Él hazánkban egy sáskafaj, amelyik azon túl, hogy a hatályos jogszabályok szerint védettség alatt áll (pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft), európai szinten is közösségi jelentőséggel bír, a Natura 2000 (az Európai Unió ökológiai hálózata) egyik jelölőfaja. Nemcsak ritkasága miatt jelentős, hanem mert esernyőfajként tekinthetünk rá: megőrzésével egy sor kevéssé ismert vagy nehezen vizsgálható érték fennmaradását segíthetjük. Ezért a hivatásos természetvédelem minden tagállamban – ahol előfordul – néhány évenként sort kerít arra, hogy felmérje e sáska populációinak és élőhelyeinek állapotát, valamint az esetleges veszélyeztető tényezőket, és ha indokolt, aktívan is cselekedjen a védelem érdekében.
Írta: Puskás Gellért, Kisebb rovarrendek gyűjteménye
Ez a faj az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius), a hazai 59 sáskafaj egyik meglehetősen ritka képviselője. Mint a nevéből is kitűnik, kelet felé messze elterjedt. Az ázsiai sztyeppeken élő populációk azonban valószínűleg egy másik, kevéssé ismert faj képviselői. Középhegységeink zavartalanabb sziklagyepeinek és sztyepprétjeinek is csupán töredékén fordul elő, gyakran csekély egyedszámmal, kis kiterjedésű élőhelyeken (karsztbokorerdők tisztásain). Az Európai Unión belül gyakorlatilag a teljes állományát a Pannon régió elszigetelt populációi alkotják.
Hím eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius) (fotó: Puskás Gellért)
Nőstény eurázsiai rétisáska barna színváltozata (fotó: Puskás Gellért)
Nem meglepő tehát, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy honnan származnak akár régi, akár újabb adatai. Nehezíti ezt a kérdést, hogy könnyen összetéveszthető más rokon fajokkal, hazánkban elsősorban a hasonló élőhelyekhez kötődő, de jóval elterjedtebb sztyeppréti sáskával (Stenobothrus nigromaculatus). Mindkét faj meglehetősen változatos megjelenésű, ráadásul a határozókulcsokban szereplő elkülönítő bélyegek sem minden példányon fedezhetők fel ugyanolyan mértékben. Gyakorlott szem számára sem mindig könnyű a biztos azonosítás, fénykép alapján pedig legtöbbször lehetetlen.
Nőstény eurázsiai rétisáska zöld színváltozata (fotó: Puskás Gellért)
Sztyeppréti sáska nőstényének zöld színváltozata (fotó: Puskás Gellért
Az eurázsiai rétisáska egy-egy előfordulási adatával kapcsolatban ezért joggal merülhet fel, hogy az valóban hiteles-e. Ez egyértelműen igazolható, ha ellátogatunk a kérdéses lelőhelyre és valóban megtaláljuk ott ezt a fajt. De mit gondoljunk akkor, ha nem találjuk?
Rovarok esetében egyáltalán nem ritka, hogy a megfelelő időpontban és ideális körülmények között keresve sem kerül elő egy-egy faj, különösen, ha rejtett életmódú. A rétisáskák szerencsére nem ilyenek, mindig a gyepszintben tartózkodnak. De így is csak több sikertelen próbálkozás és az élőhely alapos átkutatása után jelenthetjük ki, hogy nagy valószínűség szerint valóban nem él ott az adott faj. Arról viszont semmi biztosat nem állíthatunk, hogy a múltban megtalálható volt-e ott vagy sem. A kicsi és elszigetelt populációk igen veszélyeztetettek, a negatív környezeti hatások könnyen a teljes eltűnésükhöz vezethetnek.
Annak eldöntésében, hogy valóban helyi kihalás történt-e vagy téves határozáson alapul az adat, kulcsfontosságúak a bizonyító példányok.
Amennyiben megtalálható valahol az adott időpontban és adott helyen gyűjtött, majd tartósított példány (a megfelelő információkkal ellátva), bármikor ellenőrizhető a fenti kérdés. A természettudományos gyűjtemények ilyen bizonyító példányok sorozatai, amelyek vizsgálatával számtalan egyéb problémára is válasz kereshető.
Az eurázsiai rétisáska esetében kiderült, hogy a Kisalföldről, Lébény mellől származó adat helytelen határozáson alapul, az adat forrása valójában a sztyeppréti sáska egy szokatlan megjelenésű példánya. Valószínűleg soha nem élt ott eurázsiai rétisáska, mivel nincsenek meg a közelben azok az élőhelyek, amelyeket igényel. De egyéb középhegységi, elméletileg megfelelő gyeptípusokban gyűjtött példányokról is kiderült később, hogy más fajokkal tévesztették össze őket.
