A „cuki-kártevő-hasznos” nyest – címkézett urbanizálódó állatok

A vadállatokkal való kapcsolatunk egyidős emberré válásunk történetének kezdetével, és eredendően a ragadozó és zsákmánya közötti kifinomult szabályozás határozta meg.

Írta: Tóth Mária

nyestalabtorlon_http.jpgA nyestek már a spájzban, vagy legalábbis a lábtörlőnkön vannak

Az együttélés a természetben és a vadászat során szerzett tapasztalatok egyaránt elősegítették az állatok viselkedésének, életmódjának mind alaposabb megismerését. Emellett az ember elkezdte kiválogatni a saját igényeinek leginkább megfelelő képességű, adottságú fajokat, illetve azok legtökéletesebb egyedeit; a domesztikáció a haszonállatok, díszállatok sokaságának kitenyésztését eredményezte.  

Azonban nemcsak mi választottunk társakat, hanem sok állat elfogadott, kiválasztott minket és az általunk létrehozott tájat, településeinket is. A természetes környezet kíméletlen, fokozódó átalakításával, a települések számszerű és területi gyarapodásával párhuzamosan folyt és folyik az élővilág urbanizálódása is, melynek során egyes élőlények beköltöznek a településekre, és közvetve-közvetlenül kapcsolatba kerülnek velünk és háziállatainkkal. A kapcsolat egyik meghatározó sajátossága lett, hogy gyakorlatilag megszűnt hagyományos ragadozó-préda kapcsolatunk a vadállatokkal, helyette egy különleges „asztalközösség” és táplálékhálózat keretében kapcsolódunk össze a szintén különleges városi ökoszisztémában.

Az asztalnál jelen vannak a „szeretem”, szépséges, aranyos, közkedvelt, óhajtott, „cuki” lények és a „nemszeretem”, csúf, vagy kártékony, akár veszélyes, invazívan terjedő lények – és természetesen az ember is, aki asztalát bőven megterítette.

 

Források és veszélyek az épített környezetben

Az épített környezet, angolul „built environment” kifejezés az ember által épített települések összességére vonatkozik, függetlenül azok kiterjedésére, tagoltságára, beágyazottságára. A település olyan élettér, melyet az ember saját megélhetésének biztosítására hoz létre, viszont közvetve-közvetlenül forrásokat kínál (pl. táplálékot, telelőhelyet, alvóhelyet, stb.) más élőlény számára is. Az épített környezet építőanyagai többnyire eltérnek a természeti környezettől (például a beton, az üveg, az aszfalt), és ezek hőmegtartó képessége miatt a városok klímája is környezetéhez képest melegebb, szárazabb, egyfajta „hőszigetet” képeznek. A térbeli, illetve a szerkezeti heterogenitás változatos, de elszigetelődő, és kisebb kiterjedésű élőhelyfoltok kialakulását eredményezi.  Antropogén zavaróhatások, úgynevezett stressz-faktorok jellemzik, mint pl. a fény-, zaj-, levegő-, talaj- és vízszennyezés. Kulcsfontosságú a folyamatosan keletkező, nagy mennyiségű, gyakorlatilag állandó forrás: a hulladék.

toth_maria_sam_8029.jpg

 

Az urbanizálódó élővilág

Az urbanizálódás biológiai értelemben főként a generalista – azaz tágtűrésű, opportunista –, ökológiai értelemben vett „megalkuvó” – azaz a kínálathoz alkalmazkodó –, kultúrakövető – azaz az emberhez és épített környezetéhez jól alkalmazkodó – fajok épített környezetben történő megtelepedését jelenti. Az állatok urbanizálódását többnyire nem a természetes élőhely elvesztése, beszűkülése vagy a táplálékhiány okozza, hanem sokkal inkább a ragadozók, versenytársak viszonylagos kis száma és a szinte kiaknázhatatlanul sok táplálék és biztonságos búvóhely. A városi élettérben a populációkat szabályozó mechanizmusok is jelentősen megváltoznak, és az állatok gyakran nagyobb egyedsűrűségben élnek urbánus viszonyok között, mint természetes élőhelyeiken, és már viszonylag rövid időn belül is jelentősen megváltoztathatják viselkedésüket, módosulhat életciklusuk. Ilyen változások lehetnek például a mozgáskörzet csökkenése, a nappali és évszakos aktivitás megváltozása, a szaporulat számának növekedése.

rigofoto600_tothm.jpg

A „kártevő” címke  

A városlakó állatok jelenlétéről leginkább akkor szerzünk tudomást, amikor tömegességük, aktivitásuk, ismétlődő nyomaik, halmozódó kártételeik miatt figyelünk fel rájuk. Az együttélés ugyanis nem várt közelségbe hozta a vadont, amire nem voltunk és még mindig nem vagyunk felkészülve. Ezért a kártevő kategóriába került számos állat, amely csupán haszonélvezője az urbánus forrásoknak. Szinte elkerülhetetlen a konfliktus, mert jelenlétükből esztétikai, gazdasági, közegészségügyi, természeti károk keletkezhetnek. Nemcsak élvezetes madárcsicsergés vesz minket körül, és nemcsak titokzatos, új nyomokat találunk a kertben, hanem bizony megjelenhetnek guanóhalmazok a balkonon, a köztéri szobrokon, a padláson, megrongálódhat a tetőszerkezet, a szigetelés, a szellőző-berendezések, vagy akár amortizálódhat békésen parkoló autónk egy éjszaka során. 

