Október 21-én múzeumunk adott otthont a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti és Ásványtan-Geokémiai szakosztályai előadóülésének, és ebből az alkalomból hivatalosan is átadtuk az idén felújított „Memento 1956” emlékvitrint.
Írta: Papp Gábor (MTM, Ásvány- és Kőzettár)
A felújított „Memento 1956” emlékvitrin
Az ülést Bernert Zsolt főigazgató köszöntő szavai után Kecskeméti Tibor személyes visszaemlékezése nyitotta meg. Múzeumunk Őslénytani és Földtani Tárának nyugalmazott munkatársa, címzetes főigazgató-helyettes, pályakezdő muzeológusként élte át a forradalom napjait. A múzeumi tűzvész egyénileg is súlyosan érintette, mert dolgozószobájában megsemmisült a már csaknem kész doktori értekezése, melyet terjedelme miatt 1956. október 22-én nem vitt haza magával. Ugyanott pusztult az értekezés tárgya, a kalcitvázú ősmaradványokból álló mintaanyag, mely először égetett, majd a tűzoltók beavatkozása nyomán oltott mésszé vált.
Kecskeméti Tibor és Jánossy Dénes dolgozószobája az 1956-os tűzvész után
Kecskeméti Tibor többek között azt az epizódot is felidézte, amikor később a múzeumi őrség tagjaként az éjjel sötétjében az ásványtári könyvtár romjai közt járva a zseblámpák fényénél megtalálni vélték a tűz egyetlen áldozatát. Az összeégett test azonban a pirkadat fényében egy lándzsás néger harcost ábrázoló bronzszobornak bizonyult, „aki” az Afrika-kiállítás „elefántos” terméből zuhant le a tönkrement födémen át.
A „halottnak hitt” bronzszobor ma, a balatonedericsi Afrika-múzeum előtt
Lyuk az ásványtári könyvtár bauxitbeton födémjén, itt zuhant le a lándzsás néger harcos szobra
A résztvevők ezután meghallgatták a vitrinnél okostelefonok segítségével elérhető hang- és filmfelvételeket, majd megtörtént a vitrin hivatalos átadása, melyen Tóth Álmos, a vitrinben kiállított ásványok adományozója tartott rövid múltidézőt.
Tóth Álmos még iskolás korában az Ásványtár kiégése után látogatta meg édesapjával Tokody László tárigazgatót, aki a gyűjtemény romjai közül „kibányászott” példányokat neki ajándékozta. Az egykori kisfiú az ásványok által felkeltett érdeklődése nyomán geológussá lett.
Több évtized elteltével a féltve őrzött példányokat a következő gondolat jegyében visszaadta az Ásvány- és Kőzettárnak:
Illő, hogy ismét a nemzeté legyenek, ahová Semsey Andor s más mecénások szánták.
Néhány a Tóth Álmos által visszajuttatott példányok közül, a hátsó példány a megmaradt címke és egy égett katalógusmaradvány alapján azonosítható volt.
A vitrin a Tóth Álmos adományozta példányok mögötti tablón alaprajzok, kronológiai áttekintés és korabeli fényképek segítségével mutatja be a nemzeti múzeumi főépületben dúló tüzek pusztítását. A vitrin aljában a tűzvész által megolvasztott ásványok, tönkrement műszerek maradványai és megperzselt könyvek idézik vissza a katasztrófát.
Olvadt termésbizmut maradványa a leltári bejegyzését tartalmazó égett katalóguslap másolatával
Égett műszerek, és folyóiratok az Ásványtárból, középen egy optikai goniométer (ásványtani szögmérő)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
