Viszonylag gyakran fordul elő, hogy az ágyi poloskával fertőzött lakásban, illetve lakószobában élők közül egyeseket mintha elkerülnék ezek a rendkívül kellemetlen élősködők. Ilyen esetekben az ágyi poloska vérszívását elszenvedő lakótársakban teljesen érthető módon merül fel a következő kérdés. "Mit tehetek annak érdekében, hogy lakótársamhoz hasonlóan engem is elkerüljenek az ágyi poloskák?"

Ágyi poloskák tömkelege egy rekamié alján (fotó: Paulovkin András)

Írta: Paulovkin András Imre (Semmelweis Egyetem Fertőtlenítő Állomás vezetője, az agyipoloskairtas.hu tulajdonosa)

Nos, a klasszikus megközelítés szerint van jó és rossz hírünk is, de ebben az esetben önre bízzuk annak megítélést, hogy az alábbiak közül mit hova sorol.

Az ágyi poloska vérszívó rovar, és táplálkozása során hosszú, rendkívül vékony szájszervét használja arra, hogy a számára és számunkra is létfontosságú vérkészletünket megcsapolja. A szájszervét a bőrünkbe fúrva keres magának egy könnyen elérhető hajszáleret, ilyen módon lényegében jelentéktelen sérülést okoz a poloskacsípés (helyesen kifejezve: szúrás) elszenvedőjének. A megkárosított személy ennek megfelelően leggyakrabban észrevétlenül esik át az ágyi poloska vérszívásán. A problémák csak ezt követően kezdődnek!

Kicselezik a védőmechanizmusainkat

A szervezetünk egy ilyen apró sérüléssel alapból könnyen elbánik, így az érfalon és az azt körbeölelő szöveteken képződő rést gyorsan elzárja, hogy ezáltal minimalizálja a szervezetünk vérveszteségét. Az ágyi poloska azonban alkalmazkodott a szervezet védőmechanizmusaihoz és annak érdekében, hogy a vérszívás idejére lassítsa, illetve gátolja ezeket a folyamatokat, speciális anyagokat tartalmazó nyálat juttat a vérszívás színhelyére. Ezek a speciális anyagok értágító, véralvadásgátló hatással bírnak, és leginkább abban a rövid időszakban hatnak, amíg az ágyi poloska jól lakik. Ezt követően szervezetünk hathatós védelmének köszönhetően elbomlanak, hatásukat vesztik. Itt véget is érne a történet, ha a megkárosított személyek az ágyi poloska által szervezetükbe juttatott testidegen anyagokat észrevétlenül tudnák hatástalanítani. Csakhogy az ágyi poloska nyála a szervezetünk számára testidegen anyag, ami bizonyos személyek esetében heves helyi reakciót vált ki olyan bosszantó tünetek megjelenésével, mint a viszketés. A szúrás környékén kialakuló piros duzzanat általánosan jelentkező helyi tünet, ami sokaknál rövid időn belül (jellemzően reggelre) nyomtalanul eltűnik. De az ágyi poloska nyálára érzékeny személyeknél a vérszívás eredményeképpen kialakuló tünetek hosszabb ideig (akár napokig) is megmaradhatnak, illetve súlyosabb tüneteket is eredményezhetnek, amivel az ilyen személyeknek mindenképpen érdemes szakorvoshoz (például bőrgyógyászhoz) fordulnia.

Az ágyi poloska az emberi vért részesíti előnyben

Az ágyi poloska alapvetően nem válogat, hozzátéve, hogy természetesen az emberi vért részesíti előnyben. Azonban ha ez a feltétel teljesült, különösebben nem foglalkozik azzal, hogy a vérdonor fiatal vagy éppen idősebb, felnőtt férfi, nő vagy éppen kisgyermek. Igaz, ami igaz, ha teheti, inkább nők és gyermekek vérét szívogatja, de ez inkább csak annak a jól ismert anatómiai különbségnek tulajdonítható, hogy a férfiaknál jellemzően kevésbé szőrözött testfelszínnel és vékonyabb bőrrel rendelkeznek, így az ágyi poloskától a vérszívás kevesebb munkát igényel. Hiába, na, a természetben ritka az energiapazarlás.