toth_maria_sam_0002.jpg

 

Fontos azonban kiemelni, hogy semmilyen élőlény nem születik kártevőnek, sem a patkány, sem a nyest, sem a galambok, sem egyes rovarok: számunkra és a mi környezetünkben válnak kártevővé, kizárólag mi, emberek  vagyunk ezért felelősek, még ha ez többnyire nem is tudatos tevékenység következménye. A kártevővé válás folyamatában kulcsfontosságú tényező a táplálék és a búvóhely biztosítottsága, az állományok növekedését kontrolláló tényezők hiánya. Gerincesek esetében kártevővé válhatnak a háztartási hulladékot hasznosítók, a túltartott és kivaduló háziállatok, házi kedvencek, a rendszeres etetéssel felduzzasztott állományok, azok, melyek más ragadozó vagy versenytárs híján meghódítják a gondozatlan épületeket, kerteket, csatornákat, városrészeket. Gerinctelenek esetében a kártevővé válás sokkal bonyolultabb, árnyaltabb, de napjainkban különösen felgyorsult az idegenhonos fajok véletlenszerű behurcolása. Ezen fajok új életterükben szinte zavartalanul, olykor invazív módon terjednek. Közös bennük, hogy komoly gazdasági károkat okozhatnak, betegségeket, parazitákat terjeszthetnek.  

A kártevő kategória azonban meglepően törékeny: könnyen ragad, könnyen kopik, alapvetően az embernek okozott kár mennyisége, gyakorisága határozza meg.

A „cuki” és a „hasznos” címke az urbánus világban

A cukiság újkeletű, egyfajta túláradó antropomorf jelző, mellyel az aranyos, szép, különös, kedves, pici, stb. élőlényeket, elsősorban állatokat szokás mostanság illetni. Ez a fogalom kell a médiának és a médiából táplálkozóknak, különösen, ha a vélt vagy valós értékhez rendelik, hogy növelje egy adott téma fontosságát, az adott termék forgalmazását, akár közvetlenül az adott kedvencek vásárlását. Noha ártalmatlannak tűnik, nem az: táplálja az „etessünk”, „vásároljunk” mozgalmakat, a túltenyésztést, a túltermelést, egyoldalúvá, gondtalanná-cukivá téve a világot.

A hasznos lények úgymond „szolgáltatnak”, egyben valós elemei az urbánus ökoszisztémának. A szolgáltatás lényege, hogy természeti, kulturális és gazdasági hasznot is nyújthatnak. Fontosságuk miatt a természetvédelem zászlósfajaihoz hasonlóan monitorozzák, kutatják állományaikat. Azonban a gyakran rásegítéssel (pl. táplálás, élettér biztosításával) fenntartott, felduzzasztott populációk önfenntartó képességét, az urbánus közösségben betöltött szerepét, hatását nem ismerjük eléggé.

A városlakó, neten szörföző modern ember örömmel ragad meg a cuki és hasznos lényeknél, hiszen zaklatott, rohanós életében önmaga már alig tart kapcsolatot a valós természettel.

Tendenciák és megoldások

A városiasodás kényszer, intenzitása nő; előrejelzések szerint 2020-ra a Föld népességének mintegy 75%-a városokban fog élni. Ez ijesztőnek tűnhet, de egyedüli megoldás a fennmaradásra is. Nem csak a városi lakosság és népsűrűség növekszik, hanem várhatóan nő az épített környezetben megtelepedő fajok száma, köztük sajnos elkerülhetetlenül nő azoknak a fajoknak a részaránya, akik kártevővé válnak. Erről az ösvényről nem tudunk letérni, de képesek lehetünk a folyamatot lassítani. Ezen a téren főleg a negatív hatások kiszűrésére, megelőzésére van lehetőségünk, azonban a hosszú távon „élhető város” kizárólag a városlakó élővilág megismerésével, üzeneteinek megértésével, a városi vadgazdálkodás, parazita-, kórokozó és kártevő-monitoring tevékenységének összehangolásával oldható meg. Az is tudható, hogy nem elég a zöldfelületeket megtervezni, olyan várostervezés-építés szükséges, amely már az asztalon megtervezi az élővilág befogadásának vagy éppen kirekesztésének lehetőségeit is, amire képesek lehetünk, ha megismerjük e meglepően és lenyűgözően változatos városiasodó élővilágot is.

A nyesttel való kapcsolatunk tökéletesen reprezentálja azt a kettősséget, ami a természetet kizáró, egyben természetre vágyó emberi mivoltunkban érhető tetten. A középtermetű menyétféle ragadozó szinte teljes elterjedési területén városlakó lett. Szinte észrevétlenül lopózott be házainkba, kertjeinkbe, parkjainkba, csúcsragadozóvá vált. Állandósulása, egyre nagyobb létszáma miatt egyre szembetűnőbbek lettek kártételei is (martes.elte.hu). Mégis, amint így április-május tájékán elárvultnak vélt nyestkölyköket találnak a padlásokon, sokan segíteni, birtokolni, babusgatni, akár felnevelni is szeretnének egy újabb „cuki” háziállatot. Ne segítsük kártevővé válni! Ő már megtalálja a helyét az asztalnál.

 

A Blog-bejegyzés a szerző, a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségének XXVI. Országos Konferenciáján (2016. Mátraháza) elhangzott előadás anyagának átdolgozott, bővített verziója.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr8812456253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása