A Hold felfedezése című időszaki kiállításunk előkészítése során számos olyan érdekességre bukkantunk, amelyet a kiállítás kötött tematikája, illetve korlátozott terjedelme miatt ki kellett hagynunk a forgatókönyvből. Ezeket mutatjuk be ebben a blogsorozatban, Mostani blogunk voltképpen csak félig illik bele a sorozatba, hiszen a „Jóakarat-holdkőzetek” (Goodwill moon rocks) megtalálhatóak a kiállításon. A sorozatból eddig olvasható:

1. „Anything to declare?” „Well, nothing but rocks and dust” ‒ Holdkőzetek a vámnyilatkozaton
2. Az Apollo űrjárművek „becenevei” (hívónevei)

Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár), a blogcikk elkészítéséhez Jánosi Melinda nyújtott segítséget

A „Jóakarat-holdkőzetek” (Goodwill moon rocks)

A NASA által kölcsönzött holdkőzeten kívül „A Hold felfedezése” kiállításon két további, az MTM gyűjteményében őrzött példányt is meg lehet tekinteni. Amint a holdkőzetekről írt blogunkban kifejtettük az Apollo-expedíciók során gyűjtött holdkőzetek bizonyos politikai, illetve propagandaszerepet is betöltöttek. Richard Nixon elnök az Apollo-11 és -17 hazatértét követően holdkőzetdarabkákat tartalmazó különleges emléktárgyakat készíttetett a NASA-val. Ezeket az Egyesült Államok jóakaratát jelképező ajándékokat 1970-ben, illetve 1973-ban juttatta el az amerikai elnök a Föld akkori országai, valamint az Egyesült Államok tagállamai és külbirtokai vezetőinek, „az emberi törekvés egységének és az emberiségnek a világ népei közti jövőbeli békébe és harmóniába vetett reményének jelképe” gyanánt. A sajátos „szuveníreket” a plexigömbbe foglalt kőzetdarabok mellett a megajándékozott állam azon kisméretű zászlaja díszítette, mely a parancsnoki egységben az űrhajósokkal együtt utazott a Holdig és vissza.

Az Apollo-11 „Jóakarat-holdkőzet” az MTM időszaki kiállításán. A 3 cm-es plexigömbbe a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis) lévő leszállási hely környékét borító laza kőzettörmelék (regolit) négy, rizsszemnyi méretű, összesen mintegy 50 milligrammnyi darabkája van bezárva.

Az Apollo-17 „Jóakarat-holdkőzet” az MTM időszaki kiállításán. A plexigömbben a Taurus-Littrow-völgyben gyűjtött titándús, hólyagüreges, középszemcsés bazalt (70017 sz. minta) 1,1 grammos darabkája található. Papp Gábor felvétele.

Az Apollo-17 küldetésen Eugene Cernan, kezében tartva a világ országai közötti szétosztásra szánt kőzetdarabot, a következőket mondta: „Ez a talán több milliárd éves kőzet sokféle méretű és alakú, lehet hogy a Hold valamennyi részéről származó töredékből áll. De a legkülönbözőbb méretű és formájú – sőt színű – töredékek, amelyek egy összetartozó kőzetté egyesültek, túlélve az űr természeti erőit, mintegy nagyon összetartozó, nagyon békés módon élnek együtt. Amikor hazavisszük ezt vagy egy ehhez hasonló kőzetet Houstonba, szeretnénk megosztani belőle egy-egy darabot a világ megannyi országával. Reméljük, hogy ez jelképe lesz majd érzelmeinknek és az Apollo-program hangulatának, és az emberiség számára azt szimbolizálja, hogy békében és harmóniában élhetünk a jövőben.”

A holdkőzetekről szóló blogcikkünk figyelmes olvasói valószínűleg rájöttek, hogy Cernan ezt a geológiai ihletettségű szimbólumot az Apolló-küldetések során gyűjtött leggyakoribb kőzettípus, a holdi impakt breccsa jellegzetességeiből bontotta ki – a 70017. számú kézipéldány azonban valójában egy 3,7 milliárd éves bazaltdarab volt, mely a sugárzáskitettségi vizsgálat szerint 220 millió évet várt arra, hogy Schmitt felvegye a felszínről. A példány megmaradt része egyébként az egyik leginkább sokoldalúan vizsgált holdkőzetdarab.

Az Apollo-17 „Jóakarat-holdkőzet” szuvenírjeinek elkészítéshez is használt kőzetpéldány eredeti állapotában. Forrás: NASA

A „Jóakarat” holdkőzetek sorsát a NASA nem tartja nyilván. 1998-ban az akkoriban a NASA-nak dolgozó Joseph R. Gutheinz amerikai jogász sikeresen visszaszerzett egy 1995-ben Hondurasból ellopott példányt, és miután 2000-ben elhagyta a NASA-t, egyetemisták és más önkéntesek segítségével nyomozást indított a „Jóakarat” holdkőzetek hollétének felderítésére. Jó néhányról nem sikerült biztos információt szerezni, olyan is akadt, amelyet elloptak, és hamisított példány is előkerült. Ez adta a témáját Joe Kloc The Case of the Missing Moon Rocks (A hiányzó holdkőzetek esete) című könyvének is. Az ismert „Jóakarat” holdkőzetek őrzési helye ezen a honlapon található meg.

