Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Geotóp Nap esemény azért jött létre, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse a geológia tudományát és az élettelen földtani értékeinket a természetes közegükben. A Geotóp napi túráinkat, ahol e sorok írója a kezdetektől fogva részt vesz, mindig összekapcsoltuk az „Év Ősványa” döntőseivel. Idén az Év Ásványi Nyersanya a mészkő lett, ezért egy olyan helyszínt kerestünk, ahol a túrázó a felszínen tanulmányozhatja a mészkövet, gyűjthet kőzetalkotó ősmaradványokat és megismerheti a mészkő „kemény és puha” oldalát is. Így jutott a választásunk a kevésbé ismert, de annál vadregényesebb dudari vagy bakonyoszlopi Ördög-árokra.

Madártávlatból az Ördög-gát (fotó: Kővári János)

Írta: Katona Lajos Tamás (MTM, Bakonyi Természettudományi Múzeum)

A túra időpontjának kitűzése után nem sokkal kiderült, hogy Zsófi és – korábban – Ramóna lányom osztályfőnöke, Zsóka néni október elejére tervezett egy osztálykirándulást. Évente több tucatszor is túráznak férjével, Molnár Andrással, és legkevesebb 5-6 alkalommal az osztályt is elviszik a szülőkkel közösen. Ezekkel a kirándulásokkal nem csak a csapat összetartozását erősíti, hanem megismerteti velük a lakóhelyük környezetében található természeti értékeket is. A túra időpontja előtt egy héttel derült ki, hogy ők is az Ördög-árokba akarnak menni, így nem is volt kérdés, hogy a Geotóp Napon egy nagy csapatként fogunk kirándulni.

Az Ördög-árok

Hogy éppen dudari vagy bakonyoszlopi Ördög-ároknak nevezzük, csak attól függ, hogy dudari vagy oszlopi lakost kérdezünk meg. Az biztos, hogy a völgyet Dudarról is és Bakonyoszlopról is megközelíthetjük.

A szurdok tehát Bakonyoszloptól délre (vagy Dudarról É-ÉNy-ra), a Dudari-erdő és az Alsó-erdő között található, ahol a Dudari-patak időszakosan csordogál. Az utóbbi évtizedben csak nagy esőzések után vagy hóolvadáskor volt víz a mederben. A völgy jelenlegi arculatát a tektonika és a víz romboló munkája alakította ki. Az eocén mészkőbe vágódó patakmeder falain jól láthatóak azok a formakincsek, amik arra engednek következtetni, hogy hajdanán barlangok lehettek itt, csak a völgy kialakulása folyamán beszakadtak, megsemmisültek. A völgy falai és a mederben található több köbméteres kőtömbök tükörsimára vannak polírozva, amit a hajdanán hömpölygő Dudari-pataknak köszönhetünk. Sok helyen ősmaradványoktól hemzsegő mészköveket láthatunk, amelyek a középső-eocénben képződtek.

Mi történt a Bakony területén az eocénban?

Az eocénban (55,8-33,9 millió év) az Afrikai-lemez és az előtte úszó kisebb kőzetlemezek (pl. „Adriai tüske”) egyre közelebb kerültek az Európai-lemezhez. Az ütközéseknek köszönhetően egyre erőteljesebben kezdett kiemelkedni az alpi hegységrendszer, és tőle északra kialakult a korábban Tethys-óceánról lefűződő Paratethys-tenger, ami egészen a miocén végéig létezett.

 Ősföldrajzi kép az eocén-oligocén határán. A sárga téglalap a mai Kárpát-medence helyzetét jelzi (forrás: www.sciencedirect.com)

Dudar és környékének legnagyobb területét az eocénban képződött üledékes kőzetek borítják. A kora-eocénig a Dunántúli-középhegység kiemelt szárazulat volt. A trópusi éghajlatnak és a szárazföldi kitettségnek köszönhetően erőteljes karsztosodás és bauxitképződés (Gánti Bauxit) folyik.

A magyarországi eocén kifejlődési területek (forrás: Budai & Konrád 2011: Magyarország földtana)

A középső–eocénban zajló lemezmozgásoknak köszönhetően felnyíltak a medencék és változatos üledékképződési környezetek alakultak ki a hegység tagolt partvonala mentén (mocsarak, öblök, félszigetek). Az első tengerelöntéssel (48 millió éve) megkezdődik a sekélytengeri üledékképződés, ahol nagyon gazdag élővilág volt (tengeri sün, kagyló, csiga, sokféle cápa). Ezeknek a maradványait megtalálhatjuk a nummuliteszes mészkövekben (Szőci Mészkő Formáció) és a szénüledékek meddőiben.

