Az idei évben a Magyar Természettudományi Múzeum „A hónap műtárgya” címet viselő kamarakiállítás-sorozata az intézmény múltjának és jelenének emlékeiből válogat. Ennek az adja az apropóját, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumon belül 150 éve különültek el a természetrajzi szakágak gyűjteményei egymástól: létrejött az Állattár, az Ásvány-Őslénytár, illetve a Növénytár. E hónapban – nem először a sorozatban – még régebbre nyúlunk vissza, a korábbi, egységes Természetrajzi és Technológiai Tár korszakába, egészen 1821-ig. Ekkor készült el az első teljes gyűjteményi katalógus – melyet a tár az évben elhunyt őre (vezetője), Jónás József helyébe lépő Sadler József és az egyetem Természetrajzi Tanszékének professzora, Reisinger János állított össze. A Catalogus reinventationalis rerum naturalium et artefactorum in camera naturae et artis productorum Musei Nationalis Hungarici praeexistentium, vagyis A Magyar Nemzeti Múzeum Természetrajzi és Technológiai Tárában eddig meglévő természeti és mesterséges tárgyak újraleltározási katalógusa 1956-ban a múzeumi tűzvész idején elpusztult, de e sorok írója tudománytörténeti kutatásai során felfigyelt a Magyar Nemzeti Levéltárban, József nádor iratai között őrzött példányra. Soron következő – kényszerű zárva tartásunk következtében csak cikk formájában megvalósuló – kiállításunkba az e leltárban szereplő tárgyak közül válogattunk.

 Az 1821-es Catalogus reinventationalis (a továbbiakban CR) címlapjának részlete (fotómásolat)

A Magyar Természettudományi Múzeum előtörténetének néma tanúi

„Alapkövek” áll a címben, hiszen e példányok a gyűjtemény megalapozásának korszakából származnak. Talán akad közöttük abból az ásványgyűjteményből is, melyet még gróf Széchényi Ferencné Festetics Julianna grófnő ajánlott fel 1803-ban a férje által az előző évben alapított Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum elődje részére. Azért kell feltételes módban fogalmaznunk, mert ez az első leltár igencsak kezdetleges a mai adatgazdag katalógusokhoz képest. Mindössze a – példányra ragasztott címkéjén is megtalálható – sorszám és a tárgy neve található benne, a beszerzési adat, de még a lelőhely neve is hiányzik.

A Hont megyei ásványokat tartalmazó szekrény leltárlapjának címe és első sorai (fotómásolat)

A példányokhoz tartozó eredeti cédulák, melyeken további adatok lehettek, többnyire elkallódtak vagy megsemmisültek az idők folyamán. Kiállításunkhoz főleg azokból a példányokból válogattunk, melyekről csak régi címkéjük alapján tudjuk, hogy a gyűjtemény „alapkövei”, azaz legkorábbi darabjai közé tartoznak, más adatukat nem ismerjük. Muzeológiai értékük tehát emiatt nem éri el a jól cédulázott példányokét, történeti múltjuknál fogva azonban mindenképpen érdemesek arra, hogy megőrizzük őket az utókornak.

Maga a már említett katalógus a gyűjtemény egykori felépítését tükrözi. A földtudományi rész a következőképp festett:

• 1–1296: Magyarországi topografikus ásványgyűjtemény
  
• 1297–1696: Magyarországi kőszéngyűjtemény
  
• 1697–1703: Meteoritgyűjtemény
  
• 1704–6072: Ásványrendszertani gyűjtemény
  
• 6073–6850: A Kitaibel-féle topografikus gyűjtemény
  
• 6851–7093: Geognosztikai (azaz kőzet-) gyűjtemény
• 7094–7871: Kövületgyűjtemény
  
• 7872–8451: Duplumgyűjtemény
  

A leltár e 240 oldalas fő része után mindössze 28 oldalt foglal el a zoológiai gyűjtemény, 3 oldalt a herbáriumok és egyéb növénytani tárgyak, végül 15 oldalt az ipari termékek, gépek és modellek felsorolása.

A gyűjtemény hőskora: gyarapodás anyagban és személyzetben

Hogyan is gyűlt össze a leltározott kollekció? 1803-ban Festetics Julianna felajánlásán kívül is érkeztek már természetrajzi tárgyak. A következő években főrendek, nemesek, polgárok, tudósok adományai révén lassacskán akkora természetrajzi anyag gyűlt össze, hogy 1809-ben külön szobát kapott az egyetem régi központi épületében (az 1808-ban könyvtárból hivatalosan is nemzeti múzeummá avanzsált intézményt akkoriban ott helyezték el).

A budapesti egyetemi templom, két oldalán a gyűjteményeknek egykor otthont adó két épülettel: jobbra a mai Papnövelde utcában a volt pálos kolostor, ahol az Országos Széchényi Könyvtár 1803–1807 között elhelyezést nyert, balra az Egyetem téren a volt nagyszeminárium, az egyetem központi épülete, ahová 1807-ben a könyvtár költözött és a belőle kinövő Magyar Nemzeti Múzeummal együtt 1813-14-ig működött. (Vasárnapi Újság, 1859. III. 13., forrás: epa.oszk.hu)

1810-ben Tehel Lajos óbudai orvos személyében kinevezték a Camera naturae et artis productorum, azaz a Természetrajzi és Technológiai Tár első őrét (vezetőjét). A gyarapodás miatt 1812-ben a tár egy segédet is kapott. E feladatkörben 1814-től Jónás József mineralógus segítette Tehel munkáját, és ekkor a zoológiai gyűjteménynek is külön kurátora lett Jány Pál János személyében. Az 1816-ban elhunyt Tehel helyét Jónás vette át. 1817-ben állt munkába a növénygyűjtemény első kurátora, Fojth Ferenc. Ekkorra a gyűjtemények a múzeum első saját épületében – a mai épület főhomlokzata és a Múzeum körút közti területen álló – Batthyány-villában voltak, melyet 1813-ban vett meg az állam.

Balra: A Batthyány-teleknek a mai Múzeumkertével lényegében egybeeső alaprajza, a mai Múzeum körút a kép aljával közel párhuzamosan fut. A régi múzeumépület zöme a mai díszlépcső alatti és az előtte levő részen helyezkedett el. Jobbra: A Batthyány-villa földszintjének alaprajza, a Természetrajzi és Technológiai Tár („Kunst und Naturalien-Kabinet”) a keleti (a kert belseje felé néző) szárnyat foglalta el. (Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986–1990., http://epa.oszk.hu/)

A természetrajzi kiállítás a „három királyok látogatása” idején (1814)

Arról, hogy mi módon mutatták be a kollekciót ez időben, a katalógus utalásai mellett – szekrényszámok, „sub vitro” (üveg alatt) megjegyzések – egy korabeli újságcikk is tanúskodik. Az 1813 végén átköltöztetett természetrajzi gyűjteményeket még alig rendezték el a Batthyány-villában, máris illusztris vendégeket fogadhattak. I. Ferenc osztrák császár és magyar király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király a bécsi kongresszus megnyitása után Magyarországra utazott. 1814. október 26-án látogattak a múzeumba, ahol megtekintették a 12 helyiséget elfoglaló Természetrajzi és Technológiai Tárat is. A szűk háromnegyed órás vizitről fennmaradt tudósítás szerint az első nagy teremben a vármegyénként elrendezett magyarországi ásvány- és kőzettani kiállításról az uralkodók úgy nyilatkoztak, hogy hasonló megoldást eddig csak Párizsban láttak. Ugyanott megnézték a magyar kőszéngyűjteményt, majd a következő teremben lévő őslénytani gyűjteményt, utána a növénytani kiállítótermet.

I. Ferenc osztrák császár és magyar király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király Leopold Heuberger osztrák vésnöknek a Bécsi Kongresszus alkalmából készített érméjén (Forrás: https://www.ma-shops.de)

A beszámoló szerint a három további teremben elrendezett ásványgyűjteményből különösen az ércásványokat méltatták nagy figyelemre. Ferenc császár a Szepes–Gömöri-érchegységből származó szép kifejlődésű vasásványokat csodálta meg. Hasonlóan szívesen szemlélték a felséges vendégek a négy szobát elfoglaló zoológiai anyagot, különösen a kitömött állatokat. A cikk szerint tetszésükre méltatták a pillangók és a kagylók itt álló kabinetjeit is. Végül, mielőtt ¾ 11-kor Budára visszatértek volna, a technológiai gyűjtemény termeit tekintették meg, melyek közül az elsőben a hazai manufaktúrák termékei, a másodikban a bányagépek modelljei sorakoztak.

