Évtizedek óta lapul egy antik fiókos szekrényben az egyedülálló, de valamelyest láthatatlan gyűjtemény a Természettudományi Múzeum Növénytárában, a Paleobotanikai gyűjteményben.
Írta: Erdei Boglárka (Növénytár, Paleobotanikai gyűjtemény)
Egy fiola a sok közül
A több, mint fél évszázados feliratokkal ellátott fiolák jó része felületes szemlélő számára üresnek tűnik, azonban gondosabb áttekintés után apró, szinte mikroszkopikus gömböcskék, golyócskák tűnnek fel az üvegcsék mélyén, az ún. gyrogonitok. Mik is ezek a gyrogonitok?
A csillárkamoszatok (Charales) egyik jellegzetessége, hogy megtermékenyült női ivarszerveik (tudományosan oogoniumok) fosszilizálódásra képes szerkezetet alakíthatnak ki. Az oogoniumok falába megtermékenyülés után sok esetben (pl. a ma ismert Chara esetében is) mész rakódik, és érdekes, csavart, turbánszerű alakot vesznek fel. Meszes, ellenálló szerkezetük miatt kedvező körülmények között ezek fosszilizálódhatnak, a fosszilis maradványokat nevezzük gyrogonitoknak.
Egy mai csillárkamoszat (Chara) részlete ivarszervekkel (forrás: http://bionerds.freeservers.com)
A csillárkamoszatok makroszkopikusan is jól látható algák, mai képviselőik elsősorban édesvíziek, de hajdan élt formáik a tengerekben is előfordultak.
Az apró gömböcskék mikroszkópos vizsgálata csodálatos világot tár elénk. A gyrogonitok csavarodási iránya, a fal díszítettsége mind olyan bélyegek, amelyek az egyes nemzetségek, fajok elkülönítését lehetővé teszik. A gyrogonitok vizsgálatában ma már széleskörűen elterjedt a scanning elektronmikroszkóp használata, mivel csak erős nagyításban, megfelelő mélységélesség mellett észlelhetők egyértelműen az egyes elkülönítő bélyegek.
Az első gyrogonitokat a paleozoikumi szilurban, több mint 400 millió éve képződött rétegekből ismerjük. Ezek elkülönülnek a mai formáktól a spirál csavarodási irányában. Míg a paleozoikumi formák az óramutató járásával ellentétes, a későbbi, így a mai formák is az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak. Az első gyrogonitot Dufourny de Villiers mutatta be 1785-ben, egy a párizsi Tudományos Akadémián tartott előadásában. Akkoriban még úgy gondolták, hogy ezek a különös maradványok tengeri tüskésbőrűekhez köthetők. A gyrogonit kifejezést az 1800-as évek elején Lamarck vezette be bizonyos fosszíliák megnevezésére. Később voltak, akik azt gondolták, hogy puhatestűek maradványait tisztelhetjük a gyrogonitokban. A gyrogonitok valós eredetére csak az 1820-as évekre derült fény.
Idősebb harmadidőszaki gyrogonitok (Sanjuan J. & Martín-Closas C. 2014)
A fosszilis gyrogonitok egy a mainál sokkal változatosabb csillárka-világot tárnak elénk – e maradványok szakértői 12 családban, több mint 80 nemzetséget különítettek el. Mára egyetlen családjuk maradt, a Characeae, jól ismert nemzetségével, a Chara-val, másnéven csillárkával.
A Természettudományi Múzeum gyrogonitgyűjteményének létezését Rásky Klára csillárkák iránt érzett szenvedélyének köszönheti. Rásky, az egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert magyar paleobotanikus az 1940-es évek első felében, a második világháború viharos éveiben hozta létre a gyűjteményt, nagyrészt kutató fúrásokból származó anyagok vizsgálata révén. A gyrogonitok meghatározása igen jó szolgálatot tesz a rétegek felismerésében, ezért ma már széles körben alkalmazzák a rétegtanban.
Rásky Klára kréta és harmadidőszaki gyrogonitgyűjteménye Európában egyedülálló, múzeumunk fiókjaiban lapuló igazi gyöngyszem, melynek nemcsak tudományos értéke felbecsülhetetlen, de a természet szemet gyönyörködtető formáinak tárháza is. Külföldi kutatók is előszeretettel látogatják, nemrégiben a Synthesys porgram keretében Carles Martin Closas járt itt Barcelonából, aki a több mint 70 éves gyűjteményt újravizsgálta, hogy a modern tudomány számára újraértékelje, elérhetővé és használhatóvá tegye.
Források
Soulié-Märsche, I., & García, A. (2015). Gyrogonites and oospores, complementary viewpoints to improve the study of the charophytes (Charales). Aquatic Botany, 120, 7-17.
Sanjuan J. & Martín-Closas C. (2014) Taxonomy and palaeobiogeography of charophytes from the Upper Eocene-Lower Oligocene of the Eastern Ebro Basin (Catalonia, NE Spain). Geodiversitas 36 (3): 385-420.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
