2022. december 14-én 15 órakor avatták fel Veszprémben, a Kiskőrösi út melletti élelmiszerbolt önkormányzati területén Magyarország egyik, ha nem a leghíresebb ősmaradványa, a Placochelys placodonta köztéri szobrát.
Szerző: Katona Lajos
Miért kötődik a lelet Veszprémhez?
A maradványokat az egyik veszprémi Jeruzsálem-hegyi kőbányában dolgozó munkások találták meg 1901. április 25-én. Laczkó Dezső piarista földrajztanár akkor már Veszprémben élt és járta a bányákat, feltárásokat, hogy ősmaradványokat gyűjtsön és folyamatosan dokumentálja a bányafalakat. Nagyon jó embernek tartották, ezért mindig értesítették, ha valamilyen fura kő előkerült. Ezért amikor a lelet előbukkant, a lehető legjobb emberhez fordultak, aki gondosan begyűjtötte az ősállat részleges csontvázát. A leletekről azonnal értesítette barátját, id. Lóczy Lajos geológust, akinek a közreműködésével jutottak el a csontok Berlinbe Jaekel Otto német paleontológushoz, aki 1902-ben leírta a mai napig egyedülálló leletet.
Id. Lóczy Lajost és Laczkó Dezsőt a szakmai kapcsolaton túl komoly barátság kötötte össze. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fennmaradt több száz levélből álló gyűjtemény. Ebben az évben jelent meg Rainer Pál szerkesztésében ez a nagyon igényes válogatás, amit a Laczkó Dezső Múzeum adott ki: „…ismét keresztezték egymást leveleink” - Id. Lóczy Lajos levelei Laczkó Dezsőhöz 1894–1920 címmel.
A kavicsfogú álteknőst rejtő fal a Jeruzsálem-hegyen. (Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása.)
A kavicsfogú álteknős koponyája. A bal oldali koponyamásolat az első preparálási stádium után (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteménye). A jobb oldali eredeti koponya a végleges preparálás után (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának gyűjteménye), fotó: Katona Lajos Tamás
A lelet annyira felizgatta a hazai földtudósok körét, hogy id. Lóczy Lajos, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója megkérte Semsey Andor földtudományokért elhivatott mecénást, hogy finanszírozzon meg egy ásatást a kavicsfogú lelőhelyén. Ennek eredményeképpen előkerült egy másik kavicsfogú koponyájának részleges maradványa és néhány csontja.
Miután akkoriban nem volt olyan preparátor Magyarországon, aki a koponyát kiszabadítsa a kemény kőzetből (valószínűleg a Sándorhegyi Mészkőből, amit korábban a Veszprémi Márgába soroltak), ezért Berlinbe vitték a leleteket, ahol fél év alatt sikerült egy stádiumig preparálni, majd a holotípust visszahozták, a fél koponyát viszont továbbra is Berlinben őrzik. A preparálás állítólag 10 000 márkába került.
Ezt követően sem állt le a lelet további preparálása és vizsgálata, de erről bővebben dr. Ősi Attila paleontológus ismeretterjesztő cikkében olvashatnak tovább.
Miért kavicsfogú álteknős a neve?
Azért álteknős, mert a mai valódi tengeri teknősöktől több szempontból is eltért, például hátpáncélját erős tüskék borították; végtagjai laposak voltak, az ujjai elkülönülten helyezkedtek el, és a mai teknősöknél rövidebb lehetett a farka. A végtagjain, a koponya és a páncél díszítettségén túl a különleges állkapcsa és fogai is megkülönböztették a teknősöktől.
A kavicsfogú álteknős páncéltöredéke eredeti kőzetben (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának gyűjteménye), fotó: Katona Lajos Tamás
A kavicsfogú álteknős egyik eredeti foga (szórványlelet), (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának gyűjteménye), fotó: Katona Lajos Tamás
A kavicsfogú álteknős felső- és alsó állkapcsának másolata, bennük a kavicsszerű fogak (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma gyűjteménye), fotó: Katona Lajos Tamás
A felső állkapcsában három pár fogat, a szájpadlás hátsó részén két pár fogat találunk. Ezek közül az utóbbi két fog a legnagyobb. Az alsó állkapcsában két pár fog helyezkedett el. Ezek a fogak biztosították a kemény héjú táplálék feltörését. Dr. Ősi Attila legújabb vizsgálati eredményei kimutatták, hogy az állat képes volt a fogváltásra. A felső állkapocs elülső részén nem volt foga, amiből arra következtettek, hogy nem tudott tépő mozgást végezni, hanem inkább beszívta a táplálékát, ami főleg kemény külső vázú puhatestűekből és pörgekarúakból állhatott.
A szobor állításának története
A Jeruzsálem-hegyi Baráti Kör tagjait (a továbbiakban: JBK) már régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy egy köztéri emlékművet állítson a veszprémi álteknősnek. Az első elképzelés már 2000-ben megfogant, akkor egy kőtömbbe vésett sziluettel gondoltak megemlékezni a világhírű ősmaradványról. Ezt tovább gondolta Bontó László, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa, aki azt javasolta, hogy az emlékmű legyen egy teljes alakos kőszobor.
