A Bakony egyetlen bennszülött bogárfaja, a bakonyi gyepormányos

A gyepormányosok (Brachysomus) kisméretű, szűk (lokális) elterjedésű, röpképtelen bogarak, melyek között sok bennszülött fajt találunk. Összesen 57 fajukat ismerjük, főként a Földközi-tenger keleti medencéjében fordulnak elő. Számos képviselőjük él a Balkánon és a Kárpátokban, több endemikus (bennszülött) faj található Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is. A legnagyobb elterjedési területű és leggyakoribb gyepormányosfaj a hazánkban is gyakori tüskés gyepormányos (Brachysomus echinatus) – az ormányosbogarak között gyakran előforduló – szűznemzéssel (parthenogenezis) szaporodik.

Írta: Kutasi Csaba (MTM, Bakonyi Természettudományi Múzeum)

gyepormanyos.pngBakonyi gyepormányos (Brachysomus mihoki) (fotó: György Zoltán)

Hazánkban 16 gyepormányos fajt ismerünk, de ez a szám még növekedhet, mivel a gyűjteményi anyagok revíziója és az új gyűjtések során az elmúlt években néggyel is nőtt a magyarországi fajok száma, melyek közül 3 tudományra új volt.

A bakonyi gyepormányost (Brachysomus mihoki) 1914-ben az ormányosbogarak nemzetközi szaktekintélye, a polihisztor Karl Penecke írta le. A bogarat több más bogárral együtt Mihók Ottó bankár, amatőr rovarász küldte a tudósnak határozásra. A faj a tudományos neve faji jelzőjét a gyűjtő tiszteletére kapta, aki a bogarakat a Magas-Bakonyban, a jelenleg Bakonyszücshöz tartozó Huszárokelőpuszta erdejében gyűjtötte.

A bogárból Mihók Ottó összesen hat példányt gyűjtött, melyek közül egy nőstény – a rovarász 22 ezer darabos, közel 6000 fajt tartalmazó bogárgyűjteményével együtt – 1923-ban a Magyar Természettudományi Múzeumba (MTM) került. További öt példány található a drezdai múzeumban (Senckenberg Naturhistorische Sammlungen Dresden), ahol Penecke értékes ormányosbogár-gyűjteményét őrzik.

Érdekes, hogy a faj leírásakor megadott lelőhelyek – Papa (= Pápa), Huszárok, Bakonyerdő – nem teljesen azonosak a gyűjteményi példányokon levőkkel. A drezdai példányokon „Ung. Veszprém, Huszárok”, míg a Budapestin „Huszárok coll. Mihók/Hungaria occ. Mt. Bakony” felirat szerepel. A gyűjtés időpontja a bogarak alá tűzött lelőhelycédulákról hiányzik, de vélhetően az összes példányt egy időben gyűjtötték.

A bakonyi gyepormányos (Brachysomus mihoki) 4–5 mm-es méretével a hazai gyepormányosfajok (Brachysomus) között a legnagyobb, színe vörösbarna, csápjai és lábai világosabbak. A szárnyfedők széles tojásdad alakúak, igen domborúak, durva pontsorokkal díszítettek, pikkelyek helyett hosszú testhez simuló szőrökkel fedettek.

E bennszülött faj pontos bakonyi lelőhelyei Podlussány Attila kutatásai nyomán váltak ismertté. Élőhelyei a Bakony öreg, zárt bükkösei, gyűjtési adatait a Bakony ormányosbogár-faunájáról írt alapvetésben találjuk (Podlussány Attila: A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera: Brachyceridae, Curculionidae).). A Mihók Ottó által gyűjtött példányon kívül – amelyen, mint említettük nincs dátum – még két régi példányt ismerünk. Egyiket Lenci Rudolf gyűjtötte, Bakony lelőhellyel, a másikon a gyűjtő neve nem szerepel, de ezt a bakonyszűcsi (Szűcs) példányt jóval a faj leírása előtt, 1907. június 10-én fogták. A II. világháború előtt még a 21 éves Kaszab Zoltán gyűjtötte a bogarat Zircen.