Limonit, a Catalogus reinventationalis adatai szerint „5394, Ferrum ochrac[eum] brunum”, azaz barnavasérc. A sub vitro (üveg alatt) megjegyzésből kiindulva az egykori vitrinben kiállított példány azon szepes–gömöri limonitok egyike lehetett, melyet Ferenc császár és király megcsodált
(Jánosi Melinda felvétele)

Az azóta eltelt idők viszontagságait e régi gyűjteményből kevés tárgy vészelte át. 1838-ban az árvíz öntötte el a természetrajzi kiállítást, 1956-ban pedig a harcok során nagyrészt leégett az Ásványtár és az Őslénytár is. Az 1821-es kollekcióból megmaradt  példányok olyan múltra nyíló ablakok, amelyeken keresztül vethetünk egy-egy pillantást az egykori ásványgyűjteményre, mint ahogy 1814-ben a rossz idő miatt a három uralkodó is csak az ablakokon ki-kinézve tudta szemügyre venni a múzeum udvarán álló római emlékeket. Reméljük, a „három királyokhoz” hasonlóan olvasóink kegyesen fogadták e rövid virtuális kalauzolást a Magyar Természettudományi Múzeum régmúltjában.

Az egykori gyűjteményrészeket reprezentáló példányok

CR.321. Dolomit kalciton, Hont vármegye, valószínűleg Selmecbánya (Spathum brunescens super Sp[atho] calc[ario]. Cttus [= Comitatus] Hontensis, magyarországi topografikus ásványgyűjtemény)

CR.592. Jáspis, Abaúj vármegye (Achates. Cttus Abaujvariensis, magyarországi topografikus ásványgyűjtemény)

CR.733. Azurit és malachit, Gömör vármegye. (Cuprum ochr[aceum] azur[eum] et[?] Malachit[es]. Cttus Gömöriensis, magyarországi topografikus ásványgyűjtemény)

Az egykori magyarországi kőszéngyűjtemény 1503-as leltári számú példányának doboza, a katalógus szerint morzsalékony agyag (Argilla friabilis) volt benne, nyilván valamely széntelep meddőjéből

CR.1703. Vasmeteorit, Lénártó, Sáros vármegye (ma Lenartov, Szlovákia), 132 font. (Ferrum nativum e Lénarto Cttus Sárosiensis 132 lb [= libra], meteoritgyűjtemény) (Jánosi Melinda felvétele)

A 2020-as év ásványa, a turmalin az 1821-es példányok közt, mindkettő Scorilus néven az egykori ásványrendszertani gyűjteményből. Balra: CR.1850. Turmalin (sörl) kristályai kőzetben, jobbra: CR.1846. Turmalin (sörl) kvarcban nőtt kristálya (Jánosi Melinda felvétele)

CR.6318. Sziderit, Szepes vármegye (Minera ferri spathosa. Cttus Scepusiensis, Kitaibel-féle topografikus gyűjtemény, ennek külön katalógusa szerint a lelőhely a Gölnicbánya [ma Gelnica, Szlovákia] melletti Roll-féle bánya) (Jánosi Melinda felvétele)

CR.6776. Zöld opálos kitöltés, Szerém vármegye (Semiopalus. Cttus Sirmiensis, Kitaibel-féle topografikus gyűjtemény, ennek külön katalógusa szerint lelőhelye Vrdnik [ma Szerbia]) (Jánosi Melinda felvétele)

CR.6995. Szerpentinit (Chlorites densus, geognosztikai, azaz kőzetgyűjtemény) (Jánosi Melinda felvétele)

CR.7738. Kavics puhatestűek vázmaradványaival (Conglomeratum, kövületgyűjtemény) (Jánosi Melinda felvétele)

CR.8086. Aragonit („vasvirág”) (Stalactites calcarius fibrosus, duplumgyűjtemény) (Jánosi Melinda felvétele) 

CR.8161. Barit szideritben (A katalógusban Spathum calcarium, azaz kalcit szerepel, ami igencsak súlyos tévedés; duplumgyűjtemény) (Jánosi Melinda felvétele)

Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)