A természettudományos közgyűjtemény a nemzeti örökségünk része, a természeti környezet lenyomata, mely ma és a jövőben is új tudományos eredmények bölcsője. Tárgyaink vizsgálata megannyi környezeti és társadalmi problémára adhat választ. A múzeum tudományos osztályainak 150 éves, küzdelmes, néha súlyos veszteségekkel tarkított története során számos különleges példány került hozzánk.

Ez a "hamvas pele", azaz nagy pele (Glis glis) 1821 az egyik legelső természetrajzi kiállítás anyagából maradt fenn (fotó: Szabados Tamás)

Írta: Csorba Gábor (MTM, Emlősgyűjtemény)

A Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményei 1811-től kezdve fejlődtek, a gerinces állatokat listázó legkorábbi leltárkönyvet 1821-ben kezdték vezetni. A leltárkönyv bejegyzései szerint, a felhívás hatására folyamatosan érkeztek az adományok – nagyobb értékűek a nemességtől, de szinte minden társadalmi réteg – magáénak érezvén a nemzet múzeumának gyarapodását – küldte, amit csak érdekesnek, különlegesnek, értékesnek tartott. Érkezett ajándék a „selmeci evangélikus Lyceum növendékétől”, „Ricker kasznár úrtól”, „Aebly Adolf pesti polgár és nagykereskedő úrtól”, „hangász- és művészeti egylet titkárnokától”, „császári és királyi vasaslovas kapitánytól”, tábori lelkésztől, tanítótól, földbirtokostól, grófoktól, báróktól, sőt, „ő császári és királyi Felsége Ferencz József”-től is…
Az alábbi válogatás ebből a nemzeti lelkesedéstől fűtött időszakból, az Állattár Emlősgyűjteményének legkorábbi szerzeményeiből mutat be néhányat.

Az 1848-as Szabadságharc után emigrált Xántus János (a Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményének és a fővárosi Állatkertnek megalapítója, Karl May Old Shatterhand nevű regényhősének mintája) 1857–1861 között szolgált az Egyesült Államokban, ahonnan mintegy 1.500 hüllőt, madarat és emlőst küldött haza. Ezek egyike az 1859-ben gyűjtött kaliforniai ürge (Spermophilus beecheyi) (fotó: Szabados Tamás)

A torzszülöttek, anatómiai különlegességek, már a klasszikus múzeumok előtti bemutatóknak, kiállításoknak is kedvelt szereplői voltak. Ennek a kétfejű báránynak sajnos sem lelőhelyét, sem megszerzésének időpontját nem ismerjük (fotó: Szabados Tamás)

Az egyik legelső természetrajzi kiállítás anyagából maradt fenn az alábbi két kisemlős. A többnyelvű (magyar, német, szlovák és a tudományos név) feliratokból következtethetően, az eredetileg különböző időpontokban gyűjtött, eltérő eredetű példányokból összeállított, de egységes megjelenésű bemutatót az 1867-es Kiegyezés utáni Monarchia több részében is bemutathatták.

„apró egér”, vagyis törpeegér (Micromys minutus) 1857

„Bűzös denevér”, vagyis rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) 1853 (fotó: Szabados Tamás)

A példányok februárban a múzeum fogadócsarnokában megtekinthetők.

(fotó: Szabados Tamás)