A kertekben már jó ideje nyílnak a kedves kék ibolyák. Ez ihletett bennünket arra, hogy az állandó ásványtani kiállításunk drágakővitrinjeinek revíziója során hosszú hullámú (kb. 365 nm-es) ultraibolya fényben készített képekből átnyújtsunk egy színes csokrot. A bemutatott, UV-fényben világító drágakövek többnyire olyan ásványok, amelyek kristályszerkezetébe valamilyen, az elméleti (ideális) képletében nem szereplő fémion épül be kis mennyiségben. Így a kristályrács az ibolyántúli sugarak fényenergiája által gerjeszthetővé válik. Az alapállapotba való visszatérést kísérő energiavesztés egyik formája a gerjesztőnél kisebb energiájú, tehát nagyobb hullámhosszú, vagyis a látható fény tartományába eső fény kibocsájtása.
Szerző: Papp Gábor (MTM Ásvány- és Kőzettár)
A számunkra láthatatlan ibolyántúli sugarakkal megvilágított ásvány által kibocsájtott fényt saját szemünkkel a teljes sötétségben látjuk a legjobban. A digitális fényképezőgép azonban nem alkalmas arra, hogy e látványt megfelelően rögzítse, mert a sötétségből kiragyogó élénk fluoreszcens fényhatás valósággal kiégeti a képet. Ezért a bemutatott felvételek általában látható fénnyel és egy UV-lámpával egyszerre megvilágított ásványokról készültek. Mindegyik UV-fényben (is) készült kép mellé odatettük a csupán látható fénnyel megvilágított tárgy képét.
A név kötelez
Ultraibolya-csokrunk első alkotója, a fluorit (kalcium-fluorid, CaF2) már csak azért sem hagyható ki egy ilyen összeállításból, mert ő kölcsönözte a jelenség, a fluoreszkálás nevét. A színtelen vagy zöldes, kékes, sárgás, pirosas fluorit az ibolyántúli fényben már nem annyira színpompás, általában kékes fényben „világít”. Fazettázott (lapokra csiszolt) ékköveket általában csak gyűjtők számára készítenek belőle, mert puha, lévén a Mohs-skála 4-es fokozatú tagja (a „klasszikus” drágakövek e nem lineáris skálán a 7. fokozatnál, a kvarcnál is keményebbek).
Halványzöld, csiszolt fluorit kékes UV-színhatással. E példányról egy kizárólag UV-fénynél készített képet is bemutatunk, melyen jól látható a bevezetésben említett „kiégés”.
Sötétzöld, csiszolt fluorit liláskék UV-színhatással.
Narancssárga, csiszolt fluorit piros UV-színhatással
Színtelen, csiszolt fluorit liláskék UV-színhatással
Drágakő inkognitóban
A spinell (magnézium-alumínium-oxid, MgAl2O4) nem tartozik a közismert ásványok közé, pedig nagyon szép vörös változata is van, melyet már jóval a spinell név első felbukkanása (1647) előtt is ékkőként használtak, bár persze „inkognitóban”. A leghíresebb ilyen „álnéven szereplő” vörös spinell a „Fekete Herceg rubinja”. Ez az 1367 óta az uralkodói ház tulajdonában lévő drágakő ékesíti a brit birodalmi korona (Imperial State Crown) elejét.
Lilásvörös, csiszolt spinell vörös UV-színhatással
Lilásvörös, csiszolt spinell vörös UV-színhatással
Lilásvörös, oktaéder alakú spinellkristályok vörös UV-színhatással, márványban
Régen a valódi (természetes) spinell az ásványtani tudomány fejletlensége miatt „ékeskedhetett idegen tollakkal”, manapság a tudomány fejlődése nyomán szándékosan alkalmazzák a rózsaszín, vörös, sárga, zöld, kék színárnyalatokban előállított mesterséges spinellt más drágakövek utánzására. A különböző színek a vas, króm és kobalt beépülésének köszönhetők, a vörös esetében az alumíniumot helyettesíti némi króm.
Zöldessárga, csiszolt mesterséges spinell zöld UV-színhatással
Zöld, csiszolt mesterséges spinell zöld UV-színhatással
Kék, csiszolt mesterséges spinell vörös UV-színhatással
Rubin a kemencéből
A rubin, eltérően a spinelltől, mindig vörös, hiszen ez a név nem egy ásványfajt jelöl, hanem kizárólag a korund (alumínium-oxid, Al2O3) vörös színű változatát. A ma használt, a latin rubeus (vörös) szóból eredő nevét azonban ez az ókor óta ismert drágakő is csak a középkorban kapta. Vörös színét a spinellhez hasonlóan az alumínium helyére beépülő kevés króm okozza. A „túladagolás” e téren is veszélyes, az ásványként eskolait néven ismert króm-oxid (Cr2O3) nem vörös, hanem zöld színű. A rubint a XIX. század közepe óta mesterségesen is előállítják, mi is szépen fluoreszkáló szintetikus rubinokat mutatunk itt be.
Vörös, csiszolt mesterséges rubin vörös UV-színhatással
Vörös, csiszolt mesterséges rubin vörös UV-színhatással
A szintetikus rubint több módszerrel is gyártják, a legelterjedtebb az 1900-as évek eleje óta alkalmazott Verneuil-féle lángfúziós eljárás, melynek során az Al2O3 és Cr2O3 pora egy garaton keresztül apró adagokban felülről egy kemencébe hull. A 2000 °C-nál forróbb lángon áthaladva megolvadt csöppek egy kerámiarúd végére hullva kikristályosodnak. A folyamatosan lefelé eresztett rúd végén a bemutatotthoz hasonló, magyarul körtének (a nemzetközi irodalomban a golyót jelentő francia szóval boule-nak) nevezett egykristályt létrehozva.
Mesterséges rubin „körte” vörös UV-színhatással.
A hidegen izzó szén
Amint említettük, a spinell, a rubin és az itt – jellegzetes UV-fényhatás híján – nem említett gránát e három régóta felhasznált vörös drágakő, csak a középkorban kapott saját nevet, amikor már sejtették, hogy különbözhetnek egymástól. Korábban e tűzvörös drágaköveket karbunkulus néven ismerték, mely elnevezés a latin carbunculus (apró széndarab) szóból származott. Plinius, aki a karbunkulus számos fajtáját írta le, vélhetőleg elégedetten szemlélné ezt a képet, melyen az ultraibolya fénnyel megvilágított rubin fluoreszcenciája valóban olyan illúziót kelt, mintha valaki egy apró, izzó széndarabot tartana a kezében.
Vörös, csiszolt rubin vörös UV-színhatással
A bemutatott példányok eredete
csiszolt és nyers ásványok: dr. Arnóth József (Basel) mineralógus adományai
csiszolt mesterséges drágakövek: az El-Peso Kft. kölcsönzése
mesterséges rubin egykristály („körte”): dr. Jan Václav Kašpar (Prága) mineralógus adománya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