 A „Rosszakarat-holdkőzetek, avagy az Apollo-18 titkos története

Az Apollo-18 című film Blu-Ray lemezének borítója

Az Apollo-18 című 2011-es amerikai sci-fi horror a törölt, de a film sztorija szerint valójában titokban katonai célokkal mégis elindított „utolsó utáni” Apollo-expedícióról szól. Amint a kerettörténete szerint az expedícióról „előkerült” kézikamerás felvételekből forgatott áldokumentumfilm bemutatja, 1974 decemberében a NASA mégis elindította az űrhajót, és az expedíció balvégzete miatt nem járt azóta sem ember a Holdon. A történet szerint a Holdon leszálló két amerikai űrhajós egy vérfoltokkal borított szovjet holdkompra, a közeli kráterben pedig egy halott űrhajósra bukkan. Különös köveket találnak, különös hangokat hallatszanak és a kitűzött amerikai zászló is eltűnik. Az expedíció végén a felszállási kísérlet meghiúsul, a megrongálódott holdkompot vizsgáló amerikai űrhajóst pedig holdlakók támadják meg, megfertőzik, majd végül megölik. Kiderül, hogy a különös zajokat a magukat szikláknak álcázó, amúgy pókszerű lények keltették. Az életben maradt űrhajós a szovjet holdkomppal elmenekül, de az abban lévő gyűjtött kőzetek részben valójában holdlakók, akik őt is megtámadják és megfertőzik, emiatt végül a holdkomp a parancsnoki egységnek ütközik. A film azzal a baljóslatú epilógussal zárul, miszerint sok, a korábbi Apollo-küldetésekből származó holdkőzet hiányzik. Megnyugtatjuk látogatóinkat, hogy a mi kőzeteinknek nem kelt (pók)lábuk, tehát nyugodtan megnézhetik kiállításunkat.

Magát holdkőzetnek álcázó szörny Valerij Zrazsevszkijnek az Apollo-18 filmhez készített koncepcióvázlatán. Forrás: http://zrazhevsky.blogspot.com/2013/02/concepts-creatures-for-movie-apollo-18.html

Epilógus: Az Apollo-11 „jóakarat-üzenetei” (Goodwill Messages)

Ha már szót ejtettünk a „Jóakarat-holdkőzetekről” (Goodwill moon rocks), érdemes megemlíteni az Apollo-11 űrhajósai által a Holdon hagyott „jóakarat-üzeneteket” is (Goodwill messages). A NASA vezetője, Thomas O. Paine vetette fel az ötletet, hogy az űrhajósok a Föld minden országából államfői üzenetet vigyenek el a Holdra. A lemez ezeken kívül Eisenhowertől Nixonig az amerikai elnökök nyilatkozatait, illetve az Egyesült Államok kongresszusa vezetőinek, illetve az űrhajózásért felelős kongresszusi és szenátusi bizottságok tagjainak, valamint a NASA akkori és korábbi felsőbb vezetőinek névsorát tartalmazta.

A szövegeket a mikrofilm készítésénél alkalmazott eljárással kicsinyítették le, de nem mikrofilmre vették, hanem időtálló fémszilíciumból készült korongra gravírozták. A másfél hüvelykes (egy féldollárosnál alig nagyobb), egy alumíniumtokban lévő korongot később Aldrin helyezte el a Hold felszínén.

Az üzeneteket tartalmazó szilíciumlemez tokjában, méretarányul egy féldollárossal, melyen az Apollo-programot elindító Kennedy elnök arcképe látható.

Az üzeneteket tartalmazó szilíciumlemez másodpéldánya.

Paine az ENSZ által akkor elismert 127 ország közül 116-tal vette fel a kapcsolatot a washingtoni nagykövetségükön keresztül. A megkeresésre csak 73 ország válaszolt, részben azért is, mert az üzenet elküldésére mindössze egy hónapnyi idő volt. Többek között Ausztria, Finnország, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Spanyolország, Svájc, Svédország is hiányzott a válaszolók közül. A szocialista országok esetében, úgy tűnik, nem annyira az időhiány, mint inkább a Szovjetunióval fennálló viszony befolyásolta az üzenetküldési hajlandóságot. Egyedül a különutas Jugoszlávia, a külpolitikailag ekkoriban bizonyos mértékig önállósodni kezdő Románia és a többi szocialista országgal összevetve a szovjet vonalhoz külpolitikailag szintén kevésbé „igazodó” Lengyelország küldött üzenetet – bár Lengyelország esetében nem az államfő, csak a nagykövet. Úgyszintén politikai érdekesség, hogy az 1969-ben önálló államaként nem létező Észtország és Lettország is szerepelt a jóakarat-üzenetek küldői között, ugyanis az USA nem ismerte el a balti államok szovjet megszállását, és a volt balti államok száműzetésben működő nagykövetségeit kereste meg a jóakarat-üzenetek ügyében.