Kevés olyan híres/hírhedett alga van a világon, aminek beceneve is van, sőt a köznapi ember is lépten-nyomon találkozhat vele. A világ sok pontján szinte megkerülhetetlen, ráadásul sok szempontból érthetetlen a viselkedése, terjedése, hatása a mindennapokra. A Didymo-ként is emlegetett kovaalgáról ejtenék most néhány szót, ő ennek a blogbejegyzésnek a főszereplője.
Szerző: Buczkó Krisztina (algagyűjtemény)
És miért pont most?
A Múzeumok Éjszakáján Múzeumunk Dél-Amerikába kalauzolja el a látogatókat. Ehhez a programhoz kapcsolódóan kerestünk képeket, kiállítandó anyagot, híreket, információkat, így került ismét elő Argentínából néhány kép.
2022 novemberében Argentínában, Bariloche-ben rendezték meg a Paleolimnológia Szimpóziumot, ahol munkatársaimmal bemutathattam az OTKA által (NKFIH) finanszírozott kutatásaimat. Ezek az összejövetelek valóban a legjobb alkalmak arra, hogy találkozzunk a kollégákkal, megismerhessük az aktuális kutatási irányokat. A konferencia után – ha már sikerült egy ilyen távoli pontjára eljutni a Világnak – elindultunk, hogy Bariloche-n, a méltán híres üdülőhelyen kívül mást is megnézzünk Argentínából.
A Nahuel Huapi Nemzeti Parkba érkezve a tóparton tábla fogadott, ami felhívja a figyelmet a Didymo előfordulására:
Didymo tábla a tó partján (Fotó: Buczkó Krisztina)
A tavak partján több ponton is találkoztunk ilyen táblákkal, ebből arra következtethetünk, hogy a jelenség tömeges. És valóban, a Föld számos pontján már komoly gazdasági gondokat okoz a Didymosphenia geminata, vagy ahogy jobban ismerik az emberek, a Didymo kocsonya előfordulása.
Ugyanezen tó partján a puma előfordulására figyelmeztet egy másik tábla. Nem rossz társaság… (Fotó: Buczkó Krisztina)
Akkor most következzen a Didymo története!
A Didymo története már régóta foglalkoztatja az algológusokat, hogyan lehetséges az, hogy alapvetően a tiszta, oligotróf vizeket kedvelő alga inváziós, tömeges, a vízi életet nagyban befolyásoló, káros algává válik, amit meg kell próbálni minél inkább visszaszorítani, irtani.
Valamikor a kétezres évek elején egyre több helyen jelent meg vastag, barna kocsonyatömeg a patakok és a folyóvizek kövein. Ez a kocsonyatömeg egészen elképesztő méretű, vastagsága akár több centiméter is lehet és sok négyzetkilométeren is fedheti a folyóvizek medrét. Az első jól dokumentált előfordulási adat 2004-ből, Új-Zélandról származik, de ezután minden évből találkozhatunk adatokkal a tömeges megjelenéséről: Argentína, Chile, Ausztrália, Kanada az Egyesült Államok… Én személy szerint először 2018-ban Izlandon, egy gyönyörű vízesés aljában csodálkoztam rá egy kőre, aminek a felszínét barna “púpok” lepték el.
A Didymosphenia geminata édesvízi kovaalga faj, mely aljzathoz rögzült életmódot folytat, elsősorban kövek felszínén telepszik meg. Nagy mennyiségben képes kocsonyás anyagok (elsődlegesen poliszacharidok és fehérjék) kiválasztására, melyek hosszú, több centimétert is elérő nyéllé állhatnak össze. Az egyes egyedek e kocsonyanyél segítségével rögzülnek az aljzathoz. A kocsonyanyél az, ami igazán kellemetlenné és ártalmassá teszi a Didymot.
Didymoval borított kövek Argentína vizeiben. A köveken több cm vastag bevonat van, színe alapján is könnyű felismerni a kocsonyatömeget (Fotó: Buczkó Krisztina)
Elterjedési területe eredetileg Észak-Amerika és Európa volt, de az utóbbi évtizedekben a déli féltekén is egyre nagyobb ütemben terjed, egyre növekvő ökológiai és gazdasági problémát okozva. Az 1980-as évek végéig az alacsony vezetőképességű, oligotróf, hideg vizek (hegy- és dombvidéki víztípusok) indikátorfajának tartották. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban egyértelművé vált, hogy a faj ökológiai toleranciája szélesebb: magas tápanyagtartalmú vizekben, illetve hasonló jellegű antropogén hatásoknak jelentős mértékben kitett, gyorsabb sodrású patakokban is rendszeresen jelen van. Tömeges elszaporodása esetén a sejtek által kiválasztott kocsonyás polimerháló akár 20 centiméter vastag és több kilométer hosszú szőnyeget is alkothat az aljzaton. A kocsonyanyeleket magas kalciumtartalmú mikroszálak kapcsolhatják össze. A kövekhez tapadó kocsonyanyelek végén ülő kovavázas algák jellegzetes, félgömbszerű képleteket, kinövésszerű kocsonyatelepeket hoznak létre. Ezt szabad szemmel is könnyű felismerni, és mivel nincs más ilyen tulajdonságokkal rendelkező alga, ezért már a terepen is fel lehet ismerni a Didymo csomókat.
Az egyik leghíresebb Didymo kép, Új-Zélandról. https://www.lhprism.org/species/didymosphenia-geminata (Biosecurity New Zeland)
A tömeges előfordulás az adott terület táplálékhálózatának felborulásához vezethet, csökkentve több élőlénycsoport (vízi makrogerinctelenek, halak stb.) élő- és szaporodóhelyeit, alapjaiban veszélyeztetve a közösség biodiverzitását. A szűrőberendézéseket gyorsan eltömítve is képes komoly károkat okozni. Na de ne csak rosszat mondjunk erről – az egyébként gyönyörű és hatalmas – kovaalgáról: szennyvíztelepeken a kocsonyatömeg remek számos fém (ólom, a nikkel, kadmium) kivonásában, hatékony szűrőként használható.
Terjedése gyors és az ember, mint közvetítő nagyban hozzájárul a Didymo tömegessé válásához. A legtöbb helyen, ahol előfordul a Didymo arra a következtetésre jutottak, hogy a halászcsizmák, sporthajók, halászfelszerelések sőt a fürdőruhák is remek “szállítóeszközök”. Számos országban – így Argentínában is – megfogalmaztak már ajánlásokat az emberi hatás csökkentésére. Többek között ilyen, az, hogy a csizma talpára fordítsanak nagyobb figyelmet, rendszeresen szárítsák ki a felszereléseket és tisztítószerekkel is próbálják tisztán tartani a vízi eszközöket, ruhákat.
Figyelmeztető tábla az Alerces nemzeti parkban – hogyan figyeljünk a cipőnkre, ha a vízparton járunk (Fotó: Buczkó Krisztina)
A Didymo rosszul tolerálja a szennyezéseket, főleg az oligotróf vizeket részesíti előnyben, tömegessé válása ott várható, ahol magasabb a kalcium és szulfát ionok koncentrációja. Az édesvizeket erősen befolyásolja az antropogén szulfát szennyezés, vagyis a Didymo tömegessé válásában az embernek vélhetőleg nem elhanyagolható szerepe van. A vizek hőmérsékletének emelkedésével is összefüggés mutatható ki a Didymo terjedésével.
Az alga kézben Forrás: https://eu.poconorecord.com/story/sports/2008/06/01/what-s-didymo-what-you/52392894007/
A terjedés nyomonkövetése a műholdas rendszerek fejlődésével egyre pontosabb – igaz ez főleg a nyári időszakra igaz, télen hó alatt nem működik. A lakosság bevonása a megfigyelések jelentésébe, az ún. Citizen Science ugyancsak nagyon hasznos módszer, ahogy már írtuk a Didymo telepek könnyen felismerhetőek.
Didymo a Szigetközből (Fotó: Buczkó Krisztina)
Azért reméljük, hogy hazánkban nem kell berendezkedünk a Didymo monitorozására. Jelenléte hazai vizeinkben a 1960–1970-es évektől már kimutatható, ugyanakkor rendszeresen csak a 2000-es évektől találjuk meg. Szerencsére Magyarországon eddig csak szórványosan, kis egyedszámmal fordult elő. A Pannon Egyetem Limnológia Kutatócsoportjával közös munkánk egyik központi kérdése, hogy az inváziós kovaalgák miért jelennek meg a vizeinkben és melyek azok a fajok, amelyek veszélyt jelentenek.
Kocsonyanyelek végén ülő Didymosphenia geminata egyedek fénymikroszkópos képe. (Sarah Spaulding felvétele, https://diatoms.org/species/didymosphenia_geminata)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