 Eocén puhatestű ősmaradványok Dudarról: 1: Corbis major, 2: Dilatilabrum fortisi, 3: Harpactocarcinus punctulatus dudariensis, 4: magányos korall, 5: Campanile urkutense ( az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményéből, fotó: Katona Lajos Tamás)

A következő tengerelöntés (40 millió évtől) az Északi-Bakonyt és a Gerecsét érintette, amikor létrejönnek a mangrove mocsarakhoz hasonló környezetek, és kőszénlápok alakulnak ki (Dudar, Bakonyoszlop), amelyekben barnakőszén képződött (Darvastói Formáció). A harmadik tenger előrenyomuláskor (37 millió éve) a Bakonyban már mélyebb vízi márgák képződnek, a sekélytengeri mészkő- és kőszénlápok képződése áttevődött a Budai-hegyekbe.

A leggyakoribb, a leghíresebb és a legnagyobb mikrofosszília a Bakonyban: a Szent László pénze (Nummulites)

A Nummulites a mészvázú nagyforaminiferákhoz, vagyis egysejtűekhez tartozik. Egyes fajai a 8-10 cm-es átmérőt is elérték, a legnagyobb példánynak az átmérője elérte a 16 cm-t.

Az ősmaradvány alakja miatt számos legenda született arról, hogy mi is lehetett ez a korong alakú tárgy. Dr. Főzy István geológus gyűjtőmunkája alapján kiderül, hogy a magyar monda csak egy a sok közül, mert ahány országban megtalálták ezt az ősmaradványt, annyiféle legendát szőttek róla. A magyarok közül valójában egy történetet ismerünk, két szemszögből tálalva. Az egyik szerint Szent László királyunk a besenyők elől menekülve aranyat szórt szét, hogy lelassítsa az őket. Miután az üldözők megálltak, hogy összeszedjék az aranyat, az összes pénz kővé vált. A másik legenda szerint Szent László a kunokat üldözte, akik szétszórták az aranyat. A magyar király imájára a pénz kővé vált, és így tovább tudták üldözni a harcosokat.

A lényeg, hogy a tudósok sem tudták elsőre kitalálni, hogy milyen ősmaradvány lehetett, csak az 1800-as évek elején ismerték fel, hogy egy óriás egysejtűről van szó. 

 Szent László pénze (Nummulites perforatus) (A-D) és a Szőci Mészkő (nummuliteszes mészkő) (E.), méret: 1cm (fotó: Katona Lajos Tamás)

A nummuliteszek a trópusi, szubtrópusi sekély, meleg és jól átvilágított normál sótartalmú tengerek aljzatán éltek. A különböző formájú fajok elárulják, hogy hol élhettek. A millecaput faj vékonyabb és nagyobb átmérője valószínűleg a mélyebb, a perforatus faj inkább a nagyobb energiájú, a parthoz közeli részen lakhatott.
Ha a „kőlencsét” kettétörjük, megismerhetjük a váz belső szerkezetét (B, C, D): számtalan, apró falakkal elválasztott kamra sorakozik körkörösen elrendezve.
Az amőbához hasonlóan egyetlen sejtből állt a kocsonyaszerű test. A szomszédos kamrák kis lyukakkal kapcsolódtak egymáshoz, s ezeken át az állat teste az egész házat kitöltötte. A korong külső felületét is lyukak borították (A), amelyeken keresztül rengeteg, hajszálgyökérre emlékeztető sejtnyúlványt bocsátott ki. Parányi élőlényekből álló táplálékát ezekkel a finom fonalakkal gyűjtötte össze.

Indul a túra

A túrára a veszprémi Deák Ferenc Általános Iskola 4.a osztályán kívül még 16 fő jelentkezett, a legtávolabbról Siófokról érkeztek. Sajnos az időjárás-előrejelzés nem kedvezett, mert záport, zivatart prognosztizáltak. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy ha esik, ha fúj, teljesítjük a túrát. A reggeli borongós, esős idő ellenére 46 fő jelent meg Dudaron, a találkozó helyszínén. Én 2003 óta dolgozom az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumában, de nem emlékszem olyan kirándulásra, amelyen ennyien részt vettek volna.

  A 2019-es Geotóp Nap csapata a gyülekező helyszínén

A túra útvonalát úgy terveztük meg, hogy a szurdokvölgyben haladva az első komolyabb megálló az Ördög-gát (Gizella átjáró) legyen, rövid pihenő után megnézzük az Ördög-lik-barlangot, majd tovább haladva a völgyben, visszafordulunk a zöld Mária jelzésen, majd becsatlakozunk arra a piros jelzésre, amin leereszkedtünk az erdőbe a túra első szakaszán, vagyis egy szép kört teszünk a völgyben, majd a gerincen. 

A túra útvonala. 1: gyülekező, 2: eligazító, 3: első falatozás, 4: Ördög-gát, 5: Ördög-lik-barlang, 6: köves erdészeti út ősmaradvány gyűjtögetés

Mielőtt elindultunk volna, az egyik autó csomagtartójában egy kis kiállítást készítettünk a dudari eocén ősmaradványokból, valamint kiosztottunk egy ismertetőt a környék eocén földtörténetéről és ősmaradványairól.

 Részlet a Dudari ősmaradványok c. „mikrokiállításból” (fotó: Palanovics János)

A túra első szakaszán elhagytuk Dudart és bementünk az erdőbe. Itt ismertettük a túra útvonalát és célját, valamint megbeszéltük, hogy Molnár András lesz elöl a túravezető, a csapatot Keserü Ildikó geológus technikus zárja, én pedig az eleje és közepe között fogok közvetíteni.

 Vonul a csapat a dudari Erdősor utcán (fotó: Molnár András)

 Kígyózik a csapat a völgy felé (fotó: Molnár András)

Az utunk során többször eleredt az eső, ami miatt lassan haladtunk, mert nagyon csúszóssá váltak az amúgy is simára koptatott görgetegek. Mégsem áztunk el, mert a völgy annyira zárt volt, hogy a fák lombja felfogta az esőt, így szinte csak az a hangját hallottuk.

A zárt szurdokban haladunk tovább (fotó: Katona Lajos Tamás)

Az esőnek és a kevésbé hidegnek köszönhetőnek nagyon sok és szép gombával találkoztunk.

Nem ehető a körtealakú pöfeteg (Lycoperdon pyriforme) (fotó: Kővári János, határozta: Sinigla Mónika)

Feltételesen fogyasztható a közönséges petrezselyemgomba (Hericium coralloides) (fotó: Katona Lajos Tamás, határozta: Sinigla Mónika)

Sereges tintagomba (Coprinellus disseminatus) (fotó: Kővári János, határozta Finy Péter)

Nem ehető a bükkfatapló (Fomes fomentarius) (fotó: Kővári János, határozta: Sinigla Mónika)

Nem ehető a háromszínű egyrétűtapló (Daedaleopsis confragosa var. tricoloa) (fotó: Kővári János, határozta: Finy Péter)

Mérgező a fényes likacsosgomba (Picipes badius) (fotó: Katona Lajos Tamás, határozta: Finy Péter)

Az első kisebb pihenőt nem sokkal az Ördög-gát előtt tartottuk, hogy megvárjuk a völgyben szétszakadozó csoportot. Addig a fiatalok ettek-ittak, futkároztak, az idősebbek ismerkedtek.

Pihenő az Ördög-gát előtt (fotó: Katona Lajos Tamás)

Pihenő az Ördög-gát előtt (fotó: Katona Lajos Tamás)

Az Ördög-gáton való átkelésnél a lustábbak a kötélpályát, az edzettebbek pedig a lépcsősort választották. Itt megbeszéltük, hogy aki a barlangot meg szeretné nézni, annak fel kell menni a völgy tetejére, aki nem, az haladjon lassan a túraútvonalon.

Átkelés az Ördög-gáton (fotó: Molnár András)

A Sűrű-hegyi Ördög-lik-barlang a völgytalphoz képest 32 méteren nyílik. Az eocén mészkőben keletkezett barlang teljes hossza 150 méter, legnagyobb függőleges kiterjedése 18 méter. A barlangot már a rézkortól ismerte az ember és a vas-, római és Árpád korból is találtak régészeti tárgyakat. Legkevesebb 14 denevérfaj jelenlétét észlelték a kutatók, ami miatt a barlang fokozottan védett és csak engedéllyel látogatható.

Úton a barlang felé (fotó: Kővári János)

A barlang felé haladva vettük észre a nem ehető gumós tuskógombát (Armillaria lutea) (fotó: Kővári János, határozta: Finy Péter)

A barlang rövid bemutatása és balesetvédelmi oktatás a bejárata előtt (fotó: Majer László)

Ott jártunkkor a felső járatokat néztük meg, mert kötélbiztosítás nélkül életveszélyes lemenni az aknán. A gyerekek nagy bánatára nem találkoztunk denevérrel, csak egy pillangóval és egy gombával.

Nem gyakori látvány, mikor a barlang falából kinő egy tinóru (fotó: Kővári János, határozta: Sinigla Mónika)

Karsztosodott járatrendszer az Ördög-lik-barlangban (forrás: természetvédelem.hu)

A barlangot követően ismét a völgyben haladtunk tovább. Szebbnél szebb őserdei látvány tárult elénk.

Vadregényes táj a völgyben (fotó: Katona Lajos Tamás)

A zöld jelzést elérve egy meredek köves erdészeti út következett, ahol a gyerekek és felnőttek ősmaradványokat gyűjtögettek.

Nummulites, tengeri sün és Pecten maradványok a nummuliteszes mészkőben (fotó: Katona Lajos Tamás, Molnár András)

A visszafele úton nem féltünk attól, hogy az egyre erősödő szél elvisz minket, mert a gyerekek több kilogramm eocén mészkővel és ősmaradvánnyal bélelték ki a hátizsákjainkat.
Végül a kora délutáni órákra, mire visszaérkeztünk a kiindulóponthoz, kisütött a nap. Sajnos a nagy létszámú csapat több lépcsőben érkezett vissza a parkolóba, így nem volt alkalmunk elbúcsúzni egymástól.

A soha el nem fáradó 4a. osztály (fotó: Kővári János)

Végül szeretném megköszönni mindenkinek, hogy minket választottak azon a borongós szombati napon és kívánom mindenkinek, hogy túrázzanak sokat!