Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Intézményünk növénytani folyóirata 1961-ben indult útnak Fragmenta Botanica néven, majd 1973-tól a neve Studia botanica hungarica. Lapunk hosszú ideig kizárólag a múzeumi kollégák eredményeit közölte, illetve más kollégáknak a Növénytár gyűjteményein alapuló kutatási eredményeit. 2014-től a lap új szerkesztővel és szerkesztőbizottsággal hazai és nemzetközi kutatások eredményeit közli a botanika és mikológiai minden területéről, elsősorban a taxonómia, nevezéktan, florisztika és növényföldrajz tárgyköréből a Kárpát-medencére és a Balkán-félszigetre fókuszálva évi két kötetben.

Az ezredforduló előtt volt néhány év, mikor a folyóirat megjelenése elmaradt, így 2019-ben érkeztünk el az 50. évfolyamhoz, melynek első kötete a napokban látott napvilágot.

Tíz publikáció változatos témákban

A megjelent kötet 10 cikke a folyóirat irányultságnak megfelelően változatos témákat fed le:

Mintegy 10–11 millió évvel ezelőtt a Pannon-tóból kiemelkedő Mecsek területén fenyőerdőkkel védett babérerdők éltek szubtrópusi körülmények között. Innen mutattak ki több, a területen már akkor is reliktumnak számító növényfajt a babérfélék, a diófélék, a ciprusfélék és a bükkfafélék családjából.

 Babérféle levéltöredéke a Mecsekből (Hably és mtsai 2019)

Újonnan került elő Magyarország területéről, Apaj melletti szikes bombatölcsérekből egy kovaalga, a Gomphonema jadwigiae faj. Ezt a fajt Ausztriából írták le és oligotróf víztestek indikátoraként tartották számon. Az apaji populáció élőhelyének kémiai jellemzői nem támasztják alá ezt az indikációs tulajdonságot, és úgy látszik, hogy a faj képes tolerálni az emelkedettebb só- és tápanyag-koncentrációt is.

Az Apaj mellől előkerült kovaalgafaj, a Gomphonema jadwigiae (forrás: Ács és mtsai 2019)

Egy 2006-os Montenegróba irányuló gyűjtőút mohaanyagának feldolgozása során született eredmények alapján az ország területére nézve 2 új májmoha és 10 lombosmoha előfordulását sikerült kimutatni. Az expedíció anyagában azonosított további 45 mohafaj pedig ritka a Balkán területén vagy egész Európában.

Egy-egy szakterület bibliográfiái, melyekben összeszedve megtalálhatók a vonatkozó publikációk, ma is nagy segítséget jelentenek kutatások tervezésében és megvalósításuk során. A magyar mohaflóra bibliográfiája 1968-ban jelent meg, az azóta napvilágot látott, hazai mohákkal foglalkozó publikációk számos helyen (cikkekben, konferencia-összefoglalókban, kéziratokban) elszórva jelentek meg. A most összeállított bibliográfia összesen 835 tételt tartalmaz átfogó áttekintést és jelentős segítséget nyújtva azok számára, akik a Magyarországon előforduló mohákról kívánnak információkat szerezni.

A veszélyeztetett vékony káka (Schoenoplectus pungens) a magyar flóra kevéssé ismert tagja, melynek hazai elterjedéséről és élőhelyi viszonyairól alig rendelkezünk aktuális ismeretekkel. A növény az utóbbi években számos helyen előkerült elsősorban zavart, antropogén élőhelyeken a Balaton déli partja mentén. Ezeken az élőhelyeken a növény könnyen észrevétlen maradhatott az elmúlt évtizedekben, részben mivel kistermetű, alig virágzó példányok fejlődnek, részben, mert a florisztikai kutatások során a lakott területek vegetációjának feltárására kevés figyelem fordulhatott.

A publikációból származó ábrán a vékony káka termése (A) és a szürke káka termése (A), valamint pelyváik (C és D) láthatók (Wolf és mtsai 2019)

Az aszályfű (Eleusine indica) és a kínai alkörmös (Phytolacca esculenta) két terjedőben levő behurcolt növényfajunk. Az aszályfű minden esetben taposott helyeken, utak mentén fordul elő, legtöbbször egyéb egyéves gyomok társaságában. A kínai alkörmös elsősorban településeken és azok közvetlen szomszédságában, szórványosan településektől távolabb is megjelenik, ahol a megtelepedést legtöbbször a kihordott kerti zöldhulladék segíti. A legújabb kutatások 5 hazai kistájból mutatták ki újonnan az aszályfű jelenlétét, míg 10 kistájból a kínai alkörmös megjelenését.

A kínai alkörmös Dubicsány mellett (Schmotzer 2019)

Mintegy 30 éve folyó kutatások eredményeként jelent meg Zala megye orchideáinak monográfiája, melyben a megyéből és környékéről ez idő alatt kimutatott orchidea-előfordulások kerülnek ismertetésre, összesen 49 faj mintegy 28000 adata. A vizsgálati időszak során a tulajdon- és termelési viszonyok megváltozása és az ezzel párosuló klímaváltozás a természetes élőhelyek csökkenését, a másodlagos, jellegtelen területek növekedését hozta magával, mely több faj (bodzaszagú ujjaskosbor, sápadt kosbor, zöldike) számára a régióban végzetessé vált. Ugyanakkor a területen sokáig ismeretlen méhbangó mára mintegy félszáz helyet kolonizált: felhagyott területeken, útszéleken, gyümölcsösökben jelent meg.

A 2015-ben megjelent Magyarország flóratérképezési atlasza nagy lendületet adott a hazai terepi botanikai kutatásoknak. Hamar bebizonyosodott, hogy az összefoglaló mű számos helyen komoly kiegészítésekre szorul. Így elsősorban Budapest környékéről, kisebb részben a Duna és Tisza mentéről, 497 faj 661 előfordulás adata bizonyult újnak az atlaszban található ismereteinkhez képest. Köztük védett fajok, mint az érdes csüdfű és a heverő iszapfű a főváros szomszédságából, illetve behurcolt fajok, mint az átellenes rucaöröm, a nagylevelű moszatpáfrány és a perui földicseresznye.

Az erdőssztyepp-vegetáció tanulmányozására a Moldvai Köztársaságba szervezett expedíció számos, az ország területére új, vagy onnan hiányosan ismert behurcolt gyomnövény megtalálását is eredményezte. A foltos kutyatej és a kokárdavirág eddig nem volt ismert Moldova területéről vadon és a vöröslő ligetszépe is csak botanikus kertekben volt megtalálható. További 8 növényfajnak ez ideig csak egy-két adata volt vadon ismert, míg az őshonos füles sóska inváziós viselkedését sikerült kimutatni.

Kokárdavirág az Onești és Leușeni közötti út szélén

A növényföldrajzi és taxonómiai adatokat, kiegészítéseket közlő sorozatunk 8. részében egy mohafaj második hazai előfordulása, míg a tollas függönymoha első zselici előfordulása található meg. A dísznövényként termesztett és kiszökött kerti vasfű harmadik, míg a Sporobolus neglectus nevű fűfaj második hazai adata is előkerült, mint ahogy az ágas falgyom Nagykanizsán. Megerősítést nyert a vetővirág előfordulása Külső-Somogyban és a deres buvákfű előfordulása a Nyugat-Mezőföldön. Herbáriumi revíziók eredményeként bebizonyosodott, hogy a közepes körtike nem fordul elő hazánkban, feltehetőleg minden korábbi magyarországi jelzése téves. Megerősítést nyert az 1930-as években kivadult kereklevelű oroszlánszáj előfordulása a budai vár falán, illetve jelenlegi ismereteinknél hónapokkal korábbi virágzását is sikerült megfigyelni.

A Neckera pennata nevű mohafaj a Zselicben (fotó: Baráth Kornél, 2018)

Barina Zoltán (MTM, Növénytár)