2019-ben Heiter Sándor, a JBK elnöke kezdeményezésére megszavazta Veszprém Megyei Jogú város közgyűlése, hogy köztéri szobrot állítson az ősmaradványnak a Jeruzsálem-hegyen.
2019.05.21-én Katona Lajos Tamás kezdeményezésére Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzat felvette a kavicsfogú álteknőst a Veszprém települési értéktárba, mégpedig a kulturális örökség csoportba. Ezt követően indult el a szobor költségének összegyűjtése. A közadakozásról szóló felhívást korábban a Magyarhoni Földtani Társulat is meghirdette.
A szoborállításában két kulcsfontosságú feladatot vállaltam. Az egyik volt, hogy megkeressem azt a lehetőleg helybéli, vagy legalábbis környékbeli kőtömböt, amiből Lugossy László szobrászművész elkészíti a szobrot. Ebben a munkában óriási segítségemre volt Aradi László bányamérnök, aki megismertetett Sárdiné Csipszer Erikával, a Kötés Kft. ügyvezetőjével.
Sárdiné Csipszer Erika, a kő adományozója (bal oldal). Katona Lajos Tamás (bal oldal) és Kiss Péter József (jobb oldal), a kő szállításában nyújtott segítséget (jobb oldal)
Nagy örömmel fogadta a kezdeményezést, és biztosított arról, hogy ha a szobrász talál magának való követ, akkor azt a bánya felajánlja az egyesületnek. Az öt tonnás kőtömböt még 2019-ben kiválasztottuk a mesterrel, és Kiss Péter József magánszemély felajánlásával elszállítottuk a műhelybe. A kőzet a középső-triász rétegsor Tagyoni Formációjából származik (Budai Tamás szóbeli közlése).
A kiválasztott kőtömb. A képen Lugossy László szobrász (bal) és Katona Lajos Tamás geológus (jobb) a Veszprém-kádártai bányában. Fotó: Kiss Péter József
A másik fontos dolgom az volt, hogy a fellelhető összes szakirodalommal lássam el a szobrászt azért, hogy a kőszobor azon túl, hogy a nagyközönség számára szerethető legyen, mégis hűen adja vissza az eredeti leletek alapján készült, leghitelesebbnek tartott rekonstrukciót, amit Csergezán Pál festőművész készített.
Ezért ellátogattunk Heiter Sándorral és Lugossy László szobrásszal a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának gyűjteményébe (korábban Földtani Intézet), ahol az állat típuspéldányát és az eredeti ábrázolást is őrzik. Az ott töltött idő alatt alaposan áttanulmányozhattuk az álteknős maradványait, valamint megnézhettük az eredeti ábrázolást a kiállításban. A gyűjteményben nagy segítségünkre voltak Palotás Klára múzeumi osztályvezető és Szappanos Bálint gyűjteménykezelő geológusok.
A covid időszak alaposan hátráltatta a szoborállítás szervezését, de a pénzgyűjtés és a lobbitevékenység folyamatos volt. A szobor megvalósításához szükséges hiányzó összeget a Veszprém–Balaton 2023 Zrt. által kiírt pályázaton nyerte meg a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör.
A kavicsfogú álteknős az egyetlen olyan ősmaradványunk, ami több hazai szervezet címerállataként is szerepel, bélyeget adtak ki róla, és a Laczkó Dezső Múzeum kabalaállata.
A Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Körének címere (1987)
Az Őslénytani Vándorgyűlés címerében az eredeti koponya fotója látható (1998-tól)
A Laczkó Dezső Múzeum kabalaállata (2018), fotó: Katona Lajos Tamás
A Magyar Földtani Intézet 100 éves évfordulójára kiadott bélyegsorozat egyikén a kavicsfogú álteknős szerepelt Csergezán Pál festőművész rekonstrukciója alapján.
Szoborpályázat a szoboravatáson �
A szoboravatást megelőzően a MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma, a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre és a Laczkó Dezső Múzeum szoborpályázatot hirdetett meg az általános- és középiskolások körében. A nyertes résztvevők a szoboravatáson vették át a díjakat.
A szoborpályázat nyertesei, akik részt tudtak venni a szoboravatáson, fotó: Katona Lajos Tamás
Miért példaértékű ez a sikertörténet?
Mert Európában és talán a világon sincs még egy olyan város, ahol köztéri szobrot állítottak volna egy híres nevesített ősmaradványnak.
Mert Veszprém városa bebizonyította, hogy a természeti értékeink, legyen az élő vagy élettelen, a kultúránk részét képezik.
Mert azzal, hogy ez a projekt részben közadakozásból, részben pedig a kultúra népszerűsítésének forrásából valósult meg, bebizonyosodott, hogy az emberek fontosnak tartják megismerni, és megismertetni a lakóhelyük természeti értékeit.
A kavicsfogú körberajongott kőszobra
Ismert tudósok is megjelentek a neves eseményen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