kaszabkicsi.jpg1937-ben került a Magyar Természettudományi Múzeumba Kaszab Zoltán, aki a Bogárgyűjtemény mai arculatát leginkább meghatározta, és talán a legtöbbet tette a gyűjteményért. Szolgálati ideje alatt (1937-től 1985-ig) a gyűjtemény példányszáma 1,2 millióról 3 millióra növekedett. Kaszab Zoltán az extenzív fejlesztésen túlmenően óriási mennyiségű bogárpéldányt határozott és határoztatott meg hazai és külföldi szakemberekkel. Tevékenységének köszönhető, hogy a múzeum Bogárgyűjteménye ma a legnagyobb európai gyűjtemények közé számít. Ezt kiterjedt magyarországi és külföldi gyűjtések tették lehetővé. Kaszab Zoltán tevékenységének kétségtelenül a legnagyobb elismerést kivívó részét mongóliai expedíciói, illetve az ott gyűjtött anyag feldolgozása-feldolgoztatása képezték. Az állattanilag jórészt feltáratlan Mongóliában 1963 és 1968 között összesen hat alkalommal járt, és expedícióinak során mintegy félmilliónyi állatpéldányt gyűjtött, amelyből közel 200 ezer bogár. Az eredmények tudományos folyóiratokban, több mint 500 cikk formájában láttak napvilágot, amelyek egy sorozatba ("Ergebnisse der zoologischen Forschungen von Dr. Z. Kaszab in der Mongolei") rendeződnek; teljes oldalszámuk meghaladja a 8000 oldalt.

brachysomus_zirc.jpgA Kaszab Zoltán által gyűjtött bakonyi gyepormányos (fotó: Németh Tamás)

Csaknem ötven esztendő telt el, míg ismét gyűjtőhálóba került egy példány Markó Viktornak köszönhetően, Eplényből. Az ezt követő években Podlussány Attila számos magas-bakonyi bükkösből kimutatta. Főként fűhálózással gyűjthető a bükkös aljnövényzetéről, elsősorban májusban, gyűjtési adatai április elejétől június közepéig vannak.

fuhalozas_bukkosben_zircen_a_pinter-hegyen.JPGA szerző  egy bükkösben fűhálóz (fotó: Sinigla Mónika)

2008-ban Porván rendezték meg a III. Magyar Biodiverzitás Napot, ekkor Podlussány Attilával és Rozner Istvánnal megpróbáltuk a Kőris-hegyen ismét megfogni a bakonyi gyepormányost, de nem találtunk olyan zárt élőhelyet, ahol az előfordulásra esély lehetett volna. Szerencsére azért más területekről újabban is sikerült kimutatni talajcsapdázással, valamint fűhálózással. Lókúton, Eplényben és Várpalotán május végétől június végéig működő etilén-glikolos talajcsapdával gyűjtöttünk néhány példányt.

talajcsapda_leasasa_bukkosben.JPGKutasi Csaba leássa a talajcsapdát (fotó: Sinigla Mónika)

talajcsapda_2.JPGTalajcsapda etilén-glikollal (fotó: Sinigla Mónika)

A bakonyi gyepormányos 2001-óta Magyarországon védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Érdemes lenne tovább vizsgálni faj bakonyi elterjedését és populációinak nagyságát, mivel újabban az egykori zárt bükkösök száma az erdészeti beavatkozások következtében rohamosan csökken, így élőhelyei is egyre zsugorodnak. További feladatunk lehet a bogár tápnövényének megtalálása is.

1% az örökkévalóságnak

Támogassa a Magyar Természettudományi Múzemért Alapítvány működését!

2017-ben elpusztult a Nyíregyházi Állatpark két komodói varánusza, Florián és Durian. A három méter testhosszt is elérő komodói varánusz Indonézia nemzeti szimbóluma és tulajdona, kizárólag az indonéz állam engedélyével tartható a világ bármely állatkertjében. Kivételes lehetőség, hogy az elhullott példányok a budapesti indonéz nagykövetség közvetítésével, hosszas tárgyalások és külön szerződés alapján, múzeumunkba kerülhettek. A két varánusz preparálása több százezer forintos költség. Támogatásával Ön is hozzájárulhat, hogy magyar múzeumban most először mutathassuk meg a természetben kizárólag az indonéziai Komodón és néhány környező szigeten élő különleges hüllőket.

Kérjük, segítse adója 1%-ával, hogy Florián és Durian újjászülessen a Magyar Természettudományi Múzeumban, és élethű testtartásban preparálva várhassa a látogatókat kiállításunkban.

Adószámunk: 19674502-1-42

florian_durian_egyutt.pngElőre is köszönjük, ha 1%-ával az alapítvány és a múzeum munkáját segíti!

http://www.nhmus.hu/hu/alapitvany

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr6613927926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szelid sunmalac 2018.05.18. 14:26:17

No vegre egy bakonyi bogar!

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása