MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Száz éve, 1918. október 31-én Károlyi Mihály kinevezésével végérvényesen lezárult a történelmünk egyik jelentős korszaka, a dualizmus. Ehhez az évfordulóhoz kapcsolódva bemutatjuk – a kor hangulatát és humorát is felidézve –, hogyan fejlődött a dualizmus éveiben a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának elődje, a Nemzeti Múzeum Növénytani Osztálya, amely ebben az időszakban jött létre. Később jelentős átalakuláson ment át, ami magába foglalta a gyűjtemények gyarapodását, a kutatók számának növekedését, és a Növénytár megfelelő elhelyezését is.

Írta: Pifkó Dániel (MTM, Növénytár)

A Növénytani Osztály megalakulása

A Természettudományi Múzeum a kiegyezés (1867) előtt még a Nemzeti Múzeum egyik tára volt csak, melyet 1810-ben hoztak létre és természettárnak neveztek. Pulszky Ferencet (1814–1897) a kiegyezés után, 1869-ben nevezték ki a Nemzeti Múzeum igazgatójának, működési ideje alatt az intézmény jelentősen fejlődött. A múzeum keretei között nyolc önálló egységet alakítottak ki 1870-től, melyek közül az egyik a Növénytani Osztály volt, melynek létrejöttét Haynald Lajos kalocsai érsek is jelentős összeggel támogatta. Haynald Lajos (1816–1891) nagy vagyonnal és politikai befolyással rendelkezett, de emellett szenvedélyes botanikus is volt.

Haynald Lajos megmutatja a herbáriumát Friedrich Ferdinand von Beust grófnak (1809–1886), a külügyminiszternek. Abban az időszakban, amikor még kicsit különc dolognak számított, hogy valaki természettudományokkal, főleg botanikával foglalkozik, a korszak egyik vezető vicclapjában, a Borsszem Jankóban jó néhány alkalommal élcelődtek a közismert és népszerű Haynald Lajos botanikai érdeklődésén (kép forrása: Borsszem Jankó, 1871. február 5., Arcanum)

Haynald Lajos, aki haláláig támogatta a Növénytárat, ahol ma is őrizzük az érsek több ezer lapból álló gazdag herbáriumát és botanikai könyvtárát, baráti viszonyban volt Janka Viktorral, az Európa-szerte ismert, kiváló botanikussal. Amikor vezetőt kerestek az 1870-ben alapított Növénytani Osztály élére, Haynald Lajos Janka Viktort javasolta erre a posztra, így ő lett a Növénytani Osztály első múzeumi őre, vagyis az osztály vezetője.
Janka Viktor (1837–1890), aki mint katona kezdte meg a pályáját, már 12 éves korától szenvedélyesen gyűjtötte és határozta a növényeket. A Kárpát-medencén kívül a Balkán területén is botanizált, jelentős szerepe volt Bulgária növényzetének kutatásában, több mint 30 új fajt írt le Bulgáriából. Bár a gyűjtemények már az ő idejében is jelentősen gyarapodtak, például Hazslinszky Frigyes mohagyűjteményével, a herbárium ekkor még csak egy kétablakos teremben volt elhelyezve.

Janka Viktor, a Növénytani Osztály első múzeumi őre (forrás: MTM Fotótár)

A korszak sajtója megtalálta a lehetőséget arra, hogy a két jeles botanikus kapcsolatát is humorosan mutassa be olvasói számára, az alábbi adoma a 1870-ben jelent meg Fővárosi Lapokban:

Haynald érsek és Janka Viktor, a Nemzeti Múzeum füvészeti őre, mindig jó viszonyban álltak egymással. Egyszer a főpap a pesti „Arany sas“-ba ment, hogy egy ismerőssel füvészeti dolgokról értekezzék. Ez ismerős nem volt honn, de meghagyta a pincérnek, hogy ha jön egy főpap, mondja meg neki, hogy Janka (ki akkor távol volt) jól érzi magát. A pincér azt hitte, hogy valami Johannáról van szó, s mivel mások is voltak jelen, illőnek találta titkolózó arccal és súgva mondani a belépő főpapnak: „X. úr azt izente méltóságodnak, hogy az a bizonyos Janka igen jól érzi magát!“ A főpap elnevette magát, a pincér pedig elképedt, midőn hallá, hogy itt nem valami Johannáról, hanem Janka úrról, egy füvészeti tudósról van szó.

