A közelmúltban magyar kutatók munkájának köszönhetően a tekert csűdfű (Astragalus contortuplicatus) gyűjteményben őrzött, 130 éves magvaiból életképes egyedek fejlődtek ki. Ezzel új adatok kerültek fel a magvak hosszú távú életképességének rekordlistájára.
Írta: Bauer Norbert
A tekert csűdfű (Astragalus contortuplicatus) tekeredő, csavarodó hüvelytermései
(fotó: Bauer Norbert)
A legidősebb, még csíraképes magvakat őrző herbáriumi példány a Magyar Természettudományi Múzeum Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményében található. A rekordert Borbás Vince (1844–1905) gyűjtötte 1883-ban, a bácskai Palánka mellett (Szerbia: Bačka Palanka). A tekert csűdfű itteni élőhelye már régen megszűnt, számos más régi lelőhelyéről is eltűnt, illetve hosszabb ideje megerősítésre vár. Bár laikus szemmel a tekert csűdfű szerény megjelenésű növény, igazi ritkaság, a szakma által becsben tartott védett, veszélyeztetett faj.
A tekert csűdfű (Astragalus contortuplicatus) virágzó hajtása
(fotó: Bauer Norbert)
A tekert csűdfű Magyarországon főleg a Tisza menti, időszakosan elöntött területeken – ártéri hordalékon, kiszáradó pocsolyákban – él. Ilyen élőhelyeken csak néhány hét van arra, hogy a növények kicsírázzanak, virágozzanak és termést érleljenek (életciklusuk rövid).
Ráadásul az ilyen termőhelyek kialakulása esetleges, kiszámíthatatlan, számos tényezőtől függ. Előfordul, hogy egy lelőhelyen évekig, évtizedekig nem alakulnak ki a megfelelő körülmények. E sok bizonytalansággal számolva be kell látni, hogy a magvak hosszú távú életképessége az egyik legjobb stratégia, amely a fennmaradás biztosítéka lehet.
A 130 éves rekorder és más régi gyűjteményi példányok vizsgálata rávilágít arra, hogyan lehet a gyűjtés (néhány példány pusztulása árán) konzervációbiológiai jelentőségű. Az életképes magvaknak köszönhetően lehetőség nyílik a természetben már régen kipusztult állományok ex situ megőrzésére (pl. botanikus kerti gyűjteményben), vagy akár a közeli hasonló élőhelyre való visszatelepítésére. Így hordozza a rekorder és a többi régi gyűjteményi példány által „elnyert” tudományos örökkévalóság a feltámadás lehetőségét. Nem mellékesen az eltűnt, de jól dokumentált populációk genetikailag is vizsgálhatók, így a faj kárpát-medencei története – elterjedése, visszaszorulása és ennek irányai – pontosabban feltárható.
A tekert csűdfű rekorder példánya az idézett tudományos cikk ábráján
(fotó: Molnár V. Attila)
További olvasnivalók a természetrajzi gyűjtemények jelentőségéről:
Klímaváltozás a cédulákon – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 5. rész
A lőtér fantomja – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 4. rész
Poloskák jelzik a Balaton vízének minőségét? – Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? 1. rész
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2016.01.22. 17:22:40