Vannak azonban olyan régi adatok is, amelyek világosan bizonyítják az eurázsiai rétisáska előfordulását azokon a helyeken, ahol újabban a rendszeres kutatások sem tudták igazolni a jelenlétét. Magyarországon először Budapestről, a Sváb-hegyről jelezték ennek a fajnak az előfordulását az 1930-as években. A Magyar Természettudományi Múzeum több bizonyító példányt őriz innen, az utolsókat Nagy Barnabás gyűjtötte a Széchenyi-hegyen 1959-ben.
Úgy tűnik, a Sváb-hegy urbanizációjának egyik káros következménye, hogy végleg eltűnt innen az eurázsiai rétisáska – annak ellenére, hogy még mindig számos egyéb ritkaságnak ad otthont ez a terület.
Többek között megtalálható itt a Kárpát-medence bennszülött szöcskéje, a fokozottan védett magyar tarsza is. Szerencsére az eurázsiai rétisáskának akad egy-két fennmaradt populációja is a főváros környékén (pl. a Budaörsi Kopárokon), bár némelyik közülük erősen veszélyeztetett (elsősorban a Hármashatár-hegy erősen zavart gyepein).
Rosszabb a helyzet a Mecsekben, ahol egyetlen helyről volt ismert a faj, a Pécs mellett magasodó Tubesről. Az adat szintén Nagy Barnabástól származik – aki utoljára 1964-ben észlelte itt a jelenlétét –, az általa gyűjtött egyetlen példány ma is megtalálható és vizsgálható. Sajnos a Mecsekben nem tudunk további populációkról.
Jelenlegi tudásunk szerint tehát az eurázsiai rétisáska kipusztult a Dél-Dunántúlról, legközelebb a Bakony, a Gerecse és a Vértes néhány (egy kézen megszámolható) pontján tudunk létező előfordulásairól.
Az eurázsiai rétisáska egyetlen bizonyító példánya a Mecsekből
Felmerülhet a kérdés, hogy miért foglalkozunk azokkal a helyekkel, ahol már nem található meg ez a sáska ahelyett, hogy csak a meglévő populációkra koncentrálnánk? Egyrészt egy faj veszélyeztetettségének megítélésekor fontos az állomány méretében mutatkozó trendek ismerete. Egyáltalán nem mindegy, hogy a faj úgy ritka, hogy stabil az állománya, vagy úgy, hogy folyamatosan csökkenő trendet mutat. Utóbbi esetben jóval sérülékenyebb, sokkal inkább oda kell figyelnünk rá. Másrészt az egykori élőhelyek vizsgálatával, átalakulásuk valamint a rájuk ható újabb keletű hatások felderítésével a kérdéses faj speciális igényeiről is többet tudhatunk meg.
A fentiekhez hasonlóan jól dokumentált helyi kipusztulások ismerete tehát a hatékony védelemhez is fontos információkat szolgáltat.
Az eurázsiai rétisáska élőhelye a Pilis-tetőn
További olvasnivalók a természetrajzi gyűjtemények jelentőségéről:
Alkoholba áztatott remény - Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 16. rész
Etanolos békafürdő, DNS-szekvenátor és gombamix: az interkontinentális nyomozás csúcsa – Mire jók atermészetrajzi gyűjteményel? 15. rész
Darázshiszti és darázsgyűjtemény – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 14. rész
Mégsem mamuthúst ettek a felfedezők Klubjában – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 13. rész
Tchernov nyaklánca az alkoholból – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 12. rész
Görnyedt alakok az éjszakában: gyalogpattanászok – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 11. rész.
Egy szürke gyűjteményi példány történelmi titka – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 9.rész
Az élőhely megsemmisült, a növény életre kelt – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 8. rész
Migránsok és otthon maradók – Egy tundranövény génekben őrzött vándorlástörténete – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 7. rész
Kipusztultnak hittük – A zörgőfű és a macskamenta története – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 6. rész
Klímaváltozás a cédulákon – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 5. rész
A lőtér fantomja – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 4. rész
Kommentek az apokalipszis magas lováról – avagy a tudomány vagy a tudatlanság oltára a nagyobb? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 2. rész
Poloskák jelzik a Balaton vízének minőségét? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 1. rész
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
