újságírója és fotóriportere, Patkó Imre és Rév Miklós szerzők 1957-es „Tibet” című kötetében részletesen beszámolnak nem csupán a találkozóról a dalai lámával, hanem az egész expedícióról.

Mégis, hogy kerültek magyarok a nyugati világtól teljesen elzárt Tibetbe?

Az USA, Nyugat-Európa és szocialista blokk teherautókat gyártó üzemei (IFA, GMC, GAZ, Dodge, Prága, ZISz, Heinschel, Horch stb.), illetve a magyar Csepel Autógyár is kínálkozó lehetőséget láttak a magasan fekvő, ám iparilag, infrastrukturálisan elmaradott országban. Mindannyian bizonyítani szerették volna, hogy tehergépjárműveik előtt nincsenek határok és akadályok, bármilyen körülmények közt megállják a helyüket, ezért Kína hatalmas piacára az övék a legalkalmasabb jármű. Ezt demonstrálták egy-egy tibeti „próbaúttal”, ami az akkor még csak félgőzzel nyomuló, úgymond „megfontoltan haladó” kínaiak részéről is támogatásra talált, ezzel is nyitva az „elzárt ország” kapuján.

Heinrich Harrer és Patkó Imre könyvei egyaránt elfogultak, de épp ellentétes irányban. Harrer a tibetiek és a dalai láma udvarának nézőpontjából mutatja be a negyvenes-ötvenes évek Tibetjét, Patkó Imre pedig Rákosi Mátyás és Mao Ce-tung vendégeként tudósít 1956-ból, beszélgetőpartnereinek olyan kényes politikai kérdéseket is feltéve, melyekkel az átlagos utazó biztosan nem próbálkozna.
A valóság valahol a kettő között rejtőzhet: a bevezetőben említett történtek is igazak, de csak „egy bizonyos szemszögből”. Hazánkfiai valóban nagyon elkéstek, de a kínai összekötő hibájából. A magyarok által az illendőség szerint ajándékba hozott selyemszalagokat a palotába menet szintén az összekötők „veszítették el”. Patkó Imre könyve nem titkolja, hogy ők szabotázsra gyanakodtak, de ezt a szót már nem merték leírni. A korábban ott járt csehszlovák kollégák javaslatára cserélték fekete-fehér ingüket, zakójukat a lehető legszínesebb öltözetekre. Az ajándékba hozott, a Magyar Optikai Művek által gyártott magnetofont pedig áram nélkül nem tudták kipróbálni. Utólag már az is kiderült, hogy Kőrösi Csoma Sándor nevét nem angolul, hanem tibeti nevén ismerik csak a láma udvarában.
A könyvben szó esik a huszonegy éves Dalai Láma ajándékairól is: „Több kisebb-nagyobb szőnyeget küldött, két tigrisbőrt és más kisebb prémeket, meg egészen egyszerű tibeti háziszőtteseket. Különösen a szőnyegek voltak szépek: most a budapesti Kelet-Ázsiai Múzeum gyűjteményét gazdagítják.”

Valóban: A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumba a Járműfejlesztő Intézet ajándékaként 1957 elején került 4 gyapjúszőnyeg, egy nyeregtakaró, két ajándék kendő, két gyapjútekercs, egy cserépkanna és egy ezüst csésze, 57.183-tól 57.193-ig terjedő leltári számokkal, az Adattárban pedig ott  vannak a Rév fotók és negatívok erről az útról.
Arról sajnos nem szól a kötet, hogy az állatbőrök viszont hozzánk, a Magyar Természettudományi Múzeumba kerültek. A két „tigrisbőr” – valójában két leopárd (Panthera pardus), illetve egy vidra (Lutra lutra) és egy hópárduc (Uncia uncia) bundája mind az Emlősgyűjteményben található.

Még egy magyar vonatkozása van a Hét év Tibetben könyv történetének: Heinrich Harrer 1944-ben ugyanabból az ahmednagari hadifogolytáborból szökött meg, ahol 25 évvel azelőtt Kittenberger Kálmán is raboskodott.

A Hét év Tibetben c. film 1997-es moziplakátja, Heinrich Harrer szerepében Brad Pitt