A nők és a gyerekek a legveszélyeztetettebbek

A nők és a gyermekek tehát az ágyipoloska-fertőzés kezdeti szakaszában nagyobb valószínűséggel válnak az ágyi poloskák célpontjává, azonban az egyedszám növekedésével az esélyek úgymond kiegyenlítődnek, és végeredményben a fertőzött területen élőket (pontosabban az itt pihenő személyeket) egyaránt károsíthatják. Ennek ellenére tüneteket nem mindenkinél okoznak, illetve akinél mégis, ezek mennyisége és megjelenésük gyakorisága nem kimondottan megbízható forrása az ágyipoloska-fertőzés súlyosságának megállapításában. Az ágyi poloska ugyanis vérszívás közben könnyen megzavarható, és ebben az esetben szájszervét kihúzva gyorsan védettebb helyet keres magának. Amíg azonban tele nem tankolja magát vérrel, nem tér vissza végső rejtekhelyére; a kedélyek csillapodásával és a helyzet rendeződésével visszatér, hogy megkezdett tevékenységét folytassa. Teszi ezt mindaddig, amíg úgymond jól nem lakik, így a teljes folyamat alatt számos alkalommal ismétlődhet az előbbi mozzanat, aminek eredményeképpen egyetlen példány reggelre számos viszkető csípésnyomot is okozhat.

Ágyi poloskák petéi és levedlett bőrei (fotó: Paulovkin András)

A jól lakott felnőtt példányok akár egy hétig elő sem merészkednek búvóhelyükről

Az ágyi poloska jellemzően éjszaka, illetve az esti és hajnali órákban keresi fel az adott helyiségben tartózkodókat. Ennek az az egyszerű oka, hogy az ember jellemzően ezekben az időszakokban tölt hosszabb időt teljes nyugalomban, viszonylag mozdulatlanul. Vannak azonban köztünk olyan személyek is, akik éjszaka aktívak, és jellemzően nappal alszanak. Az ő esetükben az ágyi poloska alkalmazkodik ehhez a rendhagyó helyzethez, és nappal jön elő rejtekhelyéről táplálkozni. Az ágyi poloska idejének legnagyobb részét ugyanis a rejtekhelyén tölti, amihez meglehetősen ragaszkodik, így jellemzően mindig ugyanoda tér vissza, miután jól lakott. A jól lakott felnőtt példányok akár egy hétig elő sem merészkednek búvóhelyükről, így itt ürítenek, és itt élik szexuális életüket, aminek szükségszerű következményeként rövid időn belül peték százaival lephetik meg az ott lakókat. Az ágyi poloska nyálára érzékeny személyek tüneteinek megjelenése kezdeti fertőzésnél gyakran a vérszívás gyakoriságának megfelelő mintázatot mutat, ami az egyedszám növekedésével tűnik el. Az idősebb egyedekhez képest a fiatalabbak az éhezést rosszabbul tűrik, így a petéből kikelő fiatal ágyi poloskák minden nap szívnak vért, ha ennek feltételei adottak.

Ágyi poloskák "dobják fel" az egyszínű, dombornyomott tapétát (fotó: Paulovkin András)

Az érzékenység mértéke változhat

A vérszívás és a tünetek megjelenése között eltelt idő erősen függ az egyéni érzékenységtől, így akár a károsítás után két hét is eltelhet az első tünetek megjelenéséig. Az érzékenység nemcsak egyénenként, hanem az adott egyén esetében is változhat, például az egészségi állapottól, általános kondíciótól függően. Tehát aki korábban nem volt érzékeny az ágyi poloska nyálára, később nála is jelentkezhetnek a csípés helyén kialakuló tünetek, és persze ez fordítva is igaz. Előfordulhat, hogy az a személy sem észleli az ágyi poloska vérszívását, akinél ez korábban jól észlelhető viszkető bőrtüneteket okozott.

Elkerülni tehát az ágyi poloskák csípését csupán háromféle módon lehet:

1. Meg kell előzni az ágyi poloska passzív behurcolását az épületbe;
2. Meg kell akadályozni az ágyi poloska aktív bejutását a lakószobákba;
3. Gondoskodni kell az ágyi poloskák hatékony irtásáról, ha valamilyen módon mégis bekerültek.