Janka Viktor balkáni kutatásait Pierre Edmond Boissier (1810–1885), a neves botanikus  is elismerte, ezért a Jankaea nemzetséget nevezte el róla, a képen a nemzetségbe tartozó Jankea heldreichii egy példánya látható, melyet Wágner János gyűjtött (fotó: Pifkó Dániel)

A Növénytani Osztály fejlődésnek indul

Janka Viktor nyugdíjazása után 1889-ben Istvánffi Gyula (1860–1930) vette át a Növénytani Osztály irányítását, működése alatt jelentős gyűjteményekkel gyarapodott az intézmény, többek között Kossuth Lajos több ezer darabos herbáriuma is az ő vezetése idején került a múzeumba, de Haynald Lajos rendkívül gazdag több tízezer példányból álló gyűjteményét is ekkor kapta meg a múzeum. Ennek a nagyarányú gyarapodásnak köszönhető, hogy a Növénytani Osztályt költöztetni kellett. Ekkor került át az anyag az ötödik kerületi Széchenyi utcában bérelt két lakásba. Istvánffi Gyula nyolc évig vezette a Növénytani Osztályt, ahol 1896-tól már egy állandó munkatársat is kapott Bernátsky Jenő személyében. Istvánffi, miután elhagyta a múzeumot, komoly szakmai karriert futott be: a Kolozsvári Egyetem Növénytani Tanszékét, majd a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomást is vezette.  Istvánffit Richter Aladár (1868–1927) követte a Növénytani Osztály élén (1898–1899), aki alig több mint fél évig vezette az osztályt, őt a dualizmus második felének meghatározó botanikusa és muzeológusa, Filarszky Nándor követte.

Istvánffi Gyula nyolc éven át vezette a Növénytani Osztályt. Nemcsak a botanikusok emlékeznek rá nagy tisztelettel, hanem a magyar kerékpársport is. Istvánffi volt az egyik első kolozsvári kerékpáros, 1890-től a Kolozsvári Kerékpáros Egylet első elnöke is ő volt. Feljegyezték róla, hogy kerékpáros kirándulásait kevés kivétellel tudományos kutatások céljából tette, képes volt akár a Fekete-tengerig is elbiciklizni moszatokért (forrás)

Filarszky Nándor, a muzeológus és tanár

Filarszky Nándor (1858–1941), aki a virágos növények mellett elsősorban moszatokkal és gombákkal foglalkozott, 1899-ben került a Növénytani Osztály élére, melyet három évtizeden át vezetett. Múzeumi évei alatt a hivatali munkáját tekintette elsődlegesnek. A Növénytani Osztály anyagainak rendezésében, a költöztetésében, a jelentős gyarapodás feldolgozásában, és a szakfelügyelői munkájában ez a hivatali fegyelem segítette. A gyűjtemények gyorsan gyarapodtak emiatt a Növénytani Osztály új elhelyezését is meg kellett oldani, mivel az 1905-ig a Széchenyi-utca 1. szám alatt lévő házában három bérelt lakás helyiségeiben szorongott, innen költözött Filarszky irányításával a Magyar Tudományos Akadémia palotájának második emeletére. Filarszky a múzeumi munkája mellett tanított az egyetemen és az Eötvös Collegiumban. Oktatói tevékenységéhez kapcsolódik egyik fő műve, egy növénymorfológia tankönyv elkészítése is. Egyetemi kapcsolatai lehetővé tették, hogy a múzeum bővítése során a legalkalmasabb embereket hívja meg a Növénytárba dolgozni. Az ő idejében kaptak gazdát a legjelentősebb kriptogám gyűjtemények (moha, gomba, zuzmó).

Filarszky Nándor, aki három évtizeden keresztül vezette a Növénytani Osztályt (forrás: MTM Fotótár)

Azt, hogy milyen gondosan és komolyan látta el a feladatát Filarszky, jól jellemzi egy 1912-ben készült tréfás botanikus határozó, melyet Szabó Zoltán egyetemi magántanár írt, és amiben így jellemezte Filarszky Nándort:

Feje hosszúkás, állkapcsának szőrzete szürke, lekerekített, orrhegy vörösödő. Behozta a természetes leltározási műrendszert a kombinált arabs-római-görög-perzsa és szanszkrit szám és betűjegy csoportosítások segélyével a morfológiába. Az üléseken nem ad elő és nem szól hozzá, az utóbbi helyett véleményét csak feje rázásából és az így véletlenül kirázott hangokból kell kitalálni, amely sohasem kedvező az előadóra.

A kutatói létszám gyors gyarapodása a Növénytani Osztályon az 1900-as évek elején

A gyűjtemények gyarapodása indokolta, az új elhelyezés pedig biztosította, hogy a speciális szaktudást igénylő gyűjtemények mellé a megfelelő szakaembereket alkalmazzanak.  Számos fiatal, tehetséges botanikus az 1900-as években került a Növénytani Osztályra.

Kümmerle Jenő Béla (1876–1931) 1902-től egészen haláláig dolgozott a múzeumban, elsősorban harasztokkal foglalkozott, de virágos növényeket is gyűjtött. Magyarországi gyűjtőútjai mellett elsősorban a Velebitben kutatott, de botanizált Albániában is. Jávorka Sándor (1883–1961), a magyar botanika egyik legjelentősebb alakja 1905-ben került a múzeumhoz. Jávorka felhasználva a Növénytár gazdag herbáriumát és könyvtárát, saját és mások tereptapasztalatait, feldolgozva Kitaibel Pál hagyatékát, megírta a Magyar Flórát, amely 1925-ben jelent meg. Emellett Jávorka is kutatott a Balkánon, Albánia és Bulgária területén.

Miután a virágosnövény-gyűjtemény immár kiváló szakemberek gondozásába került, a kriptogám gyűjtemények mellé is megtalálta Filarszky a megfelelő szakértőket. Szepesfalvy Szurák János (1882–1959) mohász Jávorkával egy időben, 1905-ben került a Növénytárba. Ő volt a különválasztott moha gyűjtemény első vezetője, az első világháború előtt intenzíven gyűjtött az ország különböző részein azzal a céllal, hogy megírja Magyarország mohaflóráját.

A gombagyűjtemény vezetését Moesz Gusztávra (1873–1946) bízták, aki 1906-tól dolgozott a Növénytani Osztályon. Moesz nemzetközi szinten is elismert gombász volt.

Utolsóként a zuzmó gyűjtemény kapott gazdát 1909-ben. A Timkó György (1881–1945) a Néprajzi Osztályról került át a Növénytani Osztályra, ahol az önálló zuzmógyűjtemény kialakításával bízták meg. Hazai és nemzetközi gyűjtései és kapcsolatai révén a múzeum zuzmógyűjteménye jelentősen gyarapodott.

A dualizmus időszakában tehát szinte a semmiből hozták létre a Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályát a mai Növénytár elődjét, mely a korszak végén már hat kivalló botanikus szakembert alkalmazott, és az egyre gyarapodó gyűjtemények megfelelő hosszútávon elfogadható elhelyezését is sikerült megoldani a korszakban. Ennek köszönhető, hogy az intézmény nem csak a dualizmus utolsó évtizedében, hanem a két világháború között is a magyar és a balkáni flórakutatás igazi központjává tudott válni.

Együtt a Növénytani Osztály (1911).  Balról: Kümmerle, Filarszky, Moesz, Timkó, Jávorka, Szurák (forrás: MTM Fotótár)