Írta: Szőke Viktória és Páll-Gergely Barna

Kertészkedés közben törött, üres csigaházat találni nem meglepetés. Egy kupacban sokat találni viszont már felkelti az ember figyelmét. Hát ez meg kinek a műve lehet? Aztán elkezd felfigyelni a rendszeresen hallható kopogtatásra is, aminek forrását megpróbálja meglesni. Végül összekapcsolódik a két dolog, és meg is van, mi történt. Sőt, tovább is vezethető a történet fonala...

Rigóüllő (fotó: Szőke Viktória)

A csigakopogtató és -feltörő művész nem más, mint az énekes rigó (Turdus philomelos). Kedvenc fogása a rigóétlapon a "házascsiga-válogatás". A csigák héjának feltöréséhez jellegzetes módszert használ: valamilyen kemény felülethez, kőhöz, kemény fához csapkodja a csigákat, míg hozzá nem jut a puhatestű puha testéhez. Egy bevált helyet hosszabb időn át is használ, így hamar lebuktatják őt a széthagyott csigaházdarabok – és a figyelmesebb hallgatóság számára a gyakran hallható kopogtatás is.

A történetünk pettyes mellényes főszereplője a fiókáinak szállította egyre-másra a kertben fellelt csigákat. A rigóféléknél az a szokás, hogy a fiókák hamarabb elhagyják a fészket, mint önállóvá válnának, ezért a bokrok ágain vagy az aljnövényzetben bujkáló fiatalokat a szüleik még egy ideig etetik. Így tett énekes rigónk is, nekik törte a közelben összegyűjtött csigákat.

A madarak nem különösebben rajonganak a fényképezőgéppel feléjük settenkedő emberért, így hiába minden lesifotós csel (pl. bokrokban bujkálás), hamar rájönnek, hogy mire megy ki a játék, így csak egy bizonyításra alkalmas, homályos felvételt sikerült készíteni.

 Énekes rigó zebracsigával a csőrében (fotó: Szőke Viktória)

De az alábbi videón egy hasonló jelenetet örökítettek meg, amint éhes fiókája "unszolására" egy énekes rigó szülő mihamarabb igyekszik az ínycsiklandozó falatot kinyerni kemény héjából:

Amellett, hogy az énekes rigó csigatörő mutatványának megfigyelése könnyen megragadja az ember figyelmét, a történet tovább fűzhető a csigák irányába. Nevezett rigónk a környék teljes aljnövényzetét, a talajszint zegzugait átkutatja táplálékkeresés közben, így a csigatörő-üllője környékén összegyűlt csigaházdarabkákat megvizsgálva megállapítható, hogy a környéken milyen csigafajok fordulnak elő. Természetesen adott mérettartomány alatt már a rigó számára nem minősül akkorának a csiga, hogy megérje neki a kopácsolás. Mindenesetre átnéztük a zsákmányt, hogy mely fajokat sikerült megtalálnia.

 Törött héjak rigótollal (fotó: Szőke Viktória)

Habár többféle csíkos mintájú héjdarabkát sikerült találni, ezek mind pannon csigák (Caucasotachea  vindobonensis) csinos házainak romjai. A kisebb, tornyos házak (ezek is változatos mintázatúak) zebracsigák (Zebrina detrita) maradványai, illetve a nagy, barnás színezetűek a jól ismert éticsiga (Helix pomatia) házának töredékei. Mind gyakori faj: a zebracsiga és a pannon csiga bokros, jellemzően száraz, napsütötte területeket kedvel, az éticsiga pedig nagy tűrőképességű, így kertektől erdőkig, bokros, száraz területekig mindenhol megél. Tehát a kert csigafaunáját illetően nagy felfedezést nem sikerült tenni (egyelőre!), de a nyomozás magában is jó időtöltés volt.

Az énekes rigó csigászatát komolyabban vizsgáló szakemberek azonban érdekes megfigyelésekkel gazdagították már az addigi ismereteket. A rigó és a ligeti csiga (Cepaea nemoralis) egy régi történet szereplői, amely az evolúcióbiológia klasszikus tankönyvi példái közé tartozik. A ligeti csiga héja rendkívül változatos. Az alapszíne lehet sárgás vagy rózsaszín, és ezen felül lehet csík nélküli (tehát teljesen rózsaszín vagy citromsárga), vagy egytől egészen 6 csíkos is, nemritkán a csíkok össze is olvadhatnak. A több csík sötétebb megjelenésű héjat eredményez. Nyíltabb területeken, legalábbis az elmélet szerint, a rigó könnyebben észreveszi a sötétebb héjat, míg bokros, erdős területen a fordítottja igaz. Mivel a rigó egy bizonyos megjelenésű csigát vesz észre, és tör össze, ezért az adott élőhelyen feldúsulhatnak azok a színvariánsok, amelyekre a rigó nehezebben bukkan rá.

 Ligeti csiga változatos héjmintázata (fotó: Petr Verzich)

Habár nem váltottuk meg a világot e „mininyomozás” során – az énekes rigó és az általa fogyasztott csigák is gyakoriak hazánkban –, a felfedezés öröme kárpótol. Érdemes tehát nyitott szemmel járni, odafigyelni a természet apró részleteire, így még városi környezetben is felfedezőkké válhatunk, ha észrevesszük a különféle állatok jelenlétére, tevékenykedéseire utaló jeleket, maradványokat.