Akik még esetleg nem alszanak, és szeretnének olvasni valami hátborzongató, de érdekes sztorit a természetből, azok számára egy kis esti mese következik.

szerző: Újvári Zsolt

A bőrfutrinka elindult szokásos éjszakai portyájára, hogy lakmározzon egyet a frissítő áprilisi eső után ezrével előbújó csigák és meztelencsigák egyikéből...

Megmozdul ilyenkor a patakmeder, ezer meg ezer láb surrog az avarban az éj leple alatt, földigiliszták húzogatják a tavalyról maradt avar leveleit a talajba, s ott lépked közöttük a hatalmas ragadozó, szinte nem is tudván választani a svédasztalról... De ez az éjszaka más. Egy furcsa érzés keríti hatalmába az állatot, nem is igazán érzés ez, hanem egy egyszerű parancs, aminek nem képes ellenállni. Elsétál a mit sem sejtő csigák mellett, lebukdácsol a domboldalon, átgázol a sűrű mohapárnákon, az apró gallyak és nyirkos levelek között. A talaj egyre nedvesebbé válik hat karmos lába alatt, mígnem eléri a patakmenti síkos, algás köveket, ahol megtorpan, de a belső késztetés tovább hajtja. Egyenesen a vízbe. És a bogár önkéntelenül cselekszik. A halkan csobogó patak hűvös vizébe veti magát, majd az ösztön erősebbé válik benne az öngyilkos késztetésnél... Rúgkapál, tehetetlenül, percekig szenved, míg végül eléri a kavicsos alzatot. A hullámok elülnek. A bogár légzése és mozgása leáll. A belső hang pedig lassan kibontakozva, iszonyatos formában ölt testet. Némán előkúszik a bogár testéből. Mintha egy óriási kígyó tekeredne elő, ami sosem fogy el. A parazita hazaért. A bogár éltében nem is sejtette, hogy azt az elpuszult kérészt nem kellett volna felzabálnia a bokrok alól, túl könnyű préda volt. Könnyű és halálos. Lassú és kegyetlen.

Bizony, nem ritka a természetben, hogy futrinkák, dögbogarak, vagy temetőbogarak erre a sorsra jutnak.

Létezik ugyanis is egy felettébb furcsa csoport, a húrférgek, melyek kifejezetten ezekre a gazdákra specializálódtak. A kifejlett húrférgek vékonyak, ám nagyon hosszúak, szabadon, patakokban élnek, s ott is szaporodnak. Lárváik azonban befúrják magukat a patakban lakó ízeltlábúak, kérészek, álkérészek lárváiba, majd betokozódva várnak. Várnak arra, hogy egy nagyobb faj elfogyassza első gazdájukat. Gyakran a lárva át is alakul imágóvá, majd elpusztul, s a futrinkák csak a tetemét találják meg, s fogyasztják el, s itt, célba érve a lárva megkezdi fejlődését. Hatalmas féreggé növi ki magát, majd az ivarérés közeledtével "ráveszik" gazdájukat, hogy elszállítsák őket szaporodóhelyükre, a közeli patakba, s szabaddá válásukkor ezek a hordozó állatok mind vízbe fojtják magukat.

Ez a példány a pataktól nem messze hevert holtan, s parazitái is pórul jártak.

Az állat végbélnyílásán át szoktak távozni, most mégis egy oldalsó törésen át hagyták el a testet, mintha csak egy idegen lény tört volna ki a bogárból. Ez egy olyan hosszú együttélés volt, amely egyik fél számára sem hozott sikert, a férgek szintúgy elpusztultak.

Carabus coriaceus és Gordius cf. aquaticus - Bőrfutrinka testéből távozó közönséges húrférgek