MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Mert mi mással kívánhat kellemes ünnepeket a bogarász?

Szerző: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

A fa törzsét és ágait cukorbogarak adják. A díszek pedig az Ausztráliában "Christmas beetles"-nek nevezett szipolyok. A jelen sorok írója most érkezett haza Ausztráliából, és mindkét társaság tagjaiból sikerült gyűjtenie.

A karácsonyfa összeállítása Grabant Aranka munkája

Nagycsaládos feketék

A cukorbogarak (Passalidae) nem azért kapták a nevüket, mert édes ízűek vagy szeretik a cukrot – hanem mert a Negró cukorkára emlékeztetnek. A palearktikus faunabirodalomban (tehát Eurázsia mérsékelt övében) csupán 4 fajuk honos (Kínában, Japánban és Koreában). Észak-Amerikában csak 3 fajuk él bizonyítottan; Európában pedig egy sem. A trópusi-szubtrópusi vidékeken azonban annál gyakoribbak. Nagytestűek, és mindig csapatosan fordulnak elő, így aztán vezető szerepet játszanak az elhalt fatörzsek lebontásában.

Észak-amerikai cukorbogár (Odontotaenius disjunctus) (forrás: M. J. Raupp, Bug of the Week)

Bárhová megyünk a világban, a cukorbogarak mindenütt meglehetősen hasonlóan néznek ki: testük megnyúlt, hengeres vagy félhengeres, szárnyfedőik hosszanti barázdásak – valóban negróra hasonlítanak. Az egyes fajokat leginkább a fejük szerkezete alapján lehet elkülöníteni.

A cukorbogarak sajátos családi élete szinte egyedülálló a bogarak körében. A kifejlett egyedek (az imágók) nagy mennyiségű korhadt fát fogyasztanak, de az emésztésük igen kevéssé hatékony: a táplálékuk nagy részét szinte emésztetlenül ürítik ki. A bélcsatornájukban azonban a felaprított fához mikroorganizmusok társulnak, melyek odakint folytatják a lebontást. Ezt az anyagot a lárvák és az imágók is újra megeszik (a jelenség hasonló a nyulaknál vagy a tengerimalacoknál ismert "álkérődzéshez"), így végül hozzájutnak a felszívható tápanyagokhoz. A lárvák (melyek a rokon szarvasbogarak, cserebogarak C-alakú pajorjaihoz képest sokkal mozgékonyabbak és egyenesebb testűek) így szerzik be a szükséges mikroflórát.

Ám ez még nem minden. A felnőtt cukorbogarak elő is készítik a táplálékot a lárváknak, és a bábozódáshoz szükséges kamrájuk kialakításában is segédkeznek. Ezt elsősorban a fiatal bogarak végzik, melyek a mélyfekete idősebbekkel ellentétben még hetekig vöröses színűek. Ráadásul "beszélgetnek" is a lárvákkal: 14 különböző hang kibocsátására képesek, amivel számos gerinces állatot is felülmúlnak! 

Cukorbogár a lárváival (Forrás: 6legs2many. Érdemes a forrást elolvasni!)

A karácsony bogarai

A szipolyok (Rutelinae) közé tartozó Anoplognathus genusz tagjai sokkal színesebbek a cukorbogaraknál, de az életük jóval egyhangúbb. Mind a 35 fajuk Ausztráliában (keleten és délen) él. Pajorjuk a talajban két évig gyökereket rág, a kifejlett bogarak pedig az eukaliptuszok leveleit fogyasztják, néha olyan tömegben, hogy a fa teljes lombozata eltűnik, sőt az ágai is leszakadnak, és a fa maga el is pusztul.

A kifejlett bogarak valóban karácsony táján jelennek meg, amikor a száraz tél után beköszönt a meleg és csapadékosabb nyár. Főleg éjszaka röpködnek, ilyenkor a mesterséges fényforrások vonzzák őket. Erdős vidékeken ma is gyakoriak, ám a nagyvárosokban – ahol különösen népszerűek – nagyon megritkultak, hiszen az urbanizációval együtt az erdők beépített területeknek adják át a helyüket, ahol a növényzetet jellemzően nyírt gyep és egzotikus díszfák képezik.

 Anoplognathus boisduvalii (forrás: Alan Henderson, Minibeast Wildlife)

Az Anoplognathus aureus meglepően hasonlít a közép-amerikai aranyszipolyra (Chrysina resplendens), pedig a fél világ választja el tőle (forrás: Alan Henderson, Minibeast Wildlife)

Anoplognathus-fajok (és baloldalt a piros-fekete rokonuk, a Repsimus manicatus) a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményében. A példányok többségét Hangay György ajándékozta a múzeumnak (fotó: Németh Tamás)