Az ősgerinces leletek felkutatása, a leletek mentése, ásatása rendkívül izgalmas, filmvászonra kívánkozó téma. Minden kalandvágyó ember szívét megdobogtatja, ahogy az őslénykutató ecsetje nyomán előbukkannak egy dinoszaurusznak vagy mamutnak a csontjai. De vajon találnak mást is ezeken a lelőhelyeken, és egyáltalán mi lesz ezeknek a leleteknek sorsa?

Írta: Szentesi Zoltán (Őslénytani és Földtani Tár)

A rejtőzködők

Az igazán látványos ősgerinces leleteket, mint például a krokodilok vagy az ősorrszarvúak, az érdeklődők viszonylag hamar megtekinthetik a múzeumok kiállításain. A klasszikus lelőhelyeken azonban a csonttöredékek és a kisgerincesek fog- és csontmaradványai sokkal gyakoribbak, mint a látványos nagy koponyák vagy egyéb csontok. Gyakoriak még a leletanyagban a magvak és puhatestűek (csigák, kagylók) maradványai is.

Nyúl (Lepus terraerubrae Kretzoi, 1941) fog-, állkapocs- és egyéb csonttöredékek az alsó-pleisztocén Somssich-hegy 2 lelethelyről (Szentesi Zoltán felvétele)

De mit lehet kezdeni ezekkel az apróságokkal?

A leletek akkor válnak igazán értékessé, ha meg tudjuk nevezni őket, vagyis tudjuk, hogy milyen élőlényhez tartozhattak. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, először iszapolással megtisztítjuk őket az agyagtól, majd alak vagy funkció (pl. fog, csigolya, végtag stb.) szerint felállított csoportokra válogatjuk szét. Ezt követheti a leletek meghatározása. Nagyon fontos, hogy ez pontos legyen, mert az anyag kiértékelésének az alapja, ezért külön-külön szakember vizsgálja pl. a csúszómászók, a cickányok vagy a pockok maradványait.

Csendélet egy kisgerinces-kutató munkaasztalán (fotó: Szentesi Zoltán)

A leletek kiértékelése során azt is fontos megfigyelni, hogy  mennyire töredezettek vagy kopottak, mert ezekből a jelekből lehet következtetni arra, hogy az egykor élt állatok mind a lelőhelyen pusztultak-e el, vagy a maradványok egy része távolabbról került oda.

Ha fent említett vizsgálatokkal elkészültünk, csak akkor tudunk következtetni a lelőhely korára, képet alkotni az egykori élőhelyről, az egykori klímáról és sok esetben ezek változásairól. Hogy miért van erre szükség? Azért, hogy a múlt megismerése révén modellezhessük a jelen klímaváltozásait, és előre jelezhessük várható folyamatokat.

Aki szeretné kipróbálni magát ősgerinces kutatóként, iszapolhat, válogathat, játszhat csont-kirakósat és kipróbálhatja a pocokhőmérőt is, a ha ellátogat a Természettudományi Múzeumba a Kutatók Éjszakáján.