Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára nemrégiben gazdag ősmaradvány-gyűjteményt kapott ajándékba holland gyűjtőktől – mint arról korábban már beszámoltunk. Pár héttel később egy újabb jelentős adomány érkezett az intézménybe: egy német házaspár, Jutta és Josef Deinas gyűjteménye.

Szöveg: Szabó Márton (Őslénytani és Földtani Tár)

A Természettudományi Múzeum egy szerencsés ismeretségi szálnak köszönheti a frissen beérkezett, feldolgozásra váró ősmaradvány-anyagot. A Deinas házaspár, Jutta és Josef egy jó barátjukon, Körmendy Reginán keresztül értesítette a szerzőt azon szándékukról, hogy gyűjteményüket a Magyar Természettudományi Múzeumnak szeretnék adományozni. Az átadott gyűjtemény szinte az utolsó példányig külföldi lelőhelyek anyagát tartalmazza, és néhány kivételtől eltekintve gerinctelen-ősmaradványokból áll. Az adományozás körülményeit Josef és Jutta nagyban megkönnyítették azzal, hogy nem volt semmilyen különös kérésük az anyag elszállításával és későbbi kezelésével kapcsolatban.

Bal szélen Jutta Deinas jobb szélen Josef Deinas, a gyűjtemény adományozói (középen a szerző)

A kövületek az eredeti kis farekeszeikben érkeztek a múzeumba. Jutta és Josef minden rekeszt gondosan felcédulázott a bennük lévő ősmaradványok lelőhelyének és korának általuk ismert legpontosabb részleteivel. Némelyik rekesz szó szerint zsúfolásig tele van ammoniteszekkel, pörgekarúakkal, vagy éppen csigákkal és kagylókkal. A Burmirhynchia decorata nevű, szemrevaló pörgekarú-fajból 9 rekesznyit kaptunk egy francia lelőhelyről. A múzeumnak adományozott gyűjtemény több, figyelemre méltó leletanyagot is rejt, ezek közül a számomra legszebbeket és legérdekesebbeket szemezgettem ki (persze a teljesség igénye nélkül, minthogy módfelett nagy darabszámú anyagról van szó).

A Deinas házaspár adományának talán legszebb része a franciaországi Damery mellől származó, eocén korú (lutetiai) gerinctelen-anyag. A több rekesznyi csigát, kagylót és korallt tartalmazó anyagban a maradványok nem voltak megtisztítva az őket körülvevő homokos üledéktől. Így a maradványokból kipergő homokot leiszapoltuk, mely során számos további, apró maradványt (tengerisünöket, foraminiferákat, ásólábúakat, mohaállatkákat) találtunk. A Damery anyag már szabad szemmel vizsgálva is szemet gyönyörködtető, nem győztünk ámulni a domináns csigafajok már-már művészien díszes héjain, és a csodás épségben megőrződött apró részleteken. Hazai viszonylatban hasonló faunák ismertek ugyan (pl. Dudar egykori eocén kőszénbányájának meddő rétegeiből), de azok megtartása meg sem közelíti a Damery példányokét. Alább egy fotótáblán egy kisebb összeállítás látható a szóban forgó anyag talán legszemrevalóbb fajaiból.

Feldolgozás alatt a Damery gyűjtemény: csoportosítás, iszapolás és tisztítás (Fotó: Szabó Márton)

Eocén (lutetiai) molluszkák a franciaországi Dameryből (Fotó: Szabó Márton)

A Deinas házaspár gyűjteményének említésre méltó része az egy ládányi homokdollár (Scutella sp.), amely Franciaország Médoc régiójának alsó-miocén (burdigaliai) korú üledékéből származik. A példányok laposak, felülnézetben kerekdedek, rendszertanilag pedig szoros rokonságban állnak a 2017-es év ősmaradványa verseny egyik jelöltjével, a Parascutella vindobonensis-szel. A Scutellak érdekessége, hogy a törött példányok némelyikében még az állat rágószervei („Arisztotelész lámpása”) is tökéletes épségben őrződtek meg, sőt némelyikből minden gond nélkül ki is emelhetők. Magyarországon hasonlóan szép homokdollár-kövületek számos miocén lelőhelyről ismertek (pl. Budapest környéke, Mecsek-hg.), közülük a Budapest több pontján (pl. Örs Vezér tere) is megtalált Lajtai Mészkő Formációból ismert Parascutellák a legszebbek.

Scutella sp. példányok a franciaországi Médoc régió alsó-miocén rétegeiből (Fotó: Szabó Márton)

Említést érdemel még a belgiumi Antwerpen közeléből, Kalloból származó gyűjtemény. A pliocén korú anyag tartalmaz gerinceseket is: emlős és halmaradványokat. Az antwerpeni régióban számos, már-már klasszikusnak számító miocén illetve pliocén korú lelőhely ismert; a régió híres a különösen szép molluszka-, és cápafog-maradványairól. Jutta és Josef anyagában cetcsigolyák, egyéb emlőscsontok (pl. végtagcsontok), nagyméretű halcsigolyák, és cápafogak is találhatók. A lelőhely egyik különlegessége a Neptunea angulata nevű csigafaj, aminek könnyen beazonosítható jellemzője, hogy a csigák túlnyomó többségével szemben balra csavarodik. Ha a héjat szájadékával magunk felé fordítva szemléljük, a szájadék a csigaház tengelyét adó columellától nem jobbra, hanem balra nyílik (=”szinisztrális” mészváz). A kiváló megtartású „tükrözött” pliocén csigahéjak azt az érzetet keltik, hogy valaki az elmúlt napokban gyűjtötte őket a tengerparton, és egy ma is élő fajhoz tartoznak.

Balra csavarodó Neptunea angulata példányok a belgiumi Kallo pliocén üledékéből (Fotó: Szabó Márton)

Ősbölény (Bovidae) szarvcsap a belgiumi Kallo pliocén üledékéből (Fotó: Szabó Márton)

A gyűjtemény nagy részét számos németországi lelőhelyről származó (pl. Bamberg, Staffelstein, Unterstürmig) ammonitesz-anyag adja. A sok szép ammonitesz között elvétve egy-egy nautiluszt, belemniteszt és kagylót is találni az anyagban. Noha a fejlábú-anyag több lelőhelyet ölel fel, túlnyomó többségét az Ataxioceratidae ammoniteszcsalád tagjai adják.

Ammoniteszek (Ataxioceratidae) és lenyomatuk a németországi Staffelstein jura üledékéből (Fotó: Szabó Márton)

A Deinas házaspár gyűjteményének teljes feldolgozásáig még sok idő fog eltelni, de remélhetőleg egy-egy szép példánnyal hamarosan a látogatók is találkozhatnak valamelyik kiállításunkon vagy rendezvényünkön.