Mexikóban, a Yucatán-félszigeten az „eleven ékszerek” viselésének bizarr szokása él. Készítésükhöz kemény kültakarójú bogarakat használnak.

Szerző: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

A páncélbogarak (Zopheridae) családjába tartozó Zopherus chilensis – jukaték-maja nyelven ma’kech, spanyolul maquech – nevű faj egyedeit erre szakosodott férfiak („los maquecheros”) gyűjtik be, majd átadják a helyi kézműveseknek.

Ma’kech a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményében (fotó: Németh Tamás)

A 4–5 centiméteres, lomha mozgású állat kemény kültakarója rendkívül vastag, de éles szerszámokkal könnyen megmunkálható. Az eleven bogár szárnyfedőibe és előtorába mélyedéseket vájnak, ezekbe pedig színes drágakőutánzatokat, gyöngyöket, esetenként valódi drágaköveket ragasztanak. A feldíszített bogarat ezután rövid láncra fűzik, a láncot pedig brosstűhöz vagy biztosítótűhöz rögzítik, és így szerencsét – és szerelmet – hozó kitűzőként hordják, melyhez leginkább Mérida városában lehet hozzájutni.

Az élő bogár szárnyfedőibe és előtorába mélyedéseket vájnak, ezekbe színes drágakőutánzatokat ragasztanak (fotó: Németh Tamás)

 Bár a maja kultúrában a ma’kech évszázadok óta élő hagyomány, igazán népszerűvé csak az 1980-as évek óta vált. Manapság leginkább turistáknak adják el a feldíszített bogarakat.

Zopherus chilensis a Costa Rica-i Carara Nemzeti Parkban (fotó: Dariel Sanabria; forrás: flickr)

 Szép szokás vagy állatkínzás?

Állatvédő csoportok gyakran felemelik szavukat az eleven ékszerek miatt, ám a szokás Mexikóban igen mélyen gyökerezik, és nehéz lenne véget vetni neki. Helyi rendeletek már az 1800-as évek óta szabályozni igyekeznek a páncélbogarak befogását, országos hatóerejű törvény azonban hiányzik. Egyes kutatók ezért a ma’kech tenyésztésének lehetőségét vizsgálják, mely kiválthatná a szabadban élő egyedek befogását.

Élő rovarokat a legtöbb ország nem enged be a határain, sok turista mégis hazavisz ilyen bogarat. Aki felelősséget visel a birtokába jutott állatért, jól fűtött terráriumban tartja és korhadó fával táplálja ékszerét, amikor nem viseli. A ma’kech ilyen körülmények között sokkal hosszabb kort – akár több évet is – megélhet, mint a természetben.

Zopherus chilensis. Nevével ellentétben a faj Mexikótól Venezueláig terjedt el, Chilében nem él (fotó: Maximilian Paradiz; forrás: flickr)

Kitalált történetek

A ma’kech viselésének hátterére utaló leggyakoribb legenda szerint egy maja királylány, Cuzán, apja kívánsága szerint feleségül kellett, hogy menjen Ek Chapat herceghez. Ő azonban beleszeretett egy egyszerű fiatalemberbe, Chalpolba, aki viszonozta érzéseit. Amikor a király megtudta, hogy Chalpol a lánya szeretője, haragjában parancsot adott feláldozására. Cuzán könyörületet kért apjától. Megígérte, hogy soha többé nem látja Chalpolt, és hozzáment Ek Chapat herceghez.

Amikor a hercegnő egy éjjel egyedül volt a kamrájában, felkereste egy sámán, és átadott neki egy bogarat. Ez az állat, mondta, Chalpol, az ő szeretője. A király ugyanis úgy akart megszabadulni Chalpoltól, hogy követelte, változtassák rovarrá, büntetésül a hercegnő iránti vélelmezett szerelme miatt. Cuzán a kezébe vette a bogarat, és azt mondta neki: „Esküszöm, hogy soha nem hagylak el téged, és teljesítem ígéretem."

Cuzán megkérte a birodalom legjobb ékszerészét, hogy drágakövekkel borítsa a bogarat. Egy arany lánccal a mellén tartotta, és azt mondta: „Ma’kech, te ember vagy, hallgasd a szívem dobogását, hogy örökké élj velem. Megesküdtem az isteneknek, hogy nem felejtelek el. Az istenek soha nem ismertek még olyan mély és eleven szerelmet, mint az, mely elpusztítja lelkem.”

Zopherus chilensis a brüsszeli Belga Királyi Természettudományi Intézetben (Institut royal des Sciences naturelles de Belgique) (fotó: Noel Mal; forrás: flickr)

Más verzió szerint a királylány változott bogárrá. Beleszeretett egy másik klánhoz tartozó hercegbe, a szülei viszont nem engedték, hogy feleségül menjen hozzá. Hogy megtörje szülei akaratát, éhségsztrájkba kezdett, mondván, inkább meghal, mintsem a herceg nélkül éljen. A szülők egy népi gyógyító segítségét kérték, aki a lányt ma’kech bogárrá változtatta, melyet átadott a hercegnek azzal, hogy így örökre együtt lehetnek. A herceg ékszerként a szíve fölé tette a bogarat, és haláláig ott viselte.

A Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményében őrzött ma’kech eredete ismeretlen. Amikor e sorok írója 1981-ben a múzeum munkatársa lett, a bogár már a gyűjteményben volt (fotó: Németh Tamás)

Nagyon valószínű azonban, hogy ezek a történetek újabb kori kitalációk, melyeket a kereskedők előszeretettel mesélnek, hogy a vásárlók érdeklődését felkeltsék. A maja írásokban azonban nincs nyomuk, így a szokás eredete homályba vész.