Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A cikászok a mezozoikumban élték virágkorukat, majd jelentős hanyatlásnak indult a növény csoport.  A miocénben, kb. 15 millió évvel ezelőtt, még nálunk is megtalálhatták számításukat ezek a növények, akkoriban a cikászok hozzátartoztak Magyarország területének tájképéhez. Napjainkra jelentőségüket annyira elveszítették, hogy ma élő fajaik kivétel nélkül veszélyeztetettek. Mégis mi köze lehet egy ennyire alárendelt növény csoportnak egy szigetről elnevezett betegséghez?

Szerző: Erdei Boglárka (Ősnövénygyűjtemény)

Guam egy kis sziget a Csendes-óceánban, a Fülöp-szigetektől néhány ezer kilométerre, keletre. Területe Magyarország területének századrészét sem éri el, nagyjából két Csepel-sziget méretű és mintegy 150 ezer ember lakja. Spanyol gyarmat volt, majd a 20. század viharos évei alatt az Amerikai Egyesült Államok stratégiai jelentőségű részévé vált. Már ez önmagában érdekessé tenné a szigetet, azonban furcsa jelenségek miatt, ettől függetlenül került az érdeklődés középpontjába. Az 1960-as évek elején feltűnt, hogy különböző idegrendszeri degenerációs betegségek és demencia elképesztően magas arányban fordult elő a chamorro őslakosság körében, ami más országok átlagának majdnem százszorosa volt. A Guamon előforduló Alzheimer-kórhoz hasonló betegséget el is nevezték Guam-demenciának. Már ekkor felmerült, hogy a neurológiai betegségek nagyarányú előfordulásáért a táplálkozási szokások tehetők felelőssé. A második világháború majd az azt követő évek élelmiszerhiánya miatt az étrendben nagy mennyiségben szerepeltek a szigeten előforduló cikászok (Cycas nemzetség fajai) részeiből készült ételek, sőt még ma is előfordulnak hasonló fogások a szegényebb lakosság asztalán. A magyarázat azonban mégsem olyan egyszerű – és itt keverednek a történetbe denevérek.

De előbb tegyünk egy kis kitérőt, nézzük meg, mik is azok a cikászok.

Egy nőivarú cikász (Cycas sp.) növény (Erdei Boglárka felvétele)

A cikászok ősi nyitvatermő növények, amelyeket sokszor neveznek élő kövületeknek is. Hasonló megjelenésük miatt gyakran összetévesztik őket a pálmákkal. Mezozoikumi virágkorukkal szemben, a néhány száz erősen veszélyeztetett faj ma kizárólag trópusi-szubtrópusi területeken fordul elő. Egy képviselőjük, a „cikászpálmaként” is árusított Cycas revoluta sokak számára ismert lehet. A cikászok vegetatív (levelek és törzs) és reproduktív (toboz, mag és pollen) részei egyaránt tartalmaznak másodlagos anyagcseretermékeket, amelyek mérgezőek. Ennek ellenére a cikászok már időszámításunk előtt 6 ezer évvel szerepeltek az ember táplálékaként, és a mai napig is fogyasztják, illetve használják törzsét, levelét és magjait gyógyászati vagy kultikus célból, vallási ceremóniákon. Mexikóban, többezer éves barlangi üledékekben feltárt nagy mennyiségű cikászmag alapján az etnobotanikusok arra következtettek, hogy már a kukorica termesztése előtt a cikászok lisztjét használhatták.

Cikászmagok (Encephalartos ferox) Afrikából (Erdei Boglárka felvétele)

A cikászok fogyasztása a 20. század közepén Közép-Amerikában háttérbe szorult és nagyrészt meg is szűnt, elsősorban a társadalmi fejlődésnek, egyéb élelmiszerek elérhetőbbé válásának köszönhetően. A cikászok étrendbe kerülése nagyrészt a szegénységgel, éhínségekkel függött össze, de egyes területek népeinél (pl. Oaxaca, Mexikó) ma is nagy tisztelet övezi ezeket a különleges növényeket. Afrika déli részén a bantuk a mai napig fogyasztják az Encephalartos nemzetség (Afrikában honos cikászok) magjait. Köztük igen magas a májrák előfordulási gyakorisága.

Egy afrikai cikász (Encephalartos hildebrandtii) toboza színes magokkal (Erdei Boglárka felvétele)

Észak-Amerikában, Floridában egészen az 1920-as évekig nagy mennyiségben használták kenyérkészítésre az ott honos coontie (Zamia integrifolia) lisztjét. Guam szigetén napjainkig előszeretettel fogyasztottak tortilla-t, amely cikászmagok őrlésével előállított lisztből, a fadangból készült.

Cikász (Cycas seemannii) növény hatalmas, húsos magokkal (Erdei Boglárka felvétele)

Az első ismert feljegyzés cikászmérgezésről közel 250 éve született, amikor James Cook és legénysége elérte Ausztrália keleti partjait. Miután ettek a sült cikászmagokból, amelyeket a leírások szerint a bennszülöttek elhagyott tábortüzénél találtak, a legénység igen heves fájdalmakra panaszkodott, sőt a magukkal szállított két sertés el is hunyt a mérgezésnek köszönhetően. Guam szigetén a második világháború lezárása után a hegyekbe menekült japán katonák éveken át bujkáltak, miközben a környezetükben fellelhető étkeken tartották fenn magukat. Többek között Zamia cikászok (Közép- és Dél-Amerikában honos nemzetség) kezeletlen részeit is elfogyasztották, aminek következtében súlyos mérgezést kaptak.

A Cycas seemannii galambtojásnál is nagyobb méretű magjai (Erdei Boglárka felvétele)

A több ezer év alatt, ilyen széleskörű használatban az ember megtanulta, hogy a mérgező anyagokat tartalmazó törzset és magokat hogyan lehet fogyaszthatóvá tenni. A felhasználás előtt különböző méregtelenítő eljárásoknak, leginkább áztatásnak, forralásnak vetik alá a legyalult, darált törzset és magokat. Habár azok így is jelentős mennyiségű méreganyagot tartalmazhatnak, a kutatók szerint Guam szigetén az igen korai demencia magas arányát mégsem az elfogyasztott cikászok méreganyaga okozhatta, mivel az itt élők igen hatékonyan alkalmaztak méregtelenítési eljárásokat az előkészítés során. A lakosok táplálkozási szokásainak vizsgálatakor kiderült, hogy esetenként repülőkutyák is szerepelnek az étlapon. A szigeten előforduló repülőkutyák (Pteropus mariannus, P. tokudae) táplálékai között pedig szerepel a cikászok magja is, amelyek neurotoxin tartalma idővel felhalmozódhat az állatok zsírszöveteiben. Az olyan ünnepi fogások, mint például a kókusztejben főtt, egészben fogyasztott denevér, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a repülőkutyák megritkultak Guam szigetén és mára súlyosan veszélyeztetetté váltak.

Mariana-szigeteki repülő kutya (Pteropus mariannus) (fotó: U.S. Fish and Wildlife Service, Ann Hudgins)

A vélemények azonban megoszlanak. Több kutató úgy véli, hogy a denevértörténet nem állja meg a helyét és az idegrendszeri rendellenességek nagyarányú előfordulásáért egyszerűen a chamorrók életvitele tehető felelőssé. Felmerült a halak húsa által okozott mérgezés, de a víz és a talaj magas alumíniumszintje is gyanúba került. Mindenesetre a neurológiai betegségek arányának gyors csökkenése az utóbbi évtizedekben valamilyen környezeti hatás megszűnésére utalhat, amely akár lehet a denevérek eltűnése is az étlapról. Időközben a Guamon tett felfedezések további kutatásokat indítottak el, amelyek a cikászokban azonosított neurotoxinok eredetét, hatását, a táplálékláncban történő lehetséges akkumulációját vizsgálják.

Cycas revoluta növények Guangzhou botanikus kertjében (Erdei Boglárka felvétele)

Ha ez a kérdés még nem is dőlt el véglegesen, egy biztos tanács azért marad: az esetleg a szobánkban előforduló, gyakran „cikászpálmának” nevezett cikász növény (Cycas revoluta) hasonlóképpen mérgező, semmi esetre se fogyasszuk, még méregtelenítés után sem!

Forrás:

Bonta, M., Pulido-Silva, M. T., Diego-Vargas, T., Vite-Reyes, A., Vovides, A. P., & Cibrián-Jaramillo, A. (2019). Ethnobotany of Mexican and northern Central American cycads (Zamiaceae). Journal of ethnobiology and ethnomedicine, 15(1), 4.

Cox, P. A., & Sacks, O. W. (2002). Cycad neurotoxins, consumption of flying foxes, and ALS-PDC disease in Guam. Neurology, 58(6), 956-959.

Norstog, K., & Nicholls, T. J. (1998). The biology of the cycads. Cornell University